Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

További javaslatok

Nincs szükség állandóan új ötletekre! A mézes diónál még senki se talált fel jobbat, a mézes diót pedig - mint minden igazán nagy találmányt - a világon többen is feltalálták. Itt egy réges-régi francia fénykép a mézes dióról:

Mai mézes diók Olaszországból:

Különlegesség a rozmaringgal ízesített mézes dió, ami portugál specialitás.

És mi, magyarok milyen mézzel kultiváljuk a diót? Természetesen, akácmézzel. Azzal a legjobb. Mézes dió Baktalórántházáról és egy másik, Baktalórántházától nem is olyan messziről, a határ túloldaláról:

Horvát akácmézes dió:

De a mézes dió, mint minden egyéb nagy találmány, továbbgondolható, továbbfejleszthető. Görögországban például gyártanak olyan, üveges diókonzervet, ami nem mézben van eltéve, hanem citrommal ízesített cukorszirupban. Házilag is készíthető, megkóstolható!

A mézes - és a görög cukorszirupos - dióra azért van szükségünk, mert a dióban természeténél fogva kevés a cukor.

Pótolhatjuk, készítsünk kandírozott diót (diókaramellát).

40 dkg szép dióbélhez 45 dkg kristálycukorra van szükségünk. Öntsük a cukrot egy széles, lapos lábasba (serpenyőbe), és öntsünk rá 2 dl vizet. Lassú tűzön melegítsük, egészen forrásig. Rázogassuk, de ne kavarjuk. Addig főzzük, amíg világos, tiszta nem lesz. Ekkor fedjük le, nagyobb lángra tegyük, rázogassuk tovább, amíg kemény buborékokat nem kapunk. Ez kb. 5-6 perc. Vegyük le a fedőt, csökkentsük a lángot, és tovább rázogatva várjuk meg, amíg barnulni kezd. Fontos a helyes szín eltalálása, karamellszínű legyen. 2-4 perc múlva lesz ilyen. Ekkor vegyük le a tűzről, öntsük bele a dióbelet, jól, gyorsan keverjük körbe, mert gyorsan keményedik. Öntsük ki gyorsan egy megfelelő sima felületre, ahol kihűlhet. (Vigyázat, nagyon forró!) Félóra hűlés után kézzel darabokra tördelhetjük, és már fogyasztható is. Ilyen lesz:

És ilyen:

Persze, ez így túl édes. Van egy ötletem.

De már lelőtték előttem. Bolgár diófeldolgozók.

Az ötlet lényege, hogy a dióbél pirítása közben csak egészen kevés cukrot kell rászórni. Ezzel a módszerrel nem diókaramellát, hanem a jobbra látható diókrokantot kapjuk.

A vékony cukorréteggel bevont pirított dióbél előnye, hogy hónapokig is eltartható minőségromlás nélkül.

Ha még fokozni akarjuk az édes diót, készíthetünk török 'diókolbászt' (ceviz sucugu), ami gyakorlatilag azonos a grúz diós hengerrel, a csurcskhelával. A Kaukázus, és a tőle délre elterülő török vidékek jellegzetes édessége.

Dióbél-füzéreket kell sűrű, cukros mustba mártogatni, sokszor, mindig megvárva, hogy a szirup a dióbélre kössön vagy lecsöpögjön.

Hol lehet kapni? Grúziában. De ott most ért véget a háború. Törökországi Kurdisztánban. De ott most is lőnek. Szíriában, az aleppói piacon. Ott meg maga a szír állam lövöldöz. Moszkvában. Oda meg nem akarunk menni.

Na, jól van, a recept tőlem is megkapható, hevesi telephelyemen. (Csak a recept.) Itt béke van. És itt, a közelben különböző színű must is beszerezhető, attól függően, hogy milyen színű édességet szeretnénk.

Szeletelni kolbászmódra kell.

Ha már látjuk, mi mindent lehet a dióbéllel kezdeni, felmerül a kérdés:

És mit nem ajánlatos a dióbéllel csinálni?

Hogy a kérdést megválaszoljuk, előbb még egy kérdés.

A dió gyümölcs? Igen.

Meg kell mosni a gyümölcsöt, mielőtt megesszük? Igen.

Meg kell mosni a diót, mielőtt megesszük? Nem.

No, itt törik bele a formál-logika foga a dióba. Ami mindenre igaz, nem igaz a dióra.

A dióbél olyan védőburokban terem, ami megvédi minden szennyeződéstől, fertőzéstől. Természetétől fogva alkalmas a közvetlen fogyasztásra. Ha megmossuk, - én már láttam olyan diófeldolgozót, aki megtette, - megindulhat a penészesedés.

És még egy. Soha ne fagyasszuk le! Ha fagyasztjuk, a dióbél húsának sejtjeiben lévő olajok megfagynak. Az olajban oldott aromaanyagok kiválnak, károsodnak. Tönkremegy a dióbél illata.

Tisztelt dióevő Kollégám, az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozunk dióval készült zöldsalátákkal. Helyesebb, is, ha átértékeljük a salátákról kialakult fogalmainkat. Már nem a fő fogás kiegészítői, hanem előételek vagy önálló fogások, hiszen a dió révén tápanyagokban igencsak gazdagodtak. A dió valóságos tárháza a nélkülözhetetlen aminosavaknak, olajoknak, vitaminoknak, ásványi anyagoknak.

És mikor együnk diót, mikor van a szezonja?

Ősszel kezdődik, a tinorúgombák idején. Svájcban és Németországban az októbert mondják a dió hónapjának.

A világ nagyobb, mohamedán részén pedig a ramadán hava a diófogyasztás hava. Diótermesztőként örök hálával tartozunk Allah prófétájának, Mohammednek, - béke és áldás legyen Vele, - amiért ramadán idejére teljes nappali bőjtöt rendelt el, amit éjszaka csak a legtáplálóbb, legegészségesebb sütemény, a diós baklava fogyasztásával lehet kiegyensúlyozni.

A dió világfogyasztását tekintve a ramadán a főszezon. Mivel ennek ideje évről évre változik kissé, figyelnünk kell a muzulmán hírekre, hogy a megugró keresletet ki tudjuk használni.

A diószürettől kezdve folyamatosan nő a fogyasztás, és a szezon csúcsa a karácsony. Nálunk is, Nyugat-Európában is.

Tavasszal pedig húsvétra alakul ki egy kisebb fogyasztási csúcs.

Ha hinni lehet a hivatalos statisztikai adatnak, miszerint hazánkban az egy főre eső éves diófogyasztás mindössze fél kiló dióbél, akkor érthető, hogy azt a fél kilót rövid idő alatt meg tudjuk enni.

Pedig meg kellene fogadnunk a koleszterin-kutatók tanácsát, és a szívünk egészsége érdekében magunkhoz kellene venni naponta egy marék dióbelet. Így tíz nap alatt ennénk annyit, amennyit eddig egy év alatt.

A dió ugyanis természetéből adódóan egy mini-konzerv. Egészséges összetevőit, fehérje- és olajtartalmát, benne a zsíroldható vitaminokkal egy évig is minőségromlás, károsodás nélkül megőrzi. Tavasszal is kiváló vitaminforrás.

Nagy előnye a diónak más gyümölcsökkel szemben, hogy magas vitamintartalmát konzervként őrzi meg, tavaszra se csökken jelentősen. Míg más gyümölcsöké - nem akarom néven nevezni - jó, ha feleannyi tavasszal, mint ősszel volt.

A legelső feladat az, hogy a kertben termett diót időben szedjük össze, szárítsuk le, és a következő dióérésig törjük meg, fogyasszuk el.

A héjas dió és a dióbél egy évig jól eláll. A 21. században már nem kell a hagyományos diószezonra korlátozódni, más gyümölcsökhöz hasonlóan a diónak is egész éves szezonja lehet.

Ehhez nem kell importgyümölcs.

Ha a zöldségesnél vagy a szupermarketben esetleg nem találunk dióbelet, az nem azt jelenti, hogy nincs, hanem azt, hogy fogyasztói érdeklődés hiányában a kereskedő nem tartja benne a pénzét.

De ha már kinyújtottuk a diófogyasztási szezont, arra azért ügyeljünk, hogy ne múljon el Mikulás vagy karácsony dió nélkül. Mert a hagyomány a legfontosabb. Bolgár karácsonyi vacsora:

És ugyanilyen fontos, hogy ne múljon el borozgatás dió nélkül. Mert a borfogyasztás kultúrája a másik legfontosabb.

Hiszen mindannyian jól tudjuk, amit Kövi Pál írt az Erdélyi lakomá-ban: "...a dió kitűnő alapozás a borhoz, sokat felvesz belőle és tisztítja az ínyet, így érzékelhetőbbé teszi az aromákat, és ami ugyancsak nyom a latban: fokozza a szerelmi gerjedelmet."

Hogy is mondja a francia?

"Des noix, du fromage, un verre de rouge. Des noix pour finir le fromage. Du vin pour finir les noix. Encore un peu de fromage pour finir le vin." (Dió, sajt, egy pohár vörösbor. Diót a sajt után. Vörösbort a dió után. Még egy kevés sajtot a bor után.)

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább