Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

A gépi betakarításról általában

Mottó:
"Á la Sainte-Croix, cueille tes poires et noix."
(Szent Keresztkor - szeptember 14. - szedd a körtét és a diót.)
(francia közmondás)

A dió gépi betakarítására világviszonylatban igen különböző technikai megoldásokat fejlesztettek ki. A legfejlettebb technológiai sorral a kaliforniai termelők rendelkeznek, ahol a rázás, a felszedés, a mosás (esetenként vegyszeres fehérítés), szárítás munkaműveletei teljesen gépesítettek, egy hektárra 18-30 kézi munkaórát igényelnek. A fejlett amerikai technológiát Magyarországon a Juglans Hungária Kft lengyeltóti üzeme követi. Európa más országaiban is sok helyen hasonló technológiát alkalmaznak. Ez a technológia hatékony, de eszközigényes. Kezdő diótermelő üzemeknek se igényük, se pénzük a nagyértékű beruházásokra, ezért más megoldásokat is figyelembe kell venni, vagy maradni a kézi módszernél.

Mindig számolni kell a kézi és a gépi munka költségeit. Nemcsak a túlzott gépesítésnek, a túl nagy dolgozó-létszám foglalkoztatásának is megvannak a hátrányai.

Mindenképpen szólni kell viszont az olasz dióbetakarító-gép konstrukciókról, amelyek érdekes, változatos megoldásokat kínálnak, de vannak kanadai, francia és egyéb módszerek is.

Hazánkban a dióbetakarítás kérdéskörével Andor Domokos foglalkozott, aki a lengyeltóti tapasztalatokat dolgozta fel, és vannak információi a kapható olasz és francia betakarítógépekről is.

Gépi betakarítás előtt egyes nagyüzemek érésgyorsító kezelést alkalmaznak, szüret előtt 1-2 héttel 200-400 ppm-es Ethreles permetezés formájában. Ezzel az elhúzódó érés összébb hozható.

A diószüret megkezdése előtt a dióültetvény talaját el kell simítani, le kell hengerezni, füvesített művelés esetén pedig biztosítani kell a szüret előtti kaszálást, mégpedig lehetőleg úgy, hogy az előző kaszálás óta ne legyen ideje a gyomnak nagyra nőni, hogy a felszedőgépek munkáját ne nehezítse. A fűkasza után járjon tömörítőhenger.

A felület tiszta, gyommentes legyen. Mintaszerűen előkészített talajfelszín diószüret előtt:

Gépi betakarítás előtt, rázás előtt a dió mindenképpen előre hullik. Erre gondolnunk kell, kézi vagy gépi úton az előre hullott diót fel kell szednünk. Nemcsak azért, mert az ezután jövő gépek nagy taposási kárt okoznak, hanem azért is, mert az előre hullott dió víztartalma már kisebb, mint a rázotté. Nem szárítható együtt, mert vagy túlszáradás következik be, vagy nem lesz kielégítő a száradás. A harmadik oka az előszedésnek pedig az, hogy a léha, értéktelen szemek a szüret elején, a normális érés előtt hullanak le. Eltávolításuk az előszedéssel lehetséges.

A dióbetakarítás gépesítésében három nagyságrend különíthető el, nem beszélve a kézi diószüretről, valamint az azt megkönnyítő kisebb eszközökről (kézi motoros ágrázó, diófelszedő taliga, háton hordható motoros felszívó, stb.).

A legnagyobb diótermelők ernyős rázógépeket használnak, és kiegészítésként rendresöprő és felszedő gépeik is lehetnek. Ez a legnagyobb beruházásigényű, de legnagyobb teljesítményű betakarítás.

A közepes gazdaságok legcélszerűbb dióbetakarító gépe a seprőrendszerű önjáró felszedő.

A kisebb, de kézi erővel már nem győző gazdák pedig a szívórendszerű gépekkel dolgozhatnak sikerrel, amelyek ha vontatott kivitelűek, a legkisebb összegű beruházást igénylik.

Általában a gépek szüreti teljesítménye beruházási költségükkel nagyjából arányos. De nem mindig.

Bár elég sokféle dióbetakarító gép létezik, a diósgazdák mégis a mezőgazdasági gépgyárak mostohagyerekeinek tekinthetők. El vagyunk hanyagolva. A létező gyártmányokat magunknak kell felkutatnunk, előnyüket-hátrányukat nem közli velünk senki. Mivel a gépek kis szériában, sokszor egyedileg készülnek, drágák.

Nagyon észnél kell lennünk, amikor gépi technikát választunk, mert rá lehet fizetni.

Tanuljunk ezért egymástól, a kollégák hibáiból. És tanuljunk más diófélék termesztőitől, akik ugyanezzel a problémával küzdenek. Például a pekándió-szüret gépesíthetőségét érdemes megnéznünk. Rokonszakma, hasonló gondok.

A diósgazdák - nemcsak itthon, mindenhol a világban - találékonyságra vannak kényszerítve. Magunknak kell kigondolnunk a célszerű, olcsó megoldásokat, és ha kész gépet nem kapunk, magunknak kell legyártatnunk.

Kevés olyan mezőgazdasági gépgyár létezik, amelyik dióra szakosodott, és kizárólag a diószüret munkáira, valamint az azt követő munkákra gyárt gépeket, berendezéseket. Ilyen például az AMB, Franciaországban, Beaulieu-ben.

Persze, ők könnyű helyzetben vannak, a környékükön minden parasztgazda nagyban foglalkozik dióval, tehát tömegigény van a termékeikre, kénytelenek egyre jobb gépeket kínálni. A gyárban kizárólag olyan dolgozókat foglalkoztatnak, akik diótermesztő parasztgazdák gyerekei, vagy maguk is azok. Evidens, a környéken minden család érdekelt valamilyen fokon a diótermesztésben.

A gyárhoz saját tulajdonú dióültetvény is tartozik, ahol a termékek kipróbálhatók. Csak a gyárkapun kell kilépni, és máris a diósban vannak.

Rázás, rázógépek

Mottó:
„Ez a század ilyen század -
mint egy szem diót, lerázat.”
(Buda Ferenc: Rigmusok...)

A diófa gépi rázása 1950-ben kezdődött, Kaliforniában, de 1965-ben már a kaliforniai dióskertek többségében rázva szüretelték a diót.

A dió rázását a kopáncs felrepedésekor (kovadásakor) kell kezdeni. Ha túl korán rázatjuk, a dió nehezen válik le a vessző végéről, ráadásul szinte kizárólag kopánccsal együtt. A dióbél víztartalma is túl magas még ilyenkor, a szárítás gondot okoz, kivéve természetesen azt az esetet, ha francia mintára "friss diót" akarunk nyerni a dióbélből, aminek a technikája elvileg rendelkezésre áll, a száraz dióhoz hasonlóan.

Ha érés előtt az Ethrel-es érésgyorsítást alkalmaztuk, akkor ezek a hátrányos jelenségek elmaradnak, és egyszeri rázással jó minőségű áru kapható az érés korai stádiumában is. De hátránya az Ethrel-nek, hogy ha sok, a lombot is leviszi. Én nem ismerem, de állítólag ilyen az Etaphon is.

A burokrepedés szükséges mértékét különbözőképpen ítélik meg, általában akkor tartják jónak, ha a repedt kopáncsú diók aránya 40-70 %. 40-45 %-os repedtségnél a dióbelet körülvevő fásodó rekeszfalak (héjelválasztó szövet) már kemények és barna színűek, ami szintén az érettség jele. Rázásra az az ideális, ha a diószemek 70 %-án hajszálrepedt a burok. Ilyenkor már nemcsak a buroktalanítás végezhető el könnyen, hanem rázásra a dió is könnyen leválik, és a bél nedvességtartalma is megfelelő. Ekkor már nem 40-50, hanem 35 %-os a bél víztartalma, körülbelül.

A túl késői rázás sok előzetes hullással jár, mert a diófajták többsége hosszabb idő, hetek vagy egy hónap alatt hullajtja le dióját. De azzal a szakvéleménnyel már nem értek egyet, hogy a késői rázás férgesedéssel járna együtt. Meleg időben viszont a fán elképzelhető már a zöld burokban a dió túlmelegedése, a minőségromlás. Az érett dió bele már a fán is barnulásnak indulhat. A héjas dió ilyenkori minőségromlása egyrészt a kopáncsnak a dióra száradásában, másrészt a dióhéj barnulásában jelentkezik.

Száraz évjáratban, száraz szeptemberben előfordul, hogy a dióburok nem akar repedni, a dió rázásra még nem érett, ugyanakkor az idő meg halad. Ennek az állapotnak az szokott a következménye lenni, hogy a gépi betakarítás tervezett rendje, szervezettsége az első néhány csepp esőtől már felborul, mert a dióburok gyors repedésnek, a dió pedig hullásnak indul. És ha egyszer a várt eső megjön, a következmény az szokott lenni, hogy a dió tömegesen a sárba hull. A minőségi áru iránti követelményekről ilyenkor jobb említést se tenni.

A fa méretétől függően alkalmazandók a törzsrázó vagy nagyobb fáknál az ágrázó gépek.

A legegyszerűbb megoldású rázógép a köteles, excenteres rázógép. Ennél a gépnél a kötél megrántja az ágat, és az ág rugalmassága fejti ki az ellenkező irányú erőt. Nagyobb fáknál gond a kötél felakasztása a megfelelő ágakra.

Ez egy francia gép volt a képen, az AMB Rousset gépe. Magyarországon nem kapható, de idehaza megjelent két német gyártó kínálata is, a Bäuerle és a Feucht. Egészen kis teljesítményű traktorokhoz is jók.

További, kistraktorral működtethető köteles rázók:

Még az egyszerűbb megoldások közé tartozik a löködő rendszerű rázógép, ami nem fogja meg, hanem csak ütemesen löki a fatörzset vagy ágat. Hidromotoros hajtással. 50-60 cm-es vastag fatörzset is jól ráz.

Az AMB löködős rázógép mintegy 3 millió Ft-ba kerül, ami használhatóságához képest nem drága. Hátránya, hogy a kezelési pozíció kényelmetlen, egész nap hátrafele fordulva kell dolgozni. De létezik az AMB gyárnak olyan rázógépe is, ami megfogja a fát. A traktoroson kívül egy gyalogos dolgozó is kell hozzá, aki a rázóegységet kezeli. (Figyeljünk fel a munkavédelmi sisak használatán túl a vállvédőre is!)

A gép munkája fagykáros, 50 %-os termésmennyiségű évben:

Az ugyancsak francia Sommier rázógép is megfogja a fát.

Ugyancsak egyszerű megoldás, ha a hazánkban az egyéb gyümölcsfajok rázására leginkább elterjedt Schaumann rázógépet használjuk úgy, hogy csak löketjük a rázótoronnyal az ágat. A Schaumann cég már nem gyárt gépeket, de Martonvásáron működik egy gépgyártó vállalkozás, amelyik nagyon hasonló gépeket készít. A gép 27-30 cm-es vastagságú ágakig jó. Hátránya a Schaumann típusú gépeknek, hogy kicsi a teljesítményük. Napi 300 fával lehet számolni, ami 20 kg/fa termés esetén csak 6 tonna.

A ponyvás rázógép ponyvája kézzel húzható ki, négy ember kell hozzá. Maga a rázás csak néhány másodpercig tart. A ponyva mellé hullott diót külön fel kell szedni.



A ponyvát a dióval együtt a gép húzza vissza, a dió a gép szállítószalagjára ürül, ahonnan a szállítószalag mögé állított konténerbe gyűlik.

Hidromotoros meghajtású függesztett rázógép:

A gép fajtáját a dióültetvény kora is meghatározza. 30-35 cm-es törzsátmérőig a csonthéjasoknál használt rázógépek még jól alkalmazhatók. Idősebb ültetvényben speciális, traktorra szerelhető vagy önjáró rázógépek használhatók. Minden rázógéppel az a baj, hogy drága. Még az egyszerű, traktorra függesztett rázógépeket se kapjuk meg 5-6 millió Ft-nál olcsóbban. Hát még az önjárókat!

Gondoljuk meg tehát, a diótermesztés jövedelmezősége hány, milyen értékű gép beszerzését viseli el! Évente egy hónapnyi kihasználtsággal, géptároló-szín iránti igénnyel.

A rázás percenkénti 800-1200-as frekvenciával, 25-30 mm-es amplitudóval végezhető eredményesen. A fát nem károsítja. Egy-egy fát 2-20 másodpercig rázzunk. Ilymódon 90-98 %-os dióleválás érhető el.

Nem mindegy, a gép hol fogja meg a törzset. Ezt a gyakorlat alapján kell előírni a gépkezelőnek, mert ha magasabban fogjuk meg, nő ugyan a gyümölcsnél a kilengés, de csökken a leválasztó erő (az ún. "ébredő gyorsulás"), így romolhat a leválasztás hatásfoka. Figyeljünk munka közben! Másik diófajta is másként viselkedhet rázáskor.

Természetesen idős fákon egy-egy nagyobb ág rázása jöhet számításba, nem a törzs megfogása. És vannak speciális ágrázó gépek is.



Még ilyen ágrázó gép is van:

És milyen rázógépek vannak még?

Van a Sicma olasz gyárnak Mitos 80 típusú, dióra adaptált gépe, amit olasz ültetvényekben használnak is.

Van egy olyan rázógép is, amit John Deere traktor elejére szerelnek, és messziről rázza a fát. Ennél a gépnél a távolság miatt nincs taposási kár.

Ez is amerikai rázógép, Kaliforniában üzemel:

És van egy francia gyártmányú, Pellence típusú rázógép is, amiből Lengyeltótiban is láthatunk egyet működés közben, diószüretkor. Speciális, hidroakkumulátoros megoldású gép. A hidroakkumulátornak az a lényege, hogy az energiát gyűjti, és a rázáskor 3-4 percig 150 lóerőt képes leadni. Ez a gép 35-40 cm törzsátmérőig jó.

Rázógép bemutató Lengyeltótiban:



Rázás után:

Külön gond, hogy rázáskor már a gép előtt vannak lehullott diók, és a gép is ráz maga elé. Erre ügyeljünk. Vagy olyan gépet vegyünk, ami "nyomseprővel" rendelkezik, vagy a kisegítő személyzet - pl. két fő - söpörje el a gép elől a diókat, amint azt egy kaliforniai filmen magam is láttam.

2009-ben egy seprővel felszerelt rázógépet mutattak be Lengyeltótiban. Nemcsak a keréknyomból, hanem a traktor teljes szélességéből is elsöpri az addig lehullott diót. A gép előlről és hátulról:

A gép - figyelje meg tisztelt Kollégám, - egészen alacsonyan is meg tudja fogni a fát, és a rázókarokat magasba emelve is tud dolgozni. Nagy fákra is jó.

A diórázáskor használatos gépeket általában nem bordás, hanem ballonos gumikerekekkel szokták ellátni. Nem azért, mintha az kevésbé törné a diót, hanem azért, hogy a talajtaposást, tömörödést mérsékeljék. Ebből a szempontból a gyepesített talajfelszín előnyt jelent, mert kevésbé tömörödik.

A rázás ütemezéséről. Ha a dió felszedése nem bír az említett három napos késéssel lépést tartani a rázással, inkább a rázással álljunk le, minthogy a dió túl soká heverjen a földön. Így kisebb a kár.

Ha a rázásos dióbetakarítást egy ütemben teljesen el akarjuk végezni, a rázógéphez jelentős kézi dolgozó létszámot kell társítani. A ponyvás rázó előtt kézzel kell összeszedni a diót. Egy 3-4 fős csapatnak közvetlenül a rázógép előtt néhány fával járva kell az előzőleg lehullott diót ládába szedni, majd jöhet a rázás, a szállítószalag a ponyva behúzásakor a gép végében ugyancsak ládákba ürít, utánuk pedig a harmadik csapat következik, egy botos dióverő és két-három vödrös diószedő, akik már nem hagynak diót a fán és a fa alatt. Ennek a módszernek a képei:

És nem említettem, de egy pótkocsis traktornak munka közben az üres ládákat kell kiadagolnia, és a teliket felszednie.

Rázásos betakarítás esetén azzal számoljunk, hogy az összegyűjtött termés több mint 50 %-a levél, gally, szemét lehet, amit később kell eltávolítani. Ez az előző képen is látható volt.

A rázásos munkaművelet előtt hullott diót leginkább kézzel kell összeszedni. Mivel a diófa rázását az érés korábbi fázisában kell megkezdeni, a rázás előtt hullott dió mennyisége nem nagy. Minősége viszont annyira rossz, hogy nem keverhető a többi dió közé, külön kell kezelni, és külön válogatás után jöhet ki belőle kevés árudió.

Rázás Kaliforniában:

Rázógép használatakor ügyeljünk a mechanikai sérülés veszélyére. Törzsrázó gép okozta sérülés egy francia ültetvényben:

Rendresodrók

Mottó:
„A dió is odahulla”
(Arany János)

Mint ahogy Arany Jánostól is tudjuk, a dió oda hullik, ahova.

A gépi felszedés előtt jó, ha rendre tudjuk söpörni.

Persze, lehet kézzel is, de nem ajánlott. Ugyan, mitől dolgozna hatékonyabban egy diósöprő mint egy utcaseprő?

De ha nincs rendresodró gépünk, bizony, Kaliforniában is előfordul, hogy kézzel kell a diót rendre söpörtetni:

Vannak rendresodró gépek. A munkájuk eredménye így néz ki:

Sőt, így, rekordtermés idején:

Például létezik egy kistraktorra szerelhető rendresöprő gép, ami igen egyszerűen működik. Egy végtelenített szalag forog a haladási irányra keresztben, és a szalagra szerelt seprűk sodorják ki oldalra a diót. Bolognában a novemberenként megrendezésre kerülő mezőgazdasági gépkiállításon látni ilyent, Scopatrici Molon néven. Hátránya, hogy olyan kistraktor kell hozzá, amelyiknek elől is van kardánja.

Másik megoldás az önjáró söprőgép. Az olasz Bosco cég gyárt ilyent. Az első egy gyalogkíséretű.

A másik típusuk pedig önjáró. Nézzük körül!





Olyan megoldást is látni, hogy ugyanaz a traktor hordja a rázógépet és a söprőt. A traktor elején van a rendresöprő gép, hátul pedig a rázó. Vagy a másik gép, amelyik elől söpör, hátul pedig fúj.

Nemcsak söpörni, fúvatni is lehet a diót. Szükségből permetezőgéppel is megoldható az oldalra fújás.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább