Vissza------------------------------------------------------------------- Tartalomhoz

Pekándió-termesztés Ausztráliában

Milyen az ausztrál pekándió-termesztés? Nagyon nagyüzemi.

Rövid képes összefoglaló a traawaallai ültetvényről, amely a semmiből, hatalmas tőkeráfordítással jött létre 1970-80 között.

Tetszik tudni, mikor volt ez? Azalatt, mialatt itthon arról folyt az irodalmi vita, hogy "kicsi vagy kocsi?" - mert mindkettő nem lehet egyszerre, anyagiak miatt. Ez akkor volt, amikor Brezsnyev elvtárs Magyarországon járt, és - olyantól hallottam, aki tőle hallotta, - az lepte meg, hogy Magyarországon vannak emberek, akiknek két nadrágjuk is van. Mert egy is elég, ha rendben tartják. Mint a Szovjetunióban. Mondta is, hogy "Janosom Kadarom" - ezt én hallottam a tv-ben.

Szóval, amikor Magyarországon nem ültethettünk dióültetvényt.

Az ausztrál nagygazdának a pekántelepítést csemeteneveléssel kellett kezdenie, ha jól sejtem, texasi fajtákkal.

Amíg a csemeték nőttek, elvégezték a talajfelszín kialakítását. Helyenként embermagasságú talajréteget mozgattak meg, teljesen vízszintesre simították, és helyszínen betonozott nyílt öntözőcsatornákat építettek. Akkora gépekkel dolgoztak, amekkorákat Magyarországon nem látni, kis ország lévén, tán el se férnének, például közútjainkon se. Szó szerint. Ezeket a képeiket nem másoltam ide. Ez nem gyümölcstermesztés, hanem mélyépítés, de még inkább felszíni bányaművelés. Szóval, kívül esik a diótermesztés körén.

A teljesen vízszintes talajfelszín előnye, hogy az öntözőcsatornákból - a vizet egy közeli folyóból nyerik - egyszerű szivornyákkal borítható a víz a sorközökbe, amint azt 1962-ben a hajdúszoboszlói állami gazdaság kukoricaöntözésénél is megfigyelhettük.

De az a tapasztalat, hogy a legvízszintesebb talajfelszín sem eléggé vízszintes. Amikor egyszer a közeli folyóból árvizet kapott a pekándiós, világosan látszott, hogy hol dombosabb, hol laposabb az ültetvény talaja. Szóval, a legnagyobb ráfordítás mellett sem egyenletes az öntözés. Nem ajánlott példa, nem mutatom.

Ma már nagyok a fák.

Hatékonyan, iparszerűen dolgoznak. Traktoraik elképesztőek, máshol nem látottak.

A hatalmas területen kézi metszés szóba se jöhet. Tárcsás sövénymetsző gépeket alkalmaznak, egy- és kétemeleteseket, akkor is, ha a művelésmód nem az a kimondott sövényművelés. (Úgy hallottam, a texasi pekánfajták között vannak oldalrügyesek, - amely tulajdonság a mi diónkban is több fajtában megvan, - amelyek bírják a durva metszést.)

De létezik náluk igazi sövényművelés is.

Rázógépeik is nagyok, hatékonyak. Nem ponyvára, a földre dolgoznak.

Felszedés előtt rendresöprik a diót és minden egyebet, ami a fáról lehull. Felszedőgépük többféle volt, többféle van.

Úgy látszik, jelentős az utóhullás is, mert lombhullás után is rendre söpörnek és felszednek mindent.

A pekándiót szárítják, szállítják, osztályozzák.

És terem is.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább