Nevezik mocsári hikoridió, keserű, vagy vad pekándió néven is (water hickory, swamp hickory, bitter pecan, wild pecan).

Elterjedése:

Az USA délkeleti részén, sík vidékeken él. Mélyfekvésű, vizenyős erdők fája. Nemcsak eltűri, igényli is, hogy termőhelyén az évnek legalább egy részében víz borítsa a talajt. Egy szép, egészséges példánya:

Jó tulajdonsága, hogy inkább eltűri a tágabb talajnedvesség-határokat, mint a többi hikori. Megél a rossz vízgazdálkodású, tömör, légmentes talajokon, továbbá a télen elöntött, nyáron kiperzselt területeken is. Kőris, szil és tölgy fajokkal alkot erdőket. Ezeken az erdőkön belül a más fák számára már hasznosíthatatlan, rossz területeket foglalja el.

Talajban egyáltalán nem válogat, a homokostól az agyagosig, a lúgostól a savanyúig minden talajtípuson előfordul.

Árnyékban nem nő, de a félárnyékot szereti. A víz iránt igényes. Egy fiatal és egy középkorú példánya:

A fa megkülönböztetése a pekándiótól (C. illinoinensis) igazi kihívás. Levélkéi általában keskenyebbek, mint a pekándió levelei, és valamivel simább szélűek. Csúcsrügyei pirosak, nagyon sötét barnák, vagy feketék, oldalrügyeinek színe gyakran zsíros hatású. A tavaszi kihajtáskor friss hajtásai bíborszínben játszanak, hajtásai valamivel szőrösebbek, mint a pekándióé.

Kérge a sima, feszes kéregtől a bozontos, gubancos kéregig variálódik, a szárazabb termőhelyekre az előbbi, a mocsaras élőhelyre az utóbbi jellemző. Kérge jellemzően világosbarna, pikkelyesedő, hosszanti barázdákkal. Vesszője sötétbarna színű.

A fa májustól októberig lombos. Levele 20-40 cm-es, sötétzöld, fonák-oldalon világosabb. 7-15 levélkéből áll, amelyek 7-13 cm hosszúak, 2,5-8 cm szélesek, sarló alakúak. Szélük fogazott. A levélkék alapja hegyes is, lekerekített is lehet.

Fiatal leveleinek fonáka sötétpirosan szőrös, később a levélerek menti szőrök jellemzők.

Áprilisban-májusban virágzik.

Öntermékeny, de bőséges termést csak idegenbeporzással produkál. Termő hajtása:

Diója hármas, négyes fürtökben terem, mintegy 35 mm-es hosszúságú, tojásdad. A dióburok vékony.

Késő ősszel érik. Legkönnyebben diójáról azonosítható. Diói erősen lapítottak, határozottan négyszögletesek, durva felületűek. Rendszerint sötétbarna színűek, vastag héjúak, jellemző dupla belső fallal. A kopáncs 2 mm-nél vékonyabb, a varratokon végig feltűnő szárnyak vannak.

A dióbél redőzött, vörösbarna, erősen szájnyálka-összehúzó hatású. Étkezési célra héjasan, hűvös helyen kell tárolni, értékeit fél évig tartja meg.

Dióját néha eszik is, nyersen is, ételben is, de íze nem jó, keserű. Jelentősebb összehúzó (asztringens) hatása, ezért inkább gyógynövény.

Barna festéket is készítenek terméséből. Dióját egyébként az állatok, főként a vaddisznók, vadkacsák, mókusok fogyasztják szívesen.

Fája jó minőségű, de gyenge, törékeny, a szárítás során repedezésre hajlamos. Használhatósága ezért erősen korlátozott, legnagyobb részét eltüzelik. Húsok, sonkák füstölésére kiváló, az amerikai délen ennek hagyománya van.

Ha hinni lehet a parkettakereskedőknek, - tisztelt parkettakereskedő Kollégám a megmondhatója, hogy nem mindegyiknek lehet hinni, - a következő képen látható gyönyörű parketta a vizi hikori fájából készült. Minősége kiváló, színe ugyanolyan világos, tetszetős, mint más Carya-dióké.

Díszfaként is hasznosítják.

Nem sok betegsége, kártevője van, de a fagyöngy gyakran megtelepszik rajta, és legyengíti a fát.

Kínai neve shan he tao, ami hegyi diót jelent (angolul mountain walnut). A kínaiak sokszor - értelemzavaróan - csak he tao-nak, diónak mondják. Olyan is előfordul, hogy xiao he tao-nak nevezik, vagyis kis diónak. Nyelvjárási neveiről jobb, ha nem beszélünk, mert még inkább értelemzavaróak (shan xie = hegyi rák, ye qi shu = vad lakkfa).

Kínában ezen a fajon kívül a hunani, a kujcsoui és a tonkini hikorikat mint különálló diófajokat is megtaláljuk.

A fajt először Sargent írta le, 1916-ban.

Eredeti élőhelye Kína délkeleti részén van, a Hangcsoutól nyugatra eső hegyekben, főleg Linan város környékén, de ma már Hunan és Jünnan tartományokban is termesztik. Erdei fa, vízfolyások mentén, hegyoldalakon tenyészik. A hegyeken legfeljebb 1500 m magasságig található meg.

Fiatal kínai hikorifa a hegyoldalban:

20 m-re növő fa. Kérge fehér, sima, feszes. Törzse és levele:

Csúcsrügye rozsdabarna. Levélrügyei narancsszínűek, rügypikkely nélküliek.

Levele 5-7 levélkéből áll, a levélnyéllel együtt 20-30 cm hosszú. A levélnyél narancsszínű. Levélkéi nagyok, mintegy 20 cm-esek, aprón fogazottak. Egymáshoz közel ülnek a levélnyélen. A csúcsi levélkét a két szomszédos levélke meghaladja nagyságban. A levélkék alapjuknál keskenyen indulnak, fokozatosan szélesednek 7-8 cm-esre. Csúcsuk közelében megint keskenyednek. A levelek fonáka is narancsos árnyalatú.

Tavaszi kihajtása:

Virágzáskori lombja néhány képen:

Nyári lombja:

Későn, április-június között virágzik, barkavirágzata 10-15 cm-es.

Nővirága pirosas.

Termése négy varratú burokban fejlődik.

Diótermése augusztusban-szeptemberben érik. Diója apró, 230-290 db tesz ki 1 kg-ot. 2-4 mm vastag, narancsszínű burok veszi körül. A burok 4 varrat mentén oszlik lebenyekre.

A dió alakja általában köralakú-elliptikus, kerekded alappal, hegyes csúccsal. (2-3 cm hosszú, 1,5-2,3 cm széles). A dióhéj 1-2 mm vastag.

Dióbelére jellemző a lilásvörös hártya, a bél húsa világos. Ehető, fogyasztása pirítva általános, ezen kívül édességeket készítenek belőle.

Olaja étolajként és a festészetben kerül hasznosításra.

Látja, tisztelt Kollégám, milyenek a kereskedők? A kínaiak is. Képesek megtévesztő rajzzal, a mi diónkkal félrevezetni a vevőt. Pedig világosan rá van írva a dobozra, hogy mi van benne.

Kínában nagy területen, 16.000 ha-on termesztik, amiről évente mintegy 5.000 t diótermést szüretelnek. A termelés központja Chang Hua körzet. De nagyobb a vadon termő fák diójának begyűjtéséből származó termés. Kertészeti, nemes fajtájú oltványokkal végzett telepítését napjainkban kezdik meg.

Termése kereskedelmi forgalomba is kerül.

Termesztésével külön fejezetben foglalkozom.

Fáját kéziszerszámok készítésére használják.

A kínai hikori is jellemző juglontermelő, festékanyaga ugyanúgy megfesti a vele foglalatoskodók kezét, mint a mi diónk.

Összehasonlító rajz a kínai hikoriról és néhány rokonáról:

Fel

Tovább