Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

Szerb ikonok diófából

Tisztelt vallástisztelő Kollégám, a délszláv népek körében érdemes körülnézni. Gyönyörű, értékes vallási relíkviák tömegét készítik diófából, ma is.

Hát, igen, sokat tanulhatunk az ortodox keresztényektől.

A szerb ikonokat legtöbbször diófából készítik. Tudatos-e vagy nem, de a fafaragó szobrászművészek tudat alatt is megérzik, hogy a diófa a szent fa. Néha előfordul egy-egy ikon cseresznyefából vagy tölgyből is, de hamar visszatérnek a diófához.

A szerb ikonok előtt említsük meg a másik délszláv nép, a horvátok híres spliti Szent Duje székesegyházát, amely a Diocletianus palota falai között épült. A monumentális ajtókeret, Andrija Buvina 1214-ben készült műve, diófából készült, a 28 egyenletes nagyságú növényi motívummal bekeretezett mezőn jeleneteket láthatunk Krisztus életéből.

Ha legközelebb járunk arra, feltétlenül megnézzük, és le is fényképezzük. A bejárat a túloldalon van, a lépcsősor fölött.

Felkerestük tehát a Diocletianus palotát, de nem volt szerencsénk.

Mert a lépcsősor tetején ez a fakapu látható:

Ami nem a diófakapu, hanem azt védi kívülről. És őrök is védik a diófakaput, akik pénzt kérnek a templomba lépésért, de előre kikötik, hogy fényképezni nem szabad.

Kár. Mert már majdnem hittem a templom előtti plakátnak, - keresztény ember nem kételkedhet, - amelyen a pápa azt mondja, hogy Krisztus velünk van.

Kár, hogy mégsincs velünk, mert akkor bizonyára megtenné, amit már egyszer megtett, hogy a templomból kiűzi a kufárokat.

Pénzt kérni a templomba lépésért! Mert Andrija Buvina 1214-ben valószínűleg nem azzal a szándékkal faragta a diófakaput, hogy Split város önkormányzati bevételeit gyarapítsa.

A diófakapu egyébként ott van, kívülről is látni, megtekintését ajánlom tisztelt pénzes Kollégámnak.

A már valóban szerb ikonokat kezdjük Stevan Aničić diófából faragott műveivel.

Mária a gyermek Jézussal

Szent István, Szent János

Jézus megkeresztelése, Szent György

N. Cvetković művei:

Az Isten anyja, Jézus

Mihály arkangyal, Szent János

Szent Miklós, Szent Illés

Szent Száva, Paraszkevi Szent Péter

Mario Glamazić ikonjai festetlenek, jobban érvényesül az alapanyag. Az adja a szépséget. Szinte már szobrok.

Szent Miklós

Szent Péter

Szent Vaszilij

Mihály arkangyal

Mileta Vukovics sajnos, nagyon gyengén dokumentálja gyönyörű ikonjait. Alig látszik a szépségükből valami.

Szent Pétert csak megnézzük közelebbről. Elvégre névrokonok vagyunk, csak ő szent. Nem is hasonlítunk egymásra.

Szent Miklós ikonjából legalább öt darabot készített a művésznő, de azokból csak egyet diófából. A többit felejtsük el.

Keresztelő Szent Jánost is milyen szépnek ábrázolta!

Ezt a keresztjét már teljes valóságában engedi láttatni a művésznő.

A montenegrói szerbek is nagyon vallásosak. Most készült el a budvai Szent Péter kolostor új táblája, Predrag Bozsovics faragta ki diófából.

Majdnem szerb, majdnem ikon Crna Gora címere, amit rendszerint diófából faragnak ki. Ha nem, az nem igazi.

Crna Gorában feltétlenül térjünk be a budvai Szent Péter templomba, hogy megcsodálhassuk azt a diófa-keresztet, aminél szebbet nehéz elképzelni.

Ugyan nem szerb, de vallásilag nagyon rokon a következő, diófából készült, román ortodox Szűzmária-ikon. Még a cirill betűk is azonosak. Hát, igen, a román írás a Balkánon erős szláv hatás alatt alakult ki.

A macedón Goran Kosztovszki hasonló faragványai:

Jézus a keresztfán

Szent György, Szent Miklós, Illés próféta

Szent Illés sorozatban készül, Kosztovszki művész úr 5-6000 Ft-ért ad egyet.

A szentképek diófába vésése a délszláv népek jellemzője. Beleillenek ebbe a trendbe a délszláv nemesi családok címerei is. A Prodanovics család címere:

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább