Vissza------------------------------------------------------------------- Tartalomhoz

Héjas kérgű hikori - Carya laciniosa - shellbark hickory

A héjas kérgű hikori (shellbark hickory, kingnut hickory) elsősorban kultúrnövény. Fájáért is termesztik, de minket a diótermesztési lehetősége érdekel jobban.

Miért érdekel? - kérdezi joggal tisztelt, hikoridiót telepíteni nem akaró Kollégám.

Hát, azért, mert pénz van benne - válaszolhatnám. Mert például Nagybritanniában ennek a diófajnak a héjas terméséből 10 dkg-ot lehet 3 fontért venni. Szorozzuk csak be a font-árfolyammal és 10-zel, rögtön rájövünk, hogy egy kilóra vetítve tizenöt-hússzor akkora árat érhetünk el, mint közönséges dióból.

De nem mindenkitől, csak a gazdag, egészségtudatos, de amúgy rászedhető nyugateurópai fogyasztótól. Hát, ha máshogy nem megy, célozzuk meg ezt a szegmensét a diópiacnak. (A kép jobbra az angol kereskedő reklámja).

Termeszthetősége, szaporítása teljesen azonos más hikoridiókéval, diójáért manapság is ültetik Amerikában. Jelentőségét növeli, hogy a téli hideget jobban bírja, mint a fehér hikori. Termőre fordulása lassú, 15 év is beletelik.

Németországban faanyagnevelési céllal kísérleteznek vele.

Gazdag talajt igényel, bőséges talajnedvességgel ahhoz, hogy évente rendszeresen teremjen. Ha ez a két feltétel nincs meg, bőségesen kell műtrágyázni, öntözni.

Növényvédelme nem nehéz, csak a levélrágó rovarok és a levéltetvek ellen kell védekezni, ha károsítanak. Még a termést károsító ormányosbogár lehet káros.

Diótermesztési célra az ismert - vagy újabb - fajták vegetatív szaporítása ajánlott, mert magról szaporítva az utódok tulajdonságai nagy eltéréseket mutatnak. Nagydiójú fajta magonc-utódai közül csak mintegy 5 % fogja elérni vagy meghaladni a szülő dióméretét. De ha ezt a tételt megfordítjuk, és apróbb diójú fajta dióiból szeretnénk nagyméretű diókat termő utódokat nevelni, az igaz, hogy az utódok többsége nagyobbakat fog teremni, de még kisebbek is lesznek az utódok között. És akkor még nem beszéltünk a törhetőségről, ami a hikoridiók esetében különösen fontos.

Ez a diófaj is egymástól igencsak különböző alakváltozatú diókat terem. Az alábbi képen az 1-4 sorszámúak természetes alakváltozatok, az 5-10-esek pedig régi, nevesített fajták (Shinar, Meriden, Jackson, Milford, Rice, Woodbourne).

Azért kell ezeket hangsúlyozni, mert amerikai faiskolások is előszeretettel ajánlják magvetés céljára a shellbark diókat. Az utódok tulajdonságai teljesen bizonytalanok lesznek. A következő kép is ilyen, faiskolai kínálat.

Értékesebb diótermő egyedeinek kiválogatása során a nagyobb diójú példányokat tekintették hasznosabbaknak, a szelekció a dióméretre irányult. Jelenleg több, mint 40 kiválogatott fajtáját ismerik, a legtöbb Iowa és Pennsylvania államokból származik. Talán a Henry és a Fayette a legismertebb közülük.

A héjas kérgű hikori termesztés alatt álló, jelenleg is szaporított fajtái:

Szaporítás alatt állnak még a következő laciniosa-fajták is: Bradley, Brouse, Bullnut, Ellison 1, Florin Smith, Hoagland, Hoffeditz, James, Mackinaw, Nook, Stauffer, Stephens, és végül Villa Ridge.

A Good és az NC-1 fajtákról csak képem van.

A C. laciniosa diótermése:

Pekándióval létrejött hibridjéből, amit hikánnak mondanak, néhány név szerint is megemlíthető.

A Carya ovatával alkotott hibridjei (C. x dunbarii) közül diótermő a Doghouse, amelynek diója kinézetre a C. ovata diójára hasonlít, de íze a C. laciniosáé, valamint a Mitch Russel, ami jól, rendszeresen terem, diója jól törhető, a dióbél felesen vagy egészben jön ki belőle, kellemes ízű.

A hikánfajták felsorolása végén megjegyzem, hogy lehet, hogy itt-ott tévedésen kaphat tisztelt hikánszakértő Kollégám. Ha jelzi, hol a hiba, kijavítom.

Szakértők azt ajánlják, célszerű a hikánokat pekándió alanyra oltva termeszteni. Így kihasználható a pekándiók kiváló növekedési erélye, és a fa előbb éri el a terméshozó nagyságot. Nem beszélve arról, hogy magasan oltva az alany értékes faanyaga is felhasználható lesz. A következő kép Major fajtájú pekándióra 1,8 m magasan oltott Wilson fajtájú hikánt ábrázol.

Ovális hikori

Az ovális hikori (C. ovalis) diói bár kicsik, étkezési szempontból mégis értékesek, mert édesek, jóízűek.

Értéke ennek a fajnak, hogy termesztési szempontból gyengébb talajokkal is beéri.

1929-ben két nemesített, diótermő fajtáját ismerték el, a Green és a Huff fajtákat. Hibridjét már korábban említettem.

Szaporítása, nevelése, termesztése teljesen azonos más hikorikkal. Mindössze az emelendő ki, hogy a hikorifajok közül a legkevésbé hajlamos alternáló terméshozásra, vagyis a legkiegyenlítettebben terem. Öntermékeny.

Vizi hikori

A vizi hikori (C. aquatica) dióját csak alkalomszerűen fogyasztják, mert íze nem jó, keserű. Ezért gyakorlatilag nem is termesztik.

A vizi hikori mélyrétegű, nedves, vizes talajt igényel. Jó fejlődéséhez jó nyári időjárás is szükséges, egyébként igen lassan fejlődik. Gyakran csak 20 év elteltével kezd teremni. Lombosodási, lombhullatási ideje a vegyes erdőkbe történő ültetésre predesztinálja.

Csemetéi erős főgyökeret fejlesztenek, ezért nevelése során az első nyáron minél hamarabb át kell ültetni, és mielőbb végleges helyére kell ültetni. Az első télen bizonyos mértékű hideg elleni védelem is ajánlott. Ha helybevetjük, dióit az egerektől kell megvédeni.

Magvetés előtt hideg téli periódust, homokos rétegezést igényel, rögtön éréskor el kell vermelni. Nyirkos legyen a homok, de ne vizes. Cserépben egy-két szem vetése ajánlható.

A vízi hikori a pekándióval hibridizálódik (C. x lecontei). Az utód-példányok jellemző tulajdonságai átmeneti helyen állnak a két faj - amúgy is nagyon hasonló - tulajdonságai között. A Louisiana-i Állami Egyetem foglalkozik ezeknek a hibrideknek a kutatásával. Jelentőségüket elsősorban az adja, hogy szélsőségesen rossz talajviszonyok között alanyként használhatók más, értékesebb hikorik számára.

1927-ben a C. texana-val is hibridizálták. Ezt a hibridjét (C. x ludoviciana) sokan a C. texana változatának tartják, de ez nem igaz.

Keserű hikori - Carya cordiformis - bitternut hickory

Jelenleg a keserű hikorit se termesztik kertészeti célra, bár három diótermő fajtáját is nevesítették.

Jelentősebb, hogy a keserű hikori csemetéi jó alanyai a pekándiónak.

Fatermesztési célra rossz termőhelyi viszonyok között jön számításba. Dísznövénynek parkokba kiváló, főleg őszi élénksárga lombszíneződése mutatós.

Bár az egyik leginkább hidegtűrő faj a hikoridiók közül, termeszthetőségét a dióbél keserű íze teszi lehetetlenné. Termeszthetősége egyébként teljesen azonos a vizi hikoriéval.

A pekándióval természetes körülmények között is hibridizálódik, mesterségesen létrehozott fajközi hibridje a C. x brownii, aminek az az értéke, hogy a pekándió termesztési körzetének északi határát tolja ki. A hibrideket Amerikában bitcan-nak nevezik. A hibridek diói többé-kevésbé jóízűek, de csípősek.

A hibridnek 6 nemesített fajtája ismert, de névről csak az Abbott-ról és a Pleas-ről van leírásom.

Az Abbott jól alkalmazkodott északi viszonyokhoz. A fagyok előtt beérik. Vékonyhéjú diója a pekándióra hasonlít, a dióbél alakja pedig a keserű hikori dióbelére. A dióbél íze viszont megint olyan, mint a pekándióé. (Hűvös helyen kell tárolni, mert bele igen gyorsan avasodik, vörösödik.)

Az Abbott bitcan kísérleti jelleggel Németországban is szaporításra kerül. Alanya valószínűleg pekándió.

A Pleas diója nagyobb és hosszabb mint az alapfajé. A dióbél íze jellemző, inkább a pekándió ízére hasonlít. Kedvező ízét azonban már egyhavi tárolás után elveszti, megkeseredik. Erősen növekvő, határozott kinézetű fája díszfának teszi alkalmassá.

A többi bitcan: Galloway, (ez a legkevésbé csípős ízű), Mall, Nelson, Pooshee és a Westbrook.

A keserű hikorinak a C. ovata-val alkotott fajközi hibridjének (C. x laneyi) 13 elismert fajtája létezik. Ezek:

További, ismeretlen fajtái a C. x laneyii hibridnek: Beaver, Creager, De Acer, Peck, Roof, Stocking, Stratford, Terpenny és Weschcke.

A keserű hikorinak a C. ovalis-szal is van hibridje (C. x demareei). Talán említeni is kár volt.

Kerek hikori

Előfordult, hogy a kerek hikorit (C. glabra) terméséért ültették, és néhány fajtájáról is tudtak.

25-30 év után terem csak sokat, de leginkább csak az igen idős (80 év feletti) fák termése bőséges. Gyümölcstermő példányai Nagybritanniában is előfordulnak, Németországban pedig faanyagáért telepített állománya létezik.

Szaporítása, termesztése teljesen megegyezik más hikori-fajokéval.

A fajhoz tartozónak nevezik az 1896-ban bejegyzett Brackett fajtát, de ez tévedés. Küllemre is egészen más, a C. ovata és a C. cordiformis hibridje, a helyes neve C. x laneyi. Csak hasonlít a kerek hikorira.

A kerek hikori az ovális hikorival könnyen hibridizálódik.

Nemezes hikori - Mockernut hickory - Carya tomentosa

A nemezes hikori (C. tomentosa) igen igénytelen hikorifaj. Gyengébb és szárazabb talajokon is eredményesen termeszthető. Ami miatt mégsem érdemel kertészeti figyelmet, az igen kemény héja.

Egy diótermő fajtája ismert, az 1929-es Droska.

Szaporítása, termesztése ha diójáért nem is jelentős, faanyagáért és díszfaként figyelmet érdemel. Szaporítása, nevelése azonos más hikorik nevelésével. Eltérést jelent, hogy gyengébb és szárazabb talajon is eredményesen nevelhető. Pozitív eltérés az is, hogy elhanyagolt területen, cserjésben is jól fejlődik.

Hibridjeit már említettem.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább