Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

Szent Hildegárd

Tisztelt Kollégám, ha Ön Mosonmagyaróvárott járt óvodába, biztos ismeri Szent Hildegárdot.

Szerintem Szent Hildegárd - akinek szobra Mosonmagyaróváron a 48-as téren lévő, 1882-ben alapított óvoda falfülkéjében áll - igazi szent volt.

Bingeni Hildegárdként ismerik, mivel élete jelentős részét a bingeni kolostorban töltötte. Bingen Mainz alatt, a Rajna erős jobbkanyarjában fekszik, ahol a folyó északnyugatnak fordul. Hildegárd 1098-ban született, egy Rajna-vidéki nemesi családban. Családja a gyenge fizikumú, gyenge egészségű lányt korán a disibodenbergi kolostorba adta, ahol felnevelkedett. Amilyen gyenge volt fizikailag, olyan erős szellem lakozott benne, rendkívüli aktivitását 81 éves korában bekövetkezett haláláig megőrizte. 38 éves korában apácatársai - akarata ellenére - apátnőjükké kiáltották ki, és igazi aktivitása ekkor kezdődött.

Előbb Bingen mellett, majd Eibingenben építtetett új kolostort, és sokat utazott. Korának egyházi és világi személyiségeivel gyakran levelezett, a hozzá fordulóknak látnoki erejű tanácsokat adott, amelyek beváltak. Látnoki képességei már gyermekkorában jelentkeztek. Mint mondja, látomásai nem a jövőre vonatkoznak, hanem a jelen jobb megértésére. Közemberektől a leghatalmasabbakig fordultak hozzá tanácsért, III. Konrád császárt és Barbarossa Frigyest is beleértve. Ő pedig nem kedveskedett senkinek, rosszallásait egyenesen fogalmazta meg.

Csak mellesleg jegyzem meg, hogy egy német olajvállalat nemrég közzétett egy naív rajzot arról, hogyan jósolta meg Szent Hildegárd a kőolaj és a földgáz hasznosítását és annak hasznát.

Tehetsége a nyelvek területén is kitűnt. Segítség nélkül tanult meg latinul. Misztikus írásait latinul írta, különös költőiségű, látomásokkal telített verseit, amelyek a mai költészetben is megállnák helyüket, latinul és németül. Egyik versét Babits fordította magyarra.

A nyelvészek és az eszperantisták védőszentjüknek tekintik, mert - isteni sugallatra - mesterséges nyelvet talált ki, amit ignota lingua-nak, ismeretlen nyelvnek hívnak, és ennek a nyelvnek nemcsak a leírása maradt fenn, hanem a nyelv szavait verseibe szervesen be is építette.

Állítólag a zenéhez is értett. Daljátékát apácák játszották örömmel.

Én mindezeken túl elsősorban tudósnak tartom. Magába szívta korának ismereteit, és azokat továbbfejlesztette. Elfogulatlanul, dogmák nélkül vizsgálta a természetet. Elsősorban gyógyítani akart, de ehhez először a természetet akarta megismerni. Az első német természettudósnak, az első német orvosnak is nevezik. Orvosi ismereteit a Füvek Könyvében és a Fák Könyvében írta le.

Önzetlenül és alázattal gyógyított, nem pénzért, és tudását megosztotta másokkal is. Nézzük, mit írt a diófáról!

"A diófa meleg és keserűség van benne, és mielőtt gyümölcsöt hozna, ez a keserűség a törzsében és a leveleiben található, és ez a keserűség meleget ad és ez hozza a diókat. És amikor a magok növekedni kezdenek, csökken a keserűség, és édesség keletkezik a helyén. Amikor azonban az édesség a magokban növekszik, akkor van az édesség a legmagasabb szinten, és így keveredik az édesség és annak legmagasabb foka, és hívják elő a magot, és akkor a keserűség és a melegség a törzsben maradnak és kívül diókat növelnek. Azonban a növekedés és a gyümölcsérés után a gyümölcstermő fák levelei gyógyításra többé nem alkalmasak, mert nedvük a gyümölcsökbe költözik.

A diófa levelinek első felpattanásától addig, amíg gyümölcsei növekednek, vagyis amíg a diók még éretlenek, és nem lehet őket megenni, vedd a fa leveleit, amikor még frissek, és préseld a nedvüket arra a helyre, ahol az embert férgek gyötrik, vagy ahol nyüvék vagy más férgek benne növekednek, és tedd ezt gyakran, és a férgek megdöglenek. Ha azonban a férgek a gyomrodban születnek, végy diófalevelet és barackfalevelet egyenlő mennyiségben, mielőtt ezek gyümölcsöt érlelnek, porítsd őket egy felforrósított kövön, és edd ezt a port tojással, levessel, vagy egy kevéssé megpirított liszttel, és a férgek a gyomrodban megdöglenek.

És akiben a lepra elkezd növekedni, az préselje ki a levelek nedvét és adja öreg zsírhoz, és így készítsen kenőcsöt, és akkor amikor a lepra még fiatal benne, kenje magát tűz mellett, és tegye ezt gyakran, és kétség kívül meg fog gyógyulni, kivéve ha az Úr nem akarja. És akit köszvény kínoz, az vegye a földet, ami e fa gyökereinél található, mielőtt a fa gyümölcsöt érlel. És forrósítsa fel ezt a földet tűzben, mintha kő lenne és így készítsen izzasztófürdőt, és amikor ebben a fürdőben ül, locsolgassa az így felforrósított földet, hogy ettől melege legyen és verítékezzen, és így fürödjön. És a köszvény, ami tagjait kifacsarja és ki akarja törni, kihajttatik, és törött tagjai is meggyógyulnak így, ha gyakran teszi ezt, amennyiben a köszvény még csak elkezdte őt kínozni.

És akiben sok a nyálka, vegye azt, amit a dió kiizzad, ha megvágják az ágait, mindegy hogy az gomba avagy más tajték-e, és főzze mértékkel vízben édesköménnyel és egy kevés zsázsával, és szűrje át kendőn, és igya azon melegében, és ez kihajtja belőle a nyálkát, és megtisztítja őt.

És akinek ótvar van a fején, vegye a dió külső burkát, vagyis a héját, és préselje ki a nedvet belőle a sebes helyek felett, vagyis az ótvarok felett, és ha a nedv keserűsége miatt ezek a helyek megduzzadnak, azonnal kenje be faolajjal, és ez enyhíti a keserűséget. És tegye ezt gyakran, és az ótvar meggyógyul.

Azonban aki sok diót eszik, akár frisset, akár öreget, könnyen lesz lázas, mégis az egészségesek ezt kiállják, de a betegek károkat szenvedhetnek tőle. A diókból kipréselt olaj meleg, és zsírossá teszi annak a húsát, aki belőle eszik, és vidámmá is teszi; de kivész belőle a nyálka, és az ember mellét váladékkal, vagyis nyálkával tölti meg. Mégis a betegek csakúgy, mint az egészségesek kiállják és elviselik ezt az étket; de a beteg mellet némileg kehessé teszi."

Eddig az idézet, a helyesírást igyekeztem az eredeti szöveg módján tartani.

Üdítően egyéni, eredeti gondolatok, mástól ilyeneket nem olvastam, minden elismerésem a szent hölgyé! Gyógyítsuk magunkat dióval, a gyógyulás nem lehet kétséges, ha Isten másként nem akarja!

Szent Hildegárd minden tudása és zsenialitása mellett is megmaradt a legszerényebb apácának. Önmagáról csak így nyilatkozott: "egy nyomorult nőszemély", "törékeny ember, akiben semmi állandóság nincs, hamu a hamuból és por a porból".

Alázattal, segítséggel fordult mindenki felé. És ez a szent hölgy az egyház szemében mégsem válhatott szentté. Egy évvel halála előtt kolostorába fogadott egy, a mainzi érsek által kiközösített ifjú lovagot, aki a kolostorban halt meg, és Hildegárd ott temettette el, az érsek minden haragja és hatalma ellenére.

Így aztán ez a legszentebb hölgy hivatalosan mégsem lehetett szent. Pedig a diófáról is milyen jókat írt!

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább