Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

Seprőrendszerű felszedők

Mottó:
"Entre les deux fetes de Notre Dame, il faut ramasser les noix!"
(A két Mária nap között fel kell szedni a diót.)
(francia közmondás)

Jobbak - drágábbak is - a seprőrendszerű felszedőgépek. Olasz gépgyárak többfélét is gyártanak. Van olyan, amihez előbb rendre kell söpörni a diót, és van, amelyik bizonyos szélességről maga söpri össze, nemcsak a felszedést végzi. A seprőrendszerű gépek csapadékos időjárás esetén, sárban rosszul dolgoznak.

A seprőrendszerű gépek leggyakoribb közös eleme az elől keresztben álló henger, amelyen forgó gumipálcák sodorják a diót. Rásegítésként oldalról kerekes vagy futószalagos seprő is dolgozik. Van olyan seprőrendszerű gép is (Facma), amelyikről hiányzik a henger, és a seprőkerekek egy szívócsőhöz terelik a diót.

A seprőrendszerű felszedőgépekből létezik traktorvontatású, és létezik önjáró. Nekem az önjárók szimpatikusabbak, de előbb mutatok egy példát az előbbire, a francia AMB gyár termékére. Mivel vontatott gépről van szó, a taposási kár elkerülésére a traktor elé is seprőt szereltek fel.

Seprőrendszerű önjáró felszedőgép munkában Kaliforniában:

AMB típusú felszedő:

Nézzük meg alaposabban az AMB-gépet!

RGV 1700 típusú felszedő:

Ugyanaz munkában Grenoble vidékén:

RGV 2002 típusú felszedő, oldalsó fúvóval ellátva:

Végül egy igazán széles munkaszélességű AMB-gép:

Egy sor olasz gépgyár is gyárt diófelszedő gépeket, közülük többet (Monchiero, Bosco) a budapesti Penda Kft. forgalmaz.

Magyarországon, Budaörsön is volt képviselete a Rómától északra, Viterbo mellett, Vitorchianoban működő Facma mezőgazdasági gépgyárnak. Maga a gyár nem nagy, de szívórendszerű diófelszedője figyelemre méltó. A gyárat nem egyszerű megtalálni, mert címével ellentétben nem Vitorchianoban, hanem az autóút túloldalán egy közeli községben települt, és egyetlen tábla sincs kitéve, még az épületre se. Talán röstellik, milyen egyszerű módon folyik a gépgyártás.

A Facma gyár Cimina 180 típusú seprővel kombinált szívórendszerű felszedőjén figyeljük meg, hogy a gép oldalán lefelé tartó zöld cső az elől felszívott levegőt fújja ki, ezáltal bizonyos rendrefújást végez, de legalább a fasorból kifújja a diót.

Maga a gép szimpatikus, de kissé drága. És őszintén, az se növeli a bizalmat, hogy egy véletlenszerű időpontban két diófelszedőjük is garanciális javításra várt a gyárudvaron.

Továbbfejlesztett Facma felszedő 2009-ben:

És további gyári képek, hátha kedvünk támad megvenni. Hát, kedvem nekem is volna, azért érdeklődtem Budaörsön is, Vitorchiano-ban is, de végül letettem róle. Pénzhiány miatt.

Csak a teljesség kedvéért, létezik a gyárnak vontatott kivitelű, oldalazó seprős gépe is.

Az olasz gépgyárak közül a Neivében működő Rivmec gyár egyszerűsített megoldással állt elő. Kétféle felszedőgépe is van, mindkettő a kisméretű olasz kertitraktor-család - amelyből legalább öt gyár készít eltérő típusokat - számára készült, és előnyük, hogy a gép a traktor előtt halad. Egyik felszedője első kardánnal ellátott kertitraktorra szerelhető, a második pedig megfordítható ülésűre.

Mindkét gépnek az a hátránya, hogy az egyszerűsítés miatt diólevéllel szennyezett termést szed fel, és se a levelet, se az előzetesen lerázott dió burkát nem távolítja el.

A betakarított dió tisztítására külön tisztítógépet szerkesztettek, amit - megelőzve a későbbi tisztítók ismertetését - itt mutatok be.

Egy újabb, 2009-es változat a megfordítható ülésű olasz kertitraktorra adaptált felszedőre:

A német Bäuerle cég hullott alma felszedőgépe kevés átalakítással dió felszedésére is jó, már így is forgalmazzák. Háromhengeres, 30 lóerős dízelmotorja elektronikus befecskendezésű. Hajtása, kormányzása hidromotoros. 2-2,5 m szélességben szedi fel a hullott diót, amit egy hátsó, emelhető, billenthető tartályba gyűjt. A földről felszedett diót rázórostélyos továbbítás tisztítja meg a diólevéltől, a szennyeződésektől.


Az előző képeken egy gépkiállításon volt látható az önjáró Bäuerle diófelszedő. Itt pedig egy bemutatón látjuk, munka közben. Amit nem látunk, az az, hogy éjjel sok eső esett, a dióültetvénybe nem lehetett kimenni, ezért a bemutató céljára két konténernyi diót öntöttek ki, füves területre. Bár a dió olyan sűrűn feküdt a földön, hogy a gép helyenként szinte csak túrta, nem győzte felszedni, de másodszori átjárásra már sikerült. Megbírkózik tehát a nagy terméssel is. Egyébként is a forgalmazó úgy ajánlja, hogy diófelszedés előtt rázzuk meg a diófákat, akkor hatékony a gép munkája.


Bäuerle gépek a kereskedő udvarán:

A gép mintegy hatmillió forintba kerül, a Bartifarm forgalmazza. Olcsóbban is vehetünk önjáró német diófelszedőt, már kapható a Feucht cég gépe. Szilvafelszedésben már kipróbálták, dióban még nem. Mátészalkán forgalmazzák.

Újabb, általam még be nem azonosított önjáró diófelszedők:

Hát, felszedőgép-kínálat, az van. Végül egy táblázat a 2009-es olaszországi vásárlási lehetőségekről:

Tisztelt diótermesztő Kollégám, drágák a diófelszedő gépek. Ne vegyünk tehát feltétlenül új gépet. A mellékelt, Grimo gyártmányú használt önjáró diófelszedő éppen most eladó, amint azt kanadai újsághirdetésben olvashatjuk.

Azt mondják hozzáértők, a teljesen gépesített diószürethez nagyobb ültetvényben is elég 6 dolgozó. Egy az előszedő géppel szedi össze a diót, egy a rázógépen ül, egy a felszedőn, és kell három kézi munkás arra, amit nem szed össze a gép.

Két azonosítatlan gyártmányú önjáró diófelszedő gép képe következik, Törökországból. Az első szívórendszerű, a felszedéshez rendresöprést igényel. A második pedig mechanikus, seprős elven működik.

Egy ismeretlen, kaliforniai felszedőgép:

Egy házilag barkácsolt ausztrál diófelszedőgép. Látjuk, a diófelszedők nem mai találmányok. Ez a gép is még a színes fényképezés feltalálása előtt készült. És nézzük meg a hölgy frizuráját!

Tisztelt Kollégám, a diótermesztők nem olyanok, mint a kukoricatermelők. Nem feltétlenül jobbak, én is ismerek olyan diótermesztő Kollégát, aki nem üti meg egy szántó-vető parasztember színvonalát. Nem, a különbség létszámbeli.

A kukoricatermelők ugyanis sokan vannak. A világ legnagyobb mezőgazdasági gépgyárai szolgálják ki őket, míg ugyanezen gyárak számára a diósgazdák nem jelentenek felvevőpiacot. Nem is vesznek észre minket a mezőgépgyártók. Kevesen vagyunk, elszórtan, és termesztési, gépesítési elgondolásaink is különböznek.

A diótermesztők tehát rákényszerültek a találékonyságra. Egyszerű, olcsó gépi megoldásokat kénytelenek keresni és alkalmazni. Mint a jobboldali képen látható amerikai diósgazda is, aki egy használt pekándió-felszedő gépet alakított át diófelszedésre, és munkájának eredményéről tart helyszíni bemutatót.

A makadámia-dió - ami egyébként nem igazi dió, ezért kívül esik stúdiumunkon - termesztőitől is lehet tanulnunk. Milyen egyszerű és praktikus ez a diófelszedő! A kép alapján egy ügyes gépész itthon is szerkeszthet hasonlót.

Használatához fordítható ülésű traktor kell, így a traktor kereke elől felszedi a diót. A traktor hidraulikája emeli vagy süllyeszti a gépet, de oldalt apró járókereke is van. A diót rugós pálcák sodorják egy vízszintes asztalra, ahonnan egy lapátokkal ellátott szállítószalag hordja a felhordó csigára. A dió közvetlenül tartályládába gyűlik, amit targonca kezelhet. A munkagép mozgó részeit hidromotor hajtja.

Emberi kéz csak a traktor vezetéséhez kell.

Beszállítás, stb.

Tisztelt diószedő Kollégám, a dió összeszedésével akkor végezhetünk, ha az utolsó szem diót is összeszedtük. Hogy melyik az? Ez.

Azért kell jól megnéznünk, hogy felismerjük. Mert csak addig kell dolgoznunk, amíg ezt meg nem találjuk.

Jobb ötletem van. Kezdjük ezzel.

Szóval, végeztünk. Már csak haza kell vinni.

Jaj, ne siessünk annyira! Láttuk, mennyi szemetet, koszt is összeszedtek a felszedőgépek. Ezt mind haza akarjuk vinni, és kommunális szemétként elszállíttatni? Vagy külön rakodással, fuvarral visszaszállítani a dióültetvénybe?

Van, aki más megoldást választott, és szerkesztett egy traktorvontatású tisztítógépet, ami a dióültetvényben kifújja a falevelet, port, gallyakat, stb. a dió közül, sőt, a válogatószalagon kézi munkával a rossz dió kiválogatására is lehetőség van.

Külön felhívnám a figyelmet a rácsos kürtőre, ami nagy ötlet a gépen. A gyakorlatból ismerjük a ventillátoros diótisztítás nagy hibáját, azt, hogy a gépkonstruktőrök elfeledkeznek a gép mellett dolgozókról, és a szabad levegőbe fúvatják a szemetet. Itt a rács a levegőt kiengedi, a szemét pedig a kürtő végén gyűlik össze.

Tehát haza kell vinni a diót. Nem mindegy, miben visszük. Itt érkeztünk el a diótermesztésben, feldolgozásban használatos göngyölegek témaköréhez.

Azért kell erre előre gondolni, mert az a praktikus, ha a diószüret során kint, a diósban, továbbá a beszállításkor, és bent a telepen a szárítás, tárolás, feldolgozásra való anyagmozgatáskor azonos típusú göngyöleget használunk.

Az ültetvényben összeszedett dió zsákban, rekeszben, tartályládában vagy ömlesztve pótkocsin szállítható be a további feldolgozás helyére.

A diótermesztő nagyüzemek - és ki ne szeretné magát a nagyok közé sorolni - tartályládával dolgoznak.

A felszedőgépről tartályládába ürül a dió, bent a telepen ládabuktató önti fel a gépsorra, és a szárítóból kiszedett dió is tartályládában tárolható, amiből hat emeletnyi is egymásra rakható. Nemcsak élőmunka-kímélő, hanem helytakarékos módszer is.

A manipulálás munkafázisai is úgy vannak megszerkesztve, hogy a gépek a tartályládák méretéhez igazodnak. Például a hengeres diókalibráló gépek palástján áthulló kisebb dió tartályládába hull, tehát az osztályozóhenger alsó magasságát ahhoz kell méretezni.

A tartályládás diókezelés esetenként a göngyöleg nélküli, ömlesztett dió kezelésével is kombinálható, pl. beszállításkor, de ömlesztett dióval inkább az foglalkozik, akinek még nem jutott pénze göngyölegre. És például sima betonfelületen szárít, és van pénze a dió átlapátolásának kézi munkáját megfizetni.

Ömlesztett dió beszállítása pótkocsin, utánfutón:


A kisebb diós gazdaságok számára az egyéb gyümölcsökre is használatos gyümölcsös rekeszek használatát ajánlom, különösen azoknak, akik más gyümölccsel is foglalkoznak, és a göngyöleg úgyis rendelkezésükre áll. 30-as, esetleg talán 20-as rekesz jöhet számításba, de vékony rétegű dió szárítására a 10-es rekesz is nagyon praktikus.

A mozgatás, átöntés, felöntés, stb. kézi erővel történik, de nem nehéz, mert egy 30-as rekesz száraz dió legfeljebb 13-14 kg, plusz a rekesz kétkilós súlya. Egész nap se fárad el, aki ezzel dolgozik. A 30-as rekeszből 6 emelet rakható egymásra, sima betonfelületen egy kampós húzóvassal könnyen mozgatható egyben. A rekesz alapterülete 40 x 60 cm, vagyis a szabvány, 80 x 120-as euro-raklapon négy darab helyezhető el, és a rekeszoszlopokat fölül összefogva raklapemelővel is szállítható.

Végül, a rekeszek alja, oldala szellős, erre a célra méretezett szárítószekrényben a dió rekeszestől szárítható. Sőt, ha nem tesszük szárítószekrénybe, oszlopban tárolva is jól szellőzik.

A zsákos diókezelés a legkevésbé praktikus, szerintem. Pedig de sok helyen látni!

A raschel-zsákkal az a baj, hogy olyan, mint az ellenzéki sajtó. Ha nem fogjuk be szorosan a száját, csak kibuggyan belőle valami, ami nem kéne. És ha megsértjük, ami elkerülhetetlen, akkor megállíthatatlanul ömlik belőle. Csak győzzünk utána takarítani.

Kaliforniában a betakarított dió tárolásának teljesen nagyüzemi, automatizált módszereit alkalmazzák. Például így:

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább