Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

Biodiverzitás

Mottó:
„Diólevélen halk futam:
Hat láb, négy recés szárny suhan
és két gömb-végű csáp kutat
a levél síkságán utat.”
(Weöres Sándor: Bogár)

A diófa a biodiverzitás jelképe.

Ezt nem én találtam ki, az olaszorsazági ökológiai irodalom használja gyakran ezt az axiómát.

Biodiverzitáson azt értjük, hogy - a monokultúra ellentéteként - egy adott területen a lehető legtöbbféle élőlény él együtt, a tájegységre jellemzően honos növény és állat, tekintet nélkül azok gazdasági hasznosságára vagy esetleges károsságára.

Az ökológiai szemléletű dióültetvény valóban a biodiverzitás megtestesítője. Nézzük például a következő, május elejei felvételt. A légy valószínűleg megtalálta életfeltételeit a diófa környezetében, és a pók is, amelyik a képen nem látszik, de megfogta. És ott a lombrágó hernyó is, amíg a lomb meg nem nő, a barkavirágzaton él.

Bizony, hogy megtalálta a pók is, a légy is, amit keresett! A különféle legyek egész nyáron találnak ennivalót a diófa körzetében.


Ez is légy. Frissen kikelt zengőlégy.

A legyekre pedig a levelibékák vadásznak.



A füves felszínű dióskertben a virágokat zengőlegyek, földiméhek, lepkék, bundásbogarak látogatják.

Ha betartottuk a biológiai növényvédelem szabályait, dióskertünkben el fognak szaporodni a hasznos élő szervezetek. Akinek a diófáján a következő képek szerinti módon méhcsalád telepedett meg, bármiféle ellenőri jegyzőkönyv nélkül is igazolhatja, hogy nem permetezett rovarirtószert.


A méhek tavasszal is felkeresik a diófát, mint kiegészítő virágporforrást. (Köszönet a képeket készítő méhésznek.)


És később, rajzás idején is felkeresik. Tisztelt méhész Kollégám helyesen teszi, ha elkóborolt méhraját először a diófán keresi.


Egy pillanatra tekintsünk ki szűk hazánkból Ázsiába. Bár, lehet, hogy fölösleges volt, ott is ugyanazt látjuk. Méheket a diófán. Ez az ázsiai (Pakisztántól Kínáig) méhfaj (Apis dorsata) sokanyás családokban él, és az enyhe indiai teleken sem igényel méhlakást. Egész évben a diófán él, látjuk, télen is. Bár a beporzáskor hasznosak, nagyon veszélyesek. Minden esetben tömegesen támadnak, szúrásuk nagyon fájdalmas, sokszor halálos. Ha a támadást nem tudjuk mozdulatlanul elviselni, a legjobb messze elkerülni őket. Vagy az olyan diófát, amin ezt látjuk:

A méhekhez hasonlóan másik, családot alkotó hártyásszárnyú is él a diófák között, a darázs. Leginkább földi üregben, de bármely más védett helyen is kialakítja papírszerű fészkét. Jól érzi magát a diófák között.





Ugyanígy meggyőződhetünk a (rovarirtó) vegyszertől való mentességről, ha a diólevelek között ilyen pókfészkeket találunk. Ezek szerint nemcsak a pókok élnek meg ott, hanem táplálék-rovarjaik is.



A vegyszermentes dióskertben változatos, máshol nem látható rovarvilág telepszik meg. Szitakötő a diófa lombjában és egy elszáradt vesszőn.


Vagy akár a diólevélen.

Persze, csak addig, amíg a szitakötő a légyhez hasonlóan nem válik a pók zsákmányává.



A biodiverzitás kérdésének tárgyalásakor nem illik felvetni a kérdést, hogy a biodiverzitás résztvevői hasznosak vagy károsak-e a mi szempontunkból. A biodiverzitás önmagában, önmagáért van, mintegy a Természetisten megnyilvánulása.

Mégis, amikor, ha igazi biogazdák vagyunk, és feléje se nézünk dióskertünknek, minden védekezést a természetre bízunk, bizony, előadódhat, hogy a mellékelt ábra mintájára a diófák között 6-8 méter szélességben is beszövik a pókok a teret, és hálójukat alul több szállal is a füvekhez kötik. Ezzel nemcsak azt bizonyítják, hogy a kertben nem járt permetezőgép, hanem azt is, hogy milyen jól érzik magukat a diófák között. Hogyne éreznék jól magukat, amikor nem permetezünk rovarirtószerrel, és töméntelen sok táplálék-rovar szaporodott el a diófák között.

Bio-körülmények között a pókok kora tavasztól a diófán élnek. És állandóan szövik hálójukat.

Nézzük meg a következő képet. Tavasz van, május első fele, éppen csak hogy kinyílott a dió nővirága, de már be van szőve pókhálóval, és ott a pók is, a magház aljánál.



De a dióskert gazdájának rendkívül bosszantó, ha minden fánál - akár többször is - az erősen tapadó, nyúló pókhálót kell az arcáról valahogy lehúzni. Ilyenkor nemcsak a biodiverzitás kérdése, hanem egyáltalán az ökológiai művelés is többször említésre kerül. Meg az is, aki kitalálta, és egy nagyvárosból elvárja, hogy olcsón szállítsunk neki bioterméket.




A dióskerti pókok hasznáról tehát nem tudok beszámolni. De hogy még egyik legkedvesebb segítőnket, a levéltetvekkel táplálkozó aranyszemű fátyolkát is pusztítják, az több mint elgondolkoztató.

Esznek a pókok mindent, amit a hálójuk kifog. Még kedvenceinket, a hártyásszárnyúakat is.

Jogos a kérdés, mit keresnek a pókok a diófán, ha sem a diófa különböző részeit nem eszik, sem a diófát károsító rovarok nem képezik a táplálékukat. És a pókok szempontjából ugyanilyen jogos a válasz, életteret keresnek. Az pedig megvan, a hatalmas lombozatban, két diófa között, és az aljnövényhez is köthető a pókháló alja.

Ahol csak lehet, a pókok mindenhol ott élnek. Ne tévesszen meg bennünket a következő kép, a pók nem eszik diót, bár a fotós "A pók szereti a diót" címet adta művének. Dehát, ugye, tisztelt fotós Kollégám, a fotósok többsége nem diósgazda. Honnan is tudná, hogy mit fényképez!

A pók csak egyszerűen ott van, ott él. Mindenhol. Diverzifikálja a biodiverzitást. Ha éppen nincs más dolga.

A pókok után a másik, diósgazda-bosszantó népes társaság a hangyák.

Az összetartozó ökoszisztéma, a tápláléklánc diófán élő jellemző képviselői a levéltetű-ürülékkel táplálkozó hangyák. Az a baj velük, hogy amikor teleszívták magukat mézharmattal, sokkal egyszerűbb nekik, ha nem másznak le a diófáról, hanem csak lepottyannak, hazafelé menet. A diósgazda nyakába.

Amikor tavasszal a tetvek megkezdik a nedvszívást, akkor a hangyák is megjelennek. Bár a katicák, a zengőlegyek és a fátyolkák lennének ilyen szorgalmasak! Ha már nem permetezünk, és levéltetvekkel roskadásig megrakott diólevelekkel várjuk őket, annyit elvárhatnánk cserébe, hogy elfogadják, amit kínálunk. Nem kérünk sokat. Csak annyit, hogy egyenek és szaporodjanak. Olyan nagy kérés ez?

Mert a hangyák valóban szorgalmasak. Még a dióvirág környékén is a levéltetveket kutatják.

A diófák között valóban hosszú, többszereplős táplálékláncok alakulnak ki, amelyek csúcsán nem feltétlenül az ember áll, a dióbél elcsemegézésével.

Például élhet a dióskertben kullancs is, ami nemcsak pockokon - amelyek szintén a dión élnek, - de más emlősökön is megél, sőt, az emberen is. A kullancsban pedig vírusok, baktériumok, egysejtűek élnek. Végső soron ők a haszonélvezők.

Elképzelni nem tudjuk, hányféle rovar él a diófák alatt. Például itt egy poszméh, amely a diófák között nyíló zsályavirágból táplálkozik. Őbelőle pedig egy - nem tudom beazonosítani - kullancs vagy atka. (Egyébként tágabb értelemben a kullancs is atka.)

További képek a biodiverzitás birodalmából: Egy, a diófára tévedt suszterbogár (Cantharis rustica).

És egy poloska.

Ez a bogár valószínűleg a katica rokona, de hogy mit keres a diófán, azt nem tudom.

Egy általam nem ismert rovar, talán valami kabóca a kifeslő diórügynél:

A diófalevelek között természetesen a ragadozó rovarok is találnak táplálékállatokat. Hiszen a diófa lombja valóban a biodiverzitás, ott szinte mindenféle élőlény, rovar megfordul. Ragadozó-imádkozó - a kettő nem zárja ki egymást - sáska:

Ősszel, novemberben már vége a vegetációnak, legalábbis ami a diófát illeti. De a biodiverzitásnak ősszel se szakad vége. A lehullott diólombon is élnek rovarok.

És át is telelnek a diófán. Ha kora márciusban a diófa kérge alá nézünk, ahol egy sebzés miatt kissé elvált, áttelelt rovarok tömegét látjuk.

Tavasszal, a talajon a tavalyi féldióban fülbemászó-lárvák tömege nyüzsög.

Véleményem szerint ha a diófát nem károsítja, minden élőlénynek joga van a diófa közelében élni. És szaporodni, sokasodni.

Május, a szerelem hónapja a diólevélen:

Nemcsak az állatok, a növények is képesek diverzifikálni a diófát. Mert az már határozottan diverziónak minősíthető, ha a fűfélék a diófa odvába telepednek. Diverzánsok.

Most már, azt hiszem, kellően bemutattam, hogy a diófa maga a biodiverzitás. És miután ezt leírtam, olvastam az Erdészek a Fejlődésért zürichi szervezet megállapítását: "A diófa a biodiverzitás egyedülálló példája." Alátámasztásként pedig a kirgiz diófaerdőkből hoznak példát, amelyekben a diófa az erdőalkotó fafaj, és kívüle még 180 fafaj él meg a diófaerdőkben, továbbá 150 madárfaj és 40 emlősfaj.

Magyarországon ilyen biodiverzifikációs kutatást még senki se végzett, a biokultúra hivatalos szervei (egyesület, kutatóintézet) se, és a bio-bizniszből profitáló magánvállalkozások se. Pedig lenne mit vizsgálni a diófa körül. Például a diófán élő madárfajokat. A harkály a diófa odvában is, kérge alatt is megkeresi táplálékát:

És ez még csak az, amit látunk. De ami nem látszik, de attól még létezik, a mikroszervezetek világa. A gombák, baktériumok jelentős része károsítja a diófát, túlnyomó többsége békésen megél a diófa mellett, egy kisebb csoportjuk pedig kimondottan kedvez a diófának. Ilyen a talajlakó Agrobacterium rhizogenes, amely a dió gyökérnövekedésére serkentő hatással bír, egyébként pedig a diófát is károsító A. tumefaciens testvére.

Igen, a diófa maga a biodiverzitás. Ezt állapították meg a témával foglalkozó svájci természetvédők is. Svájci alapossággal. Vagyis, az összes diófát, ami a gazdája szerint értéket képvisel, nemcsak számbavették, hanem elnevezték, és megőrzés céljából vegetatív szaporítással legalább néhány utódot nevelnek tőle. Még csak a kezdetén tartanak a munkának, de ami eddig megismerhető volt belőle, azt mellékletben én is leírom.

A biodiverzitás fogalomkörét magunk, diósgazdák is tágíthatjuk, ha a következő képen látható francia bioültetvény gazdájának példáját követjük.

Felül látszik az ültetvény, alul, a kép nagyobb részében pedig a vadvirágos mező. Hogy a kettő hogy jön össze? Ügyesen. Azt mondja a francia bio-diót termesztő Kollégánk, hogy a mező is dióültetvény, csak nem ültette be diófával, mert kell a biodiverzitásnak hely. És arra is felveszi az uniós környezetgazdálkodási támogatást, a francia nemzeti kiegészítéssel együtt. Ügyes.

Demeter

Most veszem észre, tisztelt ökológus Kollégám, hogy eddig még meg se határoztam, sőt, körül sem írtam, hogy mi az a bio-dió. Az a mentségem, hogy ezt még más se határozta meg. Nem is lehet. A fogalom országonként is eltér, - például a franciák bionak tekintenek minden olyan paraszti módszert, ami a mezőgazdaság gépesítése előtti korból származik, - és mást tekintenek bionak az élelmiszer-termelésben, mást a gyógyászatban, stb.

A bio, mint fogalom, szerintem nem is létezik.

Nagy általánosságban az tekinthető biotermesztésnek, amelynek eljárásai között nem szerepel természetidegen anyag (növényvédőszer, műtrágya, stb.) felhasználása. És nemcsak tartózkodni kell az ilyen anyagok használatától, - mert hiszen mindenki azt mondja, hogy bio-diót állít elő, - hanem egy elfogadott ellenőrző szervezettel a követelmények betartását igazoltatni is kell.

A bio-dió termesztői számára kézenfekvő, hogy az ökológiai termesztés során a hazai legnagyobb, legelismertebb ellenőri szervezet, a Biokontroll Hungária Kht ellenőrzési és tanúsítási rendszeréhez csatlakozzanak. A Biokontroll feltételrendszere az Európa többi országaiban is legelterjedtebb ökológiai gazdálkodási rendszereket integráló szervezetek feltételrendszeréhez áll közel, a Biokontroll tanúsítványát Európában elfogadják. Hasonló az Ökogarancia eljárása is. Németországban a Naturland felel meg ezeknek.

A termesztő számára is követhető, betartható, elfogadható a Biokontroll rendszere. Racionális alapokon nyugszik. Ugyanakkor garantálja a vegyszermentességet.

Ehhez képest két irányú az eltérés.

Létezik itthon is az úgynevezett integrált rendszer, ami csökkentett vegyszerfelhasználást ír elő, és a növényvédő szerek közül csak a természeti környezetet kevésbé károsítókat tartja elfogadhatónak. Amerikában, a kaliforniai diótermesztők körében ilyen a BIOS rendszer, amely szintén biológiailag integráltat jelent.

Nagy hiba lenne, ha a vegyszerfelhasználást megengedő integrált rendszert összetévesztenénk a biotermesztéssel. Pedig ezt sokan megteszik. Bionak mondják az integráltat.

És van a másik kilengés.

Az általánosan elfogadott bioművelési rendszerekkel szembenálló, azokat sem elfogadó biotermesztési elméletek, hogy azt ne mondjam, rendszerek. Ilyen például a Demeter is, ami német és holland vidékeken ütötte fel főleg a fejét. Ez azért lényeges, mert a magyar bio-dió termesztői a német piacon az ott általános Naturland-rendszeren kívül (amelyik a Biokontroll előírásainak nagyjából megfelelő követelményeket támaszt) a Demeter-féle bio-elképzelésekkel is találkoznak.

Demeter görög istennő volt, a klasszikus görög kultúrában. A Föld, a termékenység, a termés istennője. Szimpatikus egy istennő volt. Nevének kölcsönvétele egy alternatív növénytermesztési, gyümölcstermesztési rendszer számára azt sugallja, hogy a termesztés - bio-dió termesztés - során a racionális, tudományosan megalapozott módszerek helyett kozmikus, mágikus, vallási elképzeléseket, hiedelmeket kell figyelembevenni. És ezzel le kell térni a racionalitás útjáról.

No, ez az, amit képtelen vagyok elfogadni.

Amikor hozzánk, Hevesre először hozták be az ökológiai, vegyszermentes növénytermelés gondolatát azt lelkesen propagáló holland és német "hittérítők" az 1980-as években, történt a következő eset.

Nagy tételű napraforgóra, tökmagra és már nem emlékszem, még mire kötöttek velünk szerződést egy holland biokereskedő cég megbízottai. Főagronómusunk kikísérte őket a hevesi határnak arra a táblájára, ahova a szerződött növényeket elvetettük. Megmutatta nekik a vetést. Megkérdezték, van-e a gazdaságunkban tehén. Volt, természetesen. Akkor adjunk nekik négy tehénszarvat. De tehénszarv-készletünk nem volt, mert a szarvak a tehenek fején voltak. De akkor is kell tehénszarv. Ha kell, hát kell, Gyöngyösről, a vágóhídról hoztunk. Ezt a négy szarvat a holland hölgy sajátkezűleg ásta el a bionapraforgó-tábla négy sarkán. És utána letérdelt, és imádkozott a jó termésért.

Főagronómusunk, aki vele volt, ezt már nem bírta ki nevetés nélkül.

Ekkor találkoztunk először a Demeter-irányzat követőivel.

Mindezt csak azért mondtam el, mert a Demeter-féle követelmények szerint is termesztenek bio-diót, amint a mellékelt képek is mutatták. A képek egy erlangeni biokereskedőtől származnak, aki forgalmazza ezeket a diókat. Az utóbbi kép "zöld" dióbelet ábrázol, ez a jelző nehezen értelmezhető. Valószínű, hogy a "zöld" azt jelenti, hogy ökológiai termesztésű, nem pedig azt, hogy a még zöld burkú dióból kinyert friss dióbélről lenne szó. Mert tudjuk, a diótermesztésben a zöld dió egészen mást jelent.

De erről nem minden erlangeni biokereskedő tud.

A bio, az öko, az ökológiai, hagyományos, alternatív, organikus, stb. fogalmak annyira rokon fogalmak, hogy alig lehet köztük különbséget tenni. Az élelmiszertermelésben még nagyjából elő lehet írni, hogy mi a bio és mi nem, de az előírások egzakt meghatározottsága és főleg természettudományos megalapozottsága már erősen kérdéses.

De nemcsak az élelmiszert, azon kívül minden mást is bio jelzővel kívánnak nekünk eladni. Bio króm, bio cigaretta, bio ablaktisztító szer, bio fehérítő mosószer, bio egérméreg, bio szemétszállítás, bio hajvágás. Minden bio.

Annak meghatározásával, hogy mire húzható rá a bio jelző és mire nem, senki se foglalkozik.

Persze, bio az, ami védi az embertől a természetet, és véd minket minket a természettől. Nemes a törekvés, de nincs végiggondolva. Egy példa: Rendkívül sok biokozmetikum kapható. Nem feladatom értékelni, de egyre rámutatnék. Tisztelt bio-Kollégám látott már olyan biokozmetikumot, amit nem műanyag kiszerelésben árultak? Nekem is sokáig kellett keresnem, de egy amerikai kisvállalkozó hölgy kínálatában találtam végre. Bio körömvirág krémet:

Egy a tanulság: Ami nem dió, az nem bio.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább