A sövénydió metszése viszont gépesíthető. Dehát ahhoz nemcsak a csúcsrügyön kívül is termőrügyet hozó diófajták kellenek, - a hazai újabban elismert és még el nem ismert keresztezett fajták még nem bizonyítottak, - hanem sövénydió-metsző gépek is, amelyekkel falsíkmetszést lehet végezni. Most - 2010 elején - már elmondhatjuk, hogy sövénymetsző gép már Magyarországon is kapható, traktorra függesztett kivitelben. Igaz, még nem dióra, hanem meggyre kínálják, de ezt a gépet már kipróbálhatjuk. Ilyen fűrésztárcsákból áll:

Kaliforniai sövénydiós, metszés előtt:

Sövénymetsző gépek és munkájuk:

Mintaszerűen metszett termőkorú sövénydiós Olaszországban:

A metszés folyamata Rovigóban (Olaszország):

Ha sövénydiót akarunk metszeni, ügyeljünk rá, hogy ne csak a sövény oldalfalát messük végig, hanem a tetejét is simára, amint az például a teljesen gépesített citrusültetvényekben is szokásos. A sövény oldalfalát kissé ferdén, hogy a végeredmény - Bujdosó Géza szavait idézve - trapéz alakú koronaforma legyen.

A sövénydiónak egyébként alacsony törzs kell, hazai szakvélemény szerint. Külföldön az erős növekedésű diókat preferálják sövénynek, amit falsíkmetszéssel és tetejezéssel tartanak a tenyészterületében.

Például egy 7 m sortávolságú, 3,5, illetve 5 m tőtávolságú termő sövénydiósban 60°-os dőlésű falat metszenek, a talajtól 1,5 m magasságban kezdik a metszést, és ilyen magasságban a sor közepétől 1,8 m-re metszenek.

Balra egy másik, francia példa a sövénydió trapézalakjára.

Tisztelt diótermesztő Kollégámban bizonyára felmerül a kérdés, hogyan is terem az a diófa, legyen akár sövényben is, amelyiknek az összes csúcsrügyét lemetszették, így nem lesz virágrügy.

Szentiványi professzor magyarázatából úgy tudom, hogy a diósövényt nem metszik meg minden évben mindkét oldalon, hanem évenként váltakozva a sövény két oldalát, és egy évet ki is hagynak. A szőlőművelésből ismert módon a lemetszett oldalon hajtások nőnek, amelyek - oldalrügyeken is - virágrügyekkel rakódnak be, és a következő évben teremnek. A sövény másik oldala másik évben terem.

Egy hatéves kaliforniai vizsgálat így írja ezt le: Egyik évben a sövény keleti oldalát metszik végig, a másik évben a nyugatit, a harmadik évben nem metszenek géppel, csak kézi igazítást végeznek, a rossz irányú vesszőkön, ágakon. Ezt nevezik rövid ciklusnak. A hosszú ciklus pedig négyéves, az első évben a keleti oldalt, a harmadikban a nyugatit, és közben a páros években nem metszenek.

Mindkét módszert jónak ítélik, hat év alatt összesen 30-37 tonnás össztermést értek el hektáranként, ami évente 5-6 tonnának felel meg, igazolva az előzetes várakozásokat. Persze, kaliforniai viszonyok között.

Ha tisztelt Kollégám sövénydiót akar látni, nem kell Kaliforniába utaznia. Érd-Elviramajorban a kutatóintézetben van egy kísérleti diósövény, amit előzetes bejelentkezésre meg is mutatnak.

Tizenkét éves sövénydiós Olaszországban, Fossanóban:

Diósövény Kaliforniában, Dixonban:

Nyesedék a sövénydió metszése után:

A diósövény és a hagyományos diókorona közötti átmeneti formának tekinthető az úgynevezett orsókorona, ami más gyümölcsfajok, például az alma termesztéséből ismert. A dió orsókoronájával Franciaországban végeztek kísérletet, a Lara és a Fernor fajtával, amelyek növekedési erélye közepes, ágaik felfelé is törnek, de el is terülnek. (A Fernor inkább erőteljesen feltörekvő.)

Az orsóforma kialakításának az az elve, hogy vízszintes helyzetű ágakban a növekedési hormon - mivel a hormon felfelé törekszik - eloszlása egyenletes, a gyümölcsfa nem erősen növekvő hajtásokat fog hozni, hanem a vízszintes ágon sok termőhajtást.

Ez az elv nagyon szép, de tudjuk, hogy a dió nővirága a csúcsrügyben helyezkedik el, akármilyen irányba nézzen is a csúcsrügy, felfelé, vízszintesen vagy lefelé.

Mivel az orsóforma elvét a dióra alkalmazva még nem láttuk, csak azt tudjuk mondani, kíváncsian várjuk a kísérletek eredményeit. Az első 3-4 év után a kísérlet értékelése nem mutat lényeges különbséget a hagyományos és az orsóformájú metszésben részesített diófák között.

Az orsóformára szánt diófákat sűrűbben ültetik, mint a hagyományosakat, de ritkábban, mint a sövénydiót.

Ha orsóformára törekszünk, a törzsön fejlődő ágakat vízszintesre kell húzni - mondják. Július végétől augusztus közepéig. És azt is mondják, nem kell lekötni, elég, ha kézzel húzzuk vízszintesre. Hát, kíváncsi lennék rá.

De lehet, hogy az orsóformára metszéssel nem is kell majd foglalkozni. Ha lesz eleve hosszú vízszintes ágakat növesztő diófajtánk, mint a franciáknál a közeljövőben elterjedő Feradam.

Ha az ág nem áll meg vízszintesen, le kell metszeni. A vízszintes ágakon fognak később megjelenni a termőnyársak, amelyek közül a hosszan kihajtókat később ki kell vágni. (Ezt extinkciónak mondják, akik tudják, hogy mit jelent.)

Tisztelt, diófametszéssel foglalkozó Kollégám, még nem merítettük ki a diófametszés témáját.

Az újabban terjedő oldalrügyes diófajták újabb metszési lehetőséget is felvetnek, amely lehetőségről még idehaza tudomásom szerint nem esett szó, magam is csak egy törökországi metszési kísérletben láttam ilyent.

Az elgondolás a sövénydió metszésével azonos, vagyis kétévente vissza kell metszeni a diófa éves oldalirányú és magassági növekedését. Nincs termésveszteség, mert az oldalrügyes diófák nagyrészt oldalrügyből is hoznak nővirágot, és nincs későbbi ritkítási probléma, mert a fák nem nőnek olyan nagyra, hogy a fa koronájának felülete és a belső, fénytől elzártabb része olyan arányban változna a felület kárára és a belső tér javára, - ha szabad így fogalmazni, hiszen számunkra a lombkorona külső felülete adja a javakat, és a belső tér a haszontalan, - szóval olyan mértékű a változás, hogy az már terméscsökkenéssel jár. Szóval, a fák egyedi metszésével ez a baj elkerülhető. Mondjuk, évente minden második fát metsszük így.

A török elgondolás az, hogy a hagyományos térállásba ültetett oldalrügyes diófákat bizonyos nagyság elérése után évente körbemetszik és tetejezik.

Megítélésem szerint korai a kísérletről elmarasztaló véleményt mondani, lehet, hogy sikeres lesz. De jelenleg még csak annyi látszik, hogy az oldalt és felül megmetszett termőkorú diófák erőteljes hajtásnövekedéssel igyekeznek pótolni a metszéssel elvesztett lombfelületüket.

Hát, majd meglátjuk.

A diófa - metszésre - az év legnagyobb részében nedvedzik. A nedvedzés augusztusban a legkisebb, és augusztustól kezdve betelelésig, továbbá télen a fagyos időben valóban lényegesen kisebb a folyás, mint az év többi részében. De ha az őszi időszakban jelentős csapadék van, a diófa ebben az időben is sok vizet vesz fel, gyökerei erősen pumpálják a vizet felfelé. Bizony, sok olyan vízcsapot láttam, amelyik kevésbé csöpög, mint a diófa ilyenkor.

Tapasztalatom szerint ha a diófa megfelelő erőnléti állapotban van, - amit szemrevételezéssel úgy tudok megállapítani, hogy azt mondom rá: "ej, de szép kis diófa", - a télvégi, kihajtás előtti tavaszi metszéskor fellépő erős nedvedzésnek nincs olyan hatása, hogy a fa elvérezne.

Tehát ha tavaszra marad a metszés, nem olyan nagy baj. De jobb, ha már előző ősszel, lombhullás után, betelelés előtt végezni tudunk a metszéssel. Vagyis leginkább novemberben, de csapadékos ősz esetén tapasztalhatjuk, hogy a diófa lombhullás után, betelelés előtt is sok vizet vesz fel a talajból, és novemberben is nedvedzik.

Fagyott diófanedv télen:

Az őszi metszésnek nemcsak a kisebb nedvedzési hajlam, hanem az is előnye lehet a tavaszi metszéssel szemben, hogy a gallyak összeszedését is befejezhetjük a tél beállta előtt, és nem járunk úgy, hogy a tavaszi gyomnövekedés benövi a gallyakat, ami mindenképpen nehezíti a későbbi munkákat.

Diófagallyak metszés után:

A nyugalmi időn kívüli időben kiegészítő metszéseket végezhetünk, amíg nincs a fákon termés, amit sajnálnánk levágni, pl. a nyár második felében is metszhetünk. Ekkor viszont sokkal több munkát okoz a lomb összeszedése és elégetése.

Sokan az augusztusi metszést ajánlják leginkább, a kisebb nedvedzésen túl arra is hivatkozva, hogy a tél beállta előtt még a fa beforrja a metszési felületet. Kisebb sebeket esetleg, nagyobbakat kevésbé.

Ahány szakértő, annyi vélemény a metszés helyes idejéről.

Egy német szakértő a nyárvégi (szeptemberi) metszést ajánlja, a csekély vérzéshajlam miatt. Egy másik (K. J. Maurer) pedig a tavaszit, az alábbi meggondolás alapján.

"A tavaszi metszés után gyorsabban gyógyulnak a sebek, mint a nyári metszés után. Ez könnyen megmagyarázható, mivel a viharos növekedés idején a fa több sebgyógyító szövetet képez, mint nyáron, amikor már nyugalomba jut és az asszimiláció is alábbhagy. Különösen gyors az olyan sebek gyógyulása a tavaszi metszés után, amelyeknek szélén új hajtás ered. A nyári metszésnél ilyen új hajtás nem várható, de nem is kívánatos. Az én ismereteim szerint olyan eset nem ismeretes, amikor a nyári metszés után őszre vagy télre sebszövet zárta volna le a sebet."

Angliában úgy fogalmaznak, késő nyári-kora őszi metszést végezzünk, vagy téli, mélynyugalmi idejű metszést, mert egyéb időben a nedv-veszteség miatt nagyon legyengülnek a fák.

Svájcban a felesleges hajtások alkalomszerű eltávolítását ajánlják, szintén a nyár végére időzítve, a tavaszi erős „vérzés” miatt.

Olaszországban egy gyakorló diótermelő (Zanzi és fiai) csak zöldmetszést ajánl, a nevelés időszakában, nyaranta kettőt (l. később, az olasz diótermesztés leírásánál).

Spanyolországban az őszi metszést alkalmazzák, a diószüret végét követően, lombhullásig.

Végül pedig magam a lombhullás utáni, novemberi metszést alkalmazom, ami kedvezőtlen időjárás vagy egyéb elfoglaltság esetén későbbre is húzódhat, egészen a télvégi nedvkeringés megindulásáig.

A metszés helyes idejének megállapítására egy német kutatóintézet többéves vizsgálatot is végzett. Igaz, nem diótermő, hanem erdészeti célú diófákon, de a kutatás eredménye egybecseng gyakorlati tapasztalatainkkal. Annál is inkább, mert a vizsgált hatások tekintetében a kétféle hasznosítási irányú diófák között nincs különbség.

Június, augusztus, november és február volt a négy vizsgálati időpont, és nem találtak érdemi különbséget a nedvveszteség, a törzs vastagodása, a faanyag elszíneződése tekintetében, bármikor is metszettek.

Egyedül a számunkra legfontosabb kérdésben, a farontó gombák okozta fertőzésben mutatkozott lényeges eltérés: A rendszeresen novemberben metszett állományban nem találtak gombakártételt, a februári, júniusi, augusztusi metszésben részesített állományokban viszont nagyon is.

Szóval, tisztelt, metszésre készülő Kollégám, maradjunk a novemberi metszésnél, akkor is, ha ugyanezen idő alatt kell az októberben leszüretelt diót válogatnunk, törnünk, csomagolnunk, és a karácsonyi diószezon előtt a vevőkhöz eljuttatnunk.

Az előjövő tősarjak eltávolítására helyes, ha a fiatal ültetvényünket a tenyészidőszak folyamán kétszer-háromszor végigjárjuk. És a már termő ültetvényünket is.

Augusztus közepi tősarjak:

Fiatal korban a tősarjakat természetesnek tekinthetjük. Erős tősarjakat hozó 5-10 éves vagy idősebb fákat azonban meg kell figyelni, mert a sok tősarj a törzs gombakárosságát, a fa közeli pusztulását jelentheti. Természetesen, sajnálnánk, ha elpusztulna. Ezért figyeljük a fát, mert amíg teljesen egészségesnek látjuk, bízhatunk abban, hogy megmarad. Persze, bízhatunk akkor is, ha rövid hajtásokat hoz, lombszíne világosabb, vagy egyéb jelét adja a betegségnek. De ilyen esetben már helyesen tesszük, ha a kitörő tősarjak közül a legjobb helyzetűt, a legnagyobb növekedésűt megtartjuk, és csak a többit vágjuk ki. Jó esetben kéttörzsű diófánk lesz. A rosszabb eset pedig a törzs pusztulása és egy gyorsan növekvő sarj-diófa lesz az eredmény. Termésére nem kell annyi időt várni, mint egy új telepítésű csemeténél, és reménykedhetünk, hogy az oltás helye fölött tört elő a sarj, tehát a sarjfa is nemes lesz.

Két példa az elmondottakra. Az első képen a gombakáros törzset egy erősebb szél derékba törte. De már él mellette a meghagyott tősarjból fejlődött új törzs.

A második képen még él a károsodott, meggyengült törzs. De látnivaló, mennyire beteg. (Az olajfestékes lefestésnek sebzáró szerepe van.) Mellette pedig fejlődik, és egészséges az új.

Ez a fa már tősarjból nőtt. Gyökérzete - az igen jó talajnak köszönhetően is - olyan erős, hogy az elhalt tönk szélén évről évre sűrűn, erősen nevel tősarjakat. Két módszert követhetünk. Vagy rendszeresen kivágjuk, vagy egy ideig megtartjuk, és csak az éves metszéskor távolítjuk el a megerősödött sarjakat. A fa igyekszik benőni a törzs csonkját.

A metszés kiegészítő munkája a sebkezelés. Fontos, hogy a nyílt seb gombákkal ne fertőződjön. Itt főleg a farontó taplókra kell gondolni. Szerencsére a farontó taplóknak, benne a pisztricgombának is van egy olyan jó tulajdonságuk, hogy életműködésükhöz levegőt, oxigént igényelnek. Ha a seb belátható időn belül, mondjuk egy vegetációs időn belül begyógyul, nem szükséges a sebet lezárnunk, mert ha a fa benőtte, a betelepedett gombafonalak elpusztulnak. Ez azért fontos körülmény, mert tavasztól nyár közepéig a diófa nedvei olyan erősek, hogy úgyis lelökik a sebkezelő anyagot. Tehát elég, ha a nagyobb sebekre figyelünk. És ebből a szempontból az a helyes, ha nyár végén vagy ősszel vágjuk le a nagyobb ágakat.

A metszés másik kiegészítő munkája a gallyak kihordása, eltávolítása. Mulcsot készíthetünk például a diófagallyakból, ami a helyszínen maradva gombák és baktériumok lebontó munkája után végső soron tápanyagot jelent. A nyesedék aprítás után tüzelőnek is jó, és ez nem semmi a mai, gázárverte időkben.

A diófagallyat a legtöbben a helyszínen elégetik. Égetéskor arra ügyeljünk, hogy a tűz a diófáktól távol égjen, mert a diófa törzse a sugárzó hőre is károsodik, a kéreg elhalhat. Nem beszélve arról, ha láng is éri.

Az égetésből maradó hamu káliumban gazdag, helyes, ha a dióskert területén marad. A csapadék vagy az öntözővíz a tápanyagot a talaj fölső rétegébe mossa belőle.

A kihordás helyett a helyszínen feltrancsírozhatjuk a nyesedéket. Például a traktor elejére szerelt sodró a traktor középvonalába sodorja, és a traktor mögé kapcsolt mulcsozó felaprítja.

Aki biztosra akar menni, a traktor elé és mögé is köt egy-egy mulcsozó gépet.

Van, aki a diógallyat csak egyszerűen sorsára hagyja. Az idő úgyis mindent megold.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább