Vissza
Tartalomhoz

Juglans hirsuta

Mexikóban él, Nuevo Leon tartományban a hegyekben, mintegy 800 m-es magasságban.

Egyebet nem tudok róla. Levele egy 19. századi növénygyűjteményből:

Juglans hirsuta

Juglans hopeiensis - Kínai gyógydió

Tisztelt botanikus Kollégám, úgy sejtem, letértünk a szigorú tudományosság fárasztóan rögös ösvényéről. Ezt a diófajt senki nem tartja számon, csak a kínaiak. Ezért egy kis fenntartással tanulmányozzuk.

Juglans hopeiensis kínaiul

Kínaiak mahetao-nak mondják, és ha angolul akarnak írni róla, a wenwan walnut nevet alkalmazzák.

Miben tér el ez a diófaj, mondjuk, a közönséges diótól? Mc Granahan kaliforniai kutató szerint a levélkékben és a diótermés formájában. Mondják a közönséges és a mandzsúriai dió természetes hibridjének is, ebben a kérdésben nem tudok állást foglalni.

Csak Hebei vidékén él, a Taihang hegység északi részén. Étkezési célra nem termesztik, mert keveset terem, a dió héja vastag, kemény, és kevés a dióbele. Díszdió, játékdió, gyógydió.

Gyönyörű fa, díszfának megfelel, és faanyaga is értékes, nagyon szép textúrája van. Kiváló szobrászati alapanyag. Diója zölden, héjasan, végül művészien kifaragva:

Juglans hopeiensis Juglans hopeiensis Juglans hopeiensis

Hebei - vagy Hopei - Pekingtől délnyugatra fekszik, Shanxi tartományban. Rendkívüli formájú diók teremnek ott.

A különböző típusokat fantázianevekkel látják el: oroszlánfej, szív, kalap és egyéb alakú diókat különböztetnek meg, többtucat-félét. Például az oroszlánfejes így néz ki:

Kínában ezeket a diókülönlegességeket több, korábbi dinasztia idejéből (Ching, Ming, Qing) származó szövegben említik. Az egészséggel, a hosszú élettel kapcsolatban. Játékdiónak mondják, de több annál, gyógydió is. Magasrangú személyek állandóan mindkét kezükben tartottak egyet-egyet, és a sok fogdosástól a diók idővel simára koptak. Egy-egy ilyen, személyesen, tenyérben koptatott diópár megbecsült ajándéknak számított, születésnapra. A pekingi Palotamúzeum több ilyen, művészi szinten koptatott piros-barna színű diópárt őriz, rózsafa-dobozban.

Shanxi tartományban az erdészeti kutatóintézet foglalkozik ezzel a diófajjal. Egy új fajtáját kutatták fel és ismertették el tavaly, 2012-ben, a Huayi-1 fajtát. Díszdió, játékdió, gyógyító dió. A dió alakja geoid, vagyis közel gömbölyű, a sarkoknál laposabb. A dió mérete csúcsirányban 36-37 mm, horizontálisan 40-45 mm. A dióhéjon erősek a kiemelkedések. A dió színe világos, mintázata gyönyörű. A dió súlya átlagban 16,5 g, de nagyon szóródik, 12-től 22 g-ig. Héja 3,3 mm vastag. Dióbele nagyon kevés, 15,6 %. Közepesen terem, jó hidegtűrő, betegség-ellenálló.

Ezek a diók ma ilyen kertekben teremnek:

Juglans jamaicensis - Nyugat-Indiai dió

Antillák diója Egyéb, korábbi nevei: J. portoricensis, J. domingensis, J. fraxinifolia, J. insularis. Spanyolul csak közönségesen nogal, angolul west indian walnut.

A Karib-szigeteken (Kuba, Dominika, Haiti, Puerto Rico) él, nevével ellentétben soha nem élt Jamaikán.

Él, ha élni hagyják, mert az erdőirtások, a kávéültetvények mérhetetlen terjeszkedése kiszorították élőhelyéről, és csak kisebb állományai ismertek. A kihalás veszélye fenyegeti, botanikus kerteken kívül (pl. a Puerto Rico-i Adjuntas botanikai kertjében van 14 db) csak a hegyeken, 1000 m-nél magasabban fordul elő. Puerto Rico szigetén 1928-ban még három természetes előfordulási körzetét jegyezték fel. A másik két szigeten is nagyon megritkult.

Előfordulása

A fajt 1832-ben írta le Pedro Tomás de Córdova. 25-30 m-re is megnövő fa.

Bő csapadékkal ellátott hegyek alkotják jelenleg az életterét. Kubában 200-300 m magasságtól 900 m-ig terjedő élőhelyén 1500-2000 mm csapadékot kap, olyan helyen, ahol a hőmérséklet 22-24 C°. Ugyanezt kapja Puerto Rico-n is, de Hispaniola szigetén hűvösebb van a termőhelyén, ott 1100 m magasan is megél. Mélyrétegű talajt igényel, de a talaj kötöttsége vagy kémhatása közömbös számára. A hegyekben a vízfolyások környékét szereti, de a Puerto Rico-i 14 darabos állománya hegyoldalban található, 975 m magasan.

Egyik példány a 14-ből:

Adjuntas

Legalább tízféle más fafajjal elegyes erdőkben él.

Mivel szigeteken él, az elszigeteltség a fajon belüli változatok kialakulását segítette elő. A Purto Rico-i állomány küllemre némileg eltér a két nagyobb sziget állományától. A következő képen balra a hispaniolai, jobbra a Puerto Rico-i levélzet látszik. A képek a levelek csemetekori állapotát mutatják.

A levelek eltérése

A diók színe és felületük mintázata is mutat különbségeket attól függően, melyik sziget a hazájuk.

Antillák diója Porzós barkái 10-13 cm hosszúak. Nővirágai még más dióféléknél is apróbbak, zöld színűek, hármas-ötös fürtökben fejlődnek. Februártól áprilisig virágzik. Kubában már júniusra beérleli dióit. A nyár első felében a többi élőhelyén is lehullanak érett diói. Keveset, fánként átlag 100 diót terem. A diószürettel nem kell sietni, egy hónap is eltelik, mire a földön fekvő dióról a burok lerohad. Ha közvetlenül dióhulláskor takarítják be, halomba rakva szokták a burkot lerohasztani róla.

Antillák diója Gyümölcse a mi diónkra megszólalásig hasonlít, de dióbele kevésbé ízletes, héja is keményebb. Kisebb, mint a mi diónk, 110-180 szem van egy kilóban, szemben a hazai nemes diók 65-70 db/kg átlagával.

Diója minőségben a feketedióra hasonlít.

Más diófélékkel ellentétben nem fedeztek fel olyan állatfajt, ami a dióit terjesztené, természetes terjedését csak a lehullott diókból kikelő csemeték révén figyelték meg. Vagy a hegyoldalban a gravitáció és a vízfolyások segítik terjedni.

Egy nagyított kép a dió héjáról:

Dióhéja

Diói érés után negyedévig nem csíráznak, negyedév elteltével a csírázási arány 40-50 %.

A kikelt csemeték növekedése nagyon gyors. Hat-hét hét alatt negyedméteres növekedéseket figyelnek meg. Az egyéves csemeték méteresre nőhetnek, a kétévesek másfél méteresre. Műtrágyázás nélkül, és kipusztulás nélkül. További növekedése, fejlődése is gyors, törzsének vastagodása is. Egy 30 méteres kubai példány mellmagasságban mért törzsátmérőjét 60 cm-esnek mérték.

Az árnyékot nem bírja. Csemetéi árnyékos helyen elpusztulnak. Más fáktól három-négy méteres, gyommentes távolságot igényelnek.

Oltásával még senki se próbálkozott, de megfigyelték, hogy tősarjairól jól szaporítható.

Speciális kártevője, ami súlyosan károsítaná, nem ismert. Levélzetét a különböző, több gazdanövényes erdei lombrágó rovarkártevők károsítják. A Dominikai Köztársaságban a dió héját átfúró, nem azonosított rovarkártétellel találkoztak.

Levélzetén baktériumos foltosság csak árnyékos helyen fordul elő.

Kereskedelmi méretekben soha nem termesztették.

Kiváló minőségű faanyagot ad, ami a feketedió anyagára hasonlít. Gesztjének színe sötét szürkésbarna, Kubában gesztenyebarnás, pirosbarna erezettel. Szíjácsa világosabb, majdnem fehér. Fajsúlya átlagosan 0,60-0,69 g/cm3, de ennél sokkal sűrűbb és ritkább faanyagát is ismerik. De ritkasága miatt az elmúlt évtizedekben nem került kereskedelmi forgalomba. A karib szigeteken nagy fantázia lenne ültetvényszerű termesztésében, mert faanyaga kivételesen kiváló.

Ennek a diófajnak bizonyított ősét ásatásban is fellelték Puerto Rico-n, a J. paleoantillana nevet kapta. Korát az utolsó jégkorszak végére becsülik.

Feltételezik, ez a diófaj a J. venezuelensis, ugyancsak nagyon ritka fajjal van közeli rokonságban.

Fel
Tovább