PÉRIGORD
A másik nagy francia diótermő vidéknek Périgeux városa a központja, de gyakorlatilag Franciaország délnyugati negyedének 16 megyéje jelentős diótermesztéssel rendelkezik. Ezen belül a fő diótermő körzet Périgord (más néven Dordogne) megye és a két szomszédos megye, Correze és Lot.
Correze megyére annyira jellemző a diófa, hogy a Pallas lexikon ezzel a mondattal jellemzi a megyét: "Gyümölcsfái közt legszámosabb a diófa."
Correze-ben a hagyományos helyi fajta a Marbot, amit közönséges dió alanyra oltva kultiválnak. Az újabb telepítésekben a Franquette dominál, feketedió alanyra oltva. A feketedió alany előnye, hogy az oltvány fejlődése gyorsabb, de hátránya, hogy - tapasztalat szerint - az ültetvények már 40 év után kiöregszenek. A Corne fajta Correze nyugati részéből származik, neve ökörszarvat jelent.
Lot-ban otthon érzi magát és szépen díszlik a dió. A megyében szinte mindenütt megtalálható. Nincs egy falu, egy mező, egy völgy, egy domboldal diófák nélkül.
Ezen a vidéken kizárólag francia diófajtákat termesztenek. A három hagyományos helyi fajta erősen háttérbe szorult a Franquette mögött.
Dordogne vidékének fő termékei a dió, a búza, a libamáj és a szarvasgomba. Búza és diófák - jellemző Dordogne-i látkép.
A Dordogne-vidéki diósgazdák a libanevelést is a dióskertben, a diófák alatt végzik:
Régebben juhokat is tartottak a diófák alatt:
A diótermés 50 %-a héjasan, 40 %-a dióbélként, 10 %-a friss dióként kerül értékesítésre.
A délnyugat-francia diótermő tájon vált híressé a friss dió, ami Párizsban is kedvelt csemege.
A friss dió a majdnem teljesen érett dió bele, ami kibontva frissen fogyasztva rágcsálni való csemege. Ekkor még lehúzható a bél vékony hártyája, így azok is élvezhetik, akik a hártya csersavtartalmát nem szeretik. A bél ilyenkor még tökéletesen fehér, a száraz dió 8-12 % víztartalmával szemben 40 % vizet tartalmaz. Hűtőben tárolható.
A diótermő vidék hagyományos terméke a dióolaj is, amint arról már korábban többször is beszéltünk. A helyi, Franciaországon belüli felhasználáson túlmenően a 17. századtól Bordeux kikötőjéből nagy mennyiségeket exportáltak Németalföldre, Angliába, Németországba.
Természetesen, a diótermő táj diófaanyagának feldolgozása se történhetett mind helyben, bőven jutott kereskedelmi forgalomba is. A Dordogne folyón Souillac-tól Libourne-ig úsztatták le a diórönköket, ahol az egyik rakpartot "A diófák kikötőjének" nevezték ("le port des noyers").
A diótermő fák anyaga furnérkészítésre nem a legjobb, deszkának viszont kiváló, ezért a diódeszka készítésére irányul a fafeldolgozók tevékenysége. Helyi, périgordi diórönkök és diódeszkák:
Délnyugat-francia táj:
Ezen a vidéken annyi dió termett hagyományosan, hogy nem tudták hová rakni. St-Cere községben még az utcán is a héjas dió válogatását végezték:
Manapság már ha tehetik, nem szárítják a francia diósgazdák a diót, Périgordban sem. Szüretkor nedvesen adják el a felvásárlónak. Ha mégis szárítani kell, gázüzemű berendezéseik vannak erre a célra. Diópajtáik ma már használaton kívül vannak, inkább csak idegenforgalmi látványosságok:
A francia diótermesztésre Napóleonhoz hasonló nagy csapást az első világháború mért, ugyanolyan okból. A francia diófák saját jóminőségű faanyaguk áldozatává váltak. Nem hasad, tökéletesen ragasztható, finomszemcsés, és kellemes a fogása. Ideális tehát fegyvernek, puskatusnak. És ez még csak az első világháború volt! De jött utána a második is!
A második világháború után a diótermesztő francia parasztok mezőgazdasági vállalkozókká váltak. Lám, ez a fejlődés! És a traktor! A keskeny mezei ösvényeket traktorral és széles mezőgazdasági munkagépekkel is jól járható dűlőutakká kellett szélesíteni, ezért az útmenti diófasorokat kivágták.
A családi dióskertek helyét dió-monokultúra foglalta el.
Bár már 1830-ban is előfordult katasztrofális fagy a francia diótermő vidékeken, a francia diótermesztést a közelmúltban is több természeti csapás érte.
Létezik diókultúra a két nagy termőtájon kívül is, Franciaországban. Például Felső-Provanszban, Chamalocban is ilyen gondozott dióültetvényt találni:
Családi diókert Bourgogne-ban, Noyers sur Yonne mellett:
Franciaországban - más országokhoz képest - kiemelkedő a dióbél élelmiszeripari felhasználása. Ennek nagyságrendje eléri a franciaországi diótermelés kétharmadát! Ez a nagy arány csak úgy lehetséges, hogy a hazai termelésen kívül igen nagy a dióimport is. Egyébként a francia diótermelés, -fogyasztás, export és import az utóbbi években stabil, kiegyensúlyozott képet mutatott.
Képek egy mai diófeldolgozó francia üzem gépeiből: A beszállított dió fogadásának, válogatásának, csomagolásának, tárolásának technológiája.
Mondhatjuk, a franciáknak a vérükben van a dió szeretete. Vagy ha nem is úgy születtek, az általános iskola első osztályában a diófán tanulják meg az írást.
Sőt!
De most sajnos, a lap aljára értem. A következő fejezetben folytatom.
