Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

Lakáskultúra

De szép is lenne, ha lakásunk összes használati tárgya diófából készülne! A diófa venne körül minket! Szinte benne élnénk a diófában!

De ha nem vagyunk maximalisták, elégedjünk meg csak a legszebb diófa-tárgyakkal. Bútorokkal, használati tárgyakkal és a lakás díszeivel.

A lakás igazi kultúráját a stílbútor adja. Konkrétan a diófából készült, spanyol barokk stílusú ebédlőgarnitúra. Hiába, ezek a spanyol grandok tudták, mi a lakáskultúra!


Na, rendeben van. Feltéve, de meg nem engedve, hogy Ön, tisztelt Kollégám, eddig még nem gazdagodott meg a diótermesztésből, diófaanyag-eladásból, szállítsuk lejjebb igényeinket. Nézzünk körül, pénztárcánkból mire futja, de bármit is veszünk, az diófából legyen.

Maradjunk a barokknál, és ha a spanyol barokkot nem tudjuk megfizetni, az olaszt már biztosan. Vegyünk egy 18. századi diófaoszlopot, kerubokkal. Most eladó, Mexikóvárosban.

Hogy mi az a kerub? Nemrég tudtam meg magam is. Nem tévesztendő össze a puttóval. A kerub szárnyatlan angyal. Hát, úgy is néz ki. De diófából van!

Tisztelt Kollégám, Önnek bizonyára vannak otthon diófából készült használati és dísztárgyai. De ha vendégségbe megy, kérem, jól nézzen körül.

Gyorsan felmérheti vendéglátójának kulturszinvonalát, attól függően, hány olyan tárgyat lát a lakásában, ami a következő felsorolásban szerepel. Ezek adják a lakás kultúráját.

Jöjjön velem, látogassuk meg együtt egyik, diófát szerető kollégánkat.

Vendéglátónk nem akárki! - tanúsítják a veretes és diófakeretes oklevelek.

Lézermarásos állatorvosi diplomát nyert, egyike a Harley-Davidson centenáriuma kitüntetettjeinek, és 2003-ban ő volt az év legjobb edzője. Hol lehet ilyeneket nyerni? Ott mi is beneveznénk.

Nem semmi, nem mondhatjuk, hogy fabatkát sem ér. Diófából készült emléklapokat mindenképp.

Nemesi családból származik, anyai és apai ágon egyaránt! De diófaágon mindenképp! Biztosan nagyon sok pénzébe került!

Vendéglátónknak mindene megvan, amire szükség lehet egy háztartásban.

Például manapság, cunamiveszélyes korunkban minden háztartásban illik lenni egy árapály-jelző órának. Hátha a szökőárt is jelzi. Talán szökőévente.

Ez az asztali óra - igaz - nem szökőárt, de (a másik elől) szökő szarvast biztosan mutat.

Ez meg még azt se. De diófából van.

Itt pedig az óra már nem is lényeges, csak a diófa-körítés. Mintha papírból lenne kivágva.

Az asztalon heverő díszdobozokkal nem kell foglalkoznunk. Mondjuk azt, hogy nekünk is van otthon. Nem drága, könnyen vehetünk.


Ha - mint vendéglátónk - magunk is vadászok vagyunk, nekünk is könnyen lehet ilyen vadászkés-tartó díszdobozunk. Ha nincs is, Oleg Mojszejev jó pénzért nekünk is farag egyet. Ezt tavaly, 2009-ben készítette, jelenleg nincs megrendelése, mert olyan drágán dolgozik. De nekünk minden pénzt megér egy ilyen, a régi cári vadászatok hangulatát idéző műremek.

Viszont ha a luxus-dobozról is azt állítjuk, hogy nekünk is van, tudjunk róla, hogy csak Salzburgban kapható. Nehogy hazugságon kapjanak. Állítólag zenél is.

Ez a diófa-doboz pedig csak Libanonból szerezhető be. Óvatosan hazudjunk, tartsuk észben, mi az igaz abból, amit mondunk, és a többi is legyen hihető. Nagyon fárasztó.

A taskenti bazárban ilyen diófa-dobozt szereztünk olcsón. Amikor odahaza megmutattuk, rögtön viccelődtek velünk. Taskentben volt ittas Kend? Utólag már én is azt mondom, tényleg olyan.

Az isztambuli bazárban biztos rásóztak tisztelt piacjáró Kollégámra is ilyen diófa-díszdobozt, akár kellett, akár nem. Hatszögűt is, gömbölyűt is. Ottománnak mondták. Ottó mán hozott ilyent, hát mi se hagytuk ott.

Viszont biztosan nincs nekünk feketedió-gyökérből kivésett dobozkánk. Ez igazi ritkaság, erre már nem mondhatjuk azt, hogy egyedül a mi kedvünkért készítették Amerikában. Mert egyedül csak házigazdánk kedvéért.

Büszkélkedjünk inkább öregapánk öregapjának vágottdohány-tartó dobozával. Amikor öregapánk öregapjának nem volt pénze cigarettára, - márpedig sose volt, a mi családunk szegény volt, - innen sodort, újságpapírba.

Most már azt is elmondhatjuk, hogy öregapánk öregapjának honnan volt vágottdohánya. Már elévült. A diófa alól. Oda ásott egy kisebb vermet, és oda rejtette el az érett, megszárított, aranysárga dohánylevelet a fináncok elől. A verem tetejét bedeszkázta, és a diófához kötötte a harapós kutyát, a kutya pedig a láncával elsimította a homokot a verem fölött.

De ez a mi titkunk volt. Házigazdánk, aki városlakó, jövedéki adóval terhelt dohányt szívott ezalatt.

Ha vendéglátóink nagyon stílszerűek, biedermeier diófabútoraik mellé biedermeier díszdobozt vettek, amerikai utazásukról pedig emlékdobozt hoztak, Oregonból.

Moszkvából pedig ajándéktartó díszdobozt.

Hát, igen, külföldön emléktárgyat kell venni. Azért, hogy emlékeztesse az eladót, milyen jó vásárt csinált. Szlovákiából ilyen diófa-emlékek hozhatók:

De ez már stílustörés. Diófa-dobozon tölgyfaminta? Látjuk, a stílus nem a mi vendéglátónk erőssége.

Nézzünk körbe a falakon. Svájci, vadásztémájú, diófából készült falidíszek ötlenek szemünkbe.

Látjuk, a ház ura nagy vadász. Állítólag ezt a trófeagyűjteményt mind ő lőtte.

És van olyan, diófából készült falidíszük, fali függőjük is, ami csak azért van, hogy a falon lógjon. Lehet, hogy díszít is. Nem tudom.

A faliórák, az ingaórák is diófából vannak.




A kakukos óra is, a muzeális értékű, valódi Neilson-féle, 1880-as asztali óra is.

Még a kandallóra is jutott egy. Nem azért, hogy a pontos időt tudjuk, mert minden óra másképp jár, de olyan szépek!

A diófaórák oly hangulatosak, régiesek. Gondolnánk, hogy digitalizált, műanyagizált korunkra már el is tűntek. De nem, digitális órával is lehet a zen-meditációt végezni, és a hangulathoz a diófa-foglalat is hozzátartozik. Diófából készült meditációs óra:

Hisszük, nem hisszük, vendéglátónk szerint ez is óra. Csak nagyon művészi. Sokba került, de megérte. Már az megérte, ahogy mi csodálkozunk.

Nézzék már! A háziak összes képkerete is diófából készült!


Esetleges áramszünet idejére vendéglátóink gyertyatartókat készítettek be.


És olajlámpákat. Na de ennyit! Biztosan tetszenek nekik. Van közte feketedióból esztergált is.

Mintha nem lenne elég feketedió aljzatú asztali lámpájuk! Állólámpájukat pedig nem más, mint maga James M. Moore tervezte!

El ne mulasszuk megdícsérni a háziasszony diófavázáit és gyümölcsöstálait, mert tényleg nagyon szépek. Szerintem ez a legszebb:

Tálak:

Erre a fadarabra se úgy tekintsünk, mint egy közönséges fadarabra! Diófatál ez is, csak nagyon művészi.

Sőt, nézzük csak! Ez pedig türkizberakásos.

Lengyelországi emlék ez a hucul-mintás diófatál.

Búcsúzáskor pedig megnézhetjük magunkat. A háziasszony valamelyik diófakeretes tükrében. És valljuk be, rájöttünk, vendéglátóink tudják, hogy kell élni. Körülveszik magukat a legszebb tárgyakkal, amit a diófa adhat. Mi meg nézhetjük magunkat.

A diófakeretes tükrökben.

És csak a diófakeretes tükörből vesszük észre, hogy házigazdánk, jelen esetben Pais-Horváth úr, milyen praktikusan rendezte össze saját készítésű diófabútorait. A tükör két oldalán a falilámpák aljzatát is diófából készítette, alattuk a harmonizáló diófa-íróasztal, és pont a tükörből látni a diófa-sakkasztalra.

Most már látja tisztelt lakberendező Kollégám, hogy kell ezt csinálni?

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább