Vissza
Tartalomhoz

A diótermés morfológiája

Mottó:
"Amint az almafa almát teremt, a diófa diót..."
(Kosztolányi Dezső)

A diótermés mérete a termesztett diófajták esetében legtöbbször 30-41 mm közötti. De a határok tágabbak. A legnagyobb diók kb. 6 cm-esek, a legapróbbak pedig mogyorónyiak. Ez utóbbiak nem is olyan ritkák, Franciaországban, Dordogne-ban noix-noisette a nevük, és állítólag rendkívül finom belük van.

A csonthéj (tudományosan endokarpium) éréskor keményre fásodott, két félből áll.

Ezzel a mondattal már benne is vagyunk a diótermés morfológiai leírásának tudományában. De én ebben nem akarok elmélyedni. A dió tudósai ezt már olyan kimerítően, sokszor leírták, hogy annak összefoglalására se lennék képes. Ezért csak egy kis képet mutatok a diófa tudósaitól, bevezetésként a morfológiába, és nem tárgyalom azt végig, a későbbiekben csak a lényegre igyekszem korlátozódni.

A diótermés súlya a dióhéj dióbéllel való teltségétől is függ, de a dió méretével is szorosan összefügg. Egy erre vonatkozó méréssor adatai:

Kép helye

Az x-tengelyen a dió kerületét adták meg cm-ben, az y-on pedig a dió súlyát g-ban. Tényleg szoros az összefüggés, bár fennáll a gyanú, hogy a vizsgálatba egy adott diófa diói lettek bevonva, feltehetően nem is egy hivatalosan elismert diófajta diói, hanem egy magról kelt, ismeretlen diófáé, de az összefüggés akkor is határozott.

A termesztői gyakorlatban a legalább 10-12 g súlyú diók a kívánatosak.

A diótermés felszíne simább-rücskösebb, két hosszanti varrattal az alapi végétől a csúcsi végéig.

Kép helye Kép helye

A diónak a kopáncsnyélnél, a hajtáshoz való csatlakozásnál lévő végét nevezzük alapi, a másikat a csúcsi végének. Az alapi rész formája kúpos, félgömb alakú vagy lapos lehet, fajtától függően. A dióhéj alapi nyílása bocsátja át a kocsánytól a bélrekeszig a szállító edénynyalábokat. A kisebb alapi nyílású fajták előnyösebbek, mert kevésbé molyosodik, később pedig kevésbé avasodik a dióbél.

A dió csúcsi végének alakja a fajtától - magoncdió esetében az egyedtől - függően a tompa, lekerekített formától a hegyes, csúcsosig, szélsőséges esetben a csőrös alakig változik.

Kép helye Kép helye

Az endokarpium normál esetben két lebeny összenövéséből áll, a találkozásnál kifejezett varrat alakult ki. Néha három varratú diót is találni:

Kép helye Kép helye Kép helye Kép helye

Sőt, négy varratú is előfordul. (Mert ha teve van egypupú, kétpupú, négypupú, sőt több, dió miért ne legyen?) Persze, ezek csak ritka rendellenességek.

Kép helye Kép helye Kép helye

A több varratú dió termesztői szempontból kevésbé értékes. Egyrészt, mert külsőre nem elég tetszetős, másrészt, mert a dióbél elhelyezkedése és mérete kedvezőtlen.

Azt mondják, varrat nélküli dió is előfordul, vagyis az egész dióhéj egy termőlevélből fejlődött.

A dióhéj csúcsi részén többé-kevésbé kifejezett két váll található, ahol a leghosszabb a dióhéj. Vállszélességnek a két vállcsúcs távolságát mondjuk. Magasságnak pedig az alapjára állított diónak a vállcsúcsig terjedő magasságát. Ezek a méretek jelzik a dió térfogatát, és összefüggnek a dió hámozhatóságával, válogathatóságával. És szubjektíve pedig a váll alakja nagyban befolyásolja a dió tetszetősségét. Mindezen szempontokból előnyösebb a széles, vállas alak, a vállak nélküli, „csőrös” alakkal szemben.

Kép helye

Amikor a dió vállai jellemzően szélesek, és a dió alapi részénél is hasonló szögletesség látható, a diótermés határozottan négyszögletes formát vehet fel. Az ilyen, főleg nagyobb méretű diókat német nyelvterületen Schachtelnuss-nak, skatulyadiónak nevezik. Ilyen diótermést produkáló diófák Magyarországon is vannak.

Kép helye

A héjfelület elsősorban a tetszetősség szempontjából érdekes, de a barázdált és annál tagoltabb héjfelületű diók a kopáncstól, annak maradványaitól nehezebben tisztíthatók meg. A héjfelület típusai:

Kép helye A dióhéj színe a jellegzetes diószín. Az angol BBC színmeghatározása szerint a bézs szín és a dióhéj színe szinoním fogalmak. A szín a gyakorlatban kevésbé a dió fajtájától, inkább a diótermés betakarítás utáni kezelésétől, manipulálásától függ. A kopáncs festékanyagával szennyezett héjú dió sötétebb, a fehérítési eljárás alá vont dió viszont szinte fehér.

A varrat két oldalának kiemelkedését nevezik karimának. Szélessége és magassága rontja a tetszetősséget, javítja a héj szilárdságát, zártságát. Csőrös és karimás dió:

Kép helye

A diótermés alakja két tényező függvénye. A dió „hosszúkássága” a dió hossza és szélessége közti aránytól függ, a dió „szabályossága” pedig a szélesség és a vastagság arányától. (Lásd feljebb a Brózik-Borbély-féle alaktani ábrát.)

Kép helye Kép helye

Hasonló fogalmakat használnak a Davis Egyetem kutatói is, az úgynevezett F mutatót (Form coefficient). Képlete: F = 2H / D1 + D2, ahol H a hosszúság, D1 és D2 a szélesség és a vastagság. Tehát egyszerűbben: a hosszúság és a kétirányú kereszt-átmérő átlagának a hányadosa adja az F mutatót. Értelemszerűen ha F=1, akkor a dió gömbölyű, ha F nagyobb 1-nél, a dió hosszúkás. De a kaliforniaiak az 1-nél kisebb F-értéket is hosszúkásnak mondják, pedig arra a lapított, nyomott kifejezés illene jobban.

A hosszúkásságot illetően a kevésbé hosszúkás, gömbölyded alakok a kedvezőbbek, mert könnyebb a gépi manipuláció és feldolgozás, továbbá a gömbölyű dió szilárdabb, és jobban elviseli a zsákos szállítást. A fogyasztók a hosszúkás diót előnyben részesítik a gömbölyűvel szemben, mert a hosszúkás nagyobbnak látszik.

Kép helye

Francia diók alakváltozatai:

Kép helye
Kép helye
Kép helye
Kép helye
Kép helye
Kép helye

Ukrajnai diók alakváltozatai Lvovból:

Kép helye

Kép helye

A szabályosságot illetően pedig a szabályosabb, vagyis a nem kiemelkedő karimájú dió a kedvezőbb, mert tapasztalat szerint dióbele teltebb, és ezáltal nagyobb a bél aránya.

Mellesleg, nyilván nem a szabályossággal függ össze, de lapos héjú diókkal is lehet találkozni. Ritkán. Akkor, amikor két dió ikerként, közös burokban fejlődik.

Kép helye

Még ritkább, ha a közös burokban úgy fejlődik két dió, hogy a közepén nem is válik szét, tehát a két dió egy dió. A képen a közönséges dió és a mandzsúriai diófaj Hebei város környéki hibridjének, a Juglans hopeiensisnek a dióit láthatjuk. Nem is egyet, kettőt.

Kép helye

Ritkasága miatt drága is a félig szétvált - vagy félig összenőtt - dió. Tisztelt szegényebb Kollégámnak talán nincs is annyi pénze, hogy ezekből két egyformát megvegyen. A hebei diókereskedők mindenesetre milliós értéket kérnek el egy ilyen diópárért, magyar forintban számítva.

Tisztelt hazai Kollégám, mi nem vagyunk olyanok, mint a németek. Mi csak elbeszélgetünk a diótermés alak szerinti változatosságáról, és csak csodálkozunk, hogy miféle diók vannak.

Ezzel szemben a németek tudományos rendszerbe foglalták, milyenféle diók fordulnak elő náluk, és a különböző formákat féltudományos nevekkel jellemezték. Állítólag német nyelvterületen mintegy százféle diót ismernek, ezek közül egy kis ízelítőt a következő táblázat mutat. De előrebocsátom, ezek a dióváltozatok nemcsak a németeknél fordulnak elő, hanem mindenütt, ahol diófák nőnek. Azért tartom a latin neveket féltudományosnak, mert bár jellemzőek, de az így leírt diók egyedi előfordulások, nem rögzült tulajdonságú változatok, utódaik egészen másmilyenek lesznek, többségükben.

VáltozatNémet neveLatin neve
Nagy, keményhéjúGroße SteinnussJ. regia var. durissima
Kis, keményhéjúdie Kleine SteinnussJ. regia var. connata
Hegyes, csúcsos, csőrösdie Zugespitze WalnussJ. regia var. acuta
Hengeresdie Walzenförmige WalnussJ. regia var. cylindrica
Varratos, karimásdie LeistenwalnussJ. regia var. carinata
Hosszúkásdie Längliche WalnussJ. regia var. oblonga
Közönségesdie Gemeinde WalnussJ. regia var. rotunda
Apró, kerekdie Kleine runde WalnussJ. regia var. minor
Óriásdie RiesenwalnussJ. regia var. maxima
Vékonyhéjú lódiódie Dünnschalige PferdewalnussJ. regia var. tenera
Közönséges lódiódie Gemeine PferdewalnussJ. regia var. quadrangularis
Vékonyhéjú lódiódie Schalenlose PferdewalnussJ. regia var. membranacea
Csoportosdie BüschelnussJ. regia var. fructicosa
Fürtösdie TraubenwalnussJ. regia var. fertilis
Kései kihajtású
(Szent János-dió)
die Spätaustreibende WalnussJ. regia var. serotina

És még lehetne sorolni.

Egyszerűbb, ezért szimpatikusabb Dorofejev professzor morfológiai rendszere, amit 1953-ban adott közre. Eszerint a következő dióalakok léteznek:

A diógyümölcs nagysága háromféle módon vizsgálható, a gyümölcs átmérője, térfogata és súlya szerint. Erről a kereskedelmi dióról szóló fejezetben beszélek. Most csak annyit, hogy a diótermés mérete - fajtától vagy magonc-egyedtől függően - tág határok között változik. 1,5 cm-től 6 cm-ig. Ennek megfelelően súlya is, 6 g-tól 20,5 g-ig.

Török diófajták méretváltozatai:

Kép helye

Holland diófajták méretváltozatai:

Kép helye

Óriás diók

A szokásosnál nagyobb méretű diók mindig izgatták az emberek fantáziáját. Ilyen diók gyakorlatilag mindenhol megtalálhatók a világon, ahol a diófák természetes ökoszisztémát alkotnak. A természetes dióállományból kiemelt egyes óriásdiójú példányokat vegetatív úton továbbszaporítva létre is hoztak óriás fajtákat, de többségében a ritkán, spontán módon előforduló egyes fák ilyenek.

Kép helye

A rendkívül nagy dióméret természetes, generatív úton nem öröklődik, legalábbis ennek a jellegnek az utódokban való megjelenésére nem számíthatunk nagyobb gyakorisággal, mint ahogy a magról kelt diófák között általában megjelenik. Vagyis ritkán.

Az óriás dió nem nevezehető a Juglans regia faj változatának, hanem típusnak, jellegzetességnek.

Mekkora diókat mondhatunk óriásoknak? Mondjuk, a hatcentiseket.

És hogyan is nevezzük ezeket a diókat? Nagyon sokféleképp, ízlésünknek megfelelően. Egy régi példa, német és francia óriásdiók neveinek felsorolása. És még hány nyelv van!

Kép helye

Angliában, Warwickshire-ben ismertek egy helyi fajtát, amit "Bannut"-nak neveztek, Franciaországban pedig még emlékeznek egy "Noix de Jauge" nevű fajtára, mindkettőnek a nagyméretű diótermés a jellemzője. De ez nem hogy előny, mert mindkettőnek jellemzően száradt, zsugorodott a bele. A Jauge még csúcsos is.

Louis Claude Noisette (1772-1849) 1821-ben készült rajza a Jauge dióról (az első képen jobbra):

Kép helye Kép helye

A második kép A. Poiteau alkotása, kb. 1808-1835 közötti időből. Duhamel Du Monceau könyvének illusztrációja. Ma már ez a nyomat is ritkaság, egy példányt 950 dollárért vehetünk.

A Jauge diónak nemcsak az ábrázolásai, az elnevezései is kultúrtörténeti értékek. Ki mondaná már manapság így: "Grand noyer" (Juglans maxima)? Mintha külön diófaj lenne. Nem az, a mi kutyánk kölyke (bocsánat, a mi diónk változata) ez is.

A másik, nagyon elterjedt, régi óriásdió-típus a franciáknál a Bijou, más, közép-francia nyelvjárásban Cacolas. Általában a rendkívül nagyméretű diókat hívják Bijou-nak a franciák, azokat, amelyekben kisebb ékszerek is elférnek. Ezüstözve, aranyozva ékszertartókat készítettek belőle. Pierre-Antoine Poiteau színes metszete a Bijou dióról 1846-ból:

Kép helye

A belgák azért nem franciák, mert különbek. Szent Mihály diójuk is felülmúlja mind a Jauge, mind a Bijou fajtát.

Az Osztrák-Magyar Monarchia óriásdióit lódió, skatulyadió névről ismerjük. Három ilyen fajtánk is volt akkor. Annyi, mint a belgáknak és a franciáknak együtt.

Németországban is viszonylag gyakoriak az óriásdiók:

Kép helye

Angol, de inkább amerikai nyelvterületen az óriásdiókat Giant-ként említik. (Lásd: Cook's Giant Sweet, amiről csak az az egy biztos, hogy diója nem így néz ki. Ezt a képet az a faiskolás tette közzé, aki a csemetéjét árulja. Tudjuk, a faiskolásoknak nincs termő diófájuk, így azt se tudják, milyen diót árulnak.)

Kép helye

Orosz nyelveterületen, Ukrajnát és Moldáviát is ideértve, Bombának nevezik az óriásdiókat. Sok ilyen változatról beszélnek, közülük egyedül a Bukovinszkaja Bomba ukrán dió bír fajtaelismeréssel. Ez is olyan, mintha nagykabátot adtak volna rá. Lötyög a héjában.

Kép helye

Sokáig azt hittem, a dánok a mezei diókat nevezik Kaempe-nek. De nem, az óriásdiókat. Két ilyen fajtát is szaporítanak (Kappels Kaempe és Kolstrups Kaempe).

Hollandiában Frans Geraets faiskolás viseli a szívén az óriásdiók (az ő terminológiája szerint Giganoten) ügyét. Apja is kertész volt, 2 m magas ember, ismerősei csak Lange van Lod ragadványnévvel illették. Apjára emlékezve egy óriásdiót termő fát Juglans regia Lange van Lod fajtanévvel akar elismertetni. Ez a fa 6-7 centis diókat terem, legnagyobb diója 8,5 cm-es volt. Átlagosan 20 db száraz dió nyom 1 kg-ot! Bár, az utolsó képen látjuk, ezt a gigadiót se kerülte el az óriásdiók legnagyobb hibája, az, hogy lötyög a héjában.

Ennek a fának a nagyanyja - ha Geraets úr nyomán én is mondhatom így, - még szabályos diókat termett, szép, tojás-alakúakat. A nagymama természetes úton, tehát ismert apa nélkül létrejött egyik leányának diói már nagyok voltak, és ennek magoncai közül származik Geraets úr diófája. Képei:

Kép helye Kép helye Kép helye

A Lange van Lod fajtajelölt anyafája szintén megérdemli az óriásdió minősítést. Ezt a fát Geraets úr Sax-nak nevezte el. Rendkívül egyenletes, nagy diókat terem. Mint egyik tojás a másikra, tisztára olyanok. Tulajdonosa szerint édesek.

Kép helye Kép helye

Tényleg édesek, így együtt.

Frans Geraets harmadik óriásdiót termő fája Brabantból származik, diói 7x3,5 cm-esek, hosszúkásak, a dióbél jóízű. Maga a fa is óriás, rendkívüli a növekedése. 25 év alatt kétszer akkorát nőtt, mint egy átlagos diófa. Felfele is, széltében is. Virágainak nyílási ideje egybeesik. Jellemző a hármas, csoportos terméshozás. A fa neve Sele.

Kép helye Kép helye

Ugyancsak Hollandiából, Heldenből is nevel egy óriásdió-változatot a Geraets-faiskola. Diói 6 cm-esek, ízletesek, neve még nincs.

Kép helye

Görögországban is van óriásdió. Súlya 36 g, szemben a másikkal, ami 13 g-os.

Kép helye

A török elismert fajták közül a Sütyemez-1 érdemli meg az óriás nevet, 5-6 cm-es diójával.

Kép helye

Vannak magyar óriások is. Nem, nem törpék, tényleg nagyok. A következő kép is magyar diófáról, Jász Vera kertjéből származó, igen nagy méretű diót mutat. (A tulajdonos felvételei.)

Kép helye

És ami az ilyen nagy dióknál nem szokásos, nagyon szépen erezett, asztali diónak megfelelő bele van.

Kép helye

És az óriási Amerika óriásai? Itt van közülük néhány. Méretük nincs pontosítva, de azt illegális pénzváltó korunkból mindannyian tudjuk, hogy a nem hamis ötvendolláros pontosan 8 cm széles. Ehhez mérhetjük.

Kép helye Kép helye

Azt hiszi, tisztelt Kollégám, hogy nagyzoltam? Engem tényleg a rendőrségre és az ügyészség elé juttatott egy vöröshajú MNB-ügyintézőnő, illegális pénzváltásért, amikor egy pénzintézet vezetője voltam. De ez most mellékszál, nem is az 50 dollár a fontos, - dehogynem, az is fontos, - a lényeg a dió.

Fel
Tovább