Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

A vadászfegyvernek való diófaanyag

Mottó:
"Tisztességes fegyverhez tisztességes diófaanyag kell."
(Szergej Basszkacsi - szibériai vadász)

Tisztelt katonatiszt Kollégám, a katonai puskák fölött eljárt az idő, ma már a vadászpuskák korát éljük. Azok jóval emberségesebbek, nem emberre lőnek velük. Csak hajtóvadászaton.

Tisztelt fegyverműves Kollégám, nem értek a fegyverekhez, nekem még puska nem volt a kezemben. Amit ebben a témakörben leírok, nagyrészt az idézett vadászfegyver-szakértőtől, Szergej Basszkacsitól származik. Én csak megpróbáltam értelmezni, a magam módján megérteni, amit ő különböző szakanyagokban írt. Ha valahol úgy találja, nem helyes, amit leírtam, tőle kérjen állásfoglalást. Nem vicc, tényleg nagyon hozzáértő és segítőkész ember. És szakértője a diófaanyagnak.

Tisztelt vadász Kollégám, igyekszem a témát az Ön szemszögéből nézni, akinek nincs egy rendes puskája, de szeretne egyet, és ahogy az anyagi ügyei állnak, hamarosan meg is engedheti magának álmai puskáját.

Mik azok a tulajdonságai a diófaanyagnak, amik vadászpuska készítésére predesztinálják? Nem kizárólag a faanyag fizikai minősége, mert azt esetleg - ritkán - más faanyagok, a bükk, juhar, alma, cseresznye, görcsös törzsű nyírfa is elérik, hanem elsősorban a dekorativitása. Egyéb értékmérők:

De azt vegyük figyelembe a faanyag vásárlásakor, hogy idővel a diófaanyag tovább "érik", sötétebbé válik.

Először a diófaanyagot kell tudnunk megkülönböztetni más faanyagoktól. Gyakorlatlan vásárlóként, első ránézésre. Ehhez tudnunk kell, hogy a diófélék faanyagában az edény-nyalábok mindig kifejezettek, közepes vagy nagy pórusúak. Olyan diófaanyag nincs, amin az edény-nyalábok nem láthatók jól.

Így néz ki az igazán puskatusnak való diófaanyag.

És így néz ki az a török nagyüzem, ahonnan a török hadsereget ellátják puskatusokkal. Nem hadititok, a cég neve Denlas, és Adanában székel. Csak diófát dolgoz fel, más faanyaggal nem foglalkozik. Ha megfizetik, a kurd gerilláknak is szállít. És vadászoknak, a világon bárhova.

Mielőtt továbblépnénk, pillantsunk be az arzenálba, és nézzünk meg néhány képet amerikai vadászfegyvergyárak kínálatából, a közönséges dió mellett más diófajok faanyagából is! De fontos megjegyeznünk, hogy igazán szép puskatus csak a közönséges dió fájából készíthető, a többi dióféle faanyag erre a célra kevésbé értékes.

A fentebbi jellemzők minden diófaanyagra vonatkoznak, a diófélék családján belül. De ez csak az elmélet. Ha vennünk kell egy puskatusnak való fadarabot, konkrét választási lehetőségünk jóval kevesebb.

1. Minőségi diófaanyagot kínáló fakereskedést nem ismerek személyesen, de azt hiszem, ezzel nem állok egyedül. Van egyáltalán ilyen? Ha van, nagyon messze lehet. Fegyverkészítő? Budapesten van egy. Legtöbb az öreg diófából van. Ha anyagát nem kétcolosra vágjuk, hanem 5,5-6 cm vastagra, két puskatus anyaga is kijön egy árából.

Átnéztük a lehetőségeket, mégis maradjunk az elsőnél, a minőségi fakereskedőnél. Az ilyentől elvárható, hogy a mintadarabokról dokumentumai legyenek, amikből visszakereshető, hogy az adott fadarab hol termett, mennyi időt száradt, mennyit állt raktáron. Persze, nem az abszolút szárazságot lehet számonkérni, hiszen az a tárolás körülményeitől függ, hanem képet alkothatunk a kereskedő gondosságáról.

2. Fegyverboltok kínálatában - nem nálunk, hanem fejlettebb vadászkultúrájú országokban - a szürke dió anyagából kínált félkész fegyverek gyakoriak. A szebb, értékesebb félkész fegyverek pedig ritkábbak. Állítólag boltonként nem található, csak legfeljebb tíz darab, amiből választani lehet. Pedig fegyvert úgy választ a vadász, mint feleséget. Hosszú időre. A fegyverboltos is úgy gondolja, a vadásznak a kedves fegyver minden pénzt megér, tehát drágán adja a tucatárut is. Még egy hátránya van a fegyverboltok félkész termékeinek. Az, hogy már több kézen ment keresztül, eltérő körülmények között tárolták, illetve munkálták meg. A faanyag szárazsága változott ez idő alatt, nem mindig előnyére. Ez a kész fegyver minőségére is kihat. Mindig fennáll a gyanú, hogy a tárolás esetleg az aljzaton, netán szorosan egymásra rakva, textilanyaggal leborítva, vagy más, olyan módon történt, hogy a faanyag nedvességet kapott, befülledt. Hát, még ha eső is érte valamikor, gombásodhat is.

3. Ha magunk vágjuk ki, vágatjuk fel, szárítjuk, tároljuk a diófaanyagot, akkor valószínűleg magunk fogjuk elkövetni az elkövethető hibákat. Jobb, ha ezt másra hagyjuk. Maga a megfelelő diófa megtalálása se könnyű, és a folyamat is munkaigényes. Legalább 70-80 éves fa kell, amely egyedül nőtt, nem ültetvényben. Kerülni kell a hajlott, csavarodott, sérült, kéregvesztett fákat, mert ezek faanyagában nincs annyi hasznosítható anyag, mint az egészségesekében. A görcsök értékesek, a gyökér szintén, a főbb oldalgyökerek kiágazása alatt elvágva. De legértékesebb a görcsös gyökér, ami fiatalkori sebzés és jó sebbeforrás eredménye. A középázsiai görcsöstörzsű diófák adják a legérdekesebb színű, rajzolatú puskatus-anyagot. Ilyen volt:

Ilyen lett:

Tönknek a fa tövétől az első ágakig terjedő részét tekintjük. A tönkből elég sok, megfelelő minőségű anyag vágható. Alsó része, ahol a gyökérrel találkozik, érdekes, értékes lehet.

Ahol a diófa törzséből már ágak indultak, figyelmesnek kell lennünk, az ághelyeket külön kell értékelnünk, rontják-e a minőséget. Antik fegyvereknél ez a szempont nem volt kérdés, a régi fegyverészek az ághelyes anyagból is puskát készítettek.

Ma már alkalmaznak olyan technikákat, amelyekkel az ághelyek szinte eltüntethetők. De az egészséges ághelyek nem is okoznak gondot. A mai fegyverkészítők már nem az ághelyekkel, hanem egy másik hibával, a csavarodott növéssel elnézőbbek.

Olasz és török fegyvereknél érdemes a nyakrészt külön megvizsgálni, mert a csavarodottságot gyakran oda rejtik. Ilyen törés lehet a csavarodottság következménye:

Tehát: A csavarodottság kizáró ok.

Dehát, aki mindezeket tudja, azt ne tántorítsam el a fegyvernek való diófa lábon történő kiválasztásától. Egy dán vadász nem olvasta fenti aggályaimat, és a saját, kerti diófájából készíttetett vadászpuska-sorozatot. A faanyag színéből kiindulva Aranyeső-típusú puskáknak nevezte el ("Guldregn"). És milyen jól sikerültek! Igaz, az anyagot több évig szárította, és a puskát szakemberrel faragtatta.

4. Az internetes kínálat kihasználásához pedig idegennyelv-ismeret szükséges. Sajnos. Előnye viszont, hogy az árak nem függnek a helyi kereslettől-kínálattól, hanem kiegyenlítettebbek. Egy másik hátrány, hogy az eladók csodálatos, sokszor érthetetlen jelzőkkel, tulajdonságokkal ruházzák fel a kínált árut. Persze, a cél a vevőfogás. A vevő pedig helyesen teszi, ha a körítésre, a szövegre nem figyel, csak a mellékelt fényképre, és megkéri az eladót, hogy a faanyagot másik oldaláról, másik megvilágításban is fényképezze le, és küldje el mellékletben.

Utánozhatatlan tulajdonsága a diófapuskának, hogy minden példány egyedi. Egyéniség.

Az arzenál ennek a fejezetnek, a diófából készült fegyverek ismertetésének a melléklete. A nyersanyagokat ábrázoló képeken szép, rajzolatos félkész diófa-puskatusok láthatók. Amerikában már csak így megy, a megrendelő az interneten a képek alapján rendelheti meg leendő puskáját. 400-4000 dollár közötti árakon kapható hozzá a faanyag. Mondjuk, a 4000 már túlzás, mert az 1500-1700 dollárosak is olyan szépek, hogy kiállításokon mutogatják, és 2000-2500 dolláros rekordárak érhetők el aukciókon. De ezek mind a rendkívüli diófaanyagokra értendők, öreg diófák tövének, gyökerének, görcsének anyagára.

Tisztelt vadász Kollégám, nem kell megijedni az áraktól. Az ilyen drága fegyver-alapanyagok a legritkábbak. A legegyszerűbb, vadászfegyvernek való diófaanyaghoz 20-30 dollárért is hozzá lehet jutni. Ne fizessen többet, mint amennyit tud.

Tessék csak idenézni! Ezért a diódeszka-darabért 250 dollárt kérnek. Annyiért mi is adunk egy ekkora darabot. Ha kettőt rendelnek, kettőt is tudunk adni. Igaz, dupla áron.

350 dollár az ára a következő darabnak. Tisztelt diófatulajdonos Kollégám, álljunk rá puskatusnak való diódeszka-darabok értékesítésére! Nagy kereslet van a vadásztársadalomból!

És itt vannak az ezer dollárnál is többet érő anyagok. Ha ezzel sem éri meg foglalkozni, akkor semmivel se.

Ami a minőséget illeti, lehet válogatni, akár a melléklet képeiből is. Csakhát, sajnos, nem értünk hozzá. Sem mint vadászok, akik álmaink fegyverének elkészítéséhez keresünk alapanyagot, sem mint diófa-tulajdonosok és kezdő diófa-feldolgozók, akik ebből szeretnénk meggazdagodni.

A puskatus-készítés külön szakma, csak az ért hozzá, aki évtizedeken át csak azt csinálja. De a puskatuskészítés céljára legmegfelelőbb diófaanyag kiválasztása hat pontban összefoglalható, megtanulható. Néhány perces tananyag, és szakértők vagyunk. Legalább ebben, ha máshoz nem értünk.

Ez a titok. Kinek mi mennyit ér meg, kit mennyire lehet becsapni.

A gyorstalpaló szakértői tanfolyam elvégzése után már csak a puskatusnak való diófaanyag kereskedelmi kifejezéseivel kell tisztában lennünk. Ha mi vagyunk az eladók, ezeket a kifejezéseket kell használnunk, ha pedig vevők vagyunk, értenünk kell, mit jelentenek ezek a kifejezések.

A fenti példamondatokhoz hasonlók szabadon szerkeszthetők, betanulhatók. Jó eladást, jó vételt!

Nos, ha megvettük a faanyagot, a következő kérdés a vadászfegyver stílusa. Nem a használhatóság a lényeg, hanem a szépség, a különlegesség, és főleg a régiség. Pukkadjanak meg a vadásztársak! Nem nyulat akarunk lőni, hanem villogni akarunk. Mutatok néhány mintát.

Kiválasztottuk, és már készül is diófapuskánk. Félkész állapotban így néz ki:

Jaj, most majdnem félrevezettem tisztelt barkács Kollégámat! A kép alapján azt sugallhattam volna, hogy otthoni, barkács-módszerekkel készíthető szép diófapuska.

Nem. Nem érdemes barkácsolni. Az erre szakosodott amerikai fegyverkészítők 65 dollárért hihetetlen pontossággal kifaragják, Önnek csak választani kell a 4000 mintából.

Sőt. Amerikáig se kell menni, Pesten, a VI. kerületben is készítenek szép vadászfegyvereket kaukázusi diófából.

Az alapanyag-kínálat előlről-hátulról:

Még nincs kész, és máris milyen ragyogó!

És ha elkészült, ugye, milyen öröm lehet a vadászat egy ilyen, diófából készült puskával?

És itt van, amire vártunk, a híres Brno-Super vadászpuska, ami a maga idejében nagy sorozatot ért meg, nem készült belőle két egyforma darab, de ma már nem gyártják.

A török diófaanyagból készült vadászfegyverek különösen szépek. Mint a következő puska is. Érdemes két részletét külön is megnézni.

Képek egy másik török vadászfegyvergyár munkáiból:

Ezek külföldi példái voltak a szép, diófából készült vadászfegyvereknek. Örömmel jelentem tisztelt vadász Kollégámnak, hogy hazai példa is van már a legigényesebb diófa-fegyveragyakra, nem is egy. A következő puskák faanyaga is az imént mutatott török fegyverkereskedő, Denli úr készletéből származik, a svájci lerakatából.

Ha tisztelt vadász Kollégám nem akar lemaradni, igyekeznie kell, mert már készülnek az újabb, még szebb diófapuskák. Itthon, Magyarországon.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább