Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

Törés

Mottó:
"Vak dióként dióban zárva lenni
s törésre várni beh megundorodtam."
(Babits Mihály: A lírikus epilógja)

Mottó:
"A nagy diófa alatt kerek malomkő asztal, mellette csepp kis leány.
Tördösgeti a diót…"
(Kós Károly)

Az árudió nagyobb része ma is kézi törés után, dióbélként kerül piacra. Ma már a csepp kis leányokat nem lehet dió-tördösgetésre rávenni, ezért keresnünk kell a gépi törhetőség lehetőségeit.

Mert a malomkő asztal még megvan a dióskert szélében, de csepp kis leányt már nem találunk mellette.

„Asztali dió”-nak a szerszám nélkül, kézzel törhető diót nevezik. Dehát a diótermesztők árudiója többségében nem ilyen, azt a termesztőnek vagy a feldolgozónak kell megtörnie.

A dió törhetősége fajtától függő tulajdonság. A törhetőség fogalmával akarjuk jelezni, hogy a dió milyen arányban ad a tisztítás során töretlen, ép feles dióbelet, illetve a feles dióbél mellett milyen arányban nyerhetők ki a fél bél mellett negyedek, kisebb béldarabok. A törhetőség a diónál nagyon fontos, mert ez határozza meg a dióbél értékét.

A törhetőség (és a szállíthatóság, továbbá a bélarány) szempontjából fontos a csonthéj vastagsága, ami 0,6-2,2 mm között szokott lenni. A legkívánatosabb a vékony, de kemény héj, ami ütésre pattanva reped, s így a belet nem sérti. A hazai diófajták héjvastagsága 1-2 mm között szokott lenni, de természetesen nincs két egyforma dió, és a héj vastagságát, keménységét az időjárás is befolyásolja.

A dió gépi törhetőségére a dió alakjából következtethetünk. A gömbölyded alakú, bármely oldalán törve egyformán jól törő típus a legkedvezőbb a gépi törhetőség szempontjából, ez adja a legmagasabb arányú ép belet.

A törés, válogatás szempontjából fontos a héj bélrekeszeinek anyaga. Igen rossznak kell minősíteni az olyan diókat, amelyek bélrekesze csontos, kemény, sőt, esetleg a héj belső falán is vannak kemény rekeszek. Az ilyen diót hívják kődiónak vagy kulcsos diónak. Az ilyen dió belét nem lehet épen kinyerni.

Hogy abszolút értékben mekkora erő kell a diótöréshez, korábban, egy amerikai összehasonlító vizsgálatra alapozva 15 kg-ban adtam meg. Azóta már pontosabb ismeretekkel is rendelkezünk, német diákok közreadott publikációja alapján. Persze, a vizsgálat egy bizonyos, előzetesen nem meghatározott diótípusra vonatkozott. Mivel a diótermés ebből a szempontból igen nagy eltéréseket mutat a kődiótól a papírhéjúig, nem is az abszolút számok az érdekesek, hanem a tapasztalatok.

Egy dió feltöréséhez a mért szélső értékek szerint 10-130 kg erő kell. Erős a gyanúm, hogy nem egy elismert, ismert diófajta diói kerültek vizsgálat alá, hanem vegyes, kemény magoncdiók.

Lényeges különbséget tapasztalunk attól függően, hogy milyen irányból hat az erő a dióra. Legkönnyebb a csúcsa felől megtörni, amihez átlagosan 309 N (31 kg) kellett. Oldalról, a karimát nyomva az erőigény 406 N (41 kg) volt.

Ebben a két irányban a vizsgálat során semmilyen összefüggést nem lehetett felfedezni a dió mérete, súlya és a szükséges erő nagysága között. A harmadik irányból, vagyis oldalról, a lapra mért nyomással viszont egyenesvonalú összefüggés adódott. Minél nagyobb, minél nehezebb a dió, annál nagyobb erő kellett a feltöréséhez, átlagosan 929 N (94 kg), ami a 10 g súlyt éppen meghaladó diónál volt szükséges.

Az eredmény érthető is. Oldalirányú nyomásra a karima "abroncsa" fogja össze a diót, minél fejlettebb egy dió, annál erősebben. Míg ha az erő közvetlenül - a csúcsnál vagy oldalt - a karimát éri, ott roppan össze leghamarabb. A csúcsán gyengébb, mint oldalt.

A mérés képei mindhárom irányból:

A képek alapján egy másik, az eredmény számértékeit felfelé befolyásoló tényezőre is rájöhetünk. Látjuk, a törőkar - hogy megfogja a diót - kissé be van vágva, emiatt a dióra nem egy ponton hat az erő. Ha több ponton akarjuk egyszerre megroppantani, nagyobb erőre van szükségünk. Ezért a vizsgálati eredmény átlagos számértékei nagyobbak a vártnál.

Tisztelt fizikatanár Kollégám, nem kellene a fenti vizsgálatot a hibák kiszűrése után idehaza is lefolytatni, a középfokú természettudományos képzés fellendítése céljából? Tisztelt biológiatanár Kollégánkkal közösen? A hazai ismert diófajtákkal, amelyek jó törhetőségére büszkék vagyunk? Az eredményt kérem, tudassák velem is, hogy a Képeskönyv egy későbbi változatában helyet kapjon.

Eddig tartott a kötelező elmélet, következhet a gyakorlat.

KÉZI DIÓTÖRÉS

A kézi diótörés, válogatás a diótermesztés legmunkaigényesebb, legköltségesebb művelete. Talán már nem is tartozik a diótermesztéshez, hanem élelmiszeripari tevékenységnek kellene tekintenünk. Persze, attól függ, a héjas diót el tudjuk-e adni, akkor az a végtermék. Ha csak a dióbélre van kereslet, kénytelenek vagyunk töretni a diót.

Így volt ez régebben is. Diótörés, válogatás archív fotókon, Franciaországból:

Az üzemi méretű kézi diótörést is rendszerint kalapáccsal végzik, mint az otthoni, háztartási célú törést. A gumi- vagy műanyagfejű kalapácsokkal szívesebben dolgoznak, mint a vaskalapáccsal.

A hazai kisebb diótermelők szempontjából rendkívül fontos lenne, ha nem túl drága törő és válogató gépet lehetne beszerezni. Külön törőgépnek válogatás nélkül nem sok értelme van, mert a törés csak mintegy harmadannyi idő, mint a válogatás.

A törés, válogatás kézi munkája igen lassú, és ezért drága. Egy dolgozó egy nap 30 kg héjas diót tud megtörni, vagy 10 kg dióbél válogatásával képes végezni. Ezért a diótermelők körében már igen régi az igény a törőgépekre.

Ha tehát nincs a diósgazdának diótörő gépe, kézzel kell törnie a diót. Ha győzi. Többségében nem győzi, ezért a törésre és az azt követő válogatásra dolgozókat kell megfizetnie. Ithon is, külföldön is. Lehetőleg olyanokat, akik nemcsak megfizethetők, hanem emellett még jól is dolgoznak. Na, ez nagyon nehéz.

Kézi diótörés Argentina fő diótermő vidékén, Famatina tartományban. Tessék megfigyelni, a tört és a még töretlen dió keveredik.

Kézi diótörés reklámfelvétele egy moldáv feldolgozóüzemben:

Kezdetben a diósgazda gyakorlatlan. Amikor az első nagyobb termés bejön a dióskertjéből, nem tudja, mennyit fizessen a dolgozóknak azért, hogy a munka is el legyen végezve, de ne is fizessen rá. Irányszám lehet számunkra, hogy egy francia újságcikk szerint Franciaország diótermő vidékein 1 kg megtört, válogatott dióbélért 1 euro a kialakult bérszint. Már csak hazai bérszintre kell átszámolnunk, és megvan a reális összeg.

Kézzel tört dió, válogatásra várva:

Erdélyben, a kárpát-medencei diótermesztés fellegvárában a híresen találékony székelyek nem a gépesítésen, hanem a kézi diótörés hatékonyságának növelésén gondolkoztak el. Ki is fejlesztettek olyan, fából készült kézi diótörő szerszámot, amely a kétkarú emelő elve alapján működik. A rövidebb kar két, széles pofából áll, amelyek egymás felé közelítenek, a hosszabb karok nyomására. A két pofa belülről kimélyített. Az alsóba 4 db dió fér el, a diók a felső pofa rászorulásakor úgy helyezkednek el, hogy mindegyiket azonos erővel roppantsa a felső pofa. Dióroppantó volt a neve ennek a székely szerszámnak. Bemutatni, sajnos, nem tudom, képem nincs róla.

Ugyanilyen szellemes ez a koreai megoldás. Egy fogó szárait hosszabbították meg. Az alsó szár fixen le van hegesztve, a felsővel finoman lehet szabályozni a roppantóerőt.

DIÓTÖRŐ GÉPEK ELMÉLETBEN ÉS GYAKORLATBAN

Idehaza az Erdészeti Tudományos Intézetben konstruáltak 10-20 éve diótörő gépet, de abból ma már a prototípus sincs meg. Kár, mert megbízható hírek szerint 30 kg-ot tört meg óránként. Ma már nem lelhető fel a gép, mert a gyártási jogát eladták, és a jogtulajdonos nem gyártja. Ma már azt se tudni, az ki.

Tisztelt diótörő Kollégám, a magyarok találékonyságára, újító képességére kering egy legenda hazánkban, amit már elég sok változatban hallottam. A téma: Hogyan szerkesszünk diótörő gépet?

A legenda szerint a diótörés gépesítésének megoldására összeült egy csapat, ötletrohamozásra (brain-storming). Azt is mondják, ez a csapat a miskolci egyetemen ült össze, egy másik variáció szerint pedig Szerencsen, a csokoládégyárban. A győztes megoldás szakított a dió hagyományos, roppantásos törésével, ehelyett lukat fúrt a dióba, és egy változat szerint sűrített levegővel, más változat szerint belobbantott gázzal robbantotta le a dióhéjat a bélről, ezzel épségben maradt meg a dióbél.

Állítólag ki is próbálták, és üzemelt is egy ilyen gép. Hát, igen, a magyar fantázia! Fantázia, az van, de megoldás nincs.

De ha tisztelt Kollégám többet tud erről, sziveskedjen velem megosztani, hogy utánanézhessünk.

Addig pedig tovább törhetjük a fejünket, hogy milyen diótörő gépet szerezzünk be. Mennyivel nehezebb a helyzetünk, mint a mandulatermesztőké! Nekik kínálnak törőgépet, például a képen láthatót, amelyben forgó hengerek törik a mandulát.

Először én is ilyen elven működő diótörőt képzeltem el, de egy mandulatermesztő kolléga felvilágosított, hogy az ilyen gép dióra nem jó. Csak mandulára. Állítólag.

Ugyancsak forgó hengeres mandulatörő gép ez is, hazai, péceli gyártmány, de a gyártó bevallása szerint is legfeljebb 2-3 mm méretkülönbség lehet a törendő szemek között. Tehát valóban csak mandulára jó, mert a törésre szánt diót nem tudnánk ilyen pontosan kalibrálni. (A 2 mm-enkénti diókalibrálás nagyüzemi technológia.)

És most jöjjenek a létező diótörő gépek.

Muzeális értékű, kézi hajtású francia diótörő gép fényképe látható. A törést a két henger végzi, és alatta bizonyos morzsolással is segítik a bél és a héj szétválását. A hasonló, hengeres törők lényege, hogy a két henger enyhén távolodik, és a távolabbi végüknél a távolság állítható. A dió addig halad előre, amíg a méretének megfelelő nyílás-szélességet el nem éri, és akkor törődik.

Elől a további tisztítást igénylő héjas bél jön ki, a maradék héjat pedig csiga kotorja hátra. A gép nem tesz lehetővé minőségi dióbél kinyerést, inkább csak dióolajkészítési célra jó.

Lábhajtásos francia diótörő szerkezet fényképe következik. Mozgáskoordinációt igényel, amikor a lábat lenyomjuk, a kezünket ne tartsuk a kalapács alá!

Itt pedig egy hazai barkács-megoldást mutatok. Szőlőprés mintájára készült gép, amelynél a törést két, egymás felé forgó bordás henger végzi. A hengerek távolabb vannak egymástől, mint egy szőlőprésben, és távolságuk állítható. A gép villanymotoros meghajtású, a fordulatszám lassítására két ékszíj szolgál.

Ez a gép egy egyhektáros dióbirtok termésének téli feldolgozását teszi lehetővé. Tulajdonosa, egy közel nyolcvan éves hölgy kényelmesen eldolgozgat vele, téli elfoglaltsága a megroppantott diók kibelezése.

Másik, barkács-szintű megoldás a kiselejtezett MTZ-sebességváltó fogaskerekeinek szembeállítása. Az egyik fogaskerék meghajtott, a másik szabadon fut. A meghajtás kézi, a fogaskerekek távolsága durván állítható. El lehet vele dolgozgatni, a kiskert termését nyugalmasan meg lehet törni. Itt éppen mogyorót törnek.

Ugyanez a típus villanymotorral is meghajtható, és a kerekek is lehetnek más eredetűek, jelen esetben azt hiszem, szőlőprésből származnak.

Mogyorótörésre egy garatszűkítő fadarab behelyezésével állítható át.

Házi szükségletre jó.

Hasonló gépet kisiparos is gyárt Gyöngyösön, nagyon olcsón. Ennek a képei következnek. Csak az egyik henger bordázott, a sima henger távolsága milliméter-pontosan állítható.

A gép árában méret szerinti előválogató is benne van, szintén nagyon olcsó kivitel. V-alakban álló két henger engedi át a felöntött diót, a hengerek távolodása a tengely végének másik horonyba helyezésével változtatható. A cső műanyag, a rátekert műanyagzsinórra villanyszerelésben használatos zsugorcsövet húztak.

Persze, sokat lehetne rajta javítani. A lényeg az, hogy működik, és olcsó. Mandulára, mogyoróra, barackmagra is jó. A ház körüli néhány diófa termésének megtörése nem gond többé.

Egy ilyen gyártmányú gép most eladó Debrecenben, de a gyöngyösi gyártás is folyamatos.

Hazai gyártmányú lengőkaros diótörő gép fényképe következik. Kisüzemi gép. Falusi mesteremberektől lehet ilyent rendelni, olcsón. A gépen ketten dolgozhatnak egyszerre, a diót kézzel helyezik a billenő karok végén lévő törőfejek alá, amelyek ferdén vannak kiképezve, hogy - előválogatás nélkül - a különböző méretű diószemek folyamatos törése biztosított legyen. A törőfej nem nyomja össze az ember ujját, mert a kar másik végén, a gép közepén levő henger emelkedése állítható.

A héj és a vele kevert dióbél a gép alá helyezhető ládába, edénybe hullik.

Másik hazai törőgép, másik gyártótól, Fehérgyarmatról. Ez kisebb, de ez is kétszemélyes. Két személlyel 20 kg/óra a teljesítménye, nagyobb szemű dióból. A házikerti vegyes dióból csak 10 kg/óra. Nem sok, de a gép nagyon olcsó.

A diótörést vállaló kisgazdaságok helyzete Amerikában se könnyebb. Amerikában - a Kalifornián kívüli területeken - is inkább a kisebb diótermelő gazdaságok keretében végzik a diótermesztést. Ott is gondot jelent a termelők számára a törés és válogatás gépesítése. Gépet nem kínálnak számukra a mezőgépgyárak, csak jótanácsokat. A következő technológiát javasolják.

A száraz diót méretre kell válogatni, és a nagyjából azonos méretűeket kell a törőgépre felönteni. Ha túl nagy a méretbeli különbség a diószemek között, akkor a legnagyobbaknak a belét is összeroppantja a törő, a kisebbek pedig töretlenül esnek át rajta. A törőgép mindenképpen nyomó-elven működjön, vagyis a dióra mért nagy ütés helyett kismértékben roppantsa meg a dió héját. Például egy meghajtott forgó henger, ami szabályozható távolságban van az álló résztől vagy meg nem hajtott hengertől.

A válogatás egy része egyszerű szívó vagy fújó ventillátoros megoldással elvégezhető gépi úton. Ahol a megtört dió lejön a törőgépről, szabályozható erősségű légáramon esik át. A dióbél és a dióbelet tartalmazó héjrészek közül a könnyebb, törött héjrészek kifújásra kerülnek, és a dióbél, valamint a béltől el nem vált héjrészek gyűjtőtartályba esnek. A légáram finoman beszabályozható.

Az amerikai diótermelőknek a törő és válogató gép házilagos megtervezését és kivitelezését ajánlják. Akár egy kemencefújtató használatával is.

Amerikai, Hunt féle törőgép:

A kínai kisgépek olcsók, és állandóan rendelhetők. De mit tudnak? Az első állítólag 60 kg-ot óránként, a másikról nincs adat.

És milyen minőségűek? Talán Magyarországon is gyárthatnánk kínai minőséget, ha ismernénk a gépet.

Török diótörő gép:

Ez a koreai gyártású törőgép láncra szerelt kanalakkal hordja fel a diót, és a törést egymás után, sorban elhelyezett, dugattyúszerűen mozgó kalapácsok végzik.

Ilyen a megtört diója:

Argentin megoldás következik. Állítólag automata, állítólag jól működik, de nem látni, hogy hogyan.

Feltételezhető, hogy közel méretazonos diókra jó, mert úgy látom, a hét diót egyszerre roppantja. Ha tényleg automata, és a gép rendezte sorba a hét diót, felötlik a kérdés, hogy hogyan tudta a gép a diókat úgy sorbarakni, hogy mindegyiknek a féldió közepe essen előre, vagyis hogy törés után a bél feles maradjon. Ha kézzel rakták fel a diókat ilyen szépen, akkor nem automata.

Asztali diótörőgép ismertetése Svájcban egy szakmai bemutatón. A gép lehet, hogy francia, lehet, hogy német (Feucht), de a hozzá kapcsolt héjkifúvó biztos, hogy francia, AMB gyártmány.

A hazai diótörő üzemek számára jól használhatók a francia törőgépek, amelyekből különböző teljesítményűeket választhatunk. A bemutatottakat az AMB Rousset cég gyártja, Beaulieu-ben. Műszakilag jó, üzembiztos megoldások.

A legisebb, asztali, Micro nevű (jobbszélen) óránként 15-30 kg-ot tud, a háromsoros pedig 50-et, hazai tapasztalat szerint. A háromsorosat magam is kipróbáltam, tapasztalatom szerint 60 kg az óránkénti teljesítménye.

De kérdés, hazai dióbél-árak mellett ezek a gépek mit érnek, mert ugyan biztonsággal roppantják a diót, de áruk a milliót meghaladja.

Ezek a gépek már a fejlettebb konstrukciói a francia gyárnak. Sikerült egy korábbi konstrukciót is megnéznem. Működőképes ma is, csak elhatározás kérdése, hogy a diótermesztő gazda mikor indítja be. Nagyon nagy gép, hat törőpofával. A teljesítményét nem ismerem, de a kiszolgálását nehézkesnek tartom. A gép emelvényen áll, és fel kell hozzá vinni, felönteni a diót. Két képet is készíthettem róla, de az a véleményem, hogy eljárt felette az idő. Ha diótörő gépet vásárolunk, javaslom, az újabb - hazai és külföldi - típusok között keresgéljünk.

Egy nagyobb teljesítményű, háromsoros francia diótörő gép képe jobbra látható.

Ez a gép 60 kg/ó kapacitású, ami nem kevés, mert egy nap akár fél tonna is megtörhető rajta. Egy személynek gyakorlatilag egész nap a gép kiszolgálásával, a héjas dió hátulról történő felöntésével és a tört, de válogatatlan dió rendszeres elszedésével kell foglalkoznia, ha nincs a géphez válogatógép kapcsolva.

Ez a gép háromsoros működésű, vagyis három törőfeje van. A hátsó tartályból három kanál egyszerre emel ki három szem diót, amit egyszerre ejtenek a gép első felén lévő három kúposan szűkülő roppantó-pofába, ahol a diók méretüknek megfelelően különböző magasságban akadnak meg, így a következő ütemben végbemenő roppantás a diószemek nagyságától függetlenül egyformán töri azokat. Nem kell a diót méret szerint előválogatni.

Ez a gép működésének elve. Az elv helyes, de azért, hogy hasonló elvű gépet magunk is szerkeszthessünk, nézzük meg kissé közelebbről, mert az ördög a részletekben van.

A törőpofák két félpofából állnak, amelyek belülről kúposan szűkülők, kb. 28 cm hosszúak, felül 6 cm-es, alul 2 cm-nél kisebb nyílással. Így a gyakorlatban előforduló legnagyobb és legkisebb méretű dióra egyaránt jó. (Ez az elmélet, de a gyakorlatban a mogyoró-méretű diók átesnek a két félpofa között, ezért hozzávetőleges előválogatást igényel a gép. Csak annyit, hogy kb. 28-30 mm-nél kisebb vagy nagyobb diókat öntünk fel egyszerre.)

A félpofák közötti nyílás nem köralakú, hanem némileg laposabbra van kialakítva.

Egy kiszerelt félpofa:

A francia cég öntöttvasból készíti a félpofákat. De talán másféle vasanyag - hajlított laposvas vagy ferdén vágott vascső - is megfelelne.

A félpofáknak működés közben három állásuk van. Amikor a két félpofa egy bizonyos távolságban párhuzamosan áll egymással szemben, akkor esik közéjük a dió, és bárhol is álljon meg, a roppantó erő párhuzamosan löki egymás felé a félpofákat, tehát minden dió a méretétől függetlenül ugyanakkora ütést kap.

Az ütés, roppantás után a két félpofa eltávolodik egymástól, a dió alul kihull. A pofák nyitott állásban:

A hátsó félpofák (a képen a jobboldaliak) a gép vázára függőleges helyzetben rögzítettek. Az elsők pedig egy olyan váz-elemre vannak felerősítve, amely hosszan függőleges, amikor kell, akkor párhuzamos az álló résszel, és amikor kinyílik, eltávolodik, kissé elhajlik attól. A törőpofák a gép felső részén vannak, az első váz-elem a gép alján csappal illeszkedik a gép vázához. Ezt mutatja a következő kép.

Ennek az első váz-elemnek a felső részét egy tengelyen forgó excenter-tárcsa nyomja az álló rész irányába. Roppantáskor pedig rövid időre még közelebb nyomódik, ekkor gumibakok érik el az álló vázat, és lökik el a váztól az első elemet, kinyitva a félpofákat. A gumibak:

Gondolom, a gumibak szerepét akár rugó is átvehetné.

Az excenter-tárcsa vezérli a gépet. Mivel nemcsak vezérlés, hanem erőátvitel is a feladata, a tárcsa külső íve két, egymás mellé szerelt apró csapágyon keresztül löki az elülső váz-elemet hátra. A tárcsa köríves szakasza kb. 120°-nyi, tehát a körív egyharmada. Előtte a tengely közeléből gyorsan nő a távolság. A gép szinte ugyanolyan gyorsan zárja a pofákat, mint nyitotta.

A körív végén a roppantást az excenter-tárcsa kiemelkedése végzi, ami néhány milliméterrel áll kijjebb a körívnél, és ez a néhány milliméter pontosan szabályozható.


A gép jó működése szempontjából fontos az excenter-tárcsa forgásának sebessége is, ami kb. 40 fordulat percenként. Ezt a villanymotorral egybeépített csigás hajtómű biztosítja. Más, fordulatszámcsökkentő megoldás - lánc, fogaskerék, ékszíj - is meggondolás tárgyát képezheti. A villanymotor háromfázisú, 0,75-0,80 kw teljesítményű.

Nagy értéke a gépnek a fenti, egyszerűbb törőgépekkel szemben, hogy nem kézzel kell a diót adagolni, hanem tartályból maga szedi. Csak bele kell önteni. Zsákból vagy almás ládából. Felhordóláncra szerelt kanalak - alakra nem kanalak, hanem egyszerűbb megoldású elemek - emelnek ki egy-egy szemet. A láncon minden huszadik szemen van kanál. A hátsó tartály a felhordólánccal:

A tartály alján, ahol a körforgó lánc kanala a tartályba bejön, részben azért, hogy dió ne hulljon ki, részben a lánc tisztántartása végett kefék állnak keresztben, amelyek között a lánc kanala átfér. A lánc alsó fordulója, éppen a legalsó helyzetben lévő kanalakkal:

A felhordóláncot és a pofák mozgását össze kellett hangolni. Amikor a kanalak a diókkal felérnek, és előre fordulva a pofák közé ejtik, akkor kell a pofáknak párhuzamosan állniuk. Vagyis a vezérlő tengelynek és a lánckerekek tengelyének azonos fordulatszámúaknak kell lenniük. Erre a célra lánccal összekötött két fogaskerék szolgál, amelyek azonos fogszámúak. Ez a meghajtó fogaskerék:

Ez pedig a meghajtott, a láncot hajtó tengelyen.

A francia gépen láncfeszítő is van, de az feleslegesnek tűnik.

A gép jó minőségű munkát végez, a belet nem töri, nagyarányú a feles bél kihozatal, legalábbis a nemes hazai dióknál. Ugyanis mint szó volt róla, a hazai diónemesítés során a fajtajelöltek értékelése során a jó törhetőség is szempont volt, az elismert hazai fajták jól törhetők. Mert van másféle dió is. Olyan, amelyiknek a belső héjrészei nem akarják elengedni a belet.

Tökéletes gép persze, nincs. Ennek a törőgépnek hibája, hogy az igen apró diók törés nélkül hullanak át a törőpofák között. Hogy ezt megelőzzük, ha sok az apró diónk, engedjük át a diót előbb egy olyan osztályozógépen, amilyent a héjas dió osztályozása témakörénél már láttunk. De az ott látottaknál jóval egyszerűbb, egy lyukméretű, másfél méter hosszú osztályozóhenger megfelel. A lyukméret lehet 28 vagy 30 mm, ízlés szerint. A képeken látható osztályozóhengerrel egy személy kényelmesen eldolgozgat, közben a hibás diószemeket is kikapkodhatja. Nem nagy ügy.

Az osztályozó henger a felöntőgarat felől:

A kimeneti oldal:

A gépi törés után gépi vagy kézi kézi válogatás következik.

A fenti géphez hasonló elven működik az ugyancsak francia Sommier diótörő gép. Csak egy felhordólánca van, de az gyorsítja meg a törést, hogy a pofák közé került diót egy súlyrendszer fogja meg. Teljesítményét 100 kg/órában adták meg, (ellenben aki kipróbálta, csak 70 kg-ot tudott elérni), és három személy kell a kiszolgálásához, mert az utána kapcsolt pneumatikus válogató háromfelé szortírozza az anyagot, és azt folyamatosan el kell szedni. Másik hibájának azt tartják, hogy a törőgépet az emeleten kell elhelyezni, a megtört, valamennyire szétszortírozott dió pedig a földszinten gyűlik. És a dióból közel 6 %-os veszteség van, ami az AMB gépnél nem képzelhető el. Képem még nincs róla, de már keresem.

A francia törőgépekkel közel azonos méretű, de legalább kétszer akkora teljesítményű az ukrán diótörő gép (200-250 kg/ó). A gépen a gyári beállításhoz képest a kalapácsok távolsága 5 mm-nyit állítható, és állítólag a gép nem igényel előválogatást, egyformán jól töri a különböző méretű szemeket. Hát, kíváncsi lennék rá. Képe jobboldalt látható.

Örömmel jelentem tisztelt, az újra fogékony Kollégámnak, hogy Magyarországon is megindult a diótörőgép gyártás. Még nagyobb teljesítményű is, mint a francia gép. Ha érdekli, - hogyne érdekelné, mert már nagyon únja a diótörést, - gyártót tudok ajánlani. Ingyen.

A törőgépek munkája javítható, amit a következő munkafázis, a dióbél kiválogatása a megtört dióból igényel is. A rettenetesen nagy kézi munka kicsit csökkenthető, ha a törögép után egy héjkifúvót iktatunk be, hogy legalább a legapróbb héjdarabokat ne kelljen kézzel félresöpörni válogatáskor. A francia AMB gépekhez rendelhető héjkifúvó, de az csak mintegy 30 %-át fújja ki a héjnak, és a nagyját kézzel kell kiválogatni. A legkisebb AMB gépek:

És kissé nagyobb teljesítményűek:

A pneumatikus szeparátor képe önállóan, nagyban és kicsiben:

Ha ezzel a géppel nem tört diót, hanem héjas dió szeparáltatunk, akkor ez a gép a léha szemek kiválogatására igen alkalmas. Ha hasonlót akarunk tervezni, tudjunk róla, hogy a dió kb. 45m/sec sebességű felfelé irányuló légáram esetén lebeg.

Kisebb-nagyobb teljesítményű Sommier típusú héjkifúvók:

Géppel tört, héjszeparált dió kézi válogatás előtt:

Két nagyobb teljesítményű gép jön. Az első egy amerikai törőgép, amelyik ujjszerűen fogja meg a diókat, és az emberi marok szorítását utánozva tör, de állítólag nem vált be, mert a dióval nem bánhatunk vasmarokkal. A másik egy francia szeparátor, a héj és a bél szétfúvására:


Amiről eddig beszéltem, az a kis- és középüzemi módszer. Igazán nagyüzemi törőgépet nem ismerek. Pedig nyilvánvalóan létezik, mert a kaliforniai dióbél Európába is eljut, és a francia Coopenoix szövetkezet is ezertonnákat szállít exportra dióbélből.

Szükség is lenne nagyobb teljesítményű törőkre, mert már a hazai nagyobb gazdaságok is ott tartanak, hogy ha egyszer leáll a héjas dió eddig kiváló exportja, meg kell törniük a diót.

Persze, ha gépesítésről van szó, Amerikával nem versenyezhetünk. Újabbnál újabb, kisebb-nagyobb diótörőgépeket jelentetnek meg, és kínálnak eladásra. A következő törőgépnek nem látható a működési elve, így nem másolható le eleve. Így őrizhető meg az amerikai versenyelőny.

Mi pedig, szegény keleteurópai diótermesztők, sokszor meg kell, hogy elégedjünk ötven éves, kidobott kaliforniai diótörő gépekkel. Talán nagyobb teljesítmény kihozható belőlük, ha levertük a rozsdát, mint az új francia gépekből. Például mi lenne, ha kaliforniai mintára egy sor törőhengert fektetnénk egymás mellé? Próbáljuk ki!

Vagy nézzünk bele ebbe a kúposan szűkülő törőgépbe, amibe csak fel kell hordani a diót, és ahogy szűkül, egyszer csak megtörik a dió.

Nem győzöm magam ismételni, annyira fontos. A kézi dióválogatást vállaló dolgozókat nagyon meg kell kímélni, amíg egyáltalán találunk asszonyokat, akik nagyon kevés pénzért hajlandók diót válogatni. Ezért a gépi törés után, kézi válogatás előtt nagyon szükséges, hogy az apróbb héjdarabokat a tört dióból ki tudjuk fújatni. Fentebb mutattam erre a célra szolgáló szeparátorokat, de a következő, mandulára kifejlesztett szeparátor elve is azonos, a héjdarabok könnyebbek, jobban fújhatók, mint a bél, vagy a belet is tartalmazó héjrészek. Próbáljunk hasonlót beszerezni.

A törés ha gépesíthető is, a válogatás problémája viszont a fejlett világban sincs megoldva. Így válogatják ki a dióbelet a héjból egy francia diótermelő családnál, Fornoniéknál:

De erről már csak a következő részben.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább