Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

Felületkezelés, felülettisztítás

Benjamin Tilghman 1870-ben szabadalmaztatta a dióhéjpor-fúvást a homokfúvás helyett. Már az ő szabadalmi leírásából tudjuk, hogy az apróbb szemcseméretű dióhéj-őrlemény hatékonyabban tisztít fémfelületeket, mint a nagyobb méretű.

Egy példa: Kültéri bronzszobrok tisztítása homokfúvás helyett dióhéjpor-fúvással. Vegyük példaként Bostonból Richard Evelyn Byrd admirális mellszobrát.

Ugye, feltűnt, hogy mennyivel jobban néz ki, amióta nem láttuk? 1979-ben került felállításra, és mára már tisztításra szorult.

De nem ez a lényeg, hanem a dióhéjpor nagyobb hatékonysága. A szobortisztítási munka melléktermékeként újból ellenőrizték a dióhéjpor-fúvás hatékonyságát. Ötven százalékkal kisebb kompresszor-kapacitás, ötven százalékkal kisebb üzemanyag-fogyasztás kellett a dióhéjporos kezeléshez, mint a homokfúváshoz. Nem mindegy.

A darabos méretnél kisebb, de még mindig durvának nevezhető szemcseméretű, 1-2 mm-es őrleménnyel durvább homokfúvási feladatok válthatók ki. Egyrészt dióhéj-poros fúvatással a dolgozók szilikózis-veszélye kerülhető el, másrészt a kifújt por természetes úton bomlik le. Vannak olyan homokfúvó berendezések, amelyekkel a kifúvott dióhéj-por visszanyerhető, de az minden fúvással egyre piszkosabb lesz, mert a leválasztott anyagot is magával ragadja. Ezért idővel cserélni kell, a használt anyag dióhéj esetében a környezetet semmilyen formában nem terheli, idővel elbomlik.

Ilyen, durva fúvást igényel például a tehergépkocsi-alvázak tisztítása, felépítmény építéskor, de minden hasonló, nagyobb acélszerkezet, pl. hidak tisztítása is.

Épületek külső felületének, valamint szobrok, úszómedencék, járdák, betonépítmények tisztítására, és ami korunk egyik fő problémája, graffitik eltüntetésére is ez ajánlható. Az épületekről és más, épített felületekről homokfúvásos eljárás helyett dióhéjporral célszerű lefújni a festéket, a kormot, az olajos és más vegyszeres lerakódást.

Hasonló a vízkő-, a kazánkő-lerakódás eltávolítása, kemény kövek (pl. gránit) vágása is.

Az 1-2 mm-es frakció - már Magyarországon is kipróbálva - jól leviszi a fröccsöntő gépekre égett műanyagszennyeződést. Ipari rézcsöveket is tisztítanak vele.

Finomabb gépalkatrészek tisztítását is szokták durva dióhéj-őrleménnyel végezni. Ez esetben nem fúvásos technológiát alkalmaznak, hanem rázatásost. (És még vagy ötféle más megoldást.) Egy erre a célra kialakított rázódobozban napokig rázatják az elkoszolódott alkatrészeket 1 mm-es frakciójú dióhéj-őrleménnyel.

Ha nemcsak tisztítás, hanem alkatrészgyártás során a felület végső kialakítása és fényezése is cél, a dióhéjport más anyagokkal (króm-por, vasoxid, alumínium-kalcid) és ilyen anyagokat tartalmazó krémekkel is keverni szokták.

Miért éppen a dióhéjpor a legalkalmasabb homokfúvásra? Azért, mert a dióhéj őrlése során durva, éles felület keletkezik.

A dióhéj sejtjeinek anyagszerkezete nem egyenletes. A sejtanyag fásodása, cellulózzá alakulása során a cellulóz a sejtek falától kezd felépülni, befelé haladva. A cellulóz-anyagban csatornák találhatók, amelyek a sejt középpontja felől szállítják a képződő cellulózt. Anyagszerkezetéből adódóan a dióhéj nemcsak kemény, hanem a sejtek belsejében lévő csatornákból adódóan sokszögű, a szemcsék minden oldalán élek vannak.

Durvább és finomabb, keményebb és lágyabb fémalkatrészekről az oxidált rétegeket, az olajos szennyeződéseket, a festékeket lehet segítségével eltávolítani. (Egy veteránautó-felújító műhelyben magam is láttam olyan karburátort, amit újnak gondoltam, pedig csak tisztított volt, fúvásos eljárással.)

Mi a dióhéj-por előnye ez esetben más anyagokhoz képest? Az üvegpor és az üveg mikrogyöngy például sokkal drágább. A fémes eredetű csiszolóanyagok (alumínium-oxid például) sem olcsóbbak, és a csiszolt felületeken megtapadhatnak, a különböző fémek találkozásánál korrózió indulhat. A dióhéj nem korrozív, magas hőmérsékleten nyomtalanul elég. További korrózióvédő hatása a dióhéj-őrlemény használatának, hogy karcolásmentesen csiszol, nem marad a fémen felületi egyenetlenség, ami a korrózió melegágya.

Az említett egyéb tisztítóanyagokkal - üveggyöngy, alumínium-oxid - szemben a dióhéj azért ideális anyag, mert keménysége nagyobb, mint az eltávolítandó rétegé, és kisebb, mint az alapfelületé. Ez a kemény fémekre, pl. acélra ugyanúgy érvényes, mint a lágy fémekre (alumínium, réz, ón, cink, stb.). Így a tisztítás tökéletes, a felület nem sérül.

Milyen jellegű fémalkatrészek tisztítására alkalmazható a dióhéjporos fúvás? Szinte mindenre. A következő felsorolás Egyesült Államok-beli és japán cégek gyakorlatát tartalmazza.

Előfordul, hogy a repülőgépek festését fel kell újítani? De még mennyire! Ugyancsak az 1 mm körüli méretfrakció (0,8-1,25 mm) jó erre a célra is. A luxemburgi Cargolux az amerikai szabvány szerinti 20/30-as méretet, vagyis az 1 mm-nél valamivel kisebb, valamivel nagyobb szemcséket rendeli ilyen esetre.

A repülőgép felületéhez hasonlóan alumíniumból készül sok autó- és motoralkatrész, aminek felújítására szintén a 0,8-1,0 mm-es frakciót használják.

Elektronikai eszközök felületalakítására kínálják az alábbi flakonokban levő anyagokat. A jobb szélső a dióhéjpor, szemcsemérete 250 mikron.

Mindaz a megállapítás, amit a dióhéj-por fúvásos használatára tettem, természetesen az egyéb csiszolásos eljárásokra, öntvények és más fémalkatrészek felületképzésére is vonatkozik.

Jól csiszolhatók a dióhéj-porral fafelületek, üveg, üvegszál, műanyag, (epoxi- és más kemény gyanták), drágakövek, mindez anélkül, hogy a felületük sérülne. Apró szemcseméretben is elasztikus, rugalmas, a műanyagokat nem károsítja.

Úgy ismeretes, a dióhéj mint csiszolóanyag a lágy típusú csiszolóanyagok reprezentánsa.

Régi famunkák restaurálásakor a faanyagról a lakkot dióhéjporos felületképzéssel távolíthatjuk el, a restauráláshoz nyílt pórusú felület marad.

Amikor régi famunkákra gondolunk, gondoljunk a régi faházakra is. Amerikai gerendaházak dióhéjszemcsés fúvatással végzett felújítása látható a következő két képen. Ilyen volt, ilyen lett, hála a dióhéjszemcséknek.

Amerikai típusú gerendaház nemigen van Magyarországon? Annál többünknek van régi Erdért-faháza, fakerítése, garázskapuja. Ezek mindegyike már régen megérett a falújításra. A mai válságos időkben nem a lebontás a megoldás, - újra úgyse lenne pénzünk, - hanem a dióhéjszemcsés felületkezelés.

Nagy előnye a dióhéj-őrleménynek, hogy egyéb anyagokkal szemben használata nem jelent veszélyt a vele dolgozó egészségére, nem okoz szilikózist, mert a szemcsék mérete osztályozott, a készítmény nem tartalmaz por-frakciót.

És itt álljunk meg egy szóra. Mert tisztelt homokfúvó Kollégámnak úgy tűnhet, túldícsértem a dióhéj-őrleményt más, hasonló fúvó-csiszoló anyagokat meg sem említve.

De azt hiszem, jogosan jártam el így. Mert hasonló tulajdonságúak a feketedió és más diófélék héjának aprítékai is, de azok nálunk nem elérhetők. Magyarországon az egyetlen, szóba jöhető konkurens a kukoricacsutka-őrlemény. Az Egyesült Államokban használják is fúvásos tisztításra, de sokkal szűkebb körben, mint a dióhéjat.

Pedig azt gondolhatnánk, ingyen van. Hát, ingyen volt, amíg (kb. 1960-ig) kézzel törték a kukoricát, és házilag morzsolták le a csőről a szemeket. De ma már a kukoricakombájn a földre szórja, összeszedése már pénzbe kerül, amellett szennyezett is.

A minősége pedig nem éri el a dióhéj-őrleményét. Tisztító hatása gyengébb, mert felülete simább, mint a dióhéjszemcséé. Fajsúlya a fele a dióhéjnak, így kisebb erővel vágódik a tisztítandó felületnek. Ezért nem is alkalmas mindazokra a célokra, amikre a dióhéj, csak leginkább a legfinomabb felületekre szokták alkalmazni.

És nedvszívó is, ami szintén ront minőségén. De térjünk vissza saját termékünkre.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább