Mikor kell diót törni?

Először is akkor, amikor kedvenc mókusunk vagy családunk arra biztat minket.

Az otthoni diótörés még manapság is lassú, unalmas házimunka. Azért ha családunk elrendeli számunkra a diótörést, ennyire ne roppanjunk össze!

Vagy akkor törjünk diót, ha ilyen szépen kikészítették nekünk a konyhaasztalra:

De akkor se sértődjünk meg, lássunk nyugodtan a töréshez, ha munkaterületünk máshogy, például így van előkészítve:

A lényeg a kedvcsinálás. Mert anélkül nem fog menni.

Egy ismeretlen fotós képei következnek, kedvcsináló szándékkal. Neki is könnyebb volt fényképezni, mint a munkát elvégezni.

Mottó:
"Tvrd je orah voćka čudnovata,
ne slomi ga, al' zube polomi"
"Kemény dió, bámulatos gyümölcs,
Ne harapj rá, mert a fogad töröd"
(Petar Njegoš)

Mottó:
"Én a barátja vagyok itt mindennek, tenyeremben a jó dió
háládatosan roppan ketté"
(József Attila)

Primitívebb vidékeken, - én ebből a szempontból most Németországot is ilyennek tekintem, - ahol ismerik és gyakorolják a távolkeleti wushao harcművészetet, nem tudják, hogyan kell a diót törni.

Azt hiszik, hogy kézzel, a gyerek fején. Én még ilyesmit csak fényképen láttam, de az is majdnem olyan borzasztó, mint amikor valaki a fia fején nyílvesszővel vágta félbe az almát.

Egy kártyás. Nem a tök alsó, a makk fölső. Igaz, az is német nyelvterületen történt, Svájcban.

Tehát hogyan, mivel törjük a diót? Tucatnyi módszer van rá.

Mint a mottó is tanít, semmiképp se a fogunk között. Kérdezzék meg fogorvosukat, a magyar fogorvosok szövetsége sem ajánlja.

De megkérdezhetjük a magyar állatorvosok szövetségét, hátha ők ajánlják: "Ugyan, mókuska, magának olyan erős fogai vannak!"

De törhetjük a diót a markunkban, két diót összefogva, az egyenes kieséses bajnokság elvét alkalmazva, vagyis a megtört helyébe újabb diót véve, és mindig a gyengébbet roppantva. És ugyanúgy, mint az egyenes kieséses bajnokságban, az összes résztvevő beleroppan, egyet kivéve. Amelyikkel aztán nem lehet bírni.

Törhetjük továbbá cipősarokkal, ajtósarokkal, vasalóval. Mindegy, ami a kezünk ügyébe esik.

Vagy hagyományos módon, kővel.

Foglalkozzunk egy kicsit a diótörés múltjával! A dió az egyik legősibb emberi táplálék. Már i.e. 7000 körülről találtak az emberi lakóhelyek régészeti feltárása során dióhéj-maradványokat.

Kezdetben vala a kő. A kőkorszakban. A kőkorszaki ember kővel törte a diót. Európai, amerikai ásatások 4-8000 évvel ez előtti időkből az emberi lakóhelyekről számos diótörő követ hoztak felszínre. Arról lehet felismerni ezeket, hogy a diók helyén kisebb mélyedés található. Körülötte pedig dióhéj-maradványok.

Csak Izrael területéről több mint 50 ilyen diótörő kő került felszínre, akárkik is lakták a zsidók előtt az ígéret földjét. Talán a kánaániták. Az volt a Kánaán, a sok dió!

Az európai és izraeli kőkorszaki diótörő kövek nagy hasonlóságot mutatnak az északamerikai indiánok alig néhányszáz éve is használt diótörő köveihez. A kővel való diótörést besorolhatjuk az emberiség legnagyobb találmányai közé. A legnagyobb találmányoknak ugyanis nem ismerjük a feltalálóját, azokat a világ különböző részein, egymástól függetlenül többen is feltalálták.

Az északamerikai kontinensen az ősi indiánok speciális mélyedéseket fúrtak diótörő köveikbe. Ilyen diótörő köveket szinte minden régészeti feltárás talált a valahai indián lakóhelyeken.

Ezt hívják párhuzamos fejlődésnek. Amikor a technika vívmányait egymástól elszigetelt kultúrák párhuzamosan fejlesztik ki, és alkalmazzák.

Mint a diótörő köveket Amerikában és Európában. Ez a ma is használatos périgordi kő a bizonyítéka, hogy a francia paraszti vidékek lakói is álltak olyan fejlettségi szinten, mint Amerika őslakói.

A jelenkorban a legtöbben kalapáccsal törik a diót.

De jobb a fakalapács.

Baj csak akkor van, ha a dió nem arra törekszik, hogy megtörjük, hanem kiugrik a kalapács alól, és csak az ujjunk marad ott.

Erre a problémára találták ki a nagyméretű anyacsavarokat.

Persze, úri háznál nincs anyacsavar. Ott pezsgősüveg van, az ugyanolyan jó, még hangulatos is.

A család nőtagjai általában a férfiakra hagyják a diótörést. Mert gyengék hozzá.

Mekkora erő kell a diótöréshez?

Ez a kérdés nemcsak családon belül fontos, hanem tudományosan is. Ezért kutatók megvizsgálták a kérdést. (Addig se kellett diót törniük.)

Egy kanadai összehasonlító vizsgálat szerint a dió feltörése kb. 15 kg erőt igényel. De ezt a 15 kg erőt ne tévesszük össze 15 kg/cm² nyomással. Ennek az erőnek csak egy ponton kell hatnia, tehát a valóságban jóval kisebb erőfeszítéssel, gyenge ütögetéssel is elérjük.

Ha már az összehasonlítást említettem, meg kell említenem, hogy a mi diónk 15 kg-os erőigénye átlagosnak mondható. Körülbelül ilyen jól törhető a pekándió, a mogyoró, a mandula is. Több mint tízszer ekkora erőt, több mint 200 kg-ot igényel viszont a feketedió vagy a vajdió feltörése. A diófélék közül a legnehezebb a héjas kérgű hikorit (C. laciniosa) törni, amire még 556 kg-ot is mértek. A legkönnyebb viszont a keserű hikorit (C. cordiformis), 13 kg-mal.

Persze, a közönséges dión belül is nagy a különbség, fajtától függően.

Egy trükk, hogy könnyebben törjön a dió: A kemény héjú, nehezen törhető diót a diótörés előtt 12 órán át áztassuk sós vízben, a törés előtt pedig öt percre tegyük langyos sütőbe.

Még egy trükk. Gőzöljük a törni való diót. Az is jó.

Tessék megfigyelni az alábbi diótörő tálkát! Praktikus, ha diótöréskor a szétrepülő dióhéjdarabkák nem szóródnak szét a lakásban, nem kell porszívózni diótörés után. Erre szolgál a diótörő tálka, aminek a közepén, a kiemelkedésen lehet a diót törni.

A diótörő tálka nem készülhet másból, csak diófából. A következő képek mintájára egy faesztergályossal magunk is elkészíttethetjük.

Ha kézzel, kalapáccsal törjük, szeretnénk feles dióbelet kinyerni.

Íme a titok, hogyan törjük úgy a diót, hogy minél több feles dióbelet kapjunk! Francia diótörők mesélik:

A diótörő kalapács alá megfelelő helyzetben odatett diót a következő kép illusztrálja:

A helytelen törést pedig ez a két kép. Az elsőn azt látjuk, hogy aki ért az esztergáláshoz, az lehet egy kiváló iparosember, mert egészen ragyogó diótörőt tudott konstruálni, de a dióhoz nem ért, mert rosszul helyezi a törőbe. A második képen már az is látszik, hogy van még egy ilyen, ennyire tanulatlan személy, tehát sok még a felvilágosító munkánk.

Úgy is csinálhatjuk, hogy hosszában ütünk rá a kalapáccsal, mindegy, hogy az alapi vagy a csúcsi, de inkább a csúcsi vége felől. Addig kocogtatjuk, amíg nem érezzük, hogy a varrat nélküli oldalon mindkét ujjunk alatt megrepedt. Így legtöbbször az egyik félről válik le a héj. Ha nem teljesen, segítünk neki. A dióhéj másik feléből a belet az alapi részénél késheggyel alányúlva billentjük ki. Ha túl erős a hártya, a kibillentés előtt körbevághatjuk.

Rögtön fogyasztható (a gyereknek is adhatunk), jó étvágyat hozzá!

Egy francia diótörő:

A dióbél kipiszkálására rövid hegyű kést válasszunk:

A dióbél kipiszkálása, a héjtól való különválasztása lassú, unalmas munka.

Jobban megy, ha közben kávézgatunk is, a kávé kiemeli a dióbél ízét.

De mondok valamit. Nem kell feltétlenül törni a diót. Kapható diónyitó lapka is, aminek hegyét a dió alapi nyílásába helyezve szétfeszíthetjük a héjat.

Dániában pedig ilyen elegáns diónyitóval dolgoznak, ami egyben mogyorótörésre is jó:

Megjegyzem, késheggyel ugyanolyan jól megy, mint diónyitóval.

De vigyázat! A kés is, diónyitó is a feles dióbélre keresztben dolgozik, ilymódon:

Mechanizálhatjuk a diónyitást az alábbi asztali, állványos diónyitóval.

Manapság egyébként már egy sor diótörő kapható, de házilag is lehet barkácsolni. Hátha valamelyiknek az otthoni elkészítéséhez kedvet kap tisztelt Kollégám.

Egy egyszerű nyomórendszerű diótörőt a következő képek szerint lehet ezermesterkedni:

Persze, ez így túl barkács. Készen is kaphatunk nyomórendszerű törőket.

Egyszerű diótörő szerkezetek következnek.

Csavaros rendszerűek:

Harapó törők. A legtermészetesebb dióharapó a mókus:

És még egy harapó törő:

Csúszórendszerű, ütőrendszerű:

A most következő diótörő kívülről mint egy fagylaltos kanál, csak két kéz kell hozzá. Belső felülete kúposan szűkül, bármekkora dióra jó, és rücskös. Ha a két kart összeszorítjuk, nem repül ki a dió a két pofa közül. Rugós rendszerű, kínai gyártmány.

Kár volt dícsérnem. Jobban törik, mint a dió. Gagyi kínai alumíniumöntvény.

A karos diótörőkkel nagyobb erőt tudunk kifejteni, a hirhedten kemény feketedió törésére is jók, sőt elsősorban arra.

Vannak elektromos diótörő szerkentyűk is:

Ezt meg csak meg kell nyomni és a munka eredménye:

Egészen új rendszerű, poharas diótörők is megjelentek a piacon. Hogyne, hiszen a kereslet korlátlan. És tessék elképzelni, még működnek is.

Ez is nemrég jelent meg, még csak képről ismerhető. A fémrúd elhajlítható, és a töréspontba helyezve pont a töréspont töri a diót. Hát nem szellemes?

A technika fejlődése megállíthatatlan. Újtípusú törők jelennek meg rendszeresen. A következő törő szabadalommal védett, ezért a működési elve még nem publikus. Használati útmutatásként csak annyit tudhatunk róla, hogy a diót az asztalra kell helyezni, ráborítani a törőt, és a törővel egy csavaró mozdulatot kell végezni. A dióhéj nem száll szét.

Ha még mindezek után se támadt kedvünk diót törni, van egy javaslatom. Küldjük ki a gyerekeket vagy a nagypapát a kertbe diót törni.

Mi legyen a diótörő gyerekek jutalma? Természetesen, finom diós sütemény.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább