Vissza
Tartalomhoz

Juglans nigra - Feketedió 2. rész

A feketedió termése egyedülálló vagy páros, ritkábban hármas, 5 cm-es, kerek, zöld burokba (kopáncsba) zárt diótermés.

Zöld teniszlabdára hasonlít. Szeptemberben-októberben érik.

A feketedió bele augusztusban:

A kopáncs éréskor nem válik szét, hanem a csonthéjon marad.

Hosszúkás, gerinces, csúcsos, szabálytalanul barázdált csonthéjában két félből álló, ehető bél van. A két fél négy komplett negyedként is felfogható. Esetenként kiemelkedő terméshozammal is meglepi gazdáját.

Értékesebbek a nagyobb hozamú, fehéres húsú, halványan színezett, telt belű, lágyabb ízű, könnyebben törhető fajták, amelyeknél a két fél is elválasztható. Ezek a tulajdonságok a későbbi nemesítés, szelekció szempontjait is képezik. A héjas magtermés idősebb fákon 25-50 kg/fa lehet.

Szeptember végén, október elején érik. Ilyenkor kopáncsa még zöld. Ha a kopáncsot ujjal már meg tudjuk nyomni, a feketedió érettnek tekinthető.

Október a feketedió hónapja.

Héjas diója mélyen redőzött. Rászáradt kopánccsal és kopáncs nélkül:


A régi indián törzsek tápláléka volt. Ízét édesnek-olajosnak írják le. Erős, telt íze van, kissé füstös, ritkán borízbe hajló zamattal. A feketediót ősszel összegyűjtve a cherokee-k fontos téli élelemforása volt. Nemcsak ették a dióbelet, hanem igen kedvelt italt is készítettek belőle.

Termése egészben és félbevágva:

Héja tetszetős, hangulatos.

Dióbelét az érési szezonban magában is fogyasztják, de nagyobb részét édességek és igen ízletes sütemények alapanyagaként tartják számon.

Mivel íze erős, jellegzetes, a feketedió-receptek elkészítésekor ezt a tulajdonságát vegyük figyelembe, takarékosan bánjunk vele. Ha más diófélék helyett használunk a süteménybe, ételbe feketediót, ügyeljünk az ízére. Többen úgy használják, hogy a recept szerinti feketedióbél-mennyiségnek legfeljebb 1/4-ét veszik feketedióból, a többit közönséges dióból.

Ahhoz, hogy a dióbélhez eljussunk, fárasztó út vezet. A kopáncsot azonnal el kell távolítani, ami nem könnyű. Ötféle módszert ismerek rá:
1. A kopáncsot késsel négy részre vágva húzzuk le a héjról. (Kesztyűben dolgozzunk, mert nikotin-színűre festi a kezet, és aki látja, azt hiszi, olyan elmaradottak vagyunk, hogy még mindig füstszűrő nélküli cigarettát szívunk!) Nagyon lassú munka.
2. Kemény felületen cipőtalppal vagy más alkalmas eszközzel koptatjuk le.
3. A dió méreténél valamivel kisebb lukakat fúrunk keményfa-deszkába, és a diót a lukra helyezzük. Kalapáccsal ütjük át, miközben a kopáncsa ledörzsölődik.
4. A legtermelékenyebb Fred von Althen módszere: Betonkeverőben néhány marék kővel és kevés vízzel félórán át keverjük, majd lemossuk. Teljesen hasonló Leo Matheny (Warrenton, Virginia) módszere is, ő kő helyett homokot használ.
5. Kanadai módszer, hogy a kiterített kopáncsos feketedión autóval járunk előre-hátra. Ne féljünk, hogy összetörik! Dehogy törik össze! Csak a kopáncs reped le róla, és a kocsibejáró kövezete barnul bele. Majd nekünk kell összetörnünk.

A kanadai módszer képekben:

Jogosan veti közbe tisztelt Kollégám, hogy ha az Egyesült Államok a technikailag legfejlettebb ország, miért nem gépesítették az amerikaiak a feketedió kopáncstalanítását.

A felvetés jogos. Az amerikaiaknak is eszükbe jutott. Készítettek is egy feketedió-kopáncstalanító gépet, de az nem üzemel, mert egy Pennsylvania-i mezőgazdasági gépészeti múzeum őrzi.

A feketedió buroktalanítására néhány maszek-próbálkozást a termesztési részben én is be tudok mutatni, de a legegyszerűbb, ha a dióbirtokos nem piszkítja ilyesmivel a kezét, hanem mással végezteti el a buroktalanítást.

Tisztelt idegenbe szakadt és Amerikába kitántorgott Kollégám, most Önhöz szólok!

Az amerikai lakosoknak valamivel könnyebb a helyzetük, ha mint termelők, vagy akár mint vásárlók állnak a kérdéshez, akkor is, ha feketedió beszerzése a céljuk, és akkor is, ha a dión levő, nehezen leszedhető kopáncsot kívánják megszerezni, mert például diófestéket szeretnének készíteni. Nincs más teendő, mint ősszel, októberben ellátogatni Tennessee-be. Ilyenkor feketedió-felvásárlók járják a vidéket, akik dióburok-leválasztó gépeiket a helyi terményboltok udvarán állítják fel. A termelők sorban a felvásárló elé járulnak, aki lezúdítja gépén a diót, és a ragacsos, nedves burok a gép alatt gyűlik. Korlátozás nélkül elvihető.

Buroktalanított feketedió:


Bárhogy is végezzük el a kopáncs leválasztását, utána minden esetben mosás következik, amit legjobb egy vödör vízben elvégezni. Lemossuk a kopáncs-törmeléket és a kopáncs levét. A mosás arra is jó, hogy a diók közül kidobjuk a vízen úszó, üres szemeket.

Ha nem törjük meg azonnal, következik egy gyors szárítás száraz, egyben hűvös, jól szellőző helyen. Nem a napfényen. Szárítani kezdetben vékonyabb, később pedig még 6 cm-es rétegben is lehet. A szárítás néhány hétig tart.

A száraz dió hálós vagy szövetzsákban hosszú ideig eltartható, egy évnél tovább is.

A következő - nehéz - feladat a törés. Amikor már száraz, könnyebben törik, mint szárítás előtt. És könnyebben törhető, ha előző nap vízbe áztatjuk 1-2 órára, utána pedig másnapig légmentesen csomagoljuk el. Ha még így is keménynek találjuk, közvetlen a törés előtt tegyük forró vízbe.

Töréskor könnyedén kopogtassuk kalapáccsal a varratot, majd a végét üssük meg a diónak! Nehéz kalapácsot és vasüllőt használjunk! Néhány nagyobb példány elfogadhatóan törhető. Kaphatók nagyobb erőt kifejtő diótörő szerkezetek is, - azokat már láttuk a házilagos diótörésről szóló fejezetben, - kézi diótörő fogóval nem fogunk boldogulni.

Törés karos törő pofái között:


Van még egy megközelítés, a "frusztrációterápia-technika". Tegyünk mintegy 100 diót egy durva zsákba, és nagykalapáccsal verjük a zsákot, betonfelületen. Addig verjük, amíg gömbölyű szemek vannak benne. Aztán válogathatunk.


És reménykedjünk, hogy előbb-utóbb kaphatók lesznek jól törhető fajtái. A baloldali képen látható feketedió állítólag könnyen törhető.

Állítólag diónyitó lapkával nem olyan nehéz szétfeszíteni, mint törni. Ilyenkor féldiókat kapunk, de a bél kipiszkálása unalmas munka. A feketedió belét - a közönséges diótól eltérően - nem lehet feles bélként kinyerni, csak negyedes vagy kisebb darabokban.

A frissen tört dióbelet egy-két napig szárítsuk, mielőtt hűtőbe tennénk vagy lefagyasztanánk. Akár edényben, akár polietilén tasakban fagyasztjuk le, évekig eláll.

Mivel dióbele édes ízű, cukrászatokban szívesen használják fel. A dióbélből készített új, népszerű termék a feketedió-jégkrém. Újabban azt olvasni, dzsemet is készítenek belőle az Egyesült Államokban, aminek értéke a gyártás során is megőrzött magas vitamintartalma.

A dióbél kinyerésének nehézségei és ennek okán drágasága ellenére az Egyesült Államokban igen népszerű a feketedió-bél. Évente mintegy 25000 tonnányi kerül kereskedelmi forgalomba, de túlnyomó többsége házikertekben terem, és közvetlenül használják el.

Házilagos feketedió-bél:

Akinek nincs otthon feketedió-fája, a boltban is vásárolhat feketedió-belet, vagy az abból készült édességeket. Csokoládésat, mézeset, stb.

Feketedió-sütemények, édességek:

Feketediós édességek és feketedió-olaj:

Tisztelt Kollégám, kevesen tudják mifelénk, hogy az éretlen, zöld feketedióból ugyanolyan ízletes csemegék készíthetők, mint a mi zölddiónkból. Sőt, a fiatal zölddióból ugyanúgy készíthető diólikőr, mint a közönséges zölddióból. Két kép a szirupos, kandírozott feketedió-szeletekről, még zölddió-korukból:

Most, hogy kedvet kaptunk a feketedió megkóstolására, joggal merül fel az igény, hogy egy vasárnapi ebédet az elejétől a végéig feketedióból készítsünk.

Az igény reális. De azt javaslom, erre a célra ne a dióbelet, hanem a még puha zöld diót kóstoljuk meg, tehát egy szép júniusi vasárnapra tűzzük ki a feketedió-ebédet.

A javasolt menü:

A feketedió zöld korában tele van C-vitaminnal. Ha tudunk, szedjünk friss, még puha belsejű zöld feketediókat. Az ebéd elkészítése:

1. Diós brandy

Hozzávalók: 1 l közönséges brandy, 20 db zöld feketedió, 50 dkg kockacukor, 2,5 dl víz, 2 hüvely vanília

A zöld diókat vagdaljuk apró darabokra. Tegyük egy üveg-demizsonba, és öntsük rá a brandy-t, tegyük bele a vaníliát. Zárjuk le, és hadd ázzon két hónapig. Aztán szűrjük le, és öntsünk hozzá cukorszirupot, amit úgy készítettünk, hogy a kockacukrot a vízben melegítettük, és amikor az első buborékok megjelentek, levettük a tűzről, és hagytuk kihűlni. Tehát ezt öntöttük a demizsonba. Lezárva hagyjuk így állni megint egy hónapig. Aztán újból szűrjük le, palackozzuk, 15 napig hagyjuk pihenni, azután ihatjuk.

Ha jól számolom, mire mindezzel végeztünk, erősen ősz van már, úgyhogy a feketedió-ebéd ötletét tegyük el jövő júniusra. A diós brandy eláll addig. Így addig van időnk beszerezni a garnélarákot.

2. Diós garnélarák (6 személyre)

A garnélarák (scampi) egy kisebb méretű, széles farkú rák. A mellékelt rossz minőségű képen látható, de ott máshogy van elkészítve.

Hozzávalók: 12 garnélarák, 8 dkg zöld feketedió, 1 gerezd fokhagyma, 1,5 dl dióolaj, bazsalikom, só, bors

2-3 db zöld feketediót reszeljünk finomra. Keverjük össze az apróra vágott fokhagymával, kevés apróra vágott bazsalikomlevéllel és 1 dl dióolajjal, míg egyenletes állagú mártást nem kapunk. A garnélarákot hosszában vágjuk ketté, és a maradék dióolajon néhány percig süssük, míg barna nem lesz. Sózzuk, borsozzuk. A kisült rákokat helyezzük tányérra, és a langyos mártást öntsük rájuk. Dekoráljuk a maradék zöld dió szeleteivel.

3. Csirke dióval

Hozzávalók: 1 csirke, 20 dkg hagyma, 10 dkg szalonna, 5 dkg apró uborka, 15 dkg zöld feketedió, vaj, só, bors

A csirkeszeleteket egy lábasban (serpenyőben) szalonnán süssük barnára. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint. Tegyünk fedőt a lábasra, és pároljuk tovább vajon. A zöld diót, az uborkát, valamint a hagymát apróra vagdaljuk, és hozzáöntjük párolódni. Ha kellően puha, tálalhatjuk.

4. Diós tojáshab

Hozzávalók: 3 tojás fehérje, 10 dkg zöld feketedió, 15 dkg porcukor

Reszeljük le a zöld diókat apróra, finomra. Melegítsük elő a sütőt 100 C°-ra. Keverjük össze a tojásfehérjét és a cukrot. Víz fölött melegítsük óvatosan, és melegen verjük kemény habosra. Vegyük le a lángról, és addig verjük tovább, amíg le nem hűl. Óvatosan keverjük bele a zölddió-reszeléket egy fakanállal. Alufóliával kibélelt tepsibe terítsük a diós habot. (Az eredeti amerikai recept szerint csővéges tasakkal nyomjuk a habot a tepsibe.) Tegyük a sütőbe, ott már ne süssük tovább, hadd száradjon egy órán át.

Különleges feketediós ételeket a réges-régi indiánok is tudtak készíteni. Egy amerikai indián törzsbeliek, narraganszett-ek (magyar nevükről nem tudok) darált feketedió-bélből készítettek levesek és más, raguszerű ételek gazdagítására, sűrítésére szolgáló tésztát.

-Ugyan, nehogy már! - vethetné közbe tisztelt Kollégám, aki olvasás közben se hisz el mindent, hanem gondolkozik is. -Hiszen a régi indiánoknak nem volt diódarálójuk!

Az tényleg nem volt, de dióőrlő köveik voltak. Az ásatások minden hajdani indián településen tártak fel ilyen köveket. A kőbe csiszolt mélyedések akkorák voltak, hogy a dióbél könnyen beleférjen, és beleillő gömbölyített kövekkel "daráltak".

Most már, hogy tudjuk, micsoda csemege a feketedió, nem lenne helyes megfeledkeznünk kerti kedvenceinkről, a mókusokról. Számukra nem kell megtörnünk a feketediót, foguk elég kemény hozzá, és legalább addig se unatkoznak a hideg télben. Ha mégis kedvezni szeretnénk nekik, keverjünk a feketedió közé pekándiót, vagy vegyük meg eleve keverten. Így kapható:

Fel
Tovább