Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

Szekrények

Ágy, asztal, szék. Mi kell még egy rendes szobába? Természetesen egy diófából készült reprezentatív szekrény.

Csak az a baj, hogy a szekrényeket nem tömör fából, hanem furnérból készítik. Így csak a felületük szép, a többi rétegük pedig a szokásos, szintetikus ragasztóval, oldószerrel átitatott forgácslap vagy rétegelt lemez.

Hol vannak már a régi jó deszkaszekrények? Itt, jobbra van egy.

Valaha még tudtak igazi szekrényeket készíteni, mint amilyen a következő edénytároló szekrény (dressoir) a nagytétényi kastélymúzeumból. Franciaországban készült, 1550-1580 körül.

A diófa-szekrények legrégibb, máig élő képviselői a reneszánszkori faragott ládák, elsősorban Itáliából. Firenzéből és Lombardiából.

1600-as

Legalábbis Európában ezek a legrégebbiek. Mert - tudjunk róla - Európán kívül is van világ. Régi, fejlett civilizációk, ahol a diófaládát - és sok egyéb nagy találmányt - előbb alkalmazták.

Ilyen Tibet, ahonnan ez a diófaláda származik:

De maradjunk Európánál, - most úgyis odatartozunk, bevettek, - és nézzük tovább az európai diófaládákat, nevezetesen a spanyolokat.

Tisztelt diófabútort használó Kollégám, létezik egy szekrénytípus, egy egész szekrénycsalád, amely elképzelhetetlen lenne diófa alapanyag nélkül.

Erről a szekrénytípusról Magyarországon még csak nem is hallottunk. Ez a bargueno szekrény. (Tisztelt nyelvész Kollégám, nem én vagyok ilyen műveletlen, hogy nem követem a spanyol helyesírást, hanem az, aki a számítógépem szövegszerkesztőjét kódolta, és - hiába raktam be gondosan, - kitörölte a hullámvonalat a n betűről.)

Nevét Bargas városáról kapta, Toledo mellett, ahol - mór alapokon - kifejlődött, és ahonnan a 16.-17. században általánosan ismertté lett.

A bargueno alapjai - utazóláda formájában - az arab világban korábban is megvoltak, Ibériában a 15. századig élt az arab hatás. A keresztény Európában pedig a reneszánsz kor teremtett tömeges igényt erre a praktikus szekrénytípusra, amely egyaránt alkalmas értékek tárolására és szállítására. Sőt, a lehajtható lapú példányokon levelek megírására is. Egyre többen engedhették meg maguknak a levélírás és a kapott levelek tárolásának luxusát. A zárható fiókokét. A kolostorokban, a zarándoklatokon, a kastélyokban, a hadjáratokon, a kereskedelmi utakon.

A diófából készült bargueno az igazi, a legtöbb ilyen volt. A diófa adja meg a szállíthatósághoz szükséges tömörséget, szilárdságot. A bargueno egyszerű, praktikus vonalvezetésű. Díszét nem a cikornya, hanem a bútor anyaga és a keleties hatású dús festés és intarzia adta.

Úton, szállítás közben a bargueno praktikusan elhelyezhető útiholmi volt, csak állandó tartózkodási helyén emelték oszloplábakra.

A reneszánsz kor elmúltával, a barokk uralma alatt spanyol földön még nagyobb szükség mutatkozott barguenókra. Minden családba kellett egy, hiszen a spanyolok lettek a 16. században a világ konkvisztádorai, a világra szóló tengeri utak elképzelhetetlenek lettek volna ilyen praktikus úti bútorok nélkül. Az újvilági spanyol barokk utazóládák a bargueno leszármazottai.

A barguenóról további leírás olvasható Agatha Christie: A spanyol láda rejtélye c. művében.

Az ibériai kitérő után térjünk haza, nézzük meg a hazai diófa-szekrényeket. Ez a nagy, tulipános diófa-láda akár magyarként is elmenne. Lehet, hogy magyar.

Ezt a kelengyeládát is magyarnak gondolom. 16. századi.

Ez a díszes láda már bizonyítottan magyar, erdélyi, a 17. századból, Erdély aranykorából.

És még egy erdélyi láda.

Nézzük meg, a 17. században a hazai bútordivat mennyire azonos volt a kulturáltabb Európáéval. Itt egy hasonló korú itáliai ruhásláda.

Nem múlt el a diófa-ládák divatja. Ez a 19. század végi nagy, túldíszített láda most eladó. Kikiáltási áráért egy egészen jó, drága autót lehetne venni. Ha licitálunk rá, még drágább.

Cassone a neve, ami olasz nyelven jelent nagy ládát.

Az érték nem a használhatóságában, hanem részleteiben van.

Érdemes még közelebbről is megnézni, de akit nem érdekel, ne klikkeljen rá. Két női griffmadár tartja, (itt a másik, és itt a feje), két delfines fiúcska van a szélein, és van rajta nem kevesebb, mint négy ördögfióka. (Itt a másik kettő.) Az oroszlánról nem is beszélve.

Hogy mi minden benne van a diófában! Csak ki kell belőle faragni.

Francia ruhásládát is ismerünk. Bahut-nek hívták korábban, a maga korában.

Az ibériai barokk diófaládákat most csodáltuk meg. Persze, a barokk ruhásládát Európa más részein is diófából készítették, ez itt egy német változat.

A diófa-ládákról az igazi szekrényekre áttérve természetesen egy magyar darabbal kezdünk. Tömör diófa-ruhásszekrény 1793-ból. (Csak az intarziához használtak kevésbé nemes fát is.)

1800-ból való ez a sarokszekrény, de ez már nem biztos, hogy magyar. Viszont biztos, hogy diófa, tehát akkor is a miénk.

És a többiek. Áttekinthetetlenül sok van belőlük. Ruhásszekrények, könyvszekrények, tálalók. Fiókosak, akasztósak.

Egy díszesebb fiókos szekrényke, biztosan nagyon tetszett a maga korában:

A ruhásszekrények legszebbike ez a hatajtós.

Egy szobába elég egy ekkora szekrény. A többit kitettük a raktárba.

Fiókos szekrény is kell, de csak egy sokfiókos. Sok duplafiókos. Viktoriánus!

Könyvszekrény csak egy kell, egy ilyen olasz, az 50-es évek stílusában. Bár sok szebb diófa-könyvszekrény porosodik a diófabútorok raktárában, mégis ez a legpraktikusabb, mert a rajta tárolt diós Képeskönyv egy mozdulattal elérhető.

Hasonlóan nyitott ez a diószekrény is, de nem szekrénynek mondják, hanem állványnak. Mindegy, a lényeg a diófurnér szépsége.

A diófából készült üveges szekrények - idegen szóval vitrinek - legszebbike az 1800-as évek második felében New-Yorkban Alexander Roux által készített vitrin, amely női griffmadár lábakon áll.

A szekreterek inkább iratok és egyéb értékek tárolói voltak. Az összes diófabútorok legszebbike, mondhatnánk gyöngye az alábbi osztrák szekreter.

Tisztelt diófabútor-vásárló Kollégám, szerintem ne vegyük meg. Nem való bármilyen lakásba, például a mi lakásunkba. Nagypolgári darab.

Manapság már kereslet hiányában nem gyártanak szekretereket, nem kaphatók, ugyan kinek is lenne értéke otthon.

Fegyverszekrény viszont kötelező otthon, nézzünk körül, vennünk kell, mert a diófapuskát elzárva kell tartani. Veszélyes. Hogy ellopják. Drága!

Komódok, kredencek. A kettő között az a különbség, hogy a kredenc olyan tálalószekrény, ami edénytárolásra is használatos, a komód pedig csak a tálalást szolgálja. Komótosan.

A kredencek legszebbike ez az olasz reneszánsz stílusú.

Van-e hozzáillően szép komód? Megközelítőleg sincs. Nincs olyan, ami mellé állítható lenne.

Egy diófa-komódot mégis idetolok. Úgy látom, már eltolta más is. Aki csinálta. Komolyan vehető-e, komoly-e az ilyen komód? Meg az is, aki beállítja a lakásába?

Félretéve a komolytalanságot, léteznek valódi diófa-komódok is. A bútorraktárban.

A komódok annyira csak a tálalást szolgálják, hogy egyes példányait csak tálalónak hívják, elfeledkezve eredeti nevükről, a komódról. Egy tálaló.

És egy mai tálaló, Paul Jacobs műve.

Bár szekrény már több is van a szobában, bárszekrény is kell.

Sőt, büfészekrény is. Ha a würtembergi hercegnek van, nehogy már nekünk ne legyen! Ilyen, 1709-es.

Néhány különleges szekrény következik.

A legrégebbi ez az 1740-1760 körüli időből származó amerikai, pennsylvániai fűszerszekrény. Láthatjuk zárt és nyitott állapotban. A kinyitáskor kiderül, hogy a belsejében kevésbé értékes faanyag is szerepet kapott.

Láttuk, Amerikában a fűszer számított olyan értéknek, amit külön szekrényben kell őrizni. A franciáknál a lekvár volt ilyen. Lekvárosszekrény XV. Lajos stílusában.

Két pipatórium, az egyiket Kozma Lajos készítette, a másikat egy névtelen mester.

Írószekrény.

Ugyancsak írószekrénynek mondják a következő, korai 1700-as, úgynevezett Anna királynő stílusú szekrénykét, de az írólap lehajtásakor látjuk, hogy más funkcióra is használható, nem kell feltétlenül írásra használni. Értéke régiségében és faanyagának szépségében, a diógyökérben van.

Egy francia írószekrényke ugyanabból a korból, mondhatnánk akár szekreternek is.

Tabernákulum, és részlete közelről:

Speciális szekrénytípus a trümó. Tényleg így hívják. Bizony, leéltem 65 évet, mire először láttam. Ez egy olyan szekrényféleség, ami a szobában két, egymás melletti ablak közé helyezhető. Itt van két diófa-trümó, 1810-ből és 1830-ból.

A diófaasztalok között már láttunk lowboy-t. (Ha tisztelt diófabútort vásárló Kollégám emlékszik rá, megérdemel egy pohár sört. Ha találkozunk, meghívom rá.) De szekrénykében is létezik lowboy, a lényege mindkettőnek az alacsonysága és a fiókossága, ami, sajnos, most nem látszik.

Mit állítsunk a sarokba? Encoignure-t!

A szekrények külön kategóriája a mosdószekrény, az idősebbek emlékezhetnek rá. Ez a szép diógyökér-mintás 1860-70 között készült.

Ez a sötétebb színű Bécsben, a harmadik, kopottas pedig a viktoriánus Angliában.

Két darab, múlt századi, de erősen antikizált diófa-mosdószekrény toszkán reneszánsz stílusban:

És manapság, az uniformizált tömegtermékek világában már nem készülnek diófa-szekrények? Dehogynem, a következő olasz szekrénysor gyártói legalábbis azt állítják, diófából van.

Mivel a "dió" előkelően hangzik, más szekrénysorokra, sőt, konyhaszekrényekre is azt mondják a kereskedők. Higgyük el!

Kisebb szekrények esetén nem kell a hitünkre hagyatkoznunk, ránézésre is látjuk, hogy valóban diófából készülnek. Napjainkban, ami nagy szó, amikor a valódi értéknek nincs divatja, keletje. Ez a kisszekrény most készült el:

Aki a Startlap lapjait látogatja, a diófa-lapon már találkozhatott Becker Erika diófabútoraival. A magas szakmai szinvonal mellett az egészen egyedi, erotikus motívumok diófába faragása is jellemzi munkásságát. Itt csak egy nemrég elkészült ládáját mutatom, a művésznő a Valejo-láda nevet adta neki, utalva az ismert amerikai művészre.

A lap végére is maradt egy szekrényke. Szerényke, itt áll, a sor végén, a lap alján balra. Pedig márványtetős.

Ezzel el is fogytak a szekrények. Csak egy szekrényajtó maradt. A szekrény többi része már nincs meg. Ezt is csak azért őrizték meg, mert fájába örökérvényű igazság van vésve. Az, hogy három órakor már túl késő és még túl korai bármit is tenni. És hogy tudjuk, mikor van három óra, a szekrényajtóba az is bele van építve. Most még csak kettő, de ha nem csinálunk semmit, hamarosan három lesz.

Hát, akkor most tartsunk egy óra szünetet. Három után már úgyse kell dolgozni.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább