Vissza
Tartalomhoz

A dió távolabbi rokonsága

Mottó:
„vannak diók meg tölgyek”
(Szent-Gály Kata:
Tsudálatos böltsesége
az Kertész Testvérnek)

A dió botanikai leírásának története a botanika története is. A botanika atyjának nevezett Theophrasztosz i.e. 300 körül írt először tudományos céllal a diófáról: "Az utak szélén nő, és semmitől se fél - sem a mennydörgéstől, sem a széltől, sem az esőtől, sem a hőségtől."

Az időszámítás első századában Dioszkoridesz botanikai tudományos munkáiban tárgyalja a diót. Galénosz - a közismert görög orvos, gyógyszerész (131-202) - írja le először a diólevél orvosi használatát.

Találkozunk a dióval Cicero, Plinius, Vergilius, Hippokratesz írásait olvasva is. Az ókori irodalmárokat nagyon megfogta a dióbél és az emberi agy nagyfokú hasonlatossága. Platon teljesen komolyan állította, hogy a növények gondolkozni tudnak.

(Sven Hedin svéd tudós és utazó meg volt róla győződve, hogy a letépett zölddió sír.)

A közelmúlt évtizedeiben és évszázadaiban a diót és közeli rokonait igen sokszor és igen sokan leírták. Az eltérések nemcsak a fajok között, hanem a termőhelytől függően is jelentősek.

A diófélék botanikai rendszerezésének hatalmas munkája nem fejeződött be napjainkra se. A régebbi tudományos nevek helyett sok esetben újabbakat alkalmaznak, esetenként a rendszertani besorolás is változik. Vannak olyan tudományos nevek, amelyeket a botanikus társadalom hivatalosan még nem ismert el, de már alkalmazzák.

A molekuláris biológia fejlődése, a DNS tanulmányozása új szempontokat tárt fel, új lehetőségeket nyitott meg a diófélék rendszerezésében. Pontosabbá vált a dió-fajok rokonsági kapcsolata szorosságának, távoliságának vizsgálata, és a dió-nemzetségek viszonyának tisztázása.

Ezért a diófélék leírása hosszabbra sikeredett, mint terveztem. De nem baj. Nem árt, ha tudunk ezt-azt a rokonokról is.

A jelenleg használatos botanikai rendszerezésben így helyezkedik el a dió:

Plantae Növények
-- Tracheobionta Edényes növények
---- Spermatophyta Magvas növények
------ Magnoliophyta Virágos növények
-------- Magnoliopsida Kétszikűek
---------- Hamamelididae Varázsdió alkatúak

A Hamamelididae osztálycsoportba elsősorban, de nem kizárólag fás szárú növények tartoznak, és közös jellemzőjük, de legalábbis gyakori köztük, hogy a hím- és a nővirágok különállóak, vagyis egyivarúak. Az is jellemző, hogy többségében szélporozta virágúak, virágzatuk sziromlevelei sokszor nem feltűnőek.

Ezek a növények igen-igen távoli rokonai a diónak, (talán már nem is tartják a rokonságot), de azért röviden említsük meg őket! Az ide tartozó növénytani osztályok és egy-két jellemző tagjuk:

Betulaceae (Nyírfélék)
Betula lutea

Cannabaceae (Kenderfélék)
Cannabis sativa (Kender-hímivarú)


(Kender-nőivarú)

Humulus lupulus (Komló)
Komló

Casuarinaceae (Kazuárfafélék)
Casuarina equisetifolia

Casuaria

Cecropiaceae
Cecropia sp.

Cercidiphyllaceae
Cercidiphyllum japonicum

Cercidiphyllum

Fagaceae (Bükkfélék)
Castanea sativa (Szelídgesztenye)

Szelídgesztenye

Fagus sylvatica (Bükk)
Bükk

Quercus alba (Tölgy)
Tölgy

Hamamelidaceae
Hamamelis vernalis


Hamamelis virginiana
Hamamelis

Virága

Juglandaceae

Ez a mi családunk. Erről a családról később, részletesebben. Itt csak egy kis előzetes.

Moraceae
Morus alba (Eperfa)

Eperfa

Myricaceae
Myrica pensylvanica

Myrica

Platanaceae (Platánfélék)
Platanus orientalis (Keleti platán)

Ulmaceae (Szilfélék)
Ulmus rubra (Szilfa)

Szilfa

Urticaceae (Csalánfélék)
Urtica dioica (Csalán)

Csalán

Egy másik botanikai rendszerezés szerint pedig (ez az újabb!) a diófélék a következő növénycsaládokkal állnak rokonságban. Részben megegyezik a fentiekkel, részben eltér.

Tisztelt botanikus Kollégám, sokat kell még tanulnunk, mire a nagyobb botanikusok írásaiban kiismerjük magunkat.

Fel
Tovább