Marokkóban inkább csak a lehetőségeiről beszélhetünk a diótermesztésnek. Jelenleg 4500 hektáron 7000 tonna héjas dió terem az országban. Mivel az ország éghajlata sivatagosba hajlik, a diófának csak a hegyek völgyeiben, 1200-1700 m magasságban jut élettér. Igaz, az összes marokkói hegység völgyeiben megtaláljuk a diótermesztést. A vízfolyások mentén, a vízfolyások szigetein ültetvénynek is nevezhető a diófák előfordulása, máshol csak magányos fákat láthatunk. Két-, háromszáz éveseket is.

Marokkóban a helyi jelentőségű diótípusok szaporítása magról történik. Ezért nagyon változatos a marokkói dióállomány. Gyakorlatilag amilyen típusai a közönséges diónak mint fajnak a világon megtalálhatók, - a virágzási és terméshozási tulajdonságokban egyaránt, - az Marokkóban mind megvan. Marokkóban nincsenek helyi, elismert diófajták.

Marokkói szelekciók:

Marokkóban - külföldi intézetek jóvoltából - százával állnak rendelkezésre a kipróbálandó diófajták. Franciák, bolgárok, stb. Sajnos, éppen a hegyi körzetekben nincsenek fajtakipróbálásra alkalmas állomások, ahol pedig a diótermesztés folyik, amely körülményekhez igazodó diófajtákat éppen keresnek.

A mezőgazdasági kormányzat nem állt a helyzet magaslatán, amikor 1984-ben százezrével (650.000 db) juttatott szaporítóanyagot gyakorlatilag bárkinek, nem gondoskodván azok előzetes bevizsgálásáról. Manapság ezeket a diófákat úgy különböztetik meg a helyi diófáktól a diótermesztő arabok, hogy összefoglaló néven nemes egyszerűséggel csak Rumi fajtájú dióknak mondják, vagyis európai diónak, pedig valójában egy rendkívül vegyes állomány.

Az egyetlen kutatóállomás, amely érdemi vizsgálatokat végez Marokkóban, a francia INRA kutatóintézet kirendeltsége Ain Taoujdate-ban.

Az európai diók legnagyobb hátránya Marokkóban, hogy nem kapják meg az igényelt téli hideget. Ezzel szemben a kaliforniai fajták, például a Chandler ígéretesek.

A marokkói átlagtermések nemcsak alacsonyak, (0,5-1,0 t/ha), hanem ezen kívül alternáltak is.

Mivel a marokkói árutermelő diófák gyakorlatilag mind magoncdiók, nincsenek biztosítva az optimális beporzási feltételek. Ezeket a helyi diókra még vizsgálni kell.

A fák térállása is változatos. 8x9 m-től 12x12 m-ig terjed.

Hiába számít a marokkói klíma száraznak, a bakteriózis gyakori. A diót, dióbelet, de a hajtásokat is károsítja.

Argentina diótermelése bár alacsony szintű, a lehetőségektől fényévnyi távolságra van, az ország mégis jelentős dióexportőr, mert a 30 milliós lakosság belső fogyasztása csak évi 1/4 kg fejenként. Nem alakult ki Argentinában a diófogyasztás kultúrája.

A diótermelésre és forgalmazásra a néhány évvel ezelőtti gazdasági csőd súlyos hatással volt, a belső piac összeomlott, nincs termelési érdekeltség. A mesterségesen erősen tartott peso-árfolyam miatt a dió töretése és válogatása annyira megdrágult, hogy a lakosság nem tudta megfizetni, és ugyancsak emiatt az export is versenyképtelenné vált.

Argentinában a diótermelés kezdete a gyarmati időkre, az 1600-as évekre nyúlik vissza, amikor a jezsuiták spanyol diót ültettek.

Az ország nagy területei alkalmasak a diótermelésre, elsősorban a nyugati, hegyesebb tartományok, a 25. és a 35. szélességi fokok között. A termelés közel felét Mendoza tartomány adja, hagyományos termelők az északabbra fekvő Catamarca és La Rioja tartományok. La Rioja tartományban például 3310 ha diótermő terület van, az argentin dióskertek 37 %-a.

Dióültetvények La Rioja tartományban, Famatinában:

De a termelés fejlesztésének jó lehetőségei vannak délen, Rio Negro tartományban a 40. szélességi fok körül, továbbá a hagyományos körzetektől keletebbre, Cordoba tartományban, végül a legészakabbi Salta tartományban is.

Dióültetvény La Rioja tartományban, Chilecitóban, Sanogastában:

Mendoza tartomány termelése csökkenőben van, a nagyarányú kivágások miatt.

Valóban, az argentin diótermelés jelenlegi szinvonala nem versenyképes. Az egy hektárra jutó átlagtermés nem haladja meg a 0,7 tonna héjas diót, az általában más országokban minimumnak tekintett 2 tonnával szemben. Például Cordoba tartományban az 1 ha-on lévő diófák száma tartományi átlagban sem éri el a 100-at, a minimumnak tekinthető 160-nal szemben.

A problémák a diótermelési hagyományokban keresendők. A termés nagyobb részét a ház körül ültetett, elsősorban családi ellátást biztosító, termelőnkénti néhány diófa adja, és a diótermés kisebb része kerül még ki a néhány korszerű dióskertből. A diótermelés mintegy háromnegyedét a szórványdiók és az egyenként 2 ha-t el nem érő kertek adják.

A helyi diókat kreol-dióknak nevezik, ami valószínűleg a Juglans australis diófaj helyi, köznapi neve.

Az argentinok még nem láttak hozzá saját diófaállományuk felméréséhez és a legjobb egyedek felkutatásához, elszaporításához. Ehelyett spanyol, francia és kaliforniai fajták behozatalával, honosításával próbálkoznak. A vegetatív szaporítás helyileg legalkalmasabb módszereinek kialakítása még fejlesztés alatt áll.

Újabb fejlemény, hogy a nemzeti valuta összeomlása utáni krízist államilag garantált hitel nyújtásával kívánják áthidalni. Ezt a hitelt a diótermesztők kaphatják, ültetvény-felújításra.

Argentinában a korszerű dióskertekben általánosan alkalmazott térállás 10x12 vagy 12x12 m. Már ez is nagy fejlődés, a korábbi 15x15 m-hez képest. Az új ültetvényekben a tőszám növelésére törekszenek, legújabban 7x7 m-re telepítenek.

A Chandlert kívánják fő árutermelő fajtának kinevezni, és a Fernor számíthat még nagyobb elismertségre.

Az éves diótermés jelenleg 9000 t-ra tehető, és újból megindult az export.

És telepítik az újabb diósokat. A képen egy kb. 25 hektáros telepítés előtti bemutató látszik, Andalgalá helységben, 2010. júliusában.

A chilei diótermesztés az 1500-as évekig nyúlik vissza, amikor Spanyolországból bevitt diókról telepítették az első fákat.

Chile ma jelentős diótermelő és exportáló ország. Már nálunk is megjelent a chilei dió, mutatóba. Nem annyira a héjas dió, mint inkább a dióbél-exportjuk nőtt meg az utóbbi években, de még így is a héjas export a nagyobb.

A hosszú országon belül 1500 km-es hosszon található diótermesztés, mégis az ország középső része (Santiago és Rancagua központtal) a fő diótermő vidék. A diótermő terület egyes adatok szerint 7500 ha, a FAO szerint 15000 ha. Termőterület, termésmennyiség és export:

A termőterület növekedésében más gyümölcsfélék rossz ára játszott szerepet, a gyümölcstermelők közül sokan a dió felé fordultak. A diótermesztés fejlődése az utóbbi 30 évben gyorsult fel, erős állami segítséggel.

Chilében régebbi hazai diófajta az Aconcagua, (ami lehet, hogy nem a mi diónk, hanem a délamerikai Juglans neotropica egy típusa), az újabb fajták pedig az Astorga-sorozat tagjai. Viszont gyakorlatilag az összes kaliforniai és francia fajta termesztésével foglalkoznak. A chilei diótermesztés fejlődését a kaliforniai és a francia diófajták termesztésbe vonása eredményezte, és egyúttal átvették a diótermesztés és szüret utáni manipulálás gépi megoldásait is.

Chilébe az első kaliforniai fajtákat 1928-ban vitték be, szaporítási céllal. 1935-38 között jött létre a diótermesztéssel foglalkozó chilei állami kutatóintézet. Négy kaliforniai, két francia és egy általam nem ismert (Erhart), az északi féltekéről származó diófajtával kezdték meg honosítási kísérleteiket, az igazi áttörést pedig az 1970-es években behozott újabb kaliforniai fajták hozták meg.

A dióskertekben az általánosan alkalmazott tenyészterület 7x8 m, sőt újabban 6x8 m. A fák megfelelő megvilágítottsága céljából a diófasorokat észak-dél irányúra ajánlják.

Terjed a kaliforniai diófajtákból létesített sövényültetvény, mint az alábbi, rancaguai.

San Alfonso község Santiago közelében, jelentős dióskertekkel:

A chilei diótermesztésre a kaliforniai típusú gépesítettség jellemző, például a diószüretet amerikai rázógépekkel végzik.

Chilében a fő diókárosítók a xanthomonaszos bakteriózis és az almamoly.

Az évenkénti diótermés 7000-7500 t-ra tehető. A chilei belső diófogyasztás alacsony, a termés 85 %-a kerül exportra, elsősorban Brazíliába. Ezen kívül Argentinába és Európába exportálnak.

Az 1999-es chilei dióexport tonnában:

Kimutatás a chilei diótermő területről, a termésmennyiségről és az exportról:

Európába érkezvén egy hajókonténernyi 25 kg-os zsákokba csomagolt, 30 mm+-os Serr fajtájú dió ára a rotterdami kikötőben 5,35 $/kg, + vám, + áfa.

És mégis van, aki megveszi. Rakodás hajókonténerbe (22 tonna fér bele):

Chilei zsákos dió:

Ausztrália nem az a kimondott diótermelő kontinens. Bár Tazmániában van néhány korszerű dióültetvény, elsősorban Webster úr ültetvénye, de a kontinensi részen minimális a diótermelés, bár az ország déli részei, Victoria és Új-Dél-Wales államok mediterrán éghajlatúak, és ahol öntözésre lehetőség van, ugyanannyira ideálisak a diótermesztés feltételei, mint Kaliforniában. De nemcsak a termesztési hagyományok hiánya, hanem a nagyobb piacok távolsága is a termelés nagyarányú fellendítése ellen hat.

Szórvány diófa egy ausztráliai legelőn:

És otthon, az istálló mögött:

Így helyezkedik el az ausztrál diótermelési körzet, két forrás szerint is:

Az ausztrálok saját diótermesztés megteremtésén ügyködnek, mert mindössze 280.000 diófájuk van, jelenlegi éves termelésük mindössze 110 tonnát tesz ki (1999), illetve 300 tonnát (2003), és emellett további 500 tonnás héjas dió és 2500 tonnás dióbél importra szorulnak távolról, Kínából és Kaliforniából.

Teljesen gépesített, kaliforniai színvonalú diótermelés megteremtése a céljuk.

Új-Dél-Wales az új telepítések egyik központja. Nézzük meg a Griffith város területén folyó telepítések képeit.

Diótelepítés a szomszéd helységben, Leetonban:

Nem mintha elhanyagolták volna eddig is a diókultúrát. Dióültetvények Griffith határában:

Közel évtizedes kísérleteik bebizonyították, hogy még a sekély termőrétegű vörösbarna talajaikon is eredményesen termeszthető dió, megfelelő gipszes talajjavítás után, öntözés mellett, ha a talaj B-szintje tömör agyagból áll is. A kísérlet bebizonyította, hogy nem kell a talajt mélyen megforgatni, elég volt telepítés előtt mélyen lazítani.

Bár az is kérdéses, az altalaj lazításának is van-e haszna, hiszen a kísérletek során mért adatok arra mutattak, hogy a gyökérzet kiterjedése, rendszere nem változik érdemben a javított, illetve a javítatlan talajon. Ugyanígy a fák növekedése és termése se.

A kaliforniai Chandler fajtát vonták be a kísérletekbe. Igen eredményesnek bizonyult a telepítése, feketedió alanyon, hogy a fák növekedése kisebb maradjon, és így a fák sűrűsége extrém módon növelhető legyen. 6x3 m-es kötésben magvetéssel nevelt észak-kaliforniai feketedió alanyokat szemeztek be Chandler dióval, így 550 termő fát kaptak 1 ha-on. Ez a sűrűség, a sövénydió-művelés kellett a talajjavítás és az öntözés többletberuházási költségeinek elviselésére. Maga a telepítés olcsó volt, mert a szemzéssel egy fa költsége mintegy 3 dollárt tett ki. Alanyként számításba vették a feketediót, a kaliforniai feketediót, de még a Paradox hibridet is, de annak ritkasága miatt drágább, és a vegetatív szaporítása is kérdéses.

A szemzés után is jó volt a fák növekedése, mert elmaradt az átültetési sokk.

A száraz ausztrál vidéken az öntözést a fa sorában lefektetett 2 db csepegtetőcsővel oldották meg. A sorokat vegyszerrel tartották gyommentesen, a sorközök gyepét pedig kaszálással.

A helyben szemzett diók korán termőre fordultak. A sövény 4 éves korában már 0,3 t/ha termést adott, 5 évesen 1,3 t/ha-t, 6 évesen 1,9 t/ha-t. 10-12 éves korra tervezik elérni a 4 t/ha-t! A Chandler mint termőfajta mellé porzót is ültettek, Franquette-t.

(Megjegyzem, az 1980-as évek végéig a Franquette volt a vezető diófajta Ausztráliában, ez tette ki az ültetvények 70 %-át. Kívüle még a Mayette, az Eureka, A Wilson's Wonder és az általam nem ismert Myrtelford Jewell fordult elő.)

Ahogy az évek telnek, egyre több tapasztalattal szolgál az ausztrál diótermesztés. Ma már ismert szinte az összes kaliforniai fajta viselkedése ausztrál körülmények között:

Az állami pénzből megvalósított kísérlet hatására megindult a nagyobb arányú diótelepítés. Ausztrália Victoria államában 2000-ben 200 ha sövénydiót telepítettek, 2001-ben 1000 ha-t, ugyanekkor Tazmániában 400 ha-t.

Sövénydió ültetvény Victoriában:

Bár, meg kell jegyezni, egyes nagyobb vállalkozók, mint pl. Stahmannék, megelőzték az állami kísérleteket, és kaliforniai diófajtákból létrehozták nagy ültetvényeiket. (Pekándiót is nagy területen telepítettek.)

A déli féltekén fordítva járnak az évszakok, mint nálunk. 2006. február 19-i felvételek az ausztrál Wellwood cég dióskertjéből:

Ausztráliában a hiány miatt magas a dió ára. Héjasan 4-5 ausztrál dollár. Ezért a termelők nem bajlódnak a diótöréssel, az a vevők dolga. Még a 25 mm-nél kisebb diót is el tudják adni.

Az ausztrál diókultúra kis méreteire jellemzően megemlítem, hogy diófa-anyagot is csak igen kis területen, kb. 120 ha-on nevelnek, az egész kontinensen, ebből is egy termelőé 33 ha (Victoria állam, Alexandra).

A diófák jól érzik magukat Újzélandon.

Újzéland természeti feltételei ideálisak a diótermesztés számára. Bár a diónak nincs nagy hagyománya, komoly állami kutatások, nemesítések irányulnak a diótermesztésre.

A diótermesztést néhány lelkes agrárvállalkozó karolta fel, akik komolyan veszik a diótermelés lehetőségeit. Mivel a déli féltekén márciusban érik a dió, megcélozták az európai piacot is.

A jobboldali képen újzélandi dióliget látható télen, amikor nálunk nyár van. A fák idősek, a diótermesztés nem most kezdődött Újzélandon.

A jelenlegi diótelepítések az elmúlt évek diónemesítésének, -kutatásának eredményei. Több új diófajta áll a helyi termesztők rendelkezésére, amelyekhez nagy reményeket fűznek. (Wilson's Wonder, Dublin's Glory, stb.)

Ezzel együtt az újzélandi diótermesztés még nem jelentős. Mindenesetre közzétették az alábbi fényképet az újzélandi dióról, amely kép egyúttal a céljukat is mutatja: Pénzt szeretnének.

Az újzélandi diótermesztők lelkesek, szakmai szervezetekbe tömörülnek. Tanulmányút Takamatuába:

Amíg az újabb árutermelő dióültetvények teremni nem kezdenek, marad a házikerti diófák termése. Újzélandon jelentős a ház körüli diófák száma.

Lapzárta után érkezett a hír, hogy Dél-Afrikában is megindult a nagyobb diótelepítés. Egy nagyobb cég, ha jól tudom, a Rotondo Walnuts, 600 ha-on ültetett diót. Ez annyi, mint a 2007 évi teljes diótermő terület.

Végezetül a főbb államok diótermelése így alakult az elmúlt 40 évben:

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább