Vissza------------------------------------------------------------------- Tartalomhoz

És Európában?

A pekándió termesztésével másutt is kísérleteznek. Egy törökországi kísérleti ültetvény:

Hogy a következő képen látható pekánligetnek mi az érdekessége? Az, hogy Ausztráliában van. Még az ausztrálok is előttünk járnak a pekándió-termesztés terén.

Mi meg ebben is le vagyunk maradva. De nemcsak mi, egész Európa. Az öreg kontinens teljesen leszakadt a pekándiótermesztés élvonalától. Szinte nem is próbálkozik vele senki.

Ezért kell kiemelni Peter Rüth müncheni magánszemély tevékenységét, aki magánszorgalomból, hobbiból, az európai lakosság hasznára, keresi a pekándiótermesztés európai lehetőségeit. Amerikai szaporítóanyagot hoz be, csemetéket olt, nevel, és segíti az érdeklődőket.

Az érdeklődők nagyon kevesen vannak, egymástól távol, és nem is ismerik egymást. Peter Rüth-öt se. Nemes pekándió-fái München belterületén, egy társasház kertjében:

Európában nagyon ritka a pekándió-fa. Roussillonban láthatunk egy nagyobb házikertet pekándió-fákkal betelepítve, talán Jacques Tonnel ültetvénye.

Provanszban, Mazanban letelepedett egy amerikai nyugdíjas, Robert Kiehn. Neki már Texasban is volt egy nagyobb pekándió-ültetvénye, de azt a fiára hagyta. Itt csak hobbiból próbálkozik. "Miért ne?" - ez a jelszava. Mazant a pekándió európai fővárosává szeretné fejleszteni. De már 77 éves.

Első fái - Chocktaw fajtájúak - most kezdenek teremni.

Olaszországban egyedül a csizmasarokban, Lecce mellett, Cutrofianóban folyik pekántermesztés, a Sirgola mezőgazdasági vállalkozás területén. Az ötletet az adta, hogy a hagyományos, délolasz mezőgazdasági termelést diverzifikálni kell, meg kell keresni azokat a ritka, érdekes, értékes haszonnövényeket, amelyeket a fogyasztók várhatóan jól megfizetnek. Így az elsők között kezdtek a kiwitermesztésbe, és lefordítani se tudom azokat az egzotikus gyümölcsneveket, amikkel még foglalkoznak. A pekándió is az értékes egzotikumok közé tartozik. Három déli fajtájuk van, a Kiowa, Wichita és a Shoshoni.

A fák már jól teremnek, a termést héjasan, internetes csomagküldés útján értékesítik. A vállalkozás áruja:

A következő kép egy 75 éves görög kollégát ábrázol, Grigoriosz Makriszt, aki próbaképp 47 pekándió fát ültetett. A kedvet egy ismeretterjesztő filmtől kapta, és nem is tudott róla, hogy az Egyesült Államok a pekándió hazája, hanem Brazíliából szerzett szaporítóanyagot. Végeredményben nem baj, mert görög éghajlatra úgyis a déli típusok valók. Idén (2011-ben) már 250 kg termést vár a fáiról.

Ha görögbe megyünk nyaralni, meg is kereshetjük. Larissza felől Athén felé indulva az úttól és a vasúttól keletre, Sztefanovikio Magneszia faluban találjuk.

Hasonló éghajlaton a törökök az északi pekán-típusokra fordítják figyelmüket. Egyéni szinten is, vállalkozási szinten is. Egy hozzáértő török Kolléga, - a neve talán Mete Pamuk, - és egy isztambuli pekándió-szaporító vállalkozás segíti az érdeklődő, lehetséges termesztőket. Az égei parton kívül török Trákiában és a Fekete-tenger mentén tevékenykednek. A Törökországban kipróbált északi pekántípusok:

A szaporított, elterjesztésre ajánlott fajták mind Amerikából származnak. Canton, Fisher, James, Kanza, Lakota, Mahan - és annak keresztezése, - Major, Mohawk, Mullahy, Norton, Pawnee, Peruque, Shepherd, Warren 346, Yates 68 és 128.

A pekándió-fák termőkorában 30-40 kg héjas termést könnyen elképzelnek fánként. Törökországi pekándió-ültetvény és termése:

Hát, igen, megint lemaradtunk, de ebben én is hibás vagyok. Miután a fenti, Isztambul-környéki pekándiós próbálkozásokat leírtam, tudomásomra jutott, hogy ezek nem elszigetelt esetek Törökországban. Szinte minden tájegységen létesültek már ültetvények, egyedül a Gallipoli-félszigeten vagy 10 db. A pekándió itt kopogtat határainkon, és nem akarjuk beengedni. Mentségem legyen, hogy más se szólt előbb.

Magyarországon szerintem az északi típusokkal érdemes próbálkoznunk. Azt írja egy tapasztalt amerikai kolléga, hogy New Yorktól Ontarióig a pekándió lehetne a legáltalánosabb diótermő fa, annyira jó fajtái vannak már északi viszonyokra. Vannak annyira télállók és korai érésűek, mint a helyi feketediók. A közönséges dióról nem is beszélve. Nálunk nincs olyan hideg, és tenyészidőszakunk is hosszabb, mint Ontarióban.

Egy osztrák pekándió-fa és termése. De ez is csak egy házikerti fa.

Mert tudomásom szerint itthon csak ez a négy - az alsó képen a baloldali négy - pekándiófa található, egy hazai dióskert sarkában, és ezek se teremnek, szinte semmit se.


Magyar érdeklődők, persze, vannak, de nincs tapasztalat, amin elindulhatnának. A cél pedig itt van előttünk.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább