Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

Élettani károsodások

Fagy

A diófát a korai, őszi fagy, a téli fagy, végül a tavaszi fagy veszélyeztetheti.

Az őszi fagy nem jellemző Magyarországon, de pl. Franciaországban 2009-ben is előfordult, a délnyugat-francia termőtájon. Oka egy betörő sarkvidéki légtömeg, amely a diótermő tájon jut nyugalomba, és ott rétegződik úgy, hogy a leghidegebb levegő kerül alulra. Éjszakai derült égbolt mellett alakul ki. Ott október 6-án 2 m magasságban -7,2 C°, talajmentén közel -10 C°-ig csökkent. Ágak is megfagytak, valamint a fiatalabb fák törzse is.

Moldáviában 1976-ban tapasztalták ugyanezt a jelenséget. Októberi -6 C°-os fagy az éretlen vesszőkön túl a gallyak elfagyását is okozta, és a fiatal fák törzse gyökérnyakig visszafagyott.

A gyengébb őszi fagy is káros. Délafrikai felvételek az őszi fagy utóhatásáról a következő tavasszal. Az egy éves dióoltvány kérge károsodott, remélhetőleg, majd benövi a csemete. A fiatal fa lombkoronája viszont elpusztult.

A téli fagy veszélye - bár hazai diófáink kellően fagytűrők - nagyobb nálunk.

Magyarország a dió biztonságos termesztésének északi határán fekszik. A hazai diók és a szomszédos országok diófái a kárpáti fajtakörhöz tartoznak, amelynek jellegzetessége a kiemelkedően jó téli fagytűrés, a mélynyugalmi időszakban. Szokásos teleinket a diófák károsodás nélkül viselik el. De a 2002-2003-as tél is megmutatta, mennyire a határán vagyunk diófáink fagytűrésének. Bár a hosszabb idejű -20 C°-os hidegek idején vastag hó volt az országban, első-második éves kiültetett csemeték képesek voltak mélyen visszafagyni, alulról kihajtani.

Rendkívül hideg telek rendszeresen előfordulnak Magyarországon is, ilyen a mi klímánk. 1927-28 tele is ilyen volt, amikor az akkor reményteljes francia fajták tömege fagyott ki nálunk. Pontos hazai adataim nincsnek, de az nagyjából nálunk is igaz, amit Turcanu professzor moldáv viszonyokra állapít meg. Eszerint évszázadonként három-négy rendkívül hideg télre biztosan számíthatunk. Ilyen volt 1928-29, 1941-42, 1952-53, 1962-63. Tehát minden diófa életében 1-2 extrém hideg tél biztosan lesz.

A diófa változékony növény. Minden diófa magonc-utódainak sok jellegben és nagy mértékben eltérnek a tulajdonságai, így a téli fagytűrés tekintetében is. Ugyancsak Turcanu professzor megfigyelése volt, hogy az 1962-63-as rendkívüli tél után egy diófa megonc-utódainak csak egy része maradt életképes, termőképes, más része kifagyott. Újból leszögezhetjük, hogy a diófajták téltűrő képessége adott, jobb vagy rosszabb, de génjeikben meghatározott. Ne más tényezőkben keressük a tél elviselhetőségét, hanem a dióegyed biológiai meghatározottságában.

Ez a megfigyelés számunkra is fontos, csak azokkal a diótípusokkal érdemes foglalkoznunk, amelyek anyafája vagy szülője már elviselt extrém hidegeket. Tehát a hazai - szelektált vagy természetes - változatok értékesebbek, mint az enyhébb klímán nevelkedett diófák utódai. Jellemzően hideg telű vidékeken az ilyen természetes szelekció is segíti a kutatókat a helyben megfelelő fajták létrehozásában. Egyébként mi is az északi határon vagyunk.

A hazai diófajták fagytűréséről nincs pontos adatom. Feltételezem, hogy a kárpáti diórassz Moldáviában, Lengyelországban és Kanadában megfigyelt hidegtűréséhez hasonlóan a mi diófáink is elviselik a -37 C°-os hideget, ha a télre jól felkészültek. A közönséges dió leginkább hidegtűrő egyedeinek fagytűréséről -39 C°-os határig lehet olvasni orosz és kanadai irodalmakban.

Vigyázzunk azért a hazai fajtákkal, mert a szelektált hazai diók továbbkeresztezéséből létrejött új fajták már nem tekinthetők a kárpáti rassz tagjainak, mert egyik szülőjük kaliforniai, tehát mediterrán éghajlathoz szokott dió. Nézzük meg például a Milotai bőtermő, Milotai kései és Milotai intenzív fajták egyedeit Moldáviában, egy -37 C°-os hideg tél utáni nyáron:

A nyárvégi halványzöld szín a fagy után előtörő hajtások kései fejlődését jelzi, ugyanakkor a helyi diófajták (nincsenek a képen) fagykár-mentesek, fejlettségük normális.

Megfigyelték, a fagytűrés a diófa korától is függ, fiatalon nagyobb. Moldáviában fiatal diófák -25-27 C°-os hideget károsodás nélkül viseltek el.

A fák nem megfelelő erőállapota, a vesszők nem kielégítő őszi beérése fokozza a téli fagyveszélyt, kielégítően fagytűrő diófajtáinknál is. A korai - októberi, novemberi - fagyok is ezért károsak, mert akadályozzák a tartaléktápanyagok visszahúzódását a levélzet felől az ágakba, a törzsbe, és a nem kellően átalakult, besűrűsödött nedvek fagyáspontja magasabb. Tapasztalták, az őszi rossz vesszőérés nagyobb fagyveszélyt jelent télen, mint az abszolút téli hideg. Egy-egy diófajta téli hidegtűrő képessége csak akkor mutatkozik meg, ha vesszői jól beérett állapotban mentek a télbe.

A fagytűrő képességet csökkentő gyenge erőállapotot szárazság, vízhiány is okozza. Például a kisinyovi diófajta-gyűjteményben - benne nemcsak a helyi, hanem a román, magyar, francia és más fajtákkal - az 1971-72-es hideg télen, -29 C°-nál nem tapasztaltak említésre méltó kipusztulást. De 1976-77 hasonló telén, amikor csak -25 C°volt a leghidegebb, az első éves vesszők jellemzően elpusztultak, és több fajtánál a vékonyabb gallyak is. Az 1976-os nyárvégi, őszi aszály hatása volt ez.

A fák erőállapota az alkalmazott agrotechnikával nagyban javítható. Ez az a pont, ahol beavatkozhatunk, a diófa segítségére lehetünk.

Azt mondják, a diófák fuzárium-fertőzöttsége, amit csemetekorban a csemetekertben szereznek be leginkább, fokozza a fagykárveszélyt olymódon, hogy a fa törzsében felfelé menő szállító edény-nyalábokban a fuzárium olyan gócokat képez, hogy ősszel a visszahúzódó nedvek nem tudnak kellően visszahúzódni, besűrűsödni, magasabb koncentrációt elérni, így a törzs kemény hidegben megfagyhat. Jellemző erre az a tünet, hogy tavasszal a diófa maradék nedveiből kihajt, majd kihajtás után a hajtások nem kapnak nedv-utánpótlást, és a fa elszárad. Jól látható ilyenkor, hogy a törzs pusztulása a fő ok, mert a fa körül sűrű, erős sarjhajtás-tömeg indul meg, mert a gyökerek élnek, és termelnek.

Enyhébb téli fagykár esetén először a csúcsrügyek halnak el, majd az oldalrügyek, súlyosabb esetben pedig az elsőéves vesszők, majd a két-három éves gallyak. Tavasszal jellemző tünet ilyenkor, hogy az elfagyott vessző legalsó rügye - esetleg két rügy - hajt ki. A meginduló hajtásnövekedés ilyen fagykáros diófán erőteljes szokott lenni, a fa igyekszik gyorsan regenerálódni.

Az 1-2 éves vesszők elhalása -28-29 C°-nál valószínű.

Hüvelykujjnyi vastagságú ágak is elfagyhatnak -30 C°-nál.

A hó nélküli száraz telek még veszélyesebbek, mert a diófa gyökerei is fagyérzékenyek. Ha -5-6 C°-os fagy éri a gyökereket, az az egész növény pusztulását okozhatja.

Ha vesszők, ágak nem is halnak el, a -25-27 C°-os hidegek a hímvirágokat pusztítják el, még a rügypusztulásnál is hamarabb.

Az őszi visszahúzódáshoz hasonlóan ha a tél második felében átmeneti felmelegedést újból kemény fagyok követnek, a fagyveszély újból fokozódik, mert a felfele meginduló nedvek fagyveszélyesebbek. Kanadában, amely termőtáj már kívül esik a biztonságos diótermesztés zónáján, jellegzetes téli fagykár-tünetet figyeltek meg, ami az úgynevezett "délnyugati seb". Turcanu professzor az ilyen károsodást az égési sérüléshez hasonlítja. Ilyen károsodás nálunk is előfordul. A téli napok napsütésének hatására a fiatal diófák felmelegedő törzsének kérge a törzs alsó 1 m-én éjszaka megfagy, hosszában megreped, és koratavasszal már látszik, hogy a kéregrepedés környékén a törzs részlegesen elhal.

Ha a diósgazda ezt a sebet legkésőbb a tél végén lekezeli, a járulékos fertőzés elkerülésére lezárja a farontó gombák bejutásának útját, akkor a következő vegetációs szezonban a fa benövi a sebet. Sebkezelésre ilyenkor vagy nem keményedő sebkezelő anyagot, vagy gombaölőszerrel kevert zsírt használjunk.

Augusztusra begyógyult délnyugati seb:

A károsodás megelőzésére olyan téli törzsvédőt kell alkalmaznunk, ami elzárja a fiatal fa kérgét a naptól.

Az első képen begyógyult törzs látszik, de a második, súlyos téli fagykárnál már menthetetlen a diófa.

Ugyancsak téli károsodás lehet az ágakra ráfagyó ónos eső, a rátapadó nagyobb mennyiségű és súlyú hó, ami különösen téli viharral is kombinálódva jelentős töréskárokat okozhat.

Télvégi fagykár is létezik, ami nem azonos a jellemző tavaszi fagykárral. A tél végén az okozhat fagyveszélyt, ha a kezdődő jó idő túl jó, és a rügyek megmozdulnak. Akkor is, ha ez szemmel még nem látszik. És a rákövetkező erősen fagyos idő a rügyek nagy tömegét teszi tönkre, tömegesen halnak el, és a vesszők, ágak a csúcstól visszafelé hosszan csupaszok maradnak, majd később leszáradnak. A fa az ágak, vesszők indulásánál lévő rejtett, nem látható rügyekből hajtanak ki. Ezek a rügyek természetesen hajtásrügyekként viselkednek.

Példa a télvégi fagykárra: Szlovákia, Nenince, 2012. április eleji fagy után két héttel. Nem tavaszi fagykárról volt itt szó, mert a rügyek még nem bomlottak ki.

A téli, a télvégi fagykárkor nemcsak az adott évi termés reménye válik semmivé, mert nincsenek virágok, hanem a termő lombfelület is lecsökken, tehát a fagykár a következő év termését is csökkenti, mert nem lesz annyi csúcsrügy, mint a fagy előtt volt. És a leszáradó vesszők, gallyak a gombafertőzésre is lehetőséget adnak.

A tavaszi fagyok a friss hajtásokat, a virágokat, a terméskezdeményeket pusztíthatják el. A diófa felsorolt részeiben igen alacsony a tápanyagok koncentrációja, a feloldott vegyületek nem alkotnak fagyálló folyadékot, a friss, zöld részek már rövid ideig tartó 0 C°-os hidegen elfagynak. Tavaszi fagykár a friss hajtásokon:

A tavaszi fagyok virágzásig, vagy még kevéssel azután is veszélyesek. Az azévi teljes termést képesek elvinni.

Egyébként a tavaszi fagy a diófát nem teszi tönkre, gyorsan újra hajt. Június első felében már így néz ki a májusban lefagyott diófa.




Tavaszi, kihajtáskori fagykárt mutat a következő kép. A felvétel nem nálunk, hanem jóval délebbre, Törökországban készült.

Tisztelt Kollégám, meg kell mondjam, a fentebbi fagykáros képek egy része nem itthon készült. A világon ahol diótermesztés folyik, a tavaszi fagykár szinte mindenhol veszélyt jelent. Most egy kicsit túloztam. Kivétel Kínában Jünnan tartomány. De Kaliforniában már lehet tavaszi fagy.

Május 5-e Dániában, Frulundban:

Május 10-e Németországban:

Tavaszi fagy Hollandiában:

A tavaszi fagyok károsító hatásáról korábban részletesebben is esett szó. Most csak annyival egészíteném ki, hogy a tavaszi lehűlés ha nem éri is el a fagyhatárt, a rügyeket, a nővirágokat károsíthatja annyira, hogy a termékenyülés hibás lesz. A +1 C°-os hideg se jó, sőt, Moldáviában 1955. május 26-27-én +2-+4 C°-os éjszakai hideg után is terméscsökkenést tapasztaltak (A. M. Vukolova).

Erre, a fagypontot megközelítő lehűlésre is vezetik vissza a rosszul termékenyült nővirágok hibás fejlődését, a magbél és a csonthéj kifejlődésének hiányosságait. Kutatók szerint (dr. Holb Imre) a diótermés papírhéjúsága ("cinegésedése") legtöbbször erre vezehető vissza. Ilyenkor a dió héja egyenetlenül fejlődik ki, sok esetben behasadozó vagy üreges. A magbél is kilátszhat. A cinegésedés másik oka pedig, ha nem fajtajellegről ("típushibáról") van szó, vírusfertőzés lehet, ld. később.

A tavaszi fagyok idején leginkább füstöléssel védekezhetünk, amint a mellékelt archív képen tevékenykedő francia diósgazda.

Vagy pedig ültessünk eleve kései kihajtású diófajtákat, amelyek nagyobb biztonsággal kerülik el a tavaszi fagyot.

Íme egy nyugateurópai összeállítás néhány ismert és egy-két ismeretlen diófajtáról, amelyben összefüggés állapítható meg a kihajtás ideje és a tíz év alatt előfordult fagykárosodás mértéke között. Az első oszlopban lévő számok a kihajtás jellemző idejét jelzik, a másodikban a fagykár mértékét. Mindkét oszlopban a kisebb számok mutatják a kívánatos állapotot, a későbbi kihajtást, a kisebb fagykárt.

Az összefüggés szemmellátható, kár, hogy nem diagramon ábrázolták.

A tavaszi fagy elleni védelembe az agrokémiai ipar is bekapcsolódott. Ma már kínálnak olyan lombtrágyát, amelynek fő hatóanyaga a szerves, növényi eredetű, algából kivont nitrogén-vegyületek tömege, de az is csak 5 %-ban. Ennek a szernek állítólag az a fagyvédő mechanizmusa, hogy a tavaszi friss dióhajtást gyors növekedésre, - mint írják, a levélfelület megnövelésére - ösztönzi, és a nagyobb levélfelület már ellenállóbb. A hordós kiszerelésű szer felirata két részben:

Hát, nem tudom. Jobb lenne, ha valaki kipróbálná, és azután mondana róla véleményt.

A rendszeres tavaszi fagykár nem mai probléma, a szakemberek többszáz éve emlegetik. 1785-ben írta Villars francia, Grenoble-i botanikus: "A diófa gyakori vidékünkön, kivéve a hideg és a száraz helyeket; szinte mindenhol ültetik, de legnagyobb mennyiségben a Gap völgyében; helyesen nevezik a fák királyának, törzse vastagsága, ágainak kiterjedése, fájának hasznossága miatt, és főképpen gyümölcsének kiválósága miatt: az olaj, amit kivonnak belőle, pótolja az olivaolaj hiányát azokon a helyeken, ahol az olajfa nem él meg; mindezért nagyon kívánnánk, hogy kevésbé korai lenne; a tavaszi hidegek gyakran károsítják."

Németország egyetlen, diótermesztésre alkalmas vidékén, Freiburg körzetében is a tavaszi fagy a termesztés fő veszélyeztető tényezője. Az ottani hagyomány április 25-ét, Szent Márk napját jelöli a kritikus fagyosszenti napnak. Úgy tartja magát a többszáz éves helyi hagyomány, hogy ha aznap nincs fagy, meg lehet enni a tavalyról maradt diókészletet. De ha fagy van, "Nusskillertag", félre kell tenni, mert abban az évben nem lesz termés.

A tavaszi fagykárt szenvedett diófák - néhány, beteg, legyengült diófa kivételével - időbeli késéssel ugyan, de újrahajtanak. Rendszerint több friss hajtást hoznak, mint a fagykár nélküli diófák. Kihajthat az a rügy, amelyik a lefagyott hajtás alatt alszik, de gyakoribb, hogy a vessző többi rügyéből is megindul néhány. Ritkán, de az is látható, hogy a félig elfagyott hajtásból, az élő részéből tör ki új hajtás. A következő képen az elfagyott hajtásrügyek alatti alvórügyekből pótolta a diófa a hajtások elfagyását.

A feketedió ugyanannyira fagyérzékeny, mint a mi diónk. Feketedió hajtás fagy előtt és után:

Van az úgy, hogy nem fagy, hanem havazik. Az se jó.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább