Vázlat:
Állami gazdaság
Termelőszövetkezet
Másik tsz
Diótelepítés
Bio-diós
Az Alföldön
Dombvidéken
Borsodban
A Dunánál
A dél-békési löszháton
Tisztelt diótermesztő Kollégám, hazai kollégákról vagy jót, vagy semmit.
A jót a hazai diótermesztők fejezetében és a bio-dió termesztőkről szóló részben mondom majd el.
A semmit pedig itt.
Név nélkül.
Csak a képeket mutatva, egyéni tanulmányozásra. És azért is, hátha Kollégám is megérez valamit abból a hangulatból, amit én éreztem a különböző diósokban.
A kedvet, hogy dióskertben éljen, dolgozzon.
És ha dióskertje így néz ki, saját elképzelése szerint tegye rendbe, gazdagon termővé.
Hol is kezdjük a dióskertek megtekintését? Hát, természetesen, a dióskert kapujánál.
Ez nem vicc, tényleg így néz ki egy 8 ha-os dióskert személybejárata. Télen csak a nyulak járnak a kapu alatt.
1. Egy volt állami gazdasági, ma már idős dióskert képei, először fölülről, utána pedig a fák közül:
2. Egy volt termelőszövetkezeti, ma magántulajdonú dióskert. A kert nem nagy, néhány hektáros. Tulajdonosa több mint 10 éve csak az aljnövényzetet képező takarmánynövény (jelenleg vöröshere) kaszálásával és a diótermés összeszedésével foglalkozik. Más gondozásban a kert nem részesül.
Amióta nem láttam, kiküldött kémeim azt jelentették, már nem találják meg a faluban a volt tsz-dióst. Pedig a diótermesztés terén nagy múltú községről van szó, diója, diófesztiváljai országos hírűek.
Persze, a kémek se mondanak mindig igazat. Mert az nem lehet, hogy ahol országos diófesztivált tartanak, ott ne legyen dióültetvény.
3. Ez is tsz-diós volt. Mai tulajdonosa sorsára hagyta a száraz, agyagos Szamos-öntésen. Egyáltalán nem műveli. A felvételek egy nagyobb esős periódus után készültek.
4. Szolnokot elhagyva Törökszentmiklós közelében látható a surjányi 25 ha-os diótelepítés. Igen, diótelepítés, mert gazdája eltelepítette. Az állami támogatást felvette, a diófákat nem gondozza. Bizony, ennek a kertnek már teremnie kéne, de egy árva petákot nem fial.
De ne legyünk igazságtalanok, van ilyen Sonkádon is, Bujákon is.
Az előző képek készítése óta van némi változás. Felhagytak a búzatermesztéssel a diófák között. Már biztosan ráfizetésessé vált.
Az újabb képek készítése óta ismét megváltozott a diótelepítés képe. Lejárt az állami támogatás időtartama, ki lehetett vágni a dióst.
Ma már látható, hogy nem látható.
5. Egy bio-diós kert:
6. Itt már nem állom meg, hogy ne kommentáljam a képeket.
Egy alföldi dióskert a Nagyalföld közepén, Túrkevén, az ország legjobb földjén. Számomra hihetetlen, hogy ilyen jó föld létezik, azt mondják, 56 aranykoronás. Akkor is sok ez, ha tudjuk, hogy a hazai földhivatalok a termőre fordult gyümölcsös aranykorona-értékét átminősítik, és - szerintem indokolatlanul - igencsak megnövelik.
A dióskertet egy idős, elismerten nagy tudású kertész telepítette saját számára, de koránál fogva már nem tudta tovább művelni, ezért eladta. A kert bő 5 ha területű. A fényképek készítésekor a telepítés mindössze 8 éves volt.
Azért bocsátottam előre a földminőséget, a gazda tudását és a fák korát, hogy lássuk, mindez együtt mire képes. Úgy néznek ki a diófák, mint máshol az öt évvel idősebbek. Fejlettségük rendkívüli.
Fajtájukat illetően M-10-esek, ennek a fajtának minden erényével és hibájával. Ez a fajta nagy termésre képes. Jó földön, ha megadják neki, ami kell, igen nagyra. Hihetetlenül nagyra. De meggyőződtem róla, hogy igaz, valóban megtermi 8 évesen a hektárankénti 3 tonnát, a kert egészében a 15 tonnát.
Diószüretkor a kertbe belépve már látszik a nagy termés. 3 személykocsi és több mint 30 kerékpár várja a bejáratnál a munkaidő végét. Több mint 35-en dolgoznak egyszerre az 5 hektáron.
De nem mindig volt ekkora a termés. Tavaly csak annyi termett, amennyi a kert gazdáját és családját egy évre ellátta dióval. Ez az alkalmazott fajta első hibája. A másik a betegség-érzékenység. Idén főleg a gomba hatalmasodott el, ami a termésen is meglátszik, és igen erős a korai lobhullás. De látszik a kertben baktériumkár is.
A kezdeti években gondosan művelték a kertet, öntözést is kapott, ezek eredménye a nagy növekedés. A fák térállása 9x9 m, és mégis mára már összeérnek a fák hosszában is, keresztben is.
A gyors termőre fordulást, a korai nagy termést az idős szakember azzal is elősegítette, hogy a fák ágait igen-igen alacsonyan meghagyta. Ilyen alacsonyan erősen szétterülő nagy ágakat én más dióskertekben még nem láttam.
És egy nagyon érdekes dolog, a lekötözés. Erről is szólni kell, mert a világon nincs még egy ilyen.
Tisztelt gyümölcstermesztő Kollégám jobban tudja, mint én, hogy a gyümölcsfák ágaiban a növekedési hormon koncentrálódása csökkenthető, ha a gyümölcsfák, leginkább az almafák ágait vízszintesre kötözzük. Ezen alapul a sövényművelés, a gyümölcsfa energiáit növekedés helyett termésképzésre fordíthatjuk.
Ezt az elvet diófa esetében még nem igazolta senki, a diófa - az oldalrügyes fajták kivételével - csak a csúcsrügyben hoz nővirágot. A nagy tudású idős kertész viszont a diófa összes elérhető ágát lesúlyozta drótra kötött tégladarabokkal.
A képeken látottakkal azonos habitusú a kert összes fája. A betelepített porzófák is, amelyek ebben a gombafertőzött időben egészségesen zöld lombjukról ismerszenek meg. Fajtájukat illetően van a porzók között A-117-es, de van teljesen értéktelen, jellemzően mogyorónyi diókat termő is. A kert jelenlegi gazdája ezen fák termését - ingyen - legjobb dolgozóinak ígérte oda.
Meg is érdemlik, mert fűkaszáláskor komoly munkát végeztek traktorral a sorközök középső sávjában és kézi kaszával a koronák lelógó, szétterülő ágai alatt. A kert gépi művelhetősége érdekében előbb összeszedték az előző tulajdonos által otthagyott téglákat. Két pótkocsirakománnyal vittek ki a kertből. Ezután kaszáltak, gondosan. A fák alatt esetleg egy-egy vadon kelt magonc-csemetét hagytak csak meg.
Annak ellenére, hogy a kert művelése idén a minimumra korlátozódott, termés, az van bőven. Bizony, kertjüket odaadó gondossággal művelő diótermesztő kollégák is megérdemelnének - no, jól van, ne túlozzunk - legalább feleennyi termést. A dió értékesítése a fa alól, nedvesen, napi elszállítással egy diószárító, kereskedő cég részére történik, olcsón.
7. Egy földbirtokos dióskertje, jelenleg eladás alatt áll.
A kert 8 ha-os, a gödöllői dombság északi részén, már Vác közelében fekszik. Északnyugatra a Visegrádi-hegység látszik, a Duna túlpartjáról. A kert enyhén lejt nyugati irányban, ami kedvező a májusi fagyok kivédése szempontjából.
A kert fái a megtekintéskor 8 évesek voltak, már amelyik túlélte az első négy év aszályát. Amelyik nem, azt gondosan újratelepítették. Helyesebb is újratelepítésnek nevezni, olyan nagy arányú a pótlás.
A fák fejlődése az első négy évben igen gyenge volt, öntözés nincs a kertben. A második négy év csapadékosabb időjárásának köszönhetően már megfelelő a hajtásnövekedés.
A kert talaja savanyú, gyengén termő homok, ami önmagában nem lenne baj, ha a tápanyagutánpótlás is meg lenne oldva. És az öntözés.
Látogatásunkkor a kert talaja szépen elművelt, téli állapotban volt. A talajmunkát rendszeres tárcsázással oldotta meg a tulajdonos. Nagy traktorral, széles tárcsával. Elfért a nagy gép a diófák között, mert a fák térállása tág, 10x10 m, és a géppel nem kellett közvetlenül a fák mellett járni.
Hosszában is, keresztben is művelt a talaj, de a fák alatt mintegy 2,5-4 m2-es négyzetet nem művelnek. Igaz, a diófák alsó ágai a talajra borulnak, és csökkentik a fa tövében lévő gyomosságot. A tulajdonos véleménye szerint egy speciális alanyra történt oltás eredménye az igen alacsony elágazás, a földet érő alsó ágak. Szerintem az alanynak erre nincs hatása, a diófa metszés nélkül szívesen vesz fel bokorfa alakot, szeret alacsonyan ágakat indítani.
Azért borulnak az alsó ágak a talajra, mert a fák eddig még nem voltak metszve, csak a gép által letört ágakat vágták le.
A telepítés is, a pótlás is A-117-es fajtával történt, ami jellemzően nagyra növő fajta, de ez még nem látszik a fákon.
A kerten kívül két oldalon is erdő terül el, lombrágó kártevők már eddig is léptek fel. A kert gondosan körül van kerítve, vadkár az elhagyatott vidék ellenére sincs.
Az ültetvény fő problémája a fák gyenge növekedése. Bizony, soká lesz még bőven termő diós a kertből.
Bár a remény megvan rá.
Úgy hallom, sikerült eladni ezt a dióst.
8. Egy borsodi dióskert
Ez a szendrői diós nem azért került ebbe a társaságba, mintha erről is rossz véleményem lenne. Nincs egyáltalán véleményem róla, csak futólag, az útról láttam. Ha jobban megismerem, valószínűleg átkerül a hazai diótermesztők fejezetébe.
9. A Duna mellett
A Dunaág mellett gyengén termő, majdnem fehér színű homok alkotja a talajt. Méteres, másfél méteres mélységben pedig vízzáró agyagréteg fekszik. Szóval, nem ideális a diónak. Mégis milyen szép diófák nőnek itt! A gyomokat pedig nézzük el, hiszen idén rendkívül esős évünk volt.
Két részletben összesen közel 40 hektáros ez az ültetvény.
10. A dél-békési löszháton
Gyönyörű, dúsan termő talajai vannak a dél-békési löszhátnak. Terem is bőven, gabonától dinnyéig mindent. Egy hibája van a térségnek: Hiányzanak róla a nagykiterjedésű dióültevények. Pedig micsoda pénzt hozhatnának ennek a szegénysorsú vidéknek!
Egy kivétel van, egy idős vállalkozó két állattenyésztő telepének területe, összesen - ha így igaz - 30 hektár kiterjedésben. Alsószentiváni 117-es fajtából.
Kár, mert mennyi diótermesztő nagyüzem elférne a megyében!
Tisztelt érdeklődő Kollégám, most már, hogy idehaza tájékozódtunk, megnéztünk néhány hazai dióskertet, e szakmai tudással felvértezve kitekinthetünk külföldre is. Erről szólnak a következő fejezetek, hogyan termesztik a diót idegen vidékeken.
Csak ha már bejártuk a világot, térünk vissza a diófák növényvédelmére, a diószüretre és az azt követő munkákra. A nagyobb munkák előtt utazgassunk egy kicsit. Addig se kell dolgozni.
