Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

Bio-dió termesztõk

A biotermelés nehézségei ellenére vannak, vagyunk bio-dió termesztõk itthon is és a világon mindenhol. Mirõl lehet felismerni õket? A következõ kép tájékoztat, a "Megismerni a kanászt" népdal mintájára.

Az igazi bio-dió termesztõk ritka emberek, nem tévesztendõk össze akik csak papíron azok, a támogatás igénybevételéért. Az igazak a természetesség elhivatottai. Diófáikat - a képen látható Bill Nuneznek csak egy van - nem gondozzák, hadd éljenek-haljanak, ahogy tudnak, földjük gazos. Diótermésük nagyon kevés, bár állításuk szerint ízletesebb, mint a mûvelt kertek diói. Gyakorlatilag nincs árujuk, bevételük minimális. Ezért nem tudnak rendesen öltözködni, szakadt göncökben járnak. Hajuk rendezetlen, szakállasok, borotvára sincs pénzük.

Viszont természetesek, és õk képviselik a jövõt.

Ne tessék ezeket gúnyolódásnak venni, én is ilyen vagyok. Ez csak önkritika.

A világon mindenhol vannak ilyen emberek, elõbb a hazaiakról ejtek szót.

Úgy tudom, a beregi részen dolgozik 3-4 bio-dió termelõ, de dióskertjük még egész fiatal, néhány éves, róluk nem tudok mit mondani.

Viszont erõsen hirdeti magát egy tarpai cég, a német piacot célozva meg bio-diójával. Õk nem saját ültetvényen gazdálkodnak, hanem felvásárolt diót értékesítenek bio-dióként. Bármennyire meglepõ, ez törvényes, mert ha a Tisza árterében vadon nõtt dió termésérõl van szó, az nem minõsül termesztettnek, hanem eleve megkapja a bio-minõsítést. Akár van ciános, nehézfémes árvíz, akár nincs. Dehát az ártérben sem vadon nõnek a diófák, hanem a vízügyi igazgatóság telepítette azokat az árvízvédelmi gát mindkét oldalára. És aztán ember legyen, aki meg tudja különböztetni, a gát melyik oldalán melyik dió termett. Pláne, ha a gátõr a felvásárló, mint pl. Tiszakóródon, aki a házi kertekben termett diót ugyanúgy megveszi. De ha lehet, miért ne!

A cég évente 5-10 tonnányi dióbelet értékesít Németországban. Feldolgozott formában is, mézes dióként. (Egyéb tájjellegû készítményeik is vannak, lekvár, pálinka.) A mennyiség, látjuk, visszafogott, inkább a minõségre törekszenek, a milotai diót propagálják.

Valódi bio-dió termesztõ viszont ugyanarról a vidékrõl, Kisarról Nagy Károly, akinek felmenõi sok generáción keresztül - egyéb mezõgazdasági elfoglaltság mellett - diósgazdák voltak. Neki nemcsak vérében van a mezõgazdálkodás, de tanult szakmája is. 10 hektárt meghaladó dióterülete van, igaz, legalább négy tagban. Legnagyobb összefüggõ dióskertje kb. 4,5 ha területû, körbekerített, gondosan mûvelt. A világûrbõl is látszik, így néz ki:

A kert a Tisza árvízvédelmi töltésének aljában, a mentett oldalon, egy természetvédelem alatt álló erdõ szomszédságában helyezkedik el. Valamikor a Tisza réges-régi kanyarja ölelte körül, amibõl mára már csak az látszik, hogy a valahai Tisza-ág területe mélyebben fekszik, a mélyedés a kerten kívül vonul el. Jól termõ, gyümölcsösnek, diónak alkalmas a föld.



A kertben M-10-es fajtájú dió terem, 9x10 m-es térállásban, és amikor gazdája telepítette, még az volt az uralkodó szakmai vélemény, hogy porzó dió is kell bele. Ezért a kb. 600 fából 20 db A-117-es, porzónak. Ma már a gazda nem telepítene kertjébe porzó diót, mert az árvízvédelmi töltés túloldalán, 200 m-re már kezdõdik a híres kisari dzsungel-gyümölcsös, amelynek uralkodó fája a vadon nõtt magoncdió. Így a megporzás mindenképpen biztosított, talán túlságosan is.



A kertben eleinte köztesmûvelés folyt, de a fák 7-8 éves korában a terület füvesítésre került, vegyes fûmaggal, amit mûtrágyaszóróval szórt szét a gazda. Azóta szép, egyenletes, kaszálással alacsonyan tartott fû borítja a talajt. A fák törzse meglehetõsen alacsony, ezért fûkasza csak a sorközben járt, a fák sorát kézzel kaszálták. A fák tövében - egészen szûk körben - kapával lazították a talajt. A kézi kaszára nem lesz többé szükség, már megvásárolták az oldalazóval kiegészített 1,75 m mélyen kinyúló nagyteljesítményû fûkaszát, és rendelkezésre áll a meghajtásához szükséges közel 100 LE-s traktor is.

A füves felszín nem teszi lehetõvé a mûtrágyázást, a mûtrágya bedolgozását. Ezért a nitrogénpótlást szervestrágyával oldja meg a gazda. Véletlenszerû eloszlásban billentett le trágyakupacokat, és kézi erõvel szóratja majd szét a fák körül. A nitrogén-bemosást a csapadék fogja elvégezni. A szervestrágya-maradványok a talajéletet gazdagítják.

A dió betegségei ellen engedélyezett réztartalmú szerrel védekezik Karcsi bátyánk. Eddig két szórópisztollyal ellátott, önálló motorral felszerelt permetezõgéppel dolgozott, de annak nagy munkaerõigénye miatt egy nagy teljesítményû axiálventillátoros permetezõt vásárolt.

A diószüretet kézzel végzik. Nem sietik el, megvárják, amíg a dió nagyrésze lehull, és akkor áll munkába a dióverõ és -felszedõ brigád. A bemutatott kerttel együtt három tagban helyezkedik el a termõ diós, mert a negyedik még egészen fiatal. A másik két tagban igen öreg diófák vannak. Hatvan évnél idõsebbek. Vegyesen teremnek, magoncok. Dióik szépek, nagyméretûek, tiszaháti tájjellegû diók. Az egyik idõs parcella - nem mondható kertnek, inkább ligetnek - a mentett oldalon, valamikori holtágak között, más vegyes diósok és szántóföldek között helyezkedik el.




A másik pedig az ártéren, a dzsungel-gyümölcsösben. Itt a gazda kivágatta a vegyes almás-szilvás-körtés-meggyes állományt a diófák közül, és a helyükre elszórtan oltványdiót telepített. Ez a gyümölcsös is és az elõzõ dióliget is minimális mûvelésben, évi 1-2 fûkaszálásban részesül csak.





A természetességre törekvés, a minimálisan szükséges munkák elvégzése jellemzi diósgazdánk tevékenységét. Így is emberfelettinek mondható az a munka, amit õ maga és családja végez 64 helyen szétszórt, sokszor az 1 ha-t sem elérõ apró területein. Hiszen meggyel, almával, szilvával, egy sor szántóföldi növénnyel és kaszálóval is foglalkozik a dión kívül. Uborkaföldjének sarkában is áll egy nagy, öreg magonc-diófa. Gyönyörû termése van, érdemes lenne szelekciós nemesítébe vonni.




Jó idõjárás esetén nincs nagy gond a dió szárításával, amire változtatható tüzelõanyagú diószárító beszerzésével készültek fel. A dió jelenleg héjasan kerül értékesítésre, de már rendelkezésre áll egy francia gyártmányú, hatláncú, az általam ismert hazai diótörõ gépek közül a legnagyobb teljesítményû diótörõ gép is.

Magyarország két legellentétesebb vérmérsékletû városában, Békésen és Hevesen egyaránt dolgozik egy-egy bio-dió termesztõ. Az elõbbi Bényei Gábor, az utóbbiról pedig szerénységem nem engedi szólnom. Ezért Bényei úr következik.

Békés külterületén, Mezõberény irányában közvetlenül az út mellett található Bényei Gábor Dióstanyája. Az elnevezés inkább csak hangulatkeltésre jó, arra nagyon is, mert ki ne szeretne egy igazi diós tanyát megnézni, de a tanya mellett a diófák csak dekorációk, és bár termésük biominõségû, tulajdonosuk nem a diótermés eladásából fog meggazdagodni. De lehet, hogy tévedek. Sokat el lehet adni arról a néhány fáról, ha van rá kereslet. Már több komoly vevõjével találkoztam. Hát, igen, mindenki abból él, amije van.

Bényei Gábortól kapott néhány fénykép a szép dióskertről:



Hangulatos piknik a diófák tövében:

Fõleg kecskéket tartanak a Dióstanyán, és azok bio-minõségû tejébõl készítenek kecskesajtot. Mindenesetre a diófák és a kecskék jól megférnek egymás mellett, a kecskék szeretik a diófát, annyira, hogy majd' megennék.

A Bényei család dióolaj és dió kínálata egy kiállításon:


Szintén Békés megyében, Csorváson tevékenykedik biogazdaként Major Pál. 4-5 hektár területû gazdaságában dinnye, szamóca és sok egyéb mellett dió is terem. Vörösbélû is. Persze, csak kevés.

Kérdezik tõle:
- És megéri?
- Igen, nagyon megéri.
- Anyagilag?
- Erkölcsileg.

Végül, mivel az általam ismert hazai bio-dió termesztõk felsorolásának végére értem, meg kell még említenem Klapka Györgyöt, õ is említette már a tv-ben is, hogy õ az egyetlen bio-dió termesztõ.

Két szép dióskertje van, az idõsebb Bogyoszló határában, a fiatalabb Osliban, az Öntési határrészen. Mindkét kert kb. 20 ha területû. A fák térállása 7x7 m, fajtája Alsószentiváni 117, 1 % porzófával kiegészítve.

A porzófák törzse fehérre van festve, így diószüretkor a porzófák termése külön szedhetõ.



A dióskertek a Kisalföld jó vízgazdálkodású területén terülnek el. Az osli kert három oldalról vízlevezetõ csatornával határolt, és a kertbõl kézi ásónyommal vezetik ki a télvégi víztöbbletet.

A talajvízszint itt, a Fertõ-tó szélében nyáron is kedvezõ, a diófák fõgyökere állandóan vízhez jut. A vidék természeti adottságainál fogva jó diótermõ terület. Nemcsak a szomszédos falvakban látni szép diófákat, hanem például az osli kerten kívüli vízlevezetõ árkok vadon nõtt természetes diófái is ezt mutatják.



A fák egészségi állapota jó, szép a növekedésük, különösen a fiatalabb kertben, ahol a kép készítésekor hat évesek a fák. Pedig az idõsebb kertet is szakemberrel telepíttette el a tulajdonos, de úgy látszik, a késõbbi gondozás nem volt megfelelõ, és az utóbbi években hozták helyre a telepítést követõ évek gondozási hibáit. Ezek közül a tõsarjazás elmaradását kell kiemelni, a fák tövénél ez még most is látszik. De a törzsnevelés is problémás volt.

Az újabb kert már mindent megkapott, amit a tulajdonos és a munkavezetõ jónak látott. A telepítéshez az ültetõgödröket 60 cm szélességû traktoros gödörfúróval fúrták. A gödör aljára érett juhtrágyát tettek, arra egy réteg földet, aztán következett az ültetés. Az osli kertben már a fák helyének kitûzésében se látni pontatlanságot, hosszában-keresztben tökéletesen egyenesek a sorok.

Egyik kertben se hiányos az ültetvény, a bekövetkezett kipusztulásokat minden évben folyamatosan pótolták. A legelsõ években a csemetéket erõs karókhoz kötötték.

Mindkét kert talaja jelenleg füvesítve van, az elsõ évek talajmûvelése után. Valószínûnek tartom, hogy az idõsebb kert természetes úton füvesedett be, a fiatalabbat pedig nemrég, egy újabb szervestrágyázás után füvesítették, angolperjével. A fûkaszálás mintaszerû. A kaszálást körforgó szárzúzóval oldják meg, amit oldalozó egészít ki. 80 LE-s MTZ-traktor az erõgép.

A fû színe élénkzöld, buja növekedésû. A füvön ugyanúgy, mint a fiatalabb kert fáin erõs vegetatív túlsúly, jó nitrogénellátottság látszik. A diófák elõzõ évekbeli erõs hajtásnövekedése is ezt mutatja.

A szükséges munkákat mindig idõben el tudják végezni, mintegy 20 fõ dolgozik állandóan. Ha mégis lehet szakmai kritikám, - miért ne lehetne, a szaktanácsot olcsón osztom, - annyit jegyeznék meg, hogy most már abba lehet hagyni a fák tányérozását, mert a fák növekedésével a felszínhez közeli gyökerek legaktívabb része jóval kintebb terjedt, mint a tányér.

Az öntözést elég sok kézi munka ráfordítással oldják meg, lajtkocsival hordják a vizet gyakorlatilag egész nyáron, és két tûzoltótömlõvel juttatják a fák alatti tányérokba. Tehát elég kevés vizet három dolgozó és egy erõgép juttat ki.

A fák neveléskori metszése rendszeres, metszés után azonnal le is kezelik a sebeket. A kialakított törzsmagasság számomra meglepõen alacsony, remélem, a mellékelt képek ezt visszaadják. Az alacsony törzsmagassággal a gyors termõre fordulást érik el, viszont hamarosan gond lesz a fák megközelíthetõségével. A nyesedéket a kerten kívül égetik el.

A munkavezetõ tájékoztatása szerint a gomba és baktérium elleni permetezéseket a megyei növényegészségügyi állomás által ajánlott, engedélyezett szerekkel végzik, az almamoly ellen pedig feromoncsapdás védekezést alkalmaznak. Errõl tanúskodnak az elõzõ évrõl összeszedett feromoncsapdák, amik bizonyítják, hogy nem volt erõs almamoly-fertõzés.

A diószüret utáni munkák gépesítésére Klapka úr rendelkezik az országban a legmodernebb gépsorral, ami még új, és a fokozatos termõre fordulás miatt eddig nem volt kellõen kihasználva. A gépsor a franciaországi, Chatte-i Guillot-Blanc gépgyár terméke. Nekem leginkább az egybeépített buroktalanító és mosó henger tetszett, amit szabályozni lehet, hogy a mosás mellett buroktalanítási funkciót is ellásson, ha kell. Ilyen nincs még egy az országban.

Az álló hengeres szárítót már más diótermesztõ kollégánál is láttam, Klapka úrénak az a különlegessége, hogy a henger nagy része ponyvából van, így a központi csiga keverésére nem törik a dió. A meleg levegõt gázfûtés állítja elõ. A feldolgozó épületet saját építésû út köti be a faluba, ahonnan a villanyt föld alatt vezették a feldolgozóhoz.

A feldolgozót ugyancsak GB gyártmányú diótörõ gép is kiegészíti, - ez se újdonság, van másik diófeldolgozó üzemben is ilyen, - de eddig gyakorlatilag csak kipróbálásra került, mert a termés héjasan került exportra.

Klapka úr saját diójával vesz részt rendszeresen a nürnbergi Biofach-on, és megrendelésben nem szûkölködik. Vásári kínálata:

Az osli ültetvény igen sûrû, 7x7 m-es térállása az A-117-es fajta elsûrûsödõ koronaszerkezetével és a korai évek erõsebb metszésének hiányával összekombinálódva az ültetvény 14. életévére igen sûrû állományt eredményezett.

Még metszés után is nagyon sûrû. Hát, bizony, lesz itt még jövõre is, két év múlva is metszenivaló.

De vannak rajtunk kívül is, külföldön is bio-dió termesztõk.

Kaliforniában, Brooks településen Sam Bledsoe és felesége, Caroline 3,2 ha-on termesztenek bio-diót. A Hartley fajtát termesztik. A talaj táperejét nitrogénmegkötõ baktériumokkal, pillangósvirágú köztesnövényekkel biztosítják. Ezen kívül szerves komposztot is használnak. A gyomtalanítást rendszeres fûkaszálással oldják meg. Éves diótermésük 3 és 8 tonna között váltakozik. Vevõikhez postán küldik el a megrendelt dióbelet, 13 dollár/kg áron. Plusz postaköltség.

Képek a Bledsoe-család diótermesztésérõl:

Hartley fajtájú dió nyáron és októberben:

A dió rendre fújása és felszippantása:

Az utánfutóról közvetlenül a törõgépre lapátolják a diót, majd a belet kézzel válogatják:

Ugyancsak Kaliforniában, Winters községben mûködik a Dixon Ridge farm, szintén ellenõrzötten, igazoltan termesztenek vegyszermentes diót. Tevékenységüket képekkel illusztrálják: Diófasor, Dió a fán nyáron, Diórázás, Szállítás, végül Hûtõházban.

Nagyon büszkék arra, hogy a természettel harmóniában végzik a diótermesztést. Nem használnak idegen anyagot, a tápanyagpótlást mindössze némi pulykatrágyával oldják meg. A dióskertben képzõdött összes mellékterméket - metszési nyesedék, diólomb, dióburok, dióhéj, stb. - a fák alatt szórják szét, ahol azok természetes úton bomlanak le, a bennük megkötött tápanyagok helyben hasznosulnak. Még a patakban érkezõ öntözõvíz minõségét is ellenõrzik, nehogy a kertbe káros anyag kerüljön be.

Új-Zélandiak: Elsõ közülük Jenny és Malcolm Lawrence West Meltonból. A diótermesztés mellett virágokkal is foglalkoznak, és délamerikai alpakkákat tenyésztenek.

A következõkrõl viszont a nevükön kívül mást nem tudok. Calorgna Gardens, Kaiwhenua Farms, Rolling Downs Farm, Turtle Nut Farm.

Sõt, ahol szinte nincs is közönséges dió, Bolíviában is mûködik egy farm Cycasur néven, amely évente 18 t bio-diót termel.

Minden elméleti és gyakorlati nehézség ellenére kerül bio-dió a piacra. Itthon is, külföldön is. Ha van rá kereslet, kínálat is akad. De ha a marketben bio-dióval találkozunk, nyugodtan kérjük el a bio-igazolását, úgyse fogják tudni odaadni. Pedig kötelezõ lenne. A néhány valódi bio-dió termesztõ fejbõl is meg tudja mondani, hova került, hol kapható áruja, amivel tanúsítványt is adott. A többi pedig egyszerû csalás.

Honnan van ennyi bio-dió? Fõleg a németeknél, ahol diófából is kevés van, és még kevesebb van diótermesztõbõl? Biogazdából még kevesebb, nem beszélve a három éves átállási idõrõl, ami alatt nem lehet tanúsítványt kapni. Nálunk.

Mi az, hogy Morgenland? Egy jó márkanév.

És mi van benne?

Ki tudja elolvasni, ha minden szóba egy x-et vagy egy q-t tettek?

Egyáltalán, milyen nyelven van? A Morgenland német, de nincs ilyen német szó. Az organic angol, a német megfelelõje organisch. És franciául folytatják. A francia címkét egyébként is utólag ragasztották rá, még csak nem is passzol. Alatta milyen nyelvû felirat van? Biztosan egy negyedik, amit már szégyellnek a német vevõk elõtt. Biztosan keleteurópai vagy török. A lényeg, hogy a vevõ megkeveredjen.

De ha egy üzlet, mint esetünkben a bio-dió biznisz beindul, az, tudjuk, megállíthatatlan, és nem ismer határokat. Lassan már minden diót bioként hirdetnek, még a távoli, számunkra ellenõrizhetetlent is. Itt van például egy bio-dió termesztõ, feldolgozó, vásárló, értékesítõ nagyüzem. Márványba vésett cégnév, és ha felkeressük weblapjukat, elhûlve látjuk, mi mindenük van. Nem sorolom fel. De tanúsítványuk van-e? Arról nem beszélnek.

Szóval, vannak fenntartásaim. Azért, mert távoli, még nem feltétlenül bio. Gondoljunk a dioxinos indiai guar-gumira, a melaninos kínai tejre. És a rengeteg egyéb egzotikus termékre. Kínában, Indiában és egyéb távoli helyeken nincsenek is meg az európai fogalmak szerinti minõsítõ, hitelesítõ szervezetek, amelyek igazolni tudnák a termékek organikus eredetét.

Az Egyesült Államokban létezik hivatalos tanúsítás. Így néz ki:

Tartalmazza nemcsak a bizonyítvány kiállítóját, hanem a gazdálkodó nevét, biotermékeit, - a termékek közül az elsõ sorban az utolsó a dió - és azt, hogy mikortól meddig érvényes a tanúsítás.

Szóval, kérjük csak el nyugodtan az ellenõrzõ szervezet tanúsítványát. Vagy megkapjuk, vagy nem. Mindkét esetben sok tapasztalattal leszünk gazdagabbak.

A hivatalosan ellenõrzött és tanúsított dióskerteken kívül is létezik egyébként valódi bio-dió, ha igazolás nélküli is. Házikertben, házi használatra, ha otthon is betartottuk a biotermesztés elõírásait. Saját fogyasztásra jó, de ha eladjuk, nem szabad bioként hirdetni.

Az öko-dió múzeum

Franciaországban, Périgordban a bio-diónak külön múzeuma van.

A bio-dió múzeumot nem úgy kell elképzelni, mint a többit, a holt tárgyak gyûjteményét. Nem, a bio az élet, (a bio-dió különösen,) a périgordi bio-dió múzeum egy valóságos tanya. A látogató megismerkedhet a dió eredetével, történelmével, a diósgazdák munkájával, a diófával, stb. És közben felfedezhetõ mindaz a változatos növény- és állatvilág, ami az ökológiai módon mûvelt dióskertekben él.

A látogató diófák alatt piknikezhet, és egy eredeti diómalomban saját maga própálhatja ki a dióolaj készítését.

De nem mindig. Csak júniustól szeptemberig, csak szerdánként. Csak Önnek!

Két kép a múzeumból:

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább