Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

Termőre fordulás

Mottó:
„Én ültettem a diófát,
Más köti hozzá a lovát,
Én szerettem meg egy szép lányt,
Más éli vele világát.”
(magyar népdal)

Bizony, mint a magyar népdal is mondja, aki diófát ültet, nem biztos, hogy a hasznát is élvezni fogja. Vagy mint J. Botting írta:

There once was a man from St. Stewem;
He planted nut trees and he grew'em.
After decades had passed,
They bore fruit at last
But he hadn't no teeth left to chew'em.

Vagyis, mire diófánk teremni fog, fogunk se marad, hogy termését megkóstoljuk.

Ne reménykedjünk, hogy a mi diófánk ilyen fiatalon teremni fog. Ennek az ukrán hölgynek sikerült, - biztosan tud valami boszorkányságot, - de nekünk nem fog.

A dió jellemzően későn termőre forduló gyümölcs. Bár termését a második - esetenként az első - éves csemete is megmutatja, és attól kezdve mintegy 4-5 éves időszakon keresztül egyre több diót érlel, az első érzékelhető mennyiséget kb. a nyolcadik évben termi a dióültetvény. A termőre fordulás ideje nagyban függ a termesztett fajtától.

A megállapított (megállapítható) termőre fordulás ideje előtti termés a csemeték erőállapotán kívül attól is függ, hogy hány elágazása, az előző év őszén hány beérett, jól fejlett csúcsrügye van a fának, mert csak az azokból kitörő hajtásokon találunk nővirágot. Ha - pl. az őszi időjárás miatt - nem érik be a vesszőkön a csúcsrügy, a következő évben legfeljebb több kitörő hajtással számolhatunk az oldalrügyekből, amelyeken fennáll a reményünk, hogy a második évben több csúcsrügyet kapunk.

Mindezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy a dió bár későn fordul termőre, nem azért, mert termőképtelen, hanem mert előbb lombkoronát, vesszőket, csúcsrügyet kell kialakítania. A fiatal fa is teremhet, dehát a termésmennyiség elenyésző.

Bár a diófák termőre fordulása fajtától, típustól, egyedtől függően igen széles időintervallumban következhet be, 5-15 éves koruk között, minden szakirodalomban azt olvasni, hogy az oltványdiók hamarabb fordulnak termőre, mint a magoncok. Ennek a tapasztalatnak az az oka, hogy, minden diófának át kell jutnia a fiatalkori fejlődési állapoton. Az oltványok alanya már a szemzés, oltás előtt mondjuk 2 évig fejlődik, azután történik a szemzés, oltás. Ezután újabb 2 éves faiskolai időszak következik, így a kiültetett oltványcsemetének négy év előnye van.

Turcanu moldáv professzor szerint - biztosan úgy van, ahogy mondja, - az oltványok gyorsabb termőre fordulása a faiskolai alany- és oltványnevelés eredménye. Minden év végén elvágják a csemete főgyökerét, ezáltal az oldalgyökereket kényszerítik gyorsabb növekedésre, nagyobb oldalirányú kiterjedésre, nagyobb, tápanyagban gazdag felső talajréteg átszövésére. Érthető, ha a csemete számára elérhető több tápanyag nagyobb növekedést eredményez, a fiatal fa nem termő időszaka lerövidül.

Szakírók gyakran hangoztatják az oltványok korábbi termőre fordulását a magoncokkal szemben, pl. Hollandiában az oltványokról már 3 év elteltével termést várnak, a magoncokról pedig 10-12 év elteltével.

Előbb várható termés, tehát gyorsabb a termőre fordulás az oldalrügyes diótípusoknál, fajtáknál, a hagyományos, csúcsrügyből termő típusokhoz képest. Ha a fa jellege inkább genetikus mint vegetatív, vagyis a rendelkezésre álló tápanyagokból nagyobb arányban és korábban fejleszt virágokat, termést, logikus, hogy kevesebb tápanyag jut a törzs, az ágak nevelésére. Az oldalrügyes típusú diófák kisebb koronát fejlesztenek, de a korona jobban be van rakódva terméssel. Ez a megállapítás fokozottan érvényes a fürtös termést produkáló típusokra.

Gyorsabb termőre fordulást, már fiatal korban lényegesen nagyobb termést produkálnak a sövénydiók. Egy sövénydió-kísérletben négyéves korban már 0,3 t/ha termést értek el, ötéves korban pedig 1,3 t/ha-t.

Termőkorba fordult dióskert:

A dióültetvény attól kezdve adja termésének maximumát, amikortól a fák koronái beborítják a talajfelszínt. Persze, azért fontos, hogy a korona később is megvilágított maradjon, ritkítással tartható a magas terméshozam.

Diótermés:

Szép, szép a diótermés, de mennyi? Mennyire számíthatunk? Két becslési módszer is a rendelkezésünkre áll, amíg saját, üzemi tapasztalatunk nem alakul ki. Egyrészt, azt mondják, az oltvány-diófákról ha a termőkort elérték, fánként 20 kg száraz, héjas termés várható. Másrészt, próbáljuk egy termőkorú diófa leveleinek számát megbecsülni, és ahány levele van, annak nyolcadrésze diószemet várhatunk.

Mindenesetre, amíg a diófa leveleit számolgatjuk, diófánk addig is növekszik, annyival közelebb leszünk a termőre forduláshoz.

A megporzásról

Bár egy szál barka mintegy 2 millió pollenszemet bocsát ki, üzemi diósgyümölcsösökben úgy szokták méretezni a porzófák elhelyezését, hogy szélirányban mintegy 100 m-ig lehet számítani a pollen terjedésével, beporzó hatásával.

Házikerti, hobbikerti ültetéskor is fel szokott merülni a kérdés, hogy egy szem diófánk mellé ültessünk-e egy másikat, porzófának. Vannak szakemberek, akik ezt ajánlják, mások pedig nem. Olyan szakvélemény is van, amely szerint azért nem kell porzófa, mert a dió önbeporzó, egyszerre nyílnak hím- és nővirágai. Ezzel a véleménnyel vigyázzunk, mert ugyan valóban létezik egy-két ilyen fajta, és magról kelt diók között is előfordulhat esetleg ilyen, a diófák többsége a külön idejű hím- és nővirágzás miatt idegen beporzást igényel.

Mégis luxus lenne minden termőfa mellé porzófát ültetni. Egyrészt elérhető távolságon belül több diófa lehet, amely megadja a szükséges időben a szükséges pollenmennyiséget. Másrészt a pollenszórás ideje nemcsak a fajtától függ, hanem az adott év időjárásától is, és egy fajtán belül a fák egyedi különbségeitől is, dacára annak, hogy genetikailag ugyanarról az állományról van szó. Ha több, azonos fajtájú, tehát elvileg azonos időben virágzó diófánk van, a virágzás idejében mindenképpen lesz különbség, mert a jobb erőben lévő, jól fejlett csúcsrügyekkel rendelkező, valamivel melegebb fekvésben elhelyezkedő egyedek előbb hajtanak, és viszont. Így a beporzás biztosított.

Én nem vagyok a porzófák ültetésének híve.

Árutermelő üzemi viszonyok között azokat a diófajtákat ajánlották együtt telepíteni, amelyek hím virágainak nyílási ideje nagy biztonsággal esik egybe a nővirágok nyílási idejével. E tulajdonságokban a hazai típusok között jelentékeny különbségek vannak, de az elmondható, hogy a legnagyobb mennyiségben szaporított három magyar fajta, a Tiszacsécsi 83, a Milotai 10 és az Alsószentiváni 117 kölcsönösen jól porozzák egymást (és magukat).

Diótelepítés előtt a leendő diótermesztőnek ajánlható, hogy ne csak szakemberek véleményét kérjék ki, (mert ahány szakember, annyiféle a vélemény), hanem a fajtaleírásokat is alaposan tanulmányozzák át.

Az utóbbi években megszaporodtak a beporzás ellenkező végletéről, a túlporzásról szóló hírek. Lengyeltótiban hosszú éveken át vizsgálták ezt a kérdést. Úgy merült fel a probléma, hogy egy diótáblában az uralkodó szélirányra keresztben egy porzófa-sor volt ültetve, és érdekes módon a porzósortól a virágzás idején fújt szél irányában csak töredéke volt a diótermés, mint a szél felől eső részen. A következő három évben pedig már tudatosan vizsgálták, és a jelenség igen jellemzően ismétlődött.

A vizsgálatba bekapcsolódott Szentiványi Péter érdi kutató is, aki a jelenség okát a túlporzásban, a több pollenszem által a csírázás során kifejlesztett nagyobb etilén-mennyiséggel magyarázta, ami káros a nővirágra, elpusztul tőle. Véleménye szerint egy nővirágra 15-20 pollenszemnél ha több hull, az már káros.

Azért a diótermesztőknek sem ártana a külföldi szakirodalmat tanulmányozni. Jaltában - hiába feküdt Jalta a volt Szovjetunióban, a Gonosz Birodalmában, akkor is - a Nyikicki dióskertben ez a jelenség már 1980-ban leírásra került.

Hogy mindebből mi a tanulság? Talán annyi, hogy ha van is külön porzófánk, sok nem kell. 1 %-ról beszélnek manapság, a 2 %-ot már sokallják azok is, akik ragaszkodnak a porzófák telepítéséhez. Vezető diókutatónk, Szentiványi Péter ma már azon a véleményen van, hogy a magyar alapfajtákhoz (A-117, M-10, T-83) egyáltalán nem kell porzófa.

És ha van még egy tanulság, az az lehet, hogy hiába szépek és erősek, egészségesek egy magonc-ültetvényben lévő diófáink, a fák igen eltérő virágzási ideje, a nővirágzás teljes időszakában állandó pollen-túlterhelés az egyik oka lehet a magonc-ültetvények alacsony hozamának.

A diófa - mint tudjuk - individuális fa. Ha egy magányosan álló diófának a saját hím- és nővirágzása csak kis részben is de összeér, a termékenyülés kielégítő, nem beszélve a más fák távolról is megérkező csekély pollenjéről. És nem beszélve az apomiktikumról. Ez mind elég a faj fenntartásához.

A három hazai alapfajta mindegyike kellő apomiktikus tulajdonságokkal rendelkezik. Az új, keresztezett fajták apomiktikus tulajdonságaira nézve még nincsenek kutatási eredmények. Maga Szentiványi Péter, aktív diókutatásait befejezve az újabb fajták telepítőinek azt ajánlja, saját viszonyaik között maguk vizsgálják meg ezt a kérdést. A vizsgálat módszere igen egyszerű. Egy adott, vizsgálandó diófajta még szét nem nyílt bibéjű nővirágai közül 50 vagy 100 db-ot vattával bugyoláljunk be, és apró fóliadarabot erősítsünk rá befőttes gumival. Majd elvirágzás után vegyük le a vattát, és a terméskezdeményeket számoljuk meg. Százalékosan állapíthatjuk így meg az adott diófajta apomiktikus jellegét.

A nővirágzás időszakának vége felé - ha már nem lesz több fagy - a dióskert várható termése már megbecsülhető. Amikor a nővirágok bibéje vízszintesre nyílik vagy túlhajlik, a megtermékenyült nővirág magháza borsó nagyságú apró dió kinézetet mutat. Amelyik nővirág nem termékenyült meg, avagy a túlporzás miatt pusztul el, ilyenkor még szépen néz ki, de a magház nem vastagodik. Nem is fog később se, az ilyen virágból nem lesz termés.

A következő képen látható virágból termés lesz, az alsó képen láthatókból pedig csak az egyikből.


A diótermés a megporzástól számított 4-4,5 hónap elteltével érik meg. Hazai fajtáink a későn virágzó, ezért rövidebb tenyészidejű diófajták közé tartoznak, a késői virágzás nem jár feltétlenül a késői szürettel. Még a miénknél valamivel kedvezőbb, melegebb éghajlatú vidékeken, például Szlovénia déli részén is - a későtavaszi fagyok elkerülésére - a késői kihajtású fajtákat ajánlják.

Azt hiszem, az éven belüli események, munkák számbavételekor a tavaszi fagy esetén szükséges teendőkről nem kell beszélnünk. Ha telepítéskor kellően óvatosak voltunk, és az ígért globális felmelegedés ellenére mégis megjön a tavaszi fagy, nem tehetünk mást, csak csendben mérgelődünk. Volt már ilyen, és lesz is. Így is ugyanazt az eredményt érjük el, mintha az alábbi, nem részletezendő fagyvédelmi eljárásokhoz folyamodtunk volna, csak sokkal olcsóbb.


Ezt mind kipróbálták már.

Amivel valamit csökkenthetünk a fagyveszélyen, ha már nyakunkon a fagy, az a talajfelszín kisugárzásának növelése. Ha művelt felszínünk van, tárcsázzunk, ha füvesített, akkor kaszáljunk nagyon gyorsan. Ezzel talán nyerhetünk 2-3 C°-ot. A gyep egyébként fagyveszélyesebb, mint a művelt felület.

A növényvédelemről és a diószüretről nagy terjedelmük miatt külön beszélünk, ezért itt a könyv logikai sorrendjét két nagyobb bakugrást követően folytatjuk. A növényvédelem és a diószüret két nagyobb, megkerülhetetlen téma, hamarosan részletesen lesz róluk szó.

Most pedig ott folytatjuk, mintha már a diószürettel is végeztünk volna.

Szüret után

Mottó:
„Ha dió megérik, levele lehullik”
(Felvidéki magyar népdal)

Mottó:
„A házfal rózsaszin már:
őr diófánk ir rá
idegen betüket.”
(Babits Mihály)

Diószüret után így néz ki a diósgazda kosara:

És így néz ki a diófák alja:

A lehullott diólombbal valamit kezdeni kell, mert a gnomónia következő tavaszi fertőzésének a melegágya. Például fűkaszával aprítható, fagyos vagy száraz állapotban. Az ötletet egy francia diósgazda honlapján olvastam, én is kipróbáltam.

A diófa lehullott lombjáról szinte alig írnak. Egy amerikai honlapon azt olvastam, hogy hasznos, mert segít a gyomokat irtani. De ha nem gyom, hanem pl. fű van a diófa alatt, akkor már ez nem igaz.

A rendelkezésemre álló információk szerint a diólevél eltüntetése a diófa környezetéből két okból szükséges. Az egyik a diólevélből kimosódó juglon, ami a növények többségére növekedésgátló, mérgező hatású. Ide sorolják az almafát, a paradicsomot, a burgonyát is. Ha a növényölő hatástól tartunk, a diólevelet jobb minél előbb eltávolítani.

Az viszont kétségtelen, hogy a diófa gyökerei is termelnek és bocsátanak ki juglont, dehát a diófa alá amúgy sem ültetünk semmit, esetleg egy kis füvet szeretnénk.

Kiskerti megoldás a diólevél komposztálása. Egy ökológiai szakembertől azt hallottam, a diólevelet nyugodtan komposztálhatjuk, mert a juglon viszonylag hamar elbomlik, és utána a diólevél-komposztnak nincs káros hatása.

A komposztálást viszont szerintem nehezíti, hogy a diólevél anyaga lassan bomlik. Egy kis nitrogén-műtrágya rászórásával, a levelek megtörésével, földes keveréssel a lebomlás gyorsítható.

A komposztálás céljára a diólevelet össze kell szedni. A ház körül ma már nem kell feltétlenül kézzel összegereblyéznünk, egyre gyakoribb a lombporszívó használata. Megpróbálkozhatunk vele, de nagy eredményt ne várjunk. Az összetett leveleket nem szereti, azoktól könnyen, gyakran eldugul a ventillátorház levegőszűrője. Főleg, ha a diólevél nedves. Leginkább fúvó üzemmódban érdemes megpróbálkoznunk vele.

Dehát a komposztálással mindenképpen munka van. Nekem a legszimpatikusabb a diólevél elégetése. Mi a ház körül ezt csináljuk. De ha Ön olyan lakókörnyezetben lakik, ahol az égetés nem illik, akkor nem ajánlható. És csak a száraz diólevél ég. Az égetéssel azért is vigyázni kell, mert a diófa törzsének, ágainak közelében a tűz sugárzó hője is elég ahhoz, hogy a törzs vagy az ágak károsodjanak, és van olyan gomba, ami az ilyen károsodott ágrészen azonnal megtelepszik.

Egy másik ökológiai szakember szerint az égetés azért káros, mert hasznos szervezetek pusztulhatnak. Ezt a véleményt azért túlzónak tartom.

A másik ok, ami miatt a diólevéllel kezdeni kell valamit, az, hogy a gnomónia gomba a lehullott lombon jól áttelel. (Mert a lomb nem bomlik el tavaszig.) Esős tavaszon komoly fertőzést, kárt tud okozni, mert a spórái az esőcseppek hatására szóródnak ki. Ha ez ellen akarunk védekezni, elég a diólombot a tél végéig, a fagyok megszűntéig eltüntetni. Üzemi dióültetvényben ezért ajánlatos késő ősszel, esetleg télen, ha olyan az idő, legkésőbb koratavasszal valamilyen talajmunkát - pl. tárcsázást - végezni.



Ezért tehát ha Ön a földbe ássa, az szerintem jó megoldás, de ne almafa közelében, vagy ott, ahol paradicsom vagy burgonya lesz. A földben gyorsan elbomlik a levél, és benne a juglon.

A dióskert télen mélynyugalomban alszik.

Kár lenne, ha álmát a fák közé betévedő vadak - őzek - zavarnák, mert az őzbakok hajlamosak a fiatal diófák törzsén dörzsölni szarvukat. A nyulak pedig a fiatal diófák törzsét képesek alul körberágni, és ezzel pusztulásukat okozni.

Az ilyen károk elkerülésére jó, ha télen is gyakran megtekintjük a dióskertet. Sőt, társaságot is hívhatunk. Vadásztársaságot, az őzek és a nyulak kilövésére.

Tisztelt szakács Kollégám, tetszik tudni, hogy milyen jó a nyúlhús diós-fokhagymás mártásban? Nem beszélve a szarvasgerincről, ugyancsak diós mártásban. Egy jó diós őzfilével pedig Ön nyerhetne szakácsversenyt.

Bevételek

Mottó:
„Dió koppan orrod elé-
mért jársz üres zsebbel?”
(Buth Emília: Ősszel)

Megneveltük a diófát, a termést betakarítottuk, már a markunkban van. Már azt hisszük, nyert ügyünk van.

Micsoda tévedés! El kell adnunk, hogy pénzünk, bevételünk legyen, mert családunknak már nagyon hiányzik az a pénz, amit egy évtizede csak bele-bele fektetünk a dióskertbe.

Próbáljuk meg a bevételeket megbecsülni!

Abból nem indulhatunk ki, amit a diófa termőképességéről különböző leírások közölnek, pl. "Egy idős diófa az élete során 20 tonna diót képes teremni." Száraz, héjas diót. Ehhez 50 éven át évi 400 kg-ot (évi 26.000 db-ot) kellene teremni. Ez nem megy. Dorofejev professzor is, Turcanu professzor is 300 kg-ban jelöli meg a legnagyobb, 300 éves, jól termő, szabadon álló diófák lehetséges éves hozamát. És vegyük hozzá, hogy a diófa az első 5-10 évben még kimondottan keveset terem.

Abból viszont már kiindulhatunk, ami nem szakírók véleménye, hanem tényadat.

Kaliforniában évente igen részletes statisztikák készülnek. Egy termő diófára vetítve az 1990-es és a 2000-es évek közötti dekádban a különböző termőhelyeken és a különböző években 1100-2700 db dió termett fánként, vagyis 15-40 kg, de jobban közelítünk az átlaghoz, ha azt mondjuk, hogy 1600-2000 db-ra, 25-30 kg-ra lehet nagyjából számítani. Kaliforniában. Ez több, mint az a 20 kg/fa, amit az imént említettem a moldáv Turcanu professzor nyomán, pedig az is szép lenne. Három tonna lenne egy hektáron a 8x8 méteres kötésű ültetvényből.

Ennyit potenciálisan a mi diófajtáink is tudnak, ha gondosan műveljük a dióültetvényt, és a külső, időjárási, talaj-, stb. körülmények is jók. Nem azt mondom, hogy ennyi a jelenlegi magyar átlagtermés, mert azt az érdi kutatóintézet 2 t/ha-ban jelölte meg. A 2 tonna a mai magyar valóság, a 4 tonna pedig az, ami elérhető lenne.

Diótermésünkért milyen árat várhatunk el? Sok helyről szerezhetünk árinformációt, és minden információ igaz is lehet, de talán a földművelést irányító minisztérium 2007. október 3-án közzétett referencia-árai a legmegbízhatóbbak. Eszerint a héjas dió termelői felvásárlási ára:

Ezekhez az adatokhoz már csak azt kell tudnunk, hogy a szárítóüzemmel rendelkező felvásárlók nedves, szárítatlan diót is felvásárolnak, aminek az ára talán a fele lehet a száraz dió kereskedelmi árának. Mint ahogy ha kukoricáról beszélünk, mindig hozzá kell tenni, hogy májusi morzsoltban kell érteni, úgy a héjas dió esetében elvárható lenne a száraz dió árát közzétenni.

És nemcsak ez a probléma a hazai árakkal, hanem a kisgazdaságok és az árutermelő ültetvények közötti különbség is.

A bevételek kalkulálásakor nem szabad a hazai dióbél-árakat alapul venni, mert a hazai piacokon és a kisebb kereskedőknél a házikerti dió kapható, amelynél a gazda olyan olcsón is eladja, amilyen olcsón csak megveszik, nincsenek üzemi, termesztési költségek. A hazai hipermarketek kínálata pedig alacsony minőségű, olcsó importdió.

Csak az exportárakból indulhatunk ki, mert a hazai dió zöme, a hazai termés 60 %-a megy exportra. Ez a piac, nem a hazai. A világ legnagyobb dióimportőre, Németország itt van a szomszédunkban. A német import héjas dióban 12-16 ezer tonnára rúghat évente, ezen felül a dióbél 5-6 ezer tonnára. (A következő kimutatásban a dióbél héjas dióra van átszámítva.)

Gondolom, a német importba mi is beleférünk. Svájc is jelentős importőr, mert hiába szűnt meg a belföldi diótermelés, a svájciak hozzászoktak egyedülállóan magas diófogyasztásukhoz, és nem akarnak lemondani róla. De legyünk figyelemmel az utóbbi időben nagyon feljött lengyel importra is!

De az exportárak se magasak, a német piacon a kaliforniai, kínai, chilei, moldáv, stb. dióval kell versenyeznünk.

Jelenlegi irányszámként alapul vehetjük, hogy a héjas diót a legnagyobb hazai héjasdió-exportőr cég 2004-ben 300-400 Ft-ért vette meg a termelőktől. Kivel hogy tudott megegyezni.

A dióbél export-árára pedig a német kereskedők által fizetett árakat célszerű alapul venni, mert annak nincs értelme, hogy egy termelő egy felvásárlónak adja el a dióbelet, és az exportálja. 2004-ben 3-3,5 euro volt a dióbélre elérhető a német piacon a magyar termelő számára. Igaz, 2005-2009 között már 4-5 euróval számolhattunk.

Tisztelt Kollégám, nehogy azt higgyük, hogy a világ szerencsésebb vidékein jobb ára van a diónak. Kaliforniában a héjas dió termelői ára már három éve nem mozdul el az 1,2 $/kg-ról, vagyis mintegy 240 Ft-ról. (Korábban volt már 1,6 $ is.) Erre még rájön az amerikai kontinensen való átszállítás és az óceánon való áthajózás költsége is, mire Hamburgban áru lesz belőle. Nekik is ennyiből kell kijönni, igaz, hozamaik legalább a mi jellemző átlagterméseink kétszeresét elérik.

És ne csak a bevételeket nézzük, hanem a költségeket is. Nálunk is, versenytársainknál is. A saját élőmunka becsült költségét is számítsuk fel!

A költségszámítás menete a következő lehet. Először össze kell állítani a diótelepítés és a termőre fordulás idejéig történő ápolás költségeit. Ez egy adott összeget ad ki, ami az ültetvény bekerülési költségének tekinthető. Ennek a költségnek az ültetvény várható termőkorú életének idejére osztott évenkénti értékcsökkenése a termőkorú évek fix költsége. Erre jön a termőkori évenkénti költség, és a kettő együttes összegének kell megtérülnie az évenkénti hozamban.

Azt tartom a leghelyesebbnek, hogy a leendő diósgazda maga kalkulálja ki várható bevételeit és költségeit, 20-30 évre előre, mai árakon. Mindenkinek más a helyzete, mindenki más technikai eszközökkel dolgozik, eltérő összegeket ruház be, más szolgáltatásokat vesz igénybe, így költségei is eltérnek.

Ha mindent felszámoltunk, azt tartanánk reálisnak, ha diónkat aranyáron adhatnánk el:

Dehát, bár olyan is van, nem minden diótermesztő Aranyember. Azért próbáljunk minél magasabb árat elérni!

Kaliforniában a legdrágább a diótermesztés a világon, ha az ültetvény létesítésének és éves művelésének túlgépesített költségeit nézzük. Náluk 7-7,5 millió Ft-nak felel meg 1 ha dióültetvény létesítése, termőkorig. Azon túl pedig évi 8-900.000 Ft-nak megfelelő költségük van.

Nálunk jóval alacsonyabbak a költségek, ez a mi versenyelőnyünk. És jóval alacsonyabbak a hozamok, ez pedig a versenyhátrányunk.

A mi diótermesztésünknek ez a gyümölcse:

És itt látható a remény, hogy a magyar diótermesztőknek is feljön egyszer a napja.

Talán.

A diótermesztés jövedelme.

Mottó:
„Akinek diófái vannak, az gazdag.”
(Marokkói arab közmondás)

Mottó:
„Diófát ültetni nem érdemes.
Diófát örökölni érdemes.”
(Tiszaháti közmondás)

A diótermesztés jövedelméből meg lehet élni. Régen is meg lehetett. Carl Julius Weber írta a 19. században: „Egy kérvényt tartottam a kezemben, amelyben egy paraszt a házassági kérelmének engedélyezhetőségét azzal indokolta, hogy egy évi dióterméséből 300 gulden bevétele volt.”

Persze, a 19. század elmúlt. Ma, a 21.-ben már lényegesen árnyaltabb a kép. A diósgazdák körülményei nagyon eltérnek egymástól, jövedelmük is erősen különbözik, attól függően, hogy ki, hol, mekkora területen, melyik piacra, mekkora beruházott tőkével gazdálkodik.

Mégis, tisztelt diótermesztő Kollégám, azt mondhatom, hogy az egész világon, ahol a dió megterem, termesztik is a diót. Kisebb-nagyobb gazdaságokban, kisebb-nagyobb eredményességgel. Vannak csődök is, és vannak kiemelkedő jövedelmek. Szélső értékként hadd utaljak a hamarosan sorra kerülő fejezetek közül az iráni diótermesztőkre, akikről Farsheed Partoo iráni fotoművész felvételeit is mellékelni tudom.

Ők az egyik véglet a diótermesztők társadalmában. A másik pedig Tazmániából, Ausztráliából Webster úr, - akiről nincs fényképem, - az ő éves adózott nyeresége 2005-ben 2,3 millió ausztrál dollár, vagyis több mint 500 millió Ft volt. 350 hektár dióskertből.

Magam - úgy gondolom, a diótermesztők többségével együtt - eközött a két diótermesztő között helyezkedem el.

Jelenleg Magyarországon diótermesztési jövedelmezőségi kutatást egyedül az érdi intézet végez. Számításaik eredményét - a diótermesztés gépesítési lehetőségeinek változásával, a költségek aktualizálásával - évente ismertetni szokták. A konkrét számok nem annyira érdekesek, mert minden diósgazda helyzete más, üzemnagyságtól, gépesítettségtől, tőkeellátottságtól, stb. függően. A lényeg szerintem az, hogy manapság közel azonos költséggel lehet kézi munkával vagy gépesítéssel termelni a diót. Ha egy ültetvény élettartamára vetítjük ki a költségeket és a terméshozamot, jelenleg átlagosan 250-300 Ft-ba kerül 1 kg szárított héjas dió előállítása.

A másik fontos irányszám pedig az, hogy a dióültetvénynek fánként 10-12 kg-ot kell az élettartama alatt évente teremnie (a neveléskori időt is beszámítva), hogy a jövedelmezőségi minimumot elérje, vagyis az ültetvény élettartama alatt ne legyen veszteséges. Persze, ehhez az szükséges, hogy a (héjas) diót 300 Ft fölött tudja a termelő eladni. (2003-as adat)

Ha tisztelt Kollégám kalkulálni akarja, mekkora dióskertet kell művelnie ahhoz, hogy annak jövedelméből megéljen, azt ajánlom, hogy a várható bevételből induljon ki. Vegye számításba, hogy 10-20-30 év múlva mennyit fog teremni egy most elültetendő fa. 10 éves korában 3-4 kg héjas dió reálisan elvárható. A jelenlegi magyarországi átlagtermést hektárra vetítve 2 tonnára lehet becsülni, a termőkor átlagában.(10 év előtt még igen keveset terem, és azután enyhén növekvő terméssel lehet számolni.)

A három magyar alapfajta (M-10, A-117, T-83) potenciális termőképességét 2-3 t/ha-ban adta meg az érdi kutatóintézet. A további öt új fajtáét pedig 4-5 t/ha-ban.

Az éves termést szorozza be a jelenlegi héjas dió termelői - nem piaci! - árával, amit vegyünk durván 300 Ft/kg-nak. A dióbéllel ne számoljon, mert a diótörés, válogatás külön tevékenység, rosszul fizetett munka, és nagy volumenű termelésnél nem jöhet szóba, hogy a termelő le is törje. A várható bevétel 10 %-ával kalkuláljon, mint jövedelemmel, de előbb ellenőrizze, hogy a 90 %-ot kitevő költségek valóban kijönnek-e a 90 %-ból. Mennyi gépi és kézi munkával, műtrágyával, növényvédőszerrel számol, és mennyi lesz a dióültetvény, a kerítés, a gépek, az öntözőrendszer, stb. éves értékcsökkenése. A diótermesztést szolgáló teljes beruházási költséget - nemcsak az ültetvény, hanem a gépek, épületek, esetleges öntözőberendezés, stb. költségét - minden eltelt év végén szorozza meg az adott év inflációs rátájával, és a következő év kezdetén így fogja pontosan tudni, hogy addig mennyit fektetett be. És természetesen minden olyan évben, amíg csak költség van a diósban, de bevétel nincs, az évenkénti anyag-, munkabér-, közteher- és egyéb költségeket is összesítse, és hasonlóan göngyölítve vigye tovább a következő évre.

Ha tisztelt Kollégám a dióültetvény telepítése, gondozása során a legnagyobb szakértelemmel és gondossággal járt el, már csak egyet tehet. Járulékos beruházásként emeljen a dióskert szélében egy feszületet, és kérje Isten segítségét. Mint az alábbi képen látható dióskert gazdája, Nyíracsádon.

Dehát, felgyorsult az idő. Mióta az előző bekezdést írtam, amiben lebeszéltem tisztelt diótermesztő Kollégámat a diótörésről, megjelentek az üzemi méretű diótörő és válogató gépek. Ma már a diósgazda reálisan gondolhat a saját termésű diójának dióbélként történő értékesítésére. De nem mindenki, csak a 10-30 hektár közöttiek. Akinek kisebb diósa van, annak nem fog a gépesítés költsége megtérülni, akinek pedig nagyobb, annak kicsinek fog bizonyulni a jelenleg (2011-ben) elérhető technika kapacitása.

De ne felejtsük el, hogy hivatalos szinten a diótörés élelmiszeripari tevékenységnek minősül, annak minden olyan előírásával együtt, ami a diótörést nemcsak feleslegesen drágítja, hanem esetünkben értelmezhetetlen is. Csak egy példa: Ahhoz, hogy a diótörő tevékenységet az illetékes hatóság nyilvántartásba vegye, úgynevezett gyártmánylapot is készítenünk kell, amiben részletesen le kell írni a leendő termék összetevőit. Valahogy így:

De, le kell írnunk, különben nincs nyilvántartásbavétel. Szóval, ez már nem diótermesztés, ehhez már nem értek.

Bizony, a gazda elég sok év múlva jelentheti ki, hogy a diótermesztés most már nem viszi, hanem hozza a pénzt.

A diótermesztés mint vállalkozás a paraszti tevékenységek közül a legúribb. Azoknak való, akik nincsenek rászorulva a föld hasznának évenkénti kivételére. Vagy azoknak, akiknek más, jövedelmet termelő tevékenysége van összevonva diótelepítéssel, és így nyereségük utáni adófizetési kötelezettségük lecsökken. Minden esetben a jövő érdekében végzett jelenlegi befektetésről van szó.

Tessék sokáig számolgatni, és csak azután belevágni! Tessék megnézni a baloldali képet! Lehet, hogy tisztelt fiatal Kollégámnak is ilyen szép ősz szakálla lesz, mire dióültetvény-beruházása megtérül.

De mondok valamit.

Ha tisztelt Kollégám dióültetvény-beruházásban gondolkozik, nem muszáj a tervezés, előkészítés, ültetés, nevelés évtizedeit bevétel nélkül végigdolgoznia. Kész, termő dióst is lehet vásárolni, és akkor a megtérülési számítások is sokkal könnyebbek.

A következő képen látható 8 ha területű termő dióültetvény éppen most eladó. Kaliforniában, Winters községben. Ha van rá elég dollárja.

Nem írták, hogy mennyiért vesztegetik, de közelebb, Isztanbul szélén, a Balaban úton is eladó egy dióskert (talán 2-3 hektáros lehet), egy beleépített 100 m2-es lakóházzal. A ház szép, a diófák még növésben vannak. 97 millió Ft-ért a miénk lehet.

Tisztelt dióskert-ültető Kollégám, nem rossz az ötlet!

Üzletszerűen mi is foglalkozhatunk vele. Ingatlanfejlesztés. Házat építünk, dióst telepítünk mellé, és veszik, mint a cukrot.

De várjunk egy kicsit, egyelőre ne rohanjunk még Isztanbulig se, nézzünk körül néhány hazai dióskertben. Erről szól a következő fejezet.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább