Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

Anglia

Mottó:
"Angliában a dió jelentékeny eltéréseket mutat,
a gyümölcs alakjában és méretében,
a burok vastagságában, a héj vékonyságában."
(Darwin)

Bár angol földön a dió Darwin által is leírt módon változatos, Nagybritanniában a diófát csak Anglia déli részein termesztik. Epsomtól nyugatra, Surrey mészköves dombjain és Hampshire-ben jószerint csak a fa anyagáért, kevésbé diójáért tartják. Angliában a korábbi századokban jelentősebb diófa-állomány volt, főleg a 18. században telepítettek sokat, amikor bútorfának divatossá vált,de a 19. század eleje óta az állomány megcsappant, mert a mahagóni jött divatba, és ezért a korábbi diófa-állományt kivágása után nem pótolták. Ezért Angliában dió-kultúráról jelenleg nem beszélhetünk.

Diófák előfordulása Nagybritanniában (és Észak-Írországban):

Egy walesi diófa:

További, angliai képek:


Néhány, Angliában is ültetett diófajta:

Egy három éves angol diócsemete:

Házikerti diótermés Angliából:

A diókultúra jelenleg hiányzik tehát Angliában. A hiány pótlására diótermesztési kísérleteket indítottak be, a következő két kép a kísérleti területekről való. Az elsőn egy fiatal, első terméseit mutogató kis diófa látható, a másodikon pedig az a próbálkozás, hogy búza köztesnövénnyel termesszék a diót.

Persze, mindez csak játszadozás. Ami diót a britek megesznek, szinte 100 %-ban külföldi.

Németország, Hollandia

Németországon belül csak a szőlőt is jól termő Rajna-vidékről beszélhetünk mint diótermő tájról. Mint a dió multjánál már szó volt róla, ezen a vidéken szervezett diótelepítésbe a római korban a helyőrségek mellett fogtak először. A diótermesztési kedv a germán lakosságban a római idők elmúltával is megmaradt, de a német diótermesztés felfutása csak az 1700-as években történt meg. Mint említettem, egy útleírás egy cisztercita apátsághoz vezető út szép diófasorát emeli ki 1789-ben.

Német piaci életkép részlete az 1700-as évekből:

A Rajna-menti szőlőkultúra és a diótermesztés együtt virágzott fel, a szőlőkbe általánosan ültettek diófákat. Még ma is tartja magát a népi termésbecslés: "Nussjahr-Weinjahr".

Ferdinand Freiligrath 1846-ban St. Goar diólombjait méltatja, a Rajna-vidék szőlőivel együtt. "A Rajna-vidék 1869-1890 között" című leírásban pedig kiemelik Geisenheim és Niederwalluf községek arra irányuló erőfeszítését, hogy százával telepítik a diófákat. Sőt, Wallufban a község területének egy részét ma is Nussbergnek, dióhegynek hívják.

Geisenheim azóta is dió-központ, a volt NSZK diónemesítési munkái itt folytak. A Geisenheimi diófajták ma is elismert fajták. Néhány német diófajta:

A Rajna-vidék diótermesztésének hanyatlása a legutóbbi világháború során következett be, amikor a diófák nagy részét kivágták, (a többszáz éveseket se kímélték), és kézifegyvereket készítettek fájukból. A háború után pedig a szőlőtermesztés technikai fejlődése miatt szorultak ki a diófák a szőlőkből.

Manapság is Németországon belül a Rajnamente a legdiósabb vidék. Magányos diófákat látni, vagy kisebb diófa-csoportokat, útmenti fasorokat és szőlőkbe ültetett diófákat. Szőlőkerti diófa Freiburg környékén:

Bajorországban magam is ismerek egy-két lelkes amatőrt, akik hobbiszinten, néhány diófa ültetésével próbálkoznak. Csak a kalapom tudom megemelni előttük. Árutermelő ültetvény létrehozása nem lehet céljuk, a föld túl drága, a művelési költségek túl magasak. Mint mondják, az Alpok elővidékén gyakori a párás, felhős idő, el kell kerülni a betegségekre fogékony diófajtákat.

Hiányoznak viszont a valamikori dióolajütők. A legutolsó ilyen kisüzemből, a Winkel am Elsterbach-ban működött Krayer'sche Mühle"-ből kocsmát alakítottak ki.

Egyszóval, Németországban gyakorlatilag nem létezik árutermelő diótermesztés, tisztelet a néhány megszállott gazdának, aki mégis próbálkozik vele.

A német diónemesítés sem a nagy áruértéket produkáló diófajták létrehozására irányul, hanem a kiskert-tulajdonosok igényének kielégítésére. De becsületükre legyen mondva, hogy a magyar diófajtákat is számításba veszik, elismerik, szaporítják, propagálják is.

Ha Németországban járunk, nézzünk át Németalföldre is. Igaz, Hollandiában se fogunk árutermelő dióültetvényeket találni, mert összesen 11 árutermelő dióültetvény létezik Hollandiában, összesen 42 ha területen. Az országos átlagtermést 1 t/ha-ban adják meg, az országos össztermést 300 tonnára becsülik.

A holland diófák többsége kiskertben, házak mellett, tanyákon terem. Diófa egy Zeeland-i tanyán:

De holland kutatók kiemelik, hogy náluk is kitűzhető a 4 t/ha átlagtermés.

A kanadai származású Broadview fajta a legelterjedtebb Hollandiában, de a lengyel eredetű Rita és a bolgár származású Proszlavszki létszáma is jelentős. Saját, korábbi fajtájuk a Buccaneer, de legújabban a groningeni állomáson tucatnyi helyi, északholland fajtát is kiszelektáltak, kipróbáltak.

De a hollandok szeretik a diót, a házikertekben szép diófákat látni, és vadon kelt diófákkal is találkozhatunk.

Az országban két diócsemete-nevelő faiskola van, éves termelésük összesen 8000 db csemete.

A holland diótermést nemcsak a virágzáskori fagyok veszélyeztetik, hanem a gyakori hideg nyár is.

Kísérleteznek legelőre, nagy térállásba ültetett diófákkal is az ország déli részén, amely próbálkozást helytelenül nevezik agroforestrynek, mert nem a faanyag a cél, nem is a kiültetett nemes diók termése, hanem a legelő állatok nagyobb komfortja.

A diótermesztés bizonytalansága miatt Hollandiában súlyt helyeznek a köztestermesztésre.

A holland diófogyasztásnak múltja, hagyománya, kultúrája van. Elsősorban importdiót kapni. (A dordrechti hagyományos piacon rajzolták ezt a diókínálatot:)

A diószüret az iskolai oktatásban is szerepel:

Dánia

Dániában nincs diótermesztés, az ország kívül esik a diófák természetes elterjedési körén.

Sok dán kerttulajdonos mégis megpróbálkozik diófa ültetésével. Diókat, csemetéket hoznak be a legkülönbözőbb országokból, abban a reményben, hogy hátha lesz az elültetett fák vagy utódaik között olyan, amelyik bírni fogja részben a kemény teleket, részben a rövid dél-skandináv nyarat, amely rövidebb annál, hogy a más éghajlathoz aklimatizálódott diófajták hajtásaikat időben beérleljék, ezért a vesszők a tél folyamán nagyrészt elfagynak, és tavasszal nincs csúcsrügy, ami virágot, termést produkálna.

Lars Westergaard faiskolás jelenleg is kutatja a dán viszonyok közé alkalmas diófajtát. A Kanadában is népszerű, a hideghez jól alkalmazkodott Hansen fajtának egy ugyancsak hidegtűrő orosz diófajtával végzett keresztezéséből származó utódokat vizsgál és keresztez tovább. Az anyafajta jó és rossz tulajdonságait az utódokban is nagy biztonsággal találja meg, felfokozott mértékben is.

Ezzel a keresztezett állománnyal végzett folyamatos munkája során az ideális dán diófajtát a kis növekedésű, igen korán teremni kezdő, bőven fürtvirágú, apró, kézzel törhető diójú, magas bélarányú fajtajelöltjeiben látja, amelyek legígéretesebbje a Multiflora1 fajtajelölt. Előnye ennek a diófajtának, hogy a kis hajtásnövekedés miatt is vesszőit időben beérleli, dán viszonyok között is.

Dániai diótermesztésről majd azután beszélhetünk, ha Westergaard úr kísérletei sikeresek lesznek.

Svájc, Ausztria

Annak ellenére, hogy Svájc nyugati és déli vidékein gyönyörű diófák nőnek a kertekben, a házak mellett, összesen kb. 150.000 db, Svájcban nincs ültetvényszerű diótermesztés. Nagyon kevés parasztgazda foglalkozik diófákkal, a mezőgazdasági tevékenység apró, kiegészítő ágaként. Egy árutermelési célú diófa Svájcban:

Pedig Svájc Európa vezető diófogyasztója, az egy főre eső fogyasztás mintegy 2 kg/fő/év, dióbélben számolva, ami azt jelenti, hogy négyszerese az utána következő országok átlagának. A kereslet tehát igen nagy, többszöröse a belföldi termelésnek, de a svájci jövedelmi viszonyok mellett nem éri meg diót termeszteni, mert a szükséges kézimunka megfizethetetlenül drága. Svájc diótermesztése 1950-től kezdődően hanyatlik, mára gyakorlatilag megszűnt, csak a lakóházak mellett hagytak meg diófákat.

Házi diószárítás Svájcban kocsin, illetve szekrényben:

A francia dió, főleg a Franquette uralja a svájci piacot.

A svájci diótermesztés újraélesztésére irányuló próbálkozások nem sok reménnyel kecsegtetnek. Bár a német nyelvterületen is folyik hasonló munka, a francia nyelvterületen Corbaz és Manco urak nagy munkába kezdtek 2003-ban. A Franquette egyeduralmát helyi különlegességekkel kívánják megtörni. Svájci lódió és fája:

A svájci természetes diófaállomány érdekes egyedeit vették számba, és kezdték nemcsak változatlan formában szaporítani, hanem nemesíteni is. Komoly fajtagyűjteményük van a helyi klímához és talajhoz jól alkalmazkodott diófákból. Például a gyűjtés során csak az ötven évnél idősebb diófákat vették figyelembe, mert azok túlélték az eddigi legnagyobb, 1956-os téli fagyot, helyi viszonyok között fagytűrőnek tekinthetők. Emellett a tavaszi fagyok elkerülése céljából gyűjtési szempontként vették figyelembe a késői kihajtást, a jó dióminőséget, és a fák egészségi állapotát, ellenállóképességét. És ami Svájcban különösen érdekes, a tengerszint feletti magassághoz történt alkalmazkodást. A 800 m magasság felett is jól termő diófákat tarják értékesnek.

Svájcban a francia és a német diófajtákat ajánlják telepítésre, szinte valamennyit, azon kívül csak az Eszterházi 2-t és a Pedrót. Természetesen, Svájcban igen nagy fajtaválaszték kapható, az összes magyar fajta is, és Európa diófajtáinak nagyobb része. Nem beszélve a saját "fajtákról", amelyek inkább próbálkozások, nem kiforrott diófajták. Hanger, Hug, Jucker, Nyffenegger, Marchetti, Kieser, Wirz, Würms. És még több mint nyolcvanféle, köztük a Thunstetteri fürtös dió.

Ausztria is alpesi ország, nem az a kimondottan jó diótermő vidék. A házak mellett, a kertekben láthatók diófák, az ország szőlőtermő vidékein a szőlőkben is. De árutermelő ültetvény szinte nincs. Képem is csak egy kisebb ültetvényről van.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább