Ó, tisztelt műbútorasztalos Kollégám, diófabútor már akkor létezett, amikor bútorstílusokról még nem hallott senki. A kisázsiai, gordioni Midász-palota feltárása során már találtak diófabútorokat.
Az európai bútortörténelem a gótikus stílussal kezdődött, amely kb. 1200-1500-ig uralkodott. Tárgyi emléke, különösen ami a diófából készült bútorokat illeti, ma már alig van.
A reneszánsz korral, stílussal kezdődik a diófa-bútorok igazi történelme.
A reneszánsz az újjászületés. A kivágott, halott diófa újjászületése, második élete bútor képében.
A reneszánsz diófabútorok egyszerűek, szépek, praktikusak. Világos, egyenes vonalvezetésűek. Funkcionálisan struktúráltak. Dekoratívitásukat anyaguk, a gyakran alkalmazott diófaanyag adta.
Olaszországban, az urbinói hercegi palotában kialakított múzeumban látható az urbinói herceg diófa-karosszéke, kb. Mátyás király korabeli. Figyeljük meg a karfa gömb-végződése előtt található diófa-karikát, ami nem utólag lett ráhúzva, hanem eleve a karfa anyagából faragta az ügyes mester. Játék, szórakozás a pihenő herceg számára.
A maga korában ez a szék nem volt egyedi darab. Divatja volt, aki adott magára, ilyen széken ült. Jellegzetes reneszánsz bútor volt. Itt vannak a másolatai, kevésbé hercegiek, mert nincs támlájuk, vonalvezetésük is egyszerűbb.
És itt a reneszánsz dió-karosszék mellé való reneszánsz diófaasztal. 1600 körüli. Eredeti bolognai, vagy annak korabeli pontos magyar mása.
Örömmel jelentem tisztelt diófabútoros Kollégámnak, hogy a szekrények európai divatja a reneszánszkori toszkán, firenzei diófa-ládákkal kezdődött.
A legelső diófa-szekrényeket hamar követték a többiek, amelyek már nem egyszerű ládák, hanem annál kimódoltabbak voltak. Ezeket hívták komódoknak. A komódok a reneszánsz idők óta ismertek, mint ez az 1600-as évek elején tömör diófából készült itáliai darab:
Szekreter az 1600-as évekből:
Tálalószekrény következik az 1600-as évek végéről. Tisztelt Kollégám, azt hiszem, most be vagyunk csapva. Feltételezem, Ön is állandó kritikával illeti az általam leírtakat, amint én is a forrásműveimet. Él bennem egy kétely, hogy az 1600-as évek végén már az asztalosok rendelkezésére állt-e egy ekkora komód beüvegezéséhez szükséges, ilyen nagy és megfizethető árú sima üveg. Nem biztos. Csak egy biztos pontunk van, az, hogy ez a komód is diófa-anyagú.
Aztán, ahogy múlt a reneszánsz, az 1600-as évek Európájában (nem nálunk, Európa európaibb részén) a kényelem lett úrrá. Nálunk azért nem, mert a törökvilággal voltunk elfoglalva, miközben nyugaton már ilyen kényelmes neoreneszánsz diófa-karosszékekből nézték végvári harcainkat.
És gazdagodtak. Mert például Velence kereskedett a törökökkel, mi pedig harcoltunk ellene. Velencében ilyen kelengyeládák készültek diófából, nálunk pedig elesett Buda vára. Nézzük meg a következő képet, mi a kifizetődőbb, harcolni vagy kereskedni.
Ez a díszes, 16. századi toszkán bútor-relief szép darab diódeszkából készült.
A neoreneszánsz diófabútor szinte teljesen ugyanolyan, mint a reneszánsz. Csak újabb. Neo.
Nem kell az eredeti reneszánsz diófabútorért egy vagyont fizetnünk, megkapjuk jutányos áron. Például ezt a neoreneszánsz kétrészes szekrényt, ami most eladó egy marseille-i ócskásnál.
Neoreneszánsz kerek asztal és komód:
Most pedig egy olyan neoreneszánsz diófabútort mutatok baloldalt, amiről tisztelt bútorszakértő Kollégám nem fogja tudni egyből megállapítani, hogy micsoda. Ezért elmondom előre. Osztrák neoreneszánsz szekreter. Első látásra nem is látjuk az értékeit, csak ha a kinagyítható kis képeken vesszük szemügyre.
Manapság már nem kell egyenként legyártatni legszebb, diófából készült reneszánsz stílusú bútorainkat. Kész neoreneszánsz garnitúrák is kaphatók, mint a következő ülő- és étkezőgarnitúra. De ha stílszerűek akarunk lenni, az üveglapot levesszük az asztalról. Nem illik oda.
És ismerjük be, ízlésünkkel valahogy nem egyeznek a neoreneszánsz ülő- és egyéb garnitúrák. Hát, hogyne, amikor ezek az igazi reneszánszban még nem voltak feltalálva, csak mintegy kétszáz évvel később, a rokokó stílus idején.
A reneszánsz diófabútorok valódi értékek. Ez abból is látszik, hogy hamisítják. Olasz reneszánsz székként árulják az alábbi két magas támlájú széket. Eltekintve attól, hogy a reneszánsz korban még adtak az ízlésre, az urbinói herceg, akinek karosszékét az imént láttuk, biztosan díszesebb széken ült volna, ha az lett volna stílusos.
Nem, ez a két támlás szék nem a reneszánsz stílust, hanem a diófa faanyagát képviseli. Ettől szépek.
A francia reneszánsz a IV. Henrik és XIII. Lajos királyokról elnevezett stílusoknak felel meg. De ne felejtsük ki II. Henriket se, őróla ezt a szép kredencet nevezték el:
Csavart oszlop és bankett-asztal XIII. Lajos stílusban. Figyeljük meg XIII. Lajos csavaros észjárásra utaló stílusát.
Francia reneszánsz ülőbútorok mutatóba, két karosszék és egy gyerekszék.
XIII. Lajos stílusú francia reneszánsz szekrények:
Sajnos, ma már kevés az eredeti bútor ebből a korból. Az alábbi három francia reneszánsz bútorpannó is az eredeti bútorok szétbontásából maradt meg. De jó, hogy megvan, új, neoreneszánsz szekrények készítéséhez még jók lehetnek.
Az angol késő reneszánsz pedig a jacobean stílusnak felel meg, I. James király után, aki 1603-1625-ig uralkodott.
Ebben a korban a bútorokra jellemző a rendkívül dús faragás, főleg a szekrényeken, az esztergályozott formák. Már nem kizárólag tölgyből készítik a bútorokat, hanem diófát és egyes egzotikus fákat is felhasználnak. Ez a stílus az alapja, eredete az amerikai koloniális stílusnak, mert az első angol telepesek ekkor indultak el új hazát keresni.
A jacobean stílus jellemzőiből a következő, hatlábú, kihúzható ebédlőasztalon csak az esztergált lábak látszanak.
