• Acharia stimulea, Sibine stimulea. Amerikai neve Saddleback Caterpillar, amit a hátán levő rajzolatról kapott, magyarra talán nyergeshátú lombrágóként fordítható. Tüskés szőrei mérgezők. A képeken vörös hikori (C. ovalis) levelén látható. A képek Jeffrey Pippen felvételei.
  
• Acrobasis juglandis. Az Acrobasis fajok közül ezt emlegetik legtöbbször, mint a pekándió levelének jellemző károsítóját. Életéről és kártételéről néhány jó képet találtam.
  
• A. nuxvorella (pecan nut casebearer). Petéi fehértől rózsaszínig változnak, a zölddió vége felé találhatók.
  

  Átlagosan öt nap után kel ki az olajos szürkés-barnás színű, pirosbarna fejű lárva, 4 cm-esre is megnőhet. A nyári lárvaállapot 25-33 napig tart. A kifejlett molylepke palaszürke színű, hosszanti gerinccel. A lepke kb. 8 mm-es, szárnykiterjesztése kb. 2 cm-es.
  

  Félig fejlett lárvaként telel át, magaszőtte burokban, a rügyeknél. Koratavasszal a nyíló rügyekből táplálkozik, később befúrja magát a lágy hajtásba, és ott bábozódik. A lepke pekánvirágzás után rajzik, és a zölddióra petézik. Az első generációs lárvák előbb a hajtások zöld részeit eszik, majd befúrják magukat a zölddiókba. A képen ez látszik.
  

  A dióban tovább táplálkozik, fejlődik, három-négy hétig, közben a pekánfürt más dióiba is átköltözik, végül a dióban bábozódik. A lepke két héten belül kel ki. A második generációs lepkék júliusban rajzanak. Őszig a harmadik generációs lárvák is kifejlődnek.
  

  A többi Acrobasis faj (Acrobasis angusella, A. caryae, A. caryalbella, A. caryivorella, A. cunulae, A. elyi, A. evanescentella, A. exsulella, A. kearfottella, A. latifasciella, A. palliolella, A. stigmella) is károsítja nemcsak a pekándió levélzetét, hanem az Amerikában élő egyéb diófajokat is.

• Amorpha juglandis.

  Egyéb nevei: Cressonia juglandis, Laothoe juglandis. Amerikai neve walnut sphinx.

  Hernyói ugyanúgy eszik a közönséges dió, a feketedió, a vajdió és a többi Carya-dió levelét is, nemcsak a pekándióét. A kifejlett lepke nagy méretű. Színe és mintázata szélsősőges változatosságot mutat a barna és a szürke szín legkülönbözőbb árnyalataiban.

  A dióféle fák levélzetében nagy károkat képes okozni. A kifejlett lepke már nem táplálkozik.

  Érdekessége, hogy hernyóját megzavarva jellemző cincogó hangot ad.
  

• Actias luna. Már korábban említve, a közönséges diónál. Gyakori lombrágó.
• Apocheima strigataria
• Argyrotaenia juglandana (hikori levélsodró) molylepke lárvája összesodorja a hikoridiók levelét, és belülről fogyasztja el.
• Caromyia tubicola és társai (C. caryaecola, C. holotricha, C. persicoides, C. caryae) a pekán- és hikoridiók levelének gubacsatkái. Ritkán igényelnek növényvédelmi beavatkozást.
• Citheronia regalis (hikori szarvas ördöge) molylepke lárvájának megjelenése rendkívüli, a név tökéletesen kifejezi kinézetét. 13 cm nagyságot is elérhet a lárva, a színe zöldestől piros-barnáig változhat.

  Maga a kifejlett molylepke is rendkívül szép.
  

  A molylepkét és hernyóját rendkívüli szépségük miatt az Egyesült Államokban megőrzendő természeti értéknek tekintik. Nem túl gyakori károsító, és azért is ritkának tűnik, mert éjszakai életmódot folytat. Nem védekeznek ellene.

• Coleophora seratella. Ennek a molylepkének a lárvája a pekándió levelén szivar-alakú bábinget készít, erről ismerhető fel könnyen.
  
• Conotrachaelus hickoriae (nut curculio). A pekándió fejlődő termését károsító légy. Imágója sötétszürkétől pirosas-barna színűig változik. A légy a zöld burokra petézik. Kukaca lábatlan, krémfehér színű, a fejlődő dióban él. A károsodott dión barna folyás látszik, később a földre hull. A lárva a földön fekvő dióban még két hétig tovább táplálkozik, majd magát a talajba fúrva bábozódik. A kikelt légy ősszel még rajzik, majd védett helyre húzódva telel át.
  

  Károsítása nem szokott súlyos lenni.

• Curculio caryae (pekánzsizsik). A kifejlett rovar világosbarnás, szürkés. Szívó szájszerve a hím esetében kisebb, nőstény esetében hosszabb, mint a rovar. Lárvái lábatlanok, krémfehérek, görbültek, piros-barna fejűek.
  

  A kifejlett rovar jellemzően egy júliusi eső után mászik ki a földből. A fejlődő termésen táplálkozik, előbb a még folyékony dióbéllel, majd kívülről is. Petéit is a dióba tojja. Az imágó által károsított diók lehullanak, a lárvaette diók nem. A lárva magakészítette nyíláson át hagyja el a diót szeptemberben, és a földbe bújik, ahol két évig is lárvaállapotban tartózkodhat, és ott is bábozódik.
  

  Ellene a pekándiós talaját szokták nyáron rovarirtózni.

• Cydia caryana (hickory shuckworm). A pekándió termését a mi diónk kukacosságát okozó almamoly közeli rokona, a Cydia caryana károsítja. És ugyanúgy megél egyéb Carya-diófák zöld termésén is.
  

  A mi almamolyunkhoz hasonlóan két, sőt három generációja is van évente. És szintén ahhoz hasonlóan nemcsak a dió belét fogyasztja, hanem amikor a dió héja már fásodott, a héjon kívüli burokban él, azt fogyasztja. A dióbél ez esetben is tönkremegy.

  Petéje apró, lapított fehér, a fejlődő diótermésen. Lárvája krémfehér, barnás fejjel. Bábja sötétbarna. A kifejlett molylepke sötétszürke, éjszaka repül.
  

  Állítólag - igaz-e? - a déli körzetekben a termeszek felkeresik és fogyasztják. Védekezni fénycsapdával is szoktak:
  

• Dasychira basiflava és D. obliquata
• Datana integerrima Amerikában közönséges araszoló a pekán- és hikoridiókat is károsítja, nemcsak a közönséges diót.
• Hyphantria cunea (Fehér szövőlepke) ugyanúgy károsít, mint a mi diósainkban. Amerikában más szövőlepke fajok is károsítanak.
• Larisa subsolana
• Lophocampa caryae molylepke lárvája a hikoridiók levelén él.
• Lytrosis permagnaria
• Megacyllene caryae (színes hikorirontó) cincér lárvája a hikorifák kérge alatt, járatokban él és táplálkozik. A kifejlett bogár májusban-júniusban jelenik meg, évente egy nemzedéke van.
• Monellia caryella (és rokonai M. caryae, M. costalis) elsősorban a Carya-diók levéltetvei.

  A pekándión és a többi Carya-dión károsít még a sárga pekán-levéltetű (Monelliopsis pecanis) is:

  Végül a levéltetvek közül előfordul az elsősorban feketediót károsító nagy szürke levéltetű is. Gondolom, ezt hívják fekete pekán-levéltetűnek is.
  

  Pajzstetűfertőzés a pekándió hajtásán: (A kártevő nevét nem tudom.)

• Papilio canadensis
• P. glaucus glaucus
• Phylloxera caryaecaulis és P. devastratrix (hikori gubacstetű) a levélnyél és a friss hajtás károsítói. (Létezik egy harmadik filoxéra-faj is, de annak nem tudom a nevét.) A gubacsban vannak a fiatal tetvek, amit júliusban hagynak el, ami utána megfeketedik. A gubacs zavarja a hajtás növekedését. A késői gubacsokban élő, ott elhalő nőstények petéket tartalmaznak, amelyek ott telelnek át.
  

  Rügyfakadáskor a fiatal tetvek a fa zöld részeire vándorolnak. Egyes években károsítanak erősebben. A levelet is, máskor a hajtást és a zöld termést is károsíthatják. Hajtásgyengülés, egyes ágak pusztulása lehet az eredmény.

• Pseudexentera cressoniana
• Satyrium calanus
• S. caryaevorum
• Scolytus quadrispinosus (hikorikéreg bogár) és a Scolytus multistriatus (azonos-e a kettő?) nem a levélzetet, hanem a kéreg alatt a külső farészt rontja, abban tenyészik. Júliusban a kifejlett nőstények jó 2 cm-es furatba helyezik petéiket, és a kikelő lárvák onnan kiinduló járatokban károsítanak. Javára legyen írva, hogy érzékeny a juglonra, a magas juglontartalom elrettenti.
  
• Synanthedon codeti
• A pekándió burokférgességét egy általam nem ismert nevű molylepke hernyója okozza. A lepke a pekántermésre vagy annak közelébe petézik, a kikelő hernyó lombrágó hernyók módjára a pekándió zöld burkát fogyasztja el.

Több bogárfaj is károsítja a zöld pekándiót. Amarikai nevük stink bug. A kifejlett bogár szúró-szívó szájszervével átszúrja a a pekándió zöld burkát, majd ugyanazzal a lendülettel a még nem egészen kemény héjat is, és a még lágy dióbélből szívogat.

Ilyen nyomot hagynak:

A latin nevét nem ismerem, de Amerikában spittle bug-nak (köpéspoloskának) hívják a következő képen látható pekán-kártevőt. De ezen kívül más poloskafajok is károsítanak.

Szégyen, nem szégyen, a pekánkárosító levéldarazsak tudományos nevét se tudom. Kártételük így néz ki.

A pekánfák farontó lepkéinek életmódja, kártétele hasonló a mi nagy farontónkéhoz. Mindössze ürülékük megjelenése tér el, a pekánfák törzsén és vastagabb ágain fogpiszkáló-szerű képződmények láthatók.

És a közismert, általánosan előforduló kis farontó lepke (Zeuzera pyrina) is megél a pekándió-fán.

Igazi nevét nem tudom, csak az amerikait (hickory bark beetle - hikorikéreg-bogár) ennek a farontó bogárnak.

Végül nem tudom, melyik diófaj fő károsítójaként említsem a Corythuca juglandis-t, mert többgazdás. Ez a poloska levélkárosító. Kártétele a levelek sárga majd barna foltosságában mutatkozik meg, végül a levelek lehullanak. A kifejlett poloska is, nimfája is diólevélen él.

A mi diónk legsúlyosabb betegsége, a xanthomonaszos bakteriózis a pekándión is előfordul, de nem szokott olyan súlyos károkat okozni. Kártétele levélen:

A pekándió leggyakrabban emlegetett gombabetegsége a Juglans-diókon is előforduló mikrosztrómás levélfoltosság. A pekándiókon a mikrosztrómás fertőzés a vesszők seprűsödésében is jelentkezik, ami a fák lombtalan állapotában feltűnő. Védekezni réztartalmú készítménnyel lehet ellene.

Mikrosztrómás foltosság Carya-fajok levelének színén és fonákán:

Szerintem a következő két képen is mikrosztrómás károsodást látunk, a pekándió lombján és termésén.

A mikrosztrómán kívül más gombák is gyakran támadják meg a pekándió levelét, tüneteik hasonlók, a levél fonákán fehéres foltok ütköznek ki, gyakran az erek közelében. A levél színén pedig klorotikus foltokkal kezdődik a fertőzés tünete. Az alábbi képek állítólag ugyancsak mikrosztrómát mutatnak a pekándió levelén, de nem biztos.

A Juglans-diók mellett a pekándiót is károsítják a fitoftóra-gombák. Fitoftóra a pekándión:

A pekándió gnomóniás megbetegedése nem olyan súlyos, mint a mi diónké. A tünetek bíbor-vörös-barna levélfoltokban és hajtásfoltosodásban jelentkeznek. Hűvös, nedves tavasz után levélhullás fordulhat elő. A fák jó táperőben tartásával, öntözésével segíthetünk elviselni betegségüket.

Rendszeres károsítója a pekándiók fiatal leveleinek és minden zsenge zöld részének, a zölddiónak a Cladosporium caryigenum (szinonímája: Fusicladium effusum) nevű gomba (angolul pecan scab).

Először kis, köralakú olajzöldtől feketéig változó foltokban jelentkezik, legkorábban a rügypattanás után. Később a foltok a zölddión is megjelennek. Erős fertőzés esetén a foltok növekszenek, szélük fekete lesz. A korai foltok idővel összefolyhatnak, nagyobb, szabálytalan alakú területekké. A levélen is, a dión is. A foltok közepe a nyár végére besüllyed. Később a fertőzéshez más gombák (penészek) is csatlakozhatnak, jelenlétük a fehéres bevonatról vehető észre.

A gomba a dióburkon és az előző szezonban megfertőződött vesszőn telel át. A gomba telepei és gombafonalak a levélben:

Nagyobb kárt levélhullással és terméshullással okoz. A fák növekedése visszamarad. Nedves időjárásban a fertőzés nagyobb. Száraz, meleg nyarakon a fertőzés alábbhagy.

A pekándió különböző fajtái eltérő mértékben fogékonyak erre a gombabetegségre. Feltételezik, hogy a pekánfajták levele természetes juglontartalmának eltérő mértéke teszi fogékonnyá vagy ellenállóvá a fajtákat. A védekezésben nagy szerepe van a rezisztens pekánfajták használatának, mint amilyen például a Choctaw, Desirable, Forkert, Podsednik, Schley. Vegyszeres permetezést a fiatal zöld hajtások megjelenése után, de még virágzás előtt szoktak végezni.

A Botryosphaeria ribis a pekántermést károsító gomba (angol neve stem end blight). A nyár második felében a zölddiók hullásáról ismerhető fel. Ilyenkor a zölddiót átvágva az egészségesek természetes fehér színűek, a gomba által megtámadottak barnák.

Védekezni ilyenkor már késő, permetezni jóval előbb kell. A le nem hullott diókra a dióburok keményen rászárad.

A pekándió és a többi termesztett hikoridió fáját, törzsét ugyanúgy egy sor taplógomba károsíthatja, mint a mi közönséges diónkét. Az amerikai irodalom rákosodásnak nevezi ezeket a kártételeket, védekezés nincs ellenük. Csak a fák jó erőállapota - műtrágyázás, öntözés - segít megelőzni és túlélni a fertőzést. Egy jellemző kárkép pekándión:

Gombakáros pekándiótönk:

Végül egy kérdés tisztelt növényvédő Kollégámhoz. Mit látunk az alábbi, halvány pekánlevélen? Milyen betegséget vagy kárt? Én cinkhiányra gyanakszom.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább