Vissza
Tartalomhoz

Carya texana - Texasi hikoridió

Vagy fekete (black) hikori.

Texasi és környékbeli.

Száraz, sekély termőrétegű termőhelyeken él, tölgyekkel együtt.

Alkata jellemzően oszlopos.

Kérge:

Rügyéről ismerhető fel, amit rozsdás színű, hullámos szélű rügypikkelyek borítanak. A levelek fonákja, sőt a termés kopáncsa is pikkelyes. A pikkelyek közelről:

Rügye:

Kérge sötétszürke-fekete. Ágai nagyon jellemzőek, gyakran rövidek, görbültek. Az ág alsó részéről lefelé, felső részéről felfelé nőnek hajtásai. Ágainak jellemző alakja:

Levele:


Porzós virágzata nyílás előtt és virágzásban:


Diója kicsi, barna, gömbölyded, vastag héjú. A kopáncs is vastag, kb. 5 mm. Dióbele ehető, de kevés van belőle.


Virágpora és termése:

Termesztik is, egyetlen elismert fajtája az Aber.

A texasi hikori egy magonc csemetéje:

A vízi dióval alkotott hibridjét, a C. x ludoviciana-t már említettem, az alább tárgyalandó C. tomentosa-val létrejött hibridje pedig a C. x collina.

Carya tomentosa - Bolyhos hikori - Mockernut hickory

Korábbi nevei: Carya alba, Juglans tomentosa

Újabban megint azt olvasom, hogy újból C. alba a neve. De a tomentosa jellemzőbb, a levélfonákra tekintettel, ami sűrűn szőrös.

Ezt is mondják fehér hikorinak, mint a Carya ovata-t. Amerikaiul mockernut hickory. Magyar neve nincs igazán, nevezhető bolyhosnak, nemezesnek, de a tomentosa fordítható kócosnak is.

Észak-Amerika keleti és középső részén honos.

Felföldi vidékeket szeret, hegyoldalakat, hegytetőket. Talajban nem válogat, a talaj kémhatása közömbös számára. Gyengén termő talajokon is jól megél.

Tölgyekkel elegyes erdőket alkot, néhol többségben van a tölgyekkel szemben.

Húsz méter magasra növő fa. Kérge barázdált, szürke, világos szürke. Az idős fa kérge 1 cm vastag, és hasonlít a tölgyfa kérgére.

Csúcsrügyei nagyok (12-19 mm), szőrös, egymást fedő pikkelyekkel.

"Tomentosa"-jellege már rügybomlástól kezdve szembetűnő. És nem csúnya! Talán a legszőrösebb levelű fafaj a diófélék közül.

Hajtásai erősek. Levele 7-9 lándzsaalakú levélkéből áll. A levelek fonáka, valamint a tavaszi friss hajtások szürkén nemezesek. A levélkék csak enyhén fogazottak.

Lombja májusban és nyáron:

Lombját későn, novemberben hullatja. A fa nyári és őszi megjelenése:

Későn, júniusban virágzik. Barkái 9 cm-esek. Öntermékeny.

Októberben érik. Burkos diója a 6 cm nagyságot is elérheti. Alakja almára, körtére, szilvára hasonlíthat.

Kopáncsa 5 mm vastag. Barna, nagyon kemény, vastag héjú diója van. Hűvös helyen félévig is megőrzi értékeit.

Kemény héja miatt még a mókusok is a fa alatt hagyják, nem gyűjtik be. Véletlenül sikerült egy üres dióhéjat fényképeznem. A varratnál végzett körberágás mókusra utal, az oduba rögzítés viszont harkályra.

Dióbele ehető, édes, igen jó ízű, néhány variációjának nagy méretű, de mindenképpen nehéz kinyerni. Egyik változatát „szögletes dió”-nak nevezik.

Kertészeti szempontból a vastag dióhéj miatt nem kap figyelmet. Egy fajtáját ismerik, az 1929-ből származó Droska-t.

Tájképi célra szívesen ültetett díszfa, mert nagyra nő, hosszú életű. 300-500 éves példányai gyakoriak. Nyílt terepen érdekes, szép koronát fejleszt.

Különösen ősszel megkapó aranyba játszó fényes sárga lombja, de tavaszi rügybomlása is látványos, hangulatos.

Más hikorifákhoz hasonlóan a fa kérgéből diószirup készíthető, ami a juharsziruphoz hasonlóan használható, csak az íze más.

Gyógyhatása is van. A kéreg belső része sebek gyógyulását gyorsítja. Rágcsálva a szájsebekét is.

A fa kérgét ecettel főzve fekete festéket ad. Sárga és bézs színű festék pedig leveleiből, hajtásaiból főzhető ki.

Faanyaga igen jó minőségű, minősége még a többi hikorifa közül is kiemelkedik. Értékes, széleskörűen használt faanyag. A Carya tomentosa barna gesztfáját a többi Carya faj fájától a keresztmetszeten mutatkozó fehér pettyekről könnyű megkülönböztetni.

Carya tonkinensis - Tonkini dió

Kínai neve maj-csau. Vagy yue nan shan he tao.

Vietnamban és Kína déli részén (Jünnan, Guangxi) terjedt el. Jünnanban őshonos, ahol Wei-Ming Wang és társai megtalálták pleisztocén-kori pollenjét (képe jobbra). A hegyek oldalában 1300-2200 m magasságban tenyészik.

Tessék megnézni, a jobboldali hegyoldal a tonkini dió őszi lombjától sárga, dióérés idején.

30 m-re is megnövő fa, oldalágai nem túl terebélyesek, koronája inkább szűk. Mellmagasságban 80 cm átmérőt érhet el. Az idősebb fák kérge szürke, centiméternyi mély repedésekkel.

Vesszői barnák vagy szürkék, narancsos árnyalatú szőrökkel. A hajtások csúcsrügyei csupaszok, erősen pikkelyesek, barnák.

Levelei 15-25 cm-esek, 5-7 levélkéből állnak, oválisak, vagy szélesen lándzsásak, fonákuk jellemzően, bőségesen, barnásan szőrös.

Április-májusban virágzik. Barkavirágai 12-13 cm hosszúak, kettesével, hármasával függnek. Nővirágából is 2-3 virágzik egy csoportban.

Diótermése nyomottan gömbölyű, 2,2-2,5 x 2,6-3 cm-es. Négy borda látható rajta, a burok négy lebenyben hasad le. A termés négyrekeszes. Szeptemberben érik.

Termesztéséről nincsenek adatok, a hasznosított diótermés gyűjtögetésből származik.

A másra nem hasznosítható hegyoldalak adják a diótermést. Tessék megnézni, a hegyi falvakban, ahol szinte egymás fölé épültek a házak, a házak közti helyet is a tonkini dió fájával hasznosítják.

Dióbelét szárított állapotban étkezési célra, vagy étolajkészítésre használják. Olaját lámpaolajként, világításra is felhasználták, de elterjedtebb, hogy étolajat sajtolnak belőle. Ezen kívül bútorápolásra, firniszként is használják.

Faanyaga igen jó minőségű, sokféle célra hasznosítják, még puskatusnak is alkalmas. Például ez az antik golfütő is a tonkini hikori fájából készült.

Vietnamban erdősítési célú telepítésre ígéretesnek tartják.

Fel
Tovább