Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

Oltás mélynyugalomban, konténeres alanyra

Ezt az oltási módot akkor alkalmazhatjuk, ha az alany és az oltóvesszők vastagsága megegyezik, tehát az alany kétéves, vagy jól fejlett egyéves.

Ha a konténeres módszert alkalmazzuk, nem szükséges, hogy az alany a konténerben nevelkedjen, elég, ha az előző ősszel, a szezon végén tesszük bele. Ne gondoljunk nagy konténerre, 2-4 literes edény is elég. Legkésőbb koratavasszal ültessük az egy éves alanycsemetéket a konténerekbe. Az ültetőközeg felerészben jó minőségű talajból, negyedrészben homokból, negyedrészben szervesanyagból (tőzeg, fűrészpor, stb.) álljon, elkeverve. Kevés perlitet is adjunk hozzá. Ha koratavasszal ültetünk, a törzs 1/3-a fölött messük el az alanyt. Ha már tavaly is az edényben volt, elég a tél végén a törzs felső részét elvágni.

Ha nincs izzasztókamránk, az oltást akkor helyes elvégezni, amikor az alany rügyei megmozdulnak, megjelenik a vöröses vagy zöldes szín. Az üvegházunkban minél tovább tudjuk az alacsony, de az alany kihajtását biztosító hőmérsékletet tartani, annál tovább tudunk oltani. Elkezdhető februárban, befejezhető májusban.

Nagyobb arányban biztos az oltás sikere, ha izzasztókamrával rendelkezünk. Ez olyan helyiség, amelyben 28 C°-ot tudunk tartani, se többet, se kevesebbet. Oltás után a szaporítószövet kifejlődéséhez ez a hőmérséklet a legjobb. Ez esetben nem kell a rügyek elszíneződését megvárni, az oltás mélynyugalomban elvégezhető.

Az oltóvesszőt az előzőekben tárgyalt módon és minőségben szedjük meg.

Az oltáshoz rendkívül éles kést használjunk. Legyünk tekintettel arra, hogy a diófa keményebb, mint más gyümölcsfák.

Ékoltást alkalmazunk, amit az angol nyelvű irodalom ez esetben side graft techniqe-nek mond. Az oltás menetének amerikai leírása:

Először vágjuk be az alanyt az első kép szerint. Fölülről lefelé, ferdén, mintegy 4 cm hosszú vágást ejtsünk, olyan magasan a talajszint fölött, hogy kényelmesen tudjunk dolgozni. Az alany vastagságától függ, hogy milyen mély legyen a vágat, de a fabélen haladjon át. Amennyire lehet, egyenesen vágjunk, ne görbén. A bevágás után a vágatot az oltóvessző behelyezéséig tartsuk zárva, nehogy a vágásfelület kiszáradjon.

Első kép:

Az oltóvessző alját hegyes V-alakúra hegyezzük ki, a második és a harmadik kép mintájára. Az oltóhajtáson legyen egy hajtásrügy az alannyal ellentétes oldalon. A "V" egyenes legyen, az alany vágatával megegyező nagyságú, és cak akkor lehet hajlított, ha az alanyon ejtett vágás nem sikerült egyenesre. Amennyire lehet, a "V"-t egy-egy vágással alakítsuk ki, kerüljük a faragcsálást, mert az károsítja a vesszőt.

Második és harmadik kép:

Kép helye Kép helye

Az a legkívánatosabb, hogy az alany és a vessző összeilleszkedjen, úgy, mint a negyedik képen látjuk, mert a szaporítószöveteiknek (kambium) találkozniuk kell. Ha a vessző kisebb, mint az alany, legalább az egyik oldalon passzoljon a kambiumszövet.

Negyedik kép:

Kép helye

Amikor a vessző a helyén van, rugalmas lapos kötözőszalaggal többszörösen kössük körbe az oltás helyét, ahogy az ötödik képen is látható, hogy a vessző ki ne forduljon, de ne túl szorosan. És jóval lejjebbtől kezdve a vessző cúcsán keresztül a vessző fölött fejezzük be az újabb tekerést, kötözést, amelyhez a hozzáértők parafinozott papírszalagot ajánlanak. Próbáljunk iyet beszerezni időben, mert nem mindenhol kapható. Ha nem kapunk, a második réteg burkolat alá használjunk parafint vagy oltóviaszt, és az oltóvessző tetejét is kenjük le. Ha parafint használunk, ne legyen meleg, mert az károsítja a rügyet. Zselés állapotú legyen.

Ötödik kép:

Kép helye

De mindkét kötözésnél hagyjuk ki, kerüljük ki a hajtásrügyet. Sőt, ne is érjünk hozzá, mert érzékeny.

Az oltás után 7-10 nappal az alanynak a kötözés fölötti részét vágjuk le, ezzel segítjük a nemes rügy kihajtását.

A konténeres oltványokat továbbra is tartsuk üvegházban, lehetőleg állandó hőmérsékleten, a hőmérséklet 27-28 C° legyen. Gátoljuk meg a hőingadozást, mert az eredés nem lesz sikeres. Ha koratavasszal hajtásnak indulnak, kiegészítő világításról gondoskodjunk, a világosság napi 16 órán át tarthat. Az oltás sikerét az első hónapokban egyéb tényezők (víz- és tápanyagellátás, gombaölőszeres permetezés, hormonok, stb.) kevésbé befolyásolják.

75-90 %-os eredésre számíthatunk.

Az éket gyökérnyakba is olthatjuk, amint alább, Germain rajzán is látni.

Kép helye Kép helye

Jól fejlett kallusz-szövet ékoltás és izzasztás után:

Kép helye

Hans-Sepp Walker hasonló oltványa 2011-ben, Lara közönséges dión:

Kép helye

Angol nyelves párosítást is alkalmazhatunk, aminek menetét a következő török képes leíráson is nyomonkövethetjük. Először oltócsapokat vágunk.

Kép helye

Az alanyon hosszúkás metszlapot vágunk, majd bevágjuk függőlegesen.

Kép helye Kép helye Kép helye

Az oltóvesszőt hasonlóképpen vágjuk meg.

Kép helye Kép helye

Összeillesztjük.

Kép helye Kép helye

Lekötözzük.

Kép helye Kép helye Kép helye

Érdekes megoldás a törököké, a friss oltványra egy hüvelyt húznak, táptalajjal töltve. Talán a kiszáradás és a lehűlés ellen. Látjuk, nem jól fűtött üvegházban, hanem fólia alatt dolgoznak.

Kép helye

Látható, igen jó az eredés.

Kép helye Kép helye

A házilagos szaporítás eredménye akár egy fürtös dió is lehet.

Kép helye

Ennek a módszernek a drágasága a legnagyobb hátránya, ezért üzemi körülmények között a csemeték magasabb önköltségével kell számolnunk. A költségességet elsősorban az okozza ennél a módszernél, hogy - mint a képeken is láttuk - a konténerek a melegházban elég nagy alapterületet foglalnak el. Hazai kísérletek során próbálkoztak magas, keskeny edényekkel is, de a módszer így is drága maradt. A török nevelőedények már helytakarékosabbak.

Konténeres oltvány, állítólag 6 héttel az oltás után:

Kép helye

A levegő nedvességét igyekezzünk oly magas fokon tartani, amennyire lehet. De az oltványok direkt permetezése nem ajánlott, a gombafertőzés veszélye miatt, ami megölheti a nemes rügyet. A talajt azért tartsuk nyirkosan, de ne legyen vizes. A kifejlődő hajtásokat - és a talajfelszínt - hetente egyszer gombaölőszerrel permetezzük.

Az a helyes, ha az oltványokat csak az oltás után egy évvel ültetjük ki a szabadba, hogy a következő tél fagya még ne károsítsa őket. Ugyanis az a tapasztalat, hogy az üvegházban nevelt csemeték fagytűrése gyengébb, mint a szabadban nevelteké. Ennek az az oka, hogy az őszi lehűlésekkor a diónövényben lévő víz - ezen belül nagy mennyiségben a fabél üregeiben tárolt víz - lefelé vándorol a törzsekbe, a gyökerekbe, amelyek a tél folyamán tárolják a vizet, és lehetővé teszik a tavaszi közismerten nagyfokú nedvedzést.

Konténeres diócsemeték Hollandiában:

Kép helye

A gondos diósgazda rendszeresen szemmel tartja ültetvényét, főleg a fiatalabb fákat. És azt tapasztalja, hogy a szüret ideje után szemmel láthatóan megvastagszanak a fiatalabb fák törzsei, kérgükön az apró fehér repedések szélesednek, néhány nap leforgása alatt is. Ez a törzs víztartalmának növekedését jelzi.

Ha az üvegházi meleghez szokott csemeténél a nedvek őszi lefelé áramlása nem indul meg időben, a csemete tárgyévi hajtásainak fabelében lévő víz az első hidegek idején megfagyhat, mert nem a törzs vagy a gyökerek sejtjeiben van tárolva, ahol más sejtalkotó anyagokkal keveredve mintegy fagyálló folyadékot alkotnak, hanem a fabélben, ott könnyebben megfagy, mert koncentrációja szinte mint a tiszta vízé, olyan alacsony.

A következő télen csak arra ügyeljünk, hogy az üvegház hőmérséklete fagypont fölött maradjon. A konténerekből ki is szedhetjük a csemetéket, ez esetben ugyancsak fagypont fölötti hőmérsékletű tárolóban elvermelhetjük, úgy, ahogy vásárolt csemetével tennénk. Tárolhatjuk a csemetéket hűtőtárolóban is, +1 C°-on, 95 % fölötti páratartalmon, papírral vagy nem teljesen záró műanyagfóliával burkolva a gyökérzetet, de a tél folyamán háromszor merítsük teljes gyökérzetükkel vízbe.

Konténeres diócsemeték Érden:

Kép helye

Őszi oltás

Kép helye Az őszi oltás módszerét az a szükségesség hozta létre, hogy javítani kell az oltási módszerek eredményességét. Az őszi oltást 1966-ban Cerny dolgozta ki Csehszlovákiában. (Újabban azt hallom, hogy nem ott, hanem Lengyelországban.)

A dió oltásánál általában az a probléma, hogy a rügyek már 10 C° fölött indulnak, a hajtás növekszik, ugyanakkor az alany és az oltóvessző találkozásánál kifejlődő osztódószövet (kambium) fejlődéséhez legalább 20 C°, de inkább 25 C° kell. Ez alatt a hajtás tehát nem kap elég vizet, tápanyagot.

Az alapelgondolást az képezte, hogy a hajtásokon rügyek a nyár végére kifejlődnek, és jövő tavaszig alszanak. A rügyek mélynyugalmi ideje tehát jóval hosszabb, mint a fa egyéb részének mélynyugalmi ideje. Ha ősszel oltunk, az őszi időszakban így van ideje a kambiumszövetnek fejlődni, és jövő tavasszal nem lesz olyan fejlődési különbség a nemes vessző alapja és csúcsa között, mint a többi esetben.

Cerny módszere a következő volt:

Az alanyokra szeptember elején oltotta rá az oltóvesszőket. Az oltványokat három hétig termosztátban tartotta, 26 C°-on, magas relatív páratartalmon. A rügyek ezalatt is nyugalomban maradtak.

Három hét után elvermelte az oltványokat, hűvös helyen. Tőzeggel is lefedte. Majd tavasszal ültette faiskolába. A csemeték fejlődése ezután zavartalan volt.

------------------------------- Fel--------------------------------------------------------------------------------- Tovább