Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

A PEKÁNDIÓ ÉS A HIKORIDIÓK KÁROSÍTÓI, BETEGSÉGEI

Vázlat:
Carya-fajok kártevői
A pekándió betegségei

A pekándió fő, déli termesztési körzetében a rovarokon kívül melegvérű állatok is szeretik a pekándiót. Károsítani. Mosómedvék, oposszumok. Nem beszélve a varjakról. Az emlősök közül a fő diókárosítók a mókusok, a legnagyobb kárt dióérés előtt okozzák. A diók tömegét vizsgálják meg naponta, hogy érik-e már. Amikor érik, a kár mértéke már kisebb. Oduépítő hajlamuk miatt a pekánfák törzsét is károsítják:

Minden fáramászó állat ellen véd a mellmagasságban a törzsre kötött alufólia, ami fényével elidegeníti azokat.

A pekándiófákon a fagyöngy ugyanúgy megtelepszik, mint más dióféléken. Lombhullás után feltűnő a jelenléte.

A Carya-dió fajokat károsító rovarok Amerikában

Több bogárfaj is károsítja a zöld pekándiót. Amarikai nevük stink bug. A kifejlett bogár szúró-szívó szájszervével átszúrja a a pekándió zöld burkát, majd ugyanazzal a lendülettel a még nem egészen kemény héjat is, és a még lágy dióbélből szívogat.

Ilyen nyomot hagynak:

A latin nevét nem ismerem, de Amerikában spittle bug-nak (köpéspoloskának) hívják a következő képen látható pekán-kártevőt. De ezen kívül más poloskafajok is károsítanak.

Szégyen, nem szégyen, a pekánkárosító levéldarazsak tudományos nevét se tudom. Kártételük így néz ki.

A pekánfák farontó lepkéinek életmódja, kártétele hasonló a mi nagy farontónkéhoz. Mindössze ürülékük megjelenése tér el, a pekánfák törzsén és vastagabb ágain fogpiszkáló-szerű képződmények láthatók.

És a közismert, általánosan előforduló kis farontó lepke (Zeuzera pyrina) is megél a pekándió-fán.

Igazi nevét nem tudom, csak az amerikait (hickory bark beetle - hikorikéreg-bogár) ennek a farontó bogárnak.

Végül nem tudom, melyik diófaj fő károsítójaként említsem a Corythuca juglandis-t, mert többgazdás. Ez a poloska levélkárosító. Kártétele a levelek sárga majd barna foltosságában mutatkozik meg, végül a levelek lehullanak. A kifejlett poloska is, nimfája is diólevélen él.

Corythuca juglandis Corythuca juglandis

A pekándió betegségei

A mi diónk legsúlyosabb betegsége, a xanthomonaszos bakteriózis a pekándión is előfordul, de nem szokott olyan súlyos károkat okozni. Kártétele levélen:

A pekándió leggyakrabban emlegetett gombabetegsége a Juglans-diókon is előforduló mikrosztrómás levélfoltosság. A pekándiókon a mikrosztrómás fertőzés a vesszők seprűsödésében is jelentkezik, ami a fák lombtalan állapotában feltűnő. Védekezni réztartalmú készítménnyel lehet ellene.

Mikrosztrómás foltosság Carya-fajok levelének színén és fonákán:

Mikrosztróma hikorilevélen Mikrosztróma hikorilevélen

Szerintem a következő két képen is mikrosztrómás károsodást látunk, a pekándió lombján és termésén.


A mikrosztrómán kívül más gombák is gyakran támadják meg a pekándió levelét, tüneteik hasonlók, a levél fonákán fehéres foltok ütköznek ki, gyakran az erek közelében. A levél színén pedig klorotikus foltokkal kezdődik a fertőzés tünete. Az alábbi képek állítólag ugyancsak mikrosztrómát mutatnak a pekándió levelén, de nem biztos.

A Juglans-diók mellett a pekándiót is károsítják a fitoftóra-gombák. Fitoftóra a pekándión:

A pekándió gnomóniás megbetegedése nem olyan súlyos, mint a mi diónké. A tünetek bíbor-vörös-barna levélfoltokban és hajtásfoltosodásban jelentkeznek. Hűvös, nedves tavasz után levélhullás fordulhat elő. A fák jó táperőben tartásával, öntözésével segíthetünk elviselni betegségüket.

Rendszeres károsítója a pekándiók fiatal leveleinek és minden zsenge zöld részének, a zölddiónak a Cladosporium caryigenum (szinonímája: Fusicladium effusum) nevű gomba (angolul pecan scab).

Először kis, köralakú olajzöldtől feketéig változó foltokban jelentkezik, legkorábban a rügypattanás után. Később a foltok a zölddión is megjelennek. Erős fertőzés esetén a foltok növekszenek, szélük fekete lesz. A korai foltok idővel összefolyhatnak, nagyobb, szabálytalan alakú területekké. A levélen is, a dión is. A foltok közepe a nyár végére besüllyed. Később a fertőzéshez más gombák (penészek) is csatlakozhatnak, jelenlétük a fehéres bevonatról vehető észre.

A gomba a dióburkon és az előző szezonban megfertőződött vesszőn telel át. A gomba telepei és gombafonalak a levélben:

Nagyobb kárt levélhullással és terméshullással okoz. A fák növekedése visszamarad. Nedves időjárásban a fertőzés nagyobb. Száraz, meleg nyarakon a fertőzés alábbhagy.

A pekándió különböző fajtái eltérő mértékben fogékonyak erre a gombabetegségre. Feltételezik, hogy a pekánfajták levele természetes juglontartalmának eltérő mértéke teszi fogékonnyá vagy ellenállóvá a fajtákat. A védekezésben nagy szerepe van a rezisztens pekánfajták használatának, mint amilyen például a Choctaw, Desirable, Forkert, Podsednik, Schley. Vegyszeres permetezést a fiatal zöld hajtások megjelenése után, de még virágzás előtt szoktak végezni.

A Botryosphaeria ribis a pekántermést károsító gomba (angol neve stem end blight). A nyár második felében a zölddiók hullásáról ismerhető fel. Ilyenkor a zölddiót átvágva az egészségesek természetes fehér színűek, a gomba által megtámadottak barnák.

Védekezni ilyenkor már késő, permetezni jóval előbb kell. A le nem hullott diókra a dióburok keményen rászárad.

A pekándió és a többi termesztett hikoridió fáját, törzsét ugyanúgy egy sor taplógomba károsíthatja, mint a mi közönséges diónkét. Az amerikai irodalom rákosodásnak nevezi ezeket a kártételeket, védekezés nincs ellenük. Csak a fák jó erőállapota - műtrágyázás, öntözés - segít megelőzni és túlélni a fertőzést. Egy jellemző kárkép pekándión:

Gombakáros pekándiótönk:


Végül egy kérdés tisztelt növényvédő Kollégámhoz. Mit látunk az alábbi, halvány pekánlevélen? Milyen betegséget vagy kárt? Én cinkhiányra gyanakszom.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább