Vissza------------------------------------------------------------------- Tartalomhoz

Pekán- és hikoridió termesztés Kínában

Kína a maga több mint 200.000 tonnás termésével igen jelentős pekándió-termelő.

Kínában a pekándiótermesztésnek van ugyan kutatóintézete, de a kutatásra nincs kiemelt állami program. A kínai állam a diótermesztőkre hagyja a pekándió-termesztés felfuttatását, maximum két bemutatókertet tart fenn. Ezekben kutatják a kínai hikori jobb termeszthetőségét, a műtrágyázását, beporzását, növényvédelmét, valamint a kipróbálás alatt álló amerikai pekándió-fajtákat.

Fajtakísérlet Jünnanban:

És egy másik kínai kísérleti telep, ahol magoncokat, oltványokat vizsgálnak:

Kínában a hegyes Jünnan tartomány, a Jangce folyótól délre eső Hunan tartomány és a Nanking környéki Anhui valamint Henan tartomány jelenti a pekándió-termesztés körzetét. Ezeken a déli vidékeken a telek enyhék, rendszerint nincs hidegebb -5-6 C°-nál, és biztosan nincs hidegebb -12 C°-nál. Az éghajlat megfelel az Egyesült Államok kaliforniai éghajlatának, azzal az eltéréssel, hogy az éves csapadékmennyiség 1000-1500 mm.

A pekándió-termesztés vidékén a középkötött és az agyagos szerkezetű öntéstalajok a jellemzők. Például a következő képen megfigyelhető narancssárga homokos vályog.

A talaj sok helyen agyagos, amit a pekándiók és a téglagyárak azonos elterjedése is jelez.

Ugyanilyen a domboldalak talaja is, ahol a pekándió-sorok számára lépcsőket alakítanak ki.

A legjobb, sík fekvésű talajokat természetesen a rizsnek tartják fenn, a pekándió ezért is kerül a lejtőkre, amelyek szárazabbak, kevésbé jók.

A pekándió mellett a helyi hikoridió-fajokkal, a Carya cathayensis-szel és a C. tonkinensis-szel foglalkoznak, ez utóbbit alanyként is használják. (A Carya cathayensis-t amerikai pekándióra is oltják.) Ezen kívül mintegy tizenöt éve kipróbálás alatt áll több mint 40 amerikai pekánfajta is, nemcsak déli, hanem északi típusok is.

A köztermesztésben a kínai hikorit a Carya tonkinensis-re és Platycarya, Pterocarya és Cyclocarya alanyokra is oltják. Minden szaporítási módban az alacsony eredési százalék jelenti a fő problémát.

A Carya tonkinensis egyik anyafája, amelynek magjait csemetenevelésre használják, jobbra látható.

Hunan tartományban a Jangbi kutatóállomáson a pekándió két elismert kínai fajtáját is kinemesítették:



A Jin Hua-1 fajta csemetekorú és idősebb példánya:


(Az utóbbi kép a jellemzően nőelőző pekánfajták bemutatására is alkalmas.)

A hazai és az import pekánfajtákat természetesen vegetatív úton szaporítják, amiben a helyiek nagyon jártasak. Egy gyakorlott kínai dolgozó 8 óra alatt 1000 oltványt képes készíteni, míg Amerikában 500-zal is elégedettek.


Kínában minden talpalatnyi termőhelyet többszörösen is kihasználnak. A faiskolai nevelésben a fiatal pekáncsemetéket kb. 120 cm széles ágyásokba ültetik, amelyek közti ágyásokat például szójával hasznosítanak. Vagy helyi fenyőfélék csemetéivel. Ki mivel.

A faiskolai nevelésben részesülő pekáncsemeték közé 4,5x4,5 m-es kötésben véglegesnek szánt pekáncsemetéket is ültetnek, a későbbiekben árnyékadó céllal.

A mutatott kísérleti telep mellett nagyüzemi csemetenevelés is folyik. Pekándió alanynevelés:

Oltóvessző termelésére szolgáló pekándió-anyatelep fiatalon:

A kínai hikori kultiválásáról külön is szólni kell.

Ültetvényeiben a szokásos sűrűség 225 fa/ha, tehát mintegy 2/3-a a fák tenyészterülete a nálunk szokásos dióültetvények térállásának. A tipikus termés 450-750 kg/ha, messze elmarad a mi diónk termőképességétől. Kísérleti ültetvényekben elértek 1500-3400 kg/ha termést is. Már létezik elismert fajtája is, és megkezdték oltványainak nagyobb tömegű terjesztését.

De a jelen még az erdei vad fák termésének összeszedése, feldolgozása.

A kínai hikori élőhelyének falvaiban a községhez tartozó hegyoldalak kijelölt területei név szerint vannak a falusi családok részére kimérve, akik jogosultak a termés betakarítására és értékesítésére.

Birtokviták persze, vannak. Ezért egyes családok ma már kerítéssel jelzik illetékességi területüket.

Így is van birtokvita, és tettlegességig fajuló lopás is. Ezért - olvasni a Linan-i rendőrség újságjában - minden évben a kínai hikori szürete idején megerősített rendőri jelenlétet tartanak az erdőkben. Egy rendőrségi propagandafelvétel a helyszínről (még szerencse, hogy a tettenérésre megjött a fotós is, meg a tolvajt játszó statiszta is):

A hikoridiók kínai szürete természetesen egyáltalán nincs gépesítve. Dióverése ugyanolyan fárasztó, fára mászva ugyanolyan veszélyes, mint más, diótermő fáké. De nincs mese, fel kell mászni, le kell verni, nehogy másé legyen a termés.

Persze, a dió felszedése is kézi munka.

A beszállítás is, a faluba.

A gépesítés a faluban kezdődik, elektromos meghajtású, egyszerű, csigás-pálcás buroktalanító géppel verik le a diószüretkor még természetesen a dión levő burkot.

Egy másik buroktalanító gép, a Barton-ra hasonlít:

Itt vége is a diófeldolgozó gépsornak, a többi munkát kézzel végzik. Mosás:

A rossz diószemeket rögtön mosás után kapkodják ki.

Szárítás:

A termőhely központjában, Linan városban a téren is diót szárítanak.

A kínai hikoridió termése a kereskedelmi forgalomból is beszerezhető. Héjasan forgalmazzák, úgy jobban eláll, leginkább zsákos kiszerelésben kapható.

A hunani hikori dióbelét dobozolva árulják.

Kínában a szemét se szemét, abból is árualapot, pénzt csinálnak. Reciklálnak. A buroktalanításkor hegyekben gyűlő dióburkok között törött diók is találhatók. Ezeket is összeszedik, csomagolják, eladják. A vevők pedig fizetnek érte, megveszik. Mert nem látták, hogyan készül.

Beszélni kell a kínai pekán- és hikoridiók károsítóiról is. Legveszélyesebbek közülük a Sesiidae nemzetségbe tartozó farontók, amelyek a termőkorú pekánfák tömeges pusztulását képesek okozni, mert a törzset vagy az ágat a kéreg alatt körbefúrják, és ezzel megyzűnik a fa tápanyagainak le-fel áramlása. A kínaiak "sárga farkú farontó"-nak nevezik.

De előfordul a nálunk is jól ismert kis farontó (Zeuzera pyrina) is.

A kínai pekán (hikori) fák levélzetét a lombrágó hernyók közül az Amerikában ismert pekánkárosítóhoz, a Cossula magnifica-hoz nagyon hasonló lombrágó károsítja.

Termését pedig a mi almamolyunk közeli rokona, a Cydia caryana.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább