Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

További diókárosítók a nagyvilágban

Nehogy azt higgyük, Magyarországon kívül nincs élet. Dehogynem, még diókárosítók is élnek határainkon kívül is. Olyanok, amiket mi nem ismerünk.

Például Kínában nem a nagy farontó lepke károsítja leginkább a diófa törzsét, hanem egy, a Batocerák közé tartozó cincér. Illetve a lárvája.

A kínaiak éjszaka fénycsapdával irtják, nappal drótot szúrnak fel a járatába, és csak akkor nyomnak vegyszert a lukba, ha már más nem használ.

A diótermés károsítói Ázsiában és Amerikában

AMYELOIS TRANSITELLA

Amerikai nevén navel orangeworm. Nálunk még nem fordul elő, bár ki tudja, talán csak idő kérdése, hiszen annyi fertőzött diót behoznak Kaliforniából Európába. Nemcsak a dió, hanem a mandula, pisztácia, füge, stb. kártevője is.

A lepke lárvája a nyár második felében támadja meg az érni készülő termést. Korai diószürettel csökkenteni lehet a fertőzést. A dió áruvá készítésének folyamatát is kibírja, és ha nem kerül kiválogatásra, bizony, a fogyasztóhoz is eljut, ezért széles körben ismert. Kártétele nemcsak a károsított termésben jelentkezik, hanem abban is, hogy a megtámadott dión másodlagos fertőzésként mérgező aflatoxint termelő gombák telepedhetnek meg.

Dió-múmiákban telel át. A diót a burok repedésein, a dióhéj résein keresztül támadja meg. Károsítását előkészítheti az almamoly lárvája, a termést károsító bakteriózis vagy akár a napégés. A lárva az egész dióbelet megeszi.

Az utóbbi időben környezetkímélő, biológiai védelmet is találtak ellene. Két fürkészdarázs faj, a Goniozus legneri és a Pentalitomatix plethricus lárvája is megtámadja és elfogyasztja a lárvát. Bár ezek kijuttatása nem bizonyult elég hatásosnak. Így marad a hagyományos, rovarölőszeres permetezés, a nyár vége felé.

CONOTRACHELUS RETENTUS (walnut curculio)

Amerika keleti felén ahol diófa van, mindenhol ott van. A kifejlett nőstény bogár vörösbarna színű. Lárvái kicsik, piszkosfehérek. A nőstény májustól júliusig rakja petéit a zölddióra. A lárva befúrja magát, és károsítása következtében a zölddió lehull. Amerikában "júniusi hullás"-nak nevezik a tömeges zölddió-hullást, ami akár 60 %-os is lehet. A károsító jelenlétére a lehullott zölddiókon lévő furatból következtethetünk. Védekezésként a hullott zölddiót szedjük össze, vagy vegyszerezzünk.

Teljesen hasonló az elsősorban vajdiót károsító Conotrachelus juglandis (butternut curculio) is, ami a szívdiót is szereti. A zsizsikszerű ormányos bogár barnásszürke, mintás. Évi egy nemzedéke van. A bogár telel át, és május második felében jelenik meg a diófán. A hajtást és a levélnyelet rágja. A hajtásra és a zölddióra petézik. A lárvák a puha hajtásba, illetve a zölddióba fúrják magukat. 4-6 hétig károsítanak, majd bábozódni a talajra hullanak.

ATRIJUGLANS HETAOHEI

Kínában, Japánban és Oroszország távolkeleti részén károsítja a dióféle fák termését. Ez ellen a molylepke ellen csak szerves rovarölőszerekkel védekeznek.

Japánban ilyen poloskák is károsítják a diótermést, a japán dió termését:

A jobboldali, a piroscsíkos poloska petéi a diólevélen, két fejlődési stádiumban:

Kikelés:

Kikelés után:

Lombrágó hernyók Ázsiában és Amerikában

ACROBASIS DEMOTELLA (Walnut shoot moth).

Külsőre a pekándiót károsító pecan leaf casebearer-re hasonlít, de nem tévesztendő vele össze. A lepke lárvái tavasszal a még ki nem bomló rügyekbe fúrják magukat, a rügykárosodástól a dióvessző vége többszörösen elágazik.

Hasonló az Acrobasis caryae és az A. stigmella is, amelyek lárvái hasonlóan károsítják a diót. És a többi Acrobasis-faj is. Nagy nemzetség. A feketedió és a pekándió károsítóinál is megemlékezem róluk.

ACTIAS LUNA

Ennek a 10 cm szárny-fesztávot is elérő, Amerikában közönségesen előforduló lepkének a hernyója több más gyümölcsfaj mellett a dió levelét is megeszi.

CHRYSOMALIDAE

A Chrysomelidae bogarak lárvái japán diókárosítók, júliusban a diólevelet eszik. A kifejlett bogarak a diófa aljnövényzetén találhatók.

PARASA LEPIDA

Ennek a Délkelet-Ázsiában élő molylepkének a hernyója sok egyéb mellett a diófa lombját is rágja. Egy japán fényképen éppen diófa-levélen látjuk. A hernyó szép, feltűnő, szőrös. Vigyázat, kézzel ne érintsük meg, mert tüskéi irritálóan mérgesek. Ha sok van belőlük a diófán, vegyszerrel irthatók.

PHYLLOSPHINGIA DISSIMILIS

Ázsiában él ez a nagytermetű lepkefaj, amelynek szárnya 13 cm széles is lehet. A lepke és hernyója nagyon hasonlít amerikai társára, az Amorpha juglandis-ra. Nemcsak megjelenésében, hanem életmódjában is, előszeretettel fogyasztja el a dióféle fák levélzetét, a közönséges dió mellett a mandzsúriai dióét és a kínai hikoridióét is. Más gazdanövénye nincs, csak a dióféle fák, bár látták már fűzfán, csonthéjas gyümölcsfán, égerfán, nyírfán is. Az egész Távol-Keleten, széles kiterjedésű nagy területen otthon van. A lepke és hernyója képei:

Nősténye és hímje:

Az északi és a déli változat hímje:

Hernyója és bábja:

SCHIZURA CONCINNA

Amerikában únos-úntalan emlegetik a Schizura concinna nevű lombrágó hernyót (redhumped caterpillar) is. De annyira távol áll tőlünk, hogy nem akaródzik írnom róla. Pedig jó példája lehetne könyvem kiemelt témájának, az ökológiai dióvédelemnek, mert több fürkészdarázs faj is megeszi, a Hypersoter fajok és az Apantes conglomerates. És bevetik ellene a hazai biotermesztők egyedül üdvözítő baktériumát, a Bacillus thuringiensis-t is. Remélem, nem jelenik meg Magyarországon is, és továbbra se kell vele foglalkoznunk.

EGYÉB LOMBRÁGÓK

A felsorolt kártevőkön kívül Amerikában még a következő diókárosító rovarok fordulnak elő, amelyeket itthon eddig nem írtak le:

Ó, de sok rovar szereti rágni a diófa lombját világszerte! Még sok van, amit nem ismerünk közülük. Például Kirgizisztánban érték tetten ezt a szőrös hernyót, amint a diófa levelét rágta. Még a nevét se tudjuk.

És mit keres ez a kabócafaj (Cacopsylla mali) a diófa levelén? Ez is károsító lenne?

A diófa levélbolhájának mondják ezt a szép bolhát is, bár kártételével még nem találkoztam.

Nem lombrágó, hanem diófarontó bogár ez a nagytermetű cincér (Molorchus juglandis), amely a dél-törökországi, libanoni és izraeli diófa-állományokban tesz kárt. Az életmódját nem tudtam lefordítani, ahhoz jobban kellene tudni törökül.

De addig is, amíg részletesebb leírást nem kapunk róla, tanulmányozzuk saját, hazai diófacincérünket, a Megopis scabricornist.

A szkarabeuszoknak, ezeknek a gyönyörű galacsinhajtó bogaraknak - köztudott - nem a lárvája a lombrágó. Az korhadó, rothadó anyagokon él. A kifejlett bogár már előfordul a diófa és még nagyon sokféle fa levelén, és rágja is azt. Ezt a szkarabeuszt, a Chrysina woodit Texasban, texasi dió levelén érték tetten.

És vannak pajzstetvei is a diófának, olyanok, amelyek nem nálunk élnek. De ha megjelennének kis hazánkban, tudjunk róla, hogy a világ más részein már jól kiismerték őket, és az internetről egyből megtudhatjuk, amit róluk tudni érdemes. Lecanium pruinosum, L. cerasorum, L. corni. Epidiaspis piricola, Diaspidiotus ancyclus, Quadraspidiotus juglans regiae.

Ez mi?

Tisztelt Kollégám, végignéztük a diófa lehetséges betegségeit és kártevőit, itthon és a nagyvilágban.

Azt hiszem, nemcsak a magam nevében, hanem tisztelt növényvédő Kollégám nevében is mondhatom, mégsem tudunk mindent.

Egy romániai Kollégám mutatta be az ültetvényében 2011 május-júniusában tapasztalt károsodást. Ő se tudja, én se, mi lehet. A tünetek: barnul a hajtás, alulról felfelé, gyors ütemben, és úgy leereszt, mint egy víz nélküli öntözőcső. A hajtás és a rajta levő levelek elpusztulnak.

A gazda a további fertőzést megakadályozandó - ha fertőzésről van szó - mindenesetre levágta és elégette a kérdéses hajtásokat.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább