Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

Fegyverek diófából

A diófa és a fegyverek együttes története önálló tanulmányt igényelne.

Például így: Kezdetben vala a diófanyelű kőbalta.

Persze, az emberek azelőtt is ölték egymást, de hogy mivel, annak nem maradt fenn tárgyi emléke. Fegyvere azóta van az embernek, amióta a diófát meg tudja faragni.

A diófanyelű balta természetesen sokat szelídült, manapság már csak a baltás gyilkosok használják rendeltetésszerűen.

Ezek a baltanyelek orosz díszbaltákhoz készültek. Az első kaukázusi diófából, azt hiszem, azerbajdzsániból, biztosan nem örményből, a másik a déli Uralból származó diófából készült.

Az orosz balták hazai megfelelője a fokos. Diófanyéllel, természetesen. A magyar történelem állandó eszköze volt, a viták eldöntésére használták.

Az ókori seregek fő fegyvere a diófából készült lándzsa volt. A harcosok azzal döfték le egymást. A hegye lehetett valamilyen keményebb anyag, de a fája diófából volt az igazi. Itt is van egy, csak a hegye hiányzik.

És nyilazták is egymást az ókoriak. Az íjnak rugalmasnak kellett lennie, erre a diófa a legjobb.

Aztán, ahogy az ókor a középkor sötétjébe fordult, aki csak tudott, várakba húzódott a támadók elől. A palánkvárak nem diófából készültek, arra ez a nemes fa túl drága, de annak a cölöpvárat ostromló szerkezetnek a makettje igen, amivel ostromolták. Működési elve igen egyszerű, néhányan beültek a kocsiba, a többiek pedig a palánkvár falához tolták a kocsit. Ott aztán beugrottak a várba, és mindenki azt ölt, akit látott.

A kívülmaradtak pedig katapultokkal folytatták az ostromot. Ilyenekkel, mint ezek a diófa-makettek.

A középkorban diófából készítették a számszeríjakat, majd később a pisztolymarkolat és a puskatus kizárólag diófából készült.

A számszeríj annyira remek találmány volt, hogy továbbfejlesztették. Íjpuska-szerű ostromszerkezeteket készítettek. Eredeti példányt nem tudok mutatni, de a makettje - diófából faragva - itt van.

A faanyag szépsége miatt mutatós vadászpuskák készítésére előszeretettel használják. De nemcsak a szépsége miatt, hanem szilárdsága miatt is, főleg azért, mert nem hajlik. És nemcsak vadászpuskákat, egyéb fegyvereket is gyakran készítenek belőle. Ebből a szempontból a két világháború kész katasztrófa volt Európa diófaállománya számára.

De korábbi időkre is visszatekinthetünk. Napoleon uralma alatt a francia diófaállomány 12000 db-bal csökkent, mert a hadseregnek ennyi pisztolymarkolatra volt szüksége. (Akkor még hosszú pisztolyokat használtak.) Barbár egy ember volt az a Napoleon. Még az élő fába is belekötött.

Napóleon ellenfelei se kímélték a diófákat. Angliában ekkor tűnt el Carshalton, Leatherhead és Marden Park in Surrey vidékéről az összes diófa, mert mind kivágták pisztolykészítés céljára.

A diófából készült fegyverek a magyar hadseregben is rendszeresítve voltak. Erről tanúskodik az alábbi bárgyú (nem elírás, nem tárgyú) katonavicc is, ami a katonaviccek szokása szerint akár igaz is lehetett. Fogadjuk el igaznak:

"Az őrmester azt kérdezte az újoncoktól, hogy miért van diófából a puskatus.
- Azért, mert keményebb, mint a többi fa - mondta az egyik.
- Nem - válaszolta az őrmester.
- Mert rugalmasabb.
- Nem azért.
- Mert az jobban fénylik.
- Fiúk, nektek még igazán sokat kell tanulni. Azon egyszerű oknál fogva használják a diófát, mert az van előírva a Szabályzatban."

Erről beszéltem az imént, a hosszú pisztolyról. Ugye, milyen jól néz ki? Nem csoda, hogy akkora divatja volt a napóleoni háborúk alatt.

Ma is készül hosszú pisztoly, a légpisztoly.


De túlléptünk a hosszú pisztolyok korán, felgyorsult világunkban már nincs idő a hosszú pisztolyt előhúzni, annyi idő alatt hat golyót is kaphatunk. Colt, 1860:

Egy kis bevezetés következik az antik diófafegyverek világába, amelyekből autentikus mintát nyerhetünk saját fegyverünk készíttetéséhez.

Az antik diófapuskák listája, tudom, nem teljes. De én csak ezekről tudok.

Közönséges orosz vadászpuskák:

Nem nagyon értek hozzá, talán leginkább M-44 típusúak.

És két különlegesség: Tigrisvadászatra csakis tigriscsíkos fegyverrel illik elindulni. Úgy stílszerű. Különben kinéznek minket a dzsungelből.

A legszebb diófa-puskatust a végére hagytam. Anatolij Kravcsuk munkája, 2010-ből, Jaltából. Ezüst- és csontberakásos.

Valami ilyesmit kéne nekünk is készíttetnünk.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább