Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

Kína

A kínai diófogyasztás hagyományai többezer évesek, a természetes diófaállomány termését a kínaiak mindig is összegyűjtötték, megették. Újabban pedig termesztik is a diót. Kína diótermesztés-történelme dióhéjban:

Kínában az a nézet terjedt el, hogy időszámításunk kezdete körüli időben ismerték meg a diót, az ázsiai hunok vagy egyéb barbár népek közvetítésével, de ezt nem tartom valószínűnek. A hunok nálunk nem a kertészkedésükről, gyümölcstermesztésükről híresültek el. Egész másféle mentalitásuk volt. Nem valószínű, hogy Kínába betörve, ott fosztogatás közben a kínaiakat a diótermesztésre oktatták volna.

A kínai diótermesztés eredetét Csang Hua (232-300) Po-vu csih című művében (magyarul: Elmélkedés a dolgok sokféleségéről) arra vezeti vissza, hogy az előtte mintegy 400 évvel élt híres kínai világutazó, Csang Csien hozta be a diót Közép-Ázsiából. Hát, ez se valószínű, annyiféle és annyira elterjedt a kínai dió.

Mint annyi más kérdésben, ez esetben is arra kell rájönnünk, hogy nincs egyetlen igazság, az igazság bonyolult és többféle. Mert attól még Dél-Kínában ott élhetett a diófa, hogy amikor északon Wu császár (i.e. 140-87) elrendelte, hogy a birodalmával szomszédos vidékek minden érdekes és hasznos növényéből hozzanak neki, és azokat egy hatalmas parkban, a Shang-lin parkban elültettette. Ebben a parkban a Csing-császárság idején (265-419) egy leltár 84 diófát mutatott ki.

Az ismert botanikus, Wang Shi-mu (+1591) azt írta a "Kerti gyümölcsök" című tanulmányában, hogy a diót Kínában csak délen termesztik. Csün-fang pu pedig "Az összes illat"-ról írt művében már útmutatást adott a diófa neveléséhez.

A kínai diótermesztés egyre inkább az érdeklődés előterébe kerül. Köztudott, hogy Kína a világ legnagyobb diótermelője, az éves 330.000 tonna körüli termelése adja a világtermelés 44 %-át. A diótermesztés megoszlása tartományonként, tonnában:

A kínai diótermesztés területi elhelyezkedése

A kínai diótermő területet 2 millió hektárra becsülik. Ennél pontosabb adat nem létezik, mert nemcsak a házikertekben elfoglalt terület becsülhetetlen, hanem a hegyvidékek diófái se számolhatók meg. És hova számítsák a Kínában gyakori mezővédő diófasorokat? Illusztráció: Házikerti diófa, hegyvidéki diófa, diófasor a búzaföldön.

Mekkora ez a 2 millió hektár? Négyszázszorosa a hazai diótermő területnek. Négyzázszorosa. Ha egybefüggő terület lenne, 100 km x 200 km. Ha így nézzük, nem is olyan sok, a hatalmas birodalom méreteihez képest.

De az biztos, hogy az 1970-es években Kína a harmadik legnagyobb diótermelő volt a világon, a 80-asakban a második, 1996-ban lett az első, és 2010-ben már négyszer annyit termelt, mint 1996-ban. (kínai állami statisztikai adatok)

A kínai diótermesztés felfutása

Van másik statisztika is, de az nem hivatalos.

A kínai diótermesztés felfutása

Hu Jintao kínai elnök 2009. augusztusi Hszincsiang-beli látogatásán maga is kiemelte a diótermesztés fontosságát, amikor Aksu város mellett megtekintett egy jól termő dióültetvényt.

Hu Jintao kínai elnök

Ugyanakkor - hála Istennek - a kínaiak nagyon sokan vannak, és fejlett diófogyasztási kultúrájukkal a termés nagy részét helyben el is fogyasztják.

Kínában hagyományosan és jelenleg is a héjas dió forgalma a legnagyobb, olcsósága miatt. A kínai fogyasztók a vékony héjú, kézzel törhető diót keresik. A kicsomagolt dióbél iránti igény már nemcsak a legnagyobb városokban, hanem vidéken is terjed.

A kínai diófogyasztásnak jellemző csúcsai vannak. A kínai holdújév a tél végén vagy korán tavasszal, valamint az úgynevezett őszközepi ünnep, vagy holdfesztivál, szeptember végén vagy októberben. Ilyenkor az azévi termés még nem kapható, csak a friss dió, ezért ez a nagy dióexportőr ország ilyenkor importál is diót.

A kínaiak a világ dióexportjából "csak" 14 %-kal részesednek. Persze az is sok, amennyi a világpiacra, konkrétan a mi fő felvevőpiacunkra, a német fogyasztókhoz kerül.

Dióválogatás Kínában Úgy fogalmazott erről nekem egy német kereskedő, hogy ha megérkezik Hamburgba egy hajórakomány kínai dió, az jelentős időre képes megbolondítani a piacot, és lenyomni az árakat. És csak aztán áll helyre a normális kereslet-kínálat.

Tisztelt hazai Kollégám, a kínai dió veszélyéről nem vagyok teljesen meggyőződve. Úgy tudom, a kínai belföldi termést szinte 100 %-ban meg is eszik az országon belül. Hála Istennek, javulnak Kínában a jövedelmi viszonyok, a belföldi kereslet tovább nő. A dió a hagyományos kínai konyha része, és a kínaiak nagyra becsülik egészségvédő és gyógyhatását is.

Az exportárak se vészesek. Lehet, hogy Hamburgban a német árakhoz képest olcsó a kínai dió, de Koperben, a hozzánk legközelebbi uniós kikötőben kb. 1900 Ft-ért kínálnak - kínai minőségű - dióbelet. Plusz vám, áfa, szállítás.

Dióválogatás Kínában Kína diótermesztése nagyarányú felfutás állapotában van. A kínai állam 2000-ben indított be egy nagyszabású programot, aminek célja az ország mezőgazdaságilag művelt területe 20 %-ának erdősítése és füvesítése. A program végrehajtásához minden szellemi és anyagi segítséget megadnak a termelőknek. Az erdősítésbe a gyümölcstelepítést, konkrétan a diótelepítést is beleértik. Így nem csoda a növekedés. A program eredményeként már az első évben 683.000 hektárral csökkent a szántóterület. Egyes körzetekben a szántóból kivont területek 5-10 %-án ültettek diófákat. Magról. A szakmai hozzáértés tehát még gyenge.

Diótermesztési szaktanfolyam az egyik kínai diókutató-intézetben:

A kínai mezőgazdaságot, a diótermesztést is a központi kampányok vezérlik. Például Jünnan tartomány Jangbi területén, ami jellemzően hegyvidéki terület, 1978-ban diótelepítési kampányt indítottak. Negyvenöt faluban minden paraszt telepített diófát, átlagosan egy családra 0,1 ha dió jutott. (Megemlítik, volt egy lelkes gazda, név szerint Zhao yuxuan, aki önmaga 1200 diófát ültetett.) Ma már teremnek ezek a fák, és a diótermés feldolgozására ipart telepített az állam.

Diófa-liget a hegyoldalban

Az említett Jangbi város mondható a kínai diótermesztés és diókereskedelem fővárosának. Kína diótermesztési térképén láttuk, a tartományok közül messze kiemelkedik Jünnan termésmennyisége, és a tartományon belül Jangbi az első. Mint egy kínai utikönyv írja, ősszel az egész város a dió feldolgozására áll rá. Igyekezniük kell, mert a közelben Qutong falu már bejelentette igényét a diófőváros címre. A faluban évente 16000 tonna dió terem, és jelenleg 29000 család ültet diófát.

Ősszel, Jangbiban

Kína déli tartományaiban, a Himalája előhegyeiben nagyarányú az erdőkben vadon nőtt diófák száma. Ezek termését szervezetten gyűjtik össze. A községek területén családokra lebontva jelölik ki, hogy mely fák termését melyik család gyűjtheti be. Figyelemmel vannak arra, hogy minden családnak jusson diófa. Szerződést kötnek, amiben a családot meghatározott mennyiségű dió leadására kötelezik. Ez a bérleti díj, a többivel a családok szabadon rendelkeznek. A szerződések 15-20 évre szólnak. Bambuszbotos diószüret Jünnanban:

Diószárítás Kínában Kínában minden földterület állami tulajdonban van. Egy-egy parasztcsalád átlagosan 6-700 négyzetméternyi földterületet bérel az államtól mezőgazdasági termelés céljára, 15 éves bérlet formájában. A diótermő mezőgazdasági vidékeken az az átlagos, hogy ezen a 6-700 négyzetméteren kb. 4 diófa nő, és ugyanakkor a terület egyéb növények termesztését is szolgálja (kukorica, bab, stb.). Nem a dió a főtermék, hanem a diófák között termő szántóföldi növények. Ez a termelési mód egyben azt is eredményezi, hogy a diótermesztő parasztcsaládok a mezőgazdasági tevékenység mellett más, egyéb jövedelemszerzési lehetőségekre is rá vannak kényszerülve, ipari munkára, stb., mert ebből a szisztémából nem lehet megélni.

A kínai hivatalos propaganda szerint ilyen idilli a kínai diótermesztők élete:

A dió Kínában nem biztosít jövedelmet a termesztőknek, hanem az egyéb úton megszerzett jövedelmeket egészíti ki. A felvásárlók, a kereskedők nyerhetnek rajta, de a termesztők nem. Egy példa: egy konkrét évben Shangszi tartományban az átlagos héjas dió felvásárlási ár forintra átszámolva 120 Ft/kg volt, a dióbélé pedig - nagyon legfeljebb - 370 Ft/kg. Hajnali várakozás Wajaoban, a diófelvásárlóra:

A kínai dióbél nemcsak olcsó, hanem a minősége sem éri el az Európában elvártat. Például a német fogyasztók nem hiszik el, hogy a kínai diótörők kezet mosnak.

Tárolási problémák miatt avasodik is a dió, és raktári molyoktól fertőződik. Nem akkorra romlik le a minősége, mire Európába ér, hanem már a hongkongi kikötőben is rossz.

Válogatott kínai dió:

Kínai árudió

Nagyon kevés egyöntetű fajtadió van Kínában, oltásos szaporítást csak 1980 óta alkalmaznak, tehát a piacra kerülő kínai dióbél vegyes. A jelenlegi diónemesítés céljai a bő termés (oldalrügyesség), jó dióminőség, végül a betegség-ellenállóság.

Kínában nem csak egy központi, diónemesítéssel foglalkozó kutatóintézet létezik, hanem tartományonként akár több is. Az állam nagyon olcsón, mondhatni, ingyen adja a parasztoknak az újabb fajtájú diócsemetéket. Az az elvük, hogy ne a kutatóintézet legyen nyereséges, hanem a diótermesztő. Persze, a segítség kétirányú, az újabb, kipróbálás alatt álló fajtákról a termesztők szereznek tapasztalatot, a kipróbálás tehát már nem a kutatók feladata. A kínai diókutatók nemesítési alapanyagként nemcsak a helyi diófákat használják, hanem a legtöbb kaliforniai fajtát és európai diókat is.

A kb. 30 éves, ma már hagyományosnak nevezhető fajtáik a Jinlong, Yuanfeng, Lipin 1 és 2, Xifu 2, Shanhe 1, Xiluo 1, Xinzaofeng, Wen 185, Zha 343.

Az újabb kínai diófajtákat itt nem sorolom fel, nagyon sok van belőlük, az óriási ország különböző vidékeinek megfelelőek, a felsorolást a diófajták ábécé-sorrendes ismertetésénél megtettem. Az egyes fajták értéke azért is nehezen hasonlítható össze, mert a hatalmas ország eltérő éghajlatú területeihez más-más diófajta illik. És az új fajtákról még kevés a tapasztalat. A kínai nemesítők az új fajtákat két nagy csoportra osztják, a korán termőre forduló, oldalrügyes fajtákra, valamint a hagyományos, csúcsrügyből termő fajtákra. Dió-csemetekert Jangbi város hegyoldalán:

A hivatalos nemesítési célok a koraiság, a bő termés, jó minőség, betegség-ellenállóság, valamint a kettős, gyümölcs- és faanyagcélú hasznosítás.

Az átlagos kínai diótermesztési technológia nem sok figyelmet fordít a diófára, mert a köztesnövények sokkal fontosabbak, ezért kialakult technológiáról nem is beszélhetünk. Kínában a legtöbb mezőgazdasági vidéken kiválók a talajadottságok, és a diófák számára külön kedvező, hogy a nyarak csapadékosak. A természet tehát pótolja, amit a gazda elmulaszt a termesztés során.

Létezik azonban a kínai diótermesztésben egy olyan módszer, ami sehol máshol a világon nincs meg, a termés virágzáskori szabályozása. Ennek az a lényege, hogy a dióbarkákat mind leszedik egy-egy diófáról, hatalmas kézi munka ráfordítással. Így a diófa energiáit a nővirágzásra, a nagyobb termésre tudja összpontosítani. Kutatók is megerősítették, hogy ezzel a módszerrel a terméshozam akár 30 %-kal is növelhető.

Kínában olyan diókárosítók is előfordulnak, amelyek sehol máshol a világon. A dió férgességét világviszonylatban is okozó almamoly közeli rokona az a kínai moly, amit dióhámozó néven illetnek. A zöld dióburkot hámozza le, fogyasztja el a lárva, és a még nem keményedett dióbelet is tönkreteszi. Egy veszélyes lombkárosító emellett az ugyancsak Kínában előforduló "hosszú szarvú" hernyó, ami tarrágást, teljes lombvesztést is képes okozni. A harmadik egy "kétfoltos atkának" nevezett apró piros pók. De többféle lombrágó kártevő fordul elő, mint általában máshol, és vannak máshol szokatlan levéltetveik, pajzstetveik is.

A bakteriózis viszont nem oly gyakori, mint Kínán kívül.

Minden munkát kézzel végeznek Kínában, tremészetesen a diószüretet is. A dióverés általános, a buroknyílás 30 %-os állapotánál kezdik.

A buroktalanítást sajátosan oldják meg: A burkosan lehullott termést 60-90 cm magas halmokba rakják egy zárt helyiségben, és diólevelekkel fedik be. Egy hét után kézzel buroktalanítanak, és a diót egy hétig a napon szárítják. Ez a módszer garantálja a dióbél barnulását, értékvesztését.

A kínai dió vagy a helyi piacokon talál vevőre, vagy nagy állami és magánfelvásárlók veszik meg. Jelenleg még a héjas diókénti értékesítés az általános. Amikor a dió törésre kerül, akkor is kézzel törik, diótörő gép gyakorlatilag nem működik Kínában, a diótörőgép-forgalmazók hongkongi bemutatótermétől eltekintve.

Dióválogatás:

Kínai utcai dióárusok:

Az árudió szállítása külön gond, mert a fő diótermő vidékek rendkívül messze esnek a piacoktól, az utak állapota nagyon rossz. Mivel a kínai diók között magas a vékonyhéjú diók aránya, a szállítás közbeni töréskár is nagy.

Kínai árudió:

Kínai

És még mi minden lehet benne!

Mert, mint a botanikai fejezetekben olvashattuk, Kínában nemcsak a közönséges diót és annak helyi változatait, például a korábban J. duclouxiana-nak nevezett változatát termesztik, hanem ott terem - mert termesztik - a pikkelyes dió (J. sigillata) is, Jünnan és a vele szomszédos Gizshou tartományokban.

A mandzsúriai dió természetesen szintén őshonos Kínában, aminek diója, dióbele ízre olyannyira azonos a közönséges dióéval. Tisztelt Kollégám, ha Ön evett már a hazánkban is elismert Pedro fajta dióbeléből, megmondhatja Ön is, hogy íze nem különbözik jelentős mértékben a többi diófajta ízétől. Legalábbis nagy általánosságban. Pedig a Pedro egyik nem is távoli őse a mandzsúriai dió. Valószínű, a mandzsúriai dió bele ugyanúgy közönséges dióbélként kerül az európai piacra, mint a valódi.

És terem Kínában a kínai dió (J. cathayensis), a japán dió (J. ailantifolia), valamint annak változata, a szívdió (J. ailantifolia var cordiformis) is. Igen, az a helyes megfogalmazás, hogy teremnek, mert ezeket - a mandzsúriai dióhoz hasonlóan - nem termesztik, hanem vadon nőtt fáik termését szedik össze.

A J. hopeiensis-nek nevezett dióféle, ami a közönséges és a mandzsúriai diófajok hibridje, csak Hebei tartományban fordul elő, és nem is igen termesztik, mert keveset terem, kemény a héja, és kevés a dióbele.

Dió egy kínai piacon És akkor még nem beszéltünk a Kínában nagy mennyiségben termesztett pekándióról, továbbá a három bennszülött kínai hikoridió-fajról, amelyek közül kettőt termesztenek, egyet pedig gyűjtögetéssel szednek össze az erdőkből.

Mindent összevéve a kínai dióbélben kb. tíz diófaj dióbele lehet jelen!

Ami nem jelenti azt, hogy rossz, de hogy zavarja a magyar diótermelő németországi exportját, az biztos. Például Németországban "vad" dió néven is árulnak kínai diót. A "vad" úgy értendő, hogy nem a mi diónknak, a közönséges Juglans regiának a bele, hanem a japán dióé (J. ailantifolia), amit Kínában nem termesztenek, hanem dióját a Kelet-kínai erdőkből gyűjtik össze. Zavaró. Erről a dióbélről még a vele foglalkozó kereskedő se tudta megmondani, hogy milyen dióbél. Csak kínálta, mert el akarta adni. Nagyon zavaró.

Vad

Kína dióexportja Európán belül főleg az Egyesült Királyság és Franciaország felé irányul, ezen kívül Japán, Kanada és Ausztrália a fő felvevőpiacok.

Japán

Japánban termesztik a mandzsúriai diót és az őshonos japán diót, valamint annak önállósult változatát, a szívdiót is. Mégis a lakóházak mellett főleg a közönséges diót látni:

És még gyakrabban a szőlőkben, veteményes kertekben:

Tisztelt világjáró Kollégám, Japánban nemcsak a cseresznyevirágzás, a dióvirágzás is szép:


A japán diósgazdáknak virágzás után már csak meg kell várniuk a termés kifejlődését:

Japánban nemcsak a japán diót termesztik, hanem a közönséges diót is, a mandzsúriai diót is és kínai diókat is. Dió-változatok Japánból:

Érdekességként ilyen nagyméretű diót is fényképeznek Japánban.

Japánból

Mindezzel együtt is Japán nagy dióimportőr.

A Felkelő Nap Országában - ki hitte volna, legalábbis nekünk nem mondta senki - le is nyugszik a nap. Japánban tett látogatásunk az estébe nyúlt. A naplemente egy japán dióskertben:

Búcsú Japántól

Korea

Felfedezésértékű felfedezést (ez jó!) jelentett számomra, hogy Koreában is termesztenek diót. A dél-koreai parasztok. Nemcsak az udvaron, a fészer előtt:

Hanem a parasztgazdaság dióültetvényében is.

Úgy látszik, ez a gazdaság a friss dióra szakosodott.

A gazdaság diótároló üzemi épülettel is rendelkezik.

Koreában az a hivatalos álláspont a koreai diótermesztésről, hogy alacsonyak a hozamok, kevés dió terem, de igen jó a hazai dió minősége. Pedig az adottságok jók, sok a mélyrétegű, alluviális talajú terület, amely vízáteresztő és egyben légáteresztő is.

Még annyit tehetünk hozzá, hogy Koreában bőséges a nyári csapadék, néha még túl sok is, a monszunesők jó vízellátást biztosítanak tenyészidőben.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább