Szinte minden. Például második Bush amerikai elnök cowboy-kalapja is. Mark Cornelison készítette számára, tőle kapta ajándékba 2003-ban. Ezt látva már megértjük, hogy miért cáfolható olyan könnyen, hogy Bush elnök vaskalapos lenne. Mert fakalapos. Pedig iraki ügyekben már-már az előbbire gyanakodtunk.
Tisztelt tanult Kollégám, Ön és én, mi ketten nem vagyunk fakalaposak, elég okosak vagyunk, és elég sok mindent láttunk már. De arra nem gondolhatunk, a diófát szerető emberek mi mindent készítettek még diófából azokon kívül, amikről eddig szó volt.
Maradjunk még egy pillanatig az amerikai elnököknél. Thomas Jefferson, az egyik korai elnök nemcsak azzal lopta be magát a diót szerető amerikai nép szívébe, hogy saját kertjében az elsők között ültetett pekándió-fát, hanem egyedülálló, diófából készült, ötoldalú könyvtartójával is. Azóta se múlta felül senki.
És akkor még nem szóltunk Eisenhower elnök kézelőgombjáról! (De ha lesz rá módunk, szót ejtünk arról is.)
Demokráciában élünk, tisztelt demokrata Kollégám. Nem az elnökök privilégiuma a diófából készült tárgyak használata, hanem a következő lista a nagyközönség számára is nyitva áll. Nézzünk bele.
Ajándéktárgyak Kasmirból, az elmaradhatatlan sárkány-faragvánnyal:
Amulett:
Barométer:
Bírói kalapács:
Boroshordó csapja:
Címer, címerpajzs:
Dekoncentrált körök:
Dobkártoló:
Doboz a dobozban:
Egérfogó a késői 1700-as évekből:
Excenter-minta:
Érmetartó, numizmatikusoknak:
Fali csecsebecsetartó:
Falidísz:
Felolvasó állvány:
Fogantyú:
Fújtató a 19. század elejéről, Itáliából:
Még egy fújtató, ugyancsak a 19. századból. Azóta nem készült ilyen. Így ha most akarjuk, fújhatjuk magunk.
Hamvveder:
Hármas képkeret:
Háromság-jel:
Hátmosó kefe:
Hordó:
Jelmondat diógyökérben:
Jin és jang:
Karácsonyfadísz:
Kelta csomó. (Egy csomó kelta csomó.)
Kocka:
Kolompoló:
Korántartó, mohamedánoknak.
Könyvborító, fotoalbum-borító:
Könyvborító, koralldíszítéssel:
Könyvtáros-létra:
Kulcstartók:
Kulcstartó doboz:
Láda:
Levélvágó kés, leveles tálca, levelesláda. Minden, ami a levelezéshez szükséges.
Lézervágott diófakocka. Érdekes, de mire jó?
Madárfuvola:
Madárodu teteje:
Makettek, modellek készítésére a diófa anyaga a legjobb. A Modellart Kft Budapest belső részét 1:500 méretarányban faragta ki diófából, a cég központjában állandó kiállításon látható.
Méhkaptár. Általában olcsóbb fából készül, csak az a méhész készítteti diófából, aki igazán megbecsüli méheit, akinek tényleg fontosak. A többi nem.
Mérleg. Minden porcikája diófa.
Mézeskalácsforma:
Mosósulyok:
Most pedig olyan, diófából készült technikai eszközt mutatok, amiről tisztelt biztonságtechnikus Kollégám se fogja egyből megmondani, hogy micsoda. Diófa, az biztos.
Orvosi táska:
Oszlop:
Rádió, 1932-ből:
Ruhakefe:
Skatulya:
Spirális szeszély. Vagy szeszélyes spirál. Hogy mire jó, nem tudom.
Szerpett nyele. A szerpett francia munkaeszköz, leginkább szőlőmetszésre használták a 19. században.
Érdekes, az olasz szerpettet is csak diófanyéllel készítik. Aminek a nyele nem diófából van, az nem is igazi szerpett.
Azt hinnénk, a képek sztereo-nézése újkeletű találmány. De nem így van, az 1870-80-as években már készítettek sztereoszkópokat. Diófából, mi másból. A diófa megelőzte korát. Nem a sajátját, hanem a sztereoszkópokét.
Telefonok:
Utazótáska egy darab feketedió-ágból kifaragva:
Ventillátor:
Szóval, ezek készülnek diófából. Jogos a kérdés, ha minden elkészíthető diófából, mi az, amit mégse készítenek belőle.
Pontos válaszom van erre is. Diófából minden készülhet, csak pipa nem.
Kár, mert sokáig azt hittem, hogy az is. Mígnem a Magyar Pipaszövetség Elnökségének egyik tagja fel nem világosított, hogy az nem. Ha nem, hát nem. Pedig a bemutatott, diópipának nevezett pipa nagyon úgy néz ki.
És mégis én tudtam jobban, mint a Pipaszövetség. Miután beletörődtem abba, hogy nem és nem, Kárpátaljáról híre jött az ott készült diófapipáknak. Lehetnének magyarok is, de valószínűbbnek tartom, hogy a Ruszin Pipaszövetség illetékessége alá tartoznak.
Addig füstölögtem magamban, amíg utána nem jártam. Rahó előtt, Európa földrajzi központjánál kialakított bazársoron kaphatók a diópipák.
Számomra rendkívüli szerencse, hogy az ukrán geodéták ilyen pontosan dolgoztak, és a főút szélére mérték be Európa földrajzi középpontját, akármit is jelentsen ez a fogalom. Mert ha 50 méterrel odébb, az erdős hegyoldalra mérik, és ott, bent az erdőben található vagy nem található bazárban árulják a diópipát, bizony, nem vettem volna észre, és szégyenben maradtam volna, diópipai szempontból.
A látottak után talán nem haragszik meg tisztelt Kollégám, ha megkérdezem:
- És önnek mi van otthon diófából?
És mielőtt ugyanilyen tapintatlanul visszakérdezné, sietek közölni, hogy nekem egy csavaros diótörőm van. Más nincs.
