Újabban így nevezik a J. californica var. hindsiit. Az amerikai faiparban Claro walnut-nak is hívják, a claro spanyol eredetű, világosat, fényeset jelent.
Észak-Kalifornia bennszülött diója. Az indiánok is kultiválták. Ahol a régészek kaliforniai indián szálláshelyeket tártak fel, azokon a helyszíneken ez a diófa jelenleg is terem. A Kolumbusz előtti indián népesség szaporította, ez a magyarázata annak a tapasztalatnak, hogy természetes előfordulási körzetén kívül is vannak foltszerű állományai.
A spanyol ferences szerzetesek már 300 évvel ezelőtt, az 1700-as évek elején is termesztették.
Richard B. Hinds angol botanikus a korai 1800-as években határozta meg, hogy ez a diófaj a közönséges dió rokona, tagja a diófélék családjának. Hinds iránti tiszteletből kapta a "hindsii" tudományos nevet.
Jelenleg elszórtan él Kaliforniában, három jellemző előfordulása van:
- A Walnut Creek (Diópatak) völgyében, Contra Costa megyében,
- a Sacramento folyó partjain, különösen Walnut Grove városnál,
- Napa-tól keletre a Wooden völgyben.
Általában egytörzsű fát nevel, vagyis jellemzően nem bokor-alkatú. 6-16 m-re nő, de legnagyobb példányai elérik a 25-30 m magasságot, az 1,5 m törzsátmérőt. A korona átmérője szokásosan valamivel kisebb a magasságnak, 9-18 m széles teret szoktak neki hagyni. Erős fa. A házikerti telepítést is tűri. Nem tűr viszont maga alatt más növényeket, a többi dióféléhez hasonlóan allelopatikus tulajdonságú.
Állítólag hajtásainak dugványozásával is szaporítható. Metszése során a lombkorona naposságára kell törekedni.
Törzse, kérge:
A következő kép állítólag Észak-Kalifornia legnagyobb feketedió-fáját ábrázolja.
Ez a diófaj talajban nem válogat, homokon éppúgy megél, mint agyagon, és elviseli az időszakos vízborítást is. Kedvező számára az 1,5 m mély, jó vízgazdálkodású talaj, víz hiányában gyengén fejlődik.
Ami a talaj kémhatását illeti, nem szereti a meszes talajt, ahol klorózisos tüneteket mutat. A savas talajt viszont jobban elviseli, mint a közönséges dió. A talaj magas bórtartalma - ami más diófajnak még megfelel - pusztulását okozhatja.
Gyökerei, gyökérnyaka gombafertőzésre érzékenyek.
Levele a J. nigra feketedió levelére hasonlít.
Lombja:
Hajtásai, de különösen a virágai nem bírják a fagyot. A kihajtáskori, virágzáskori esős időjárás komoly károkat okozhat, a fellépő gombabetegségek miatt. Vírusérzékeny is.
Hím- és nővirágai ugyanazon a fán nem egy időben nyílnak.
Nővirága:
Barkája:
Termő hajtása és ágai:
Zöld diója:
Diója akkor tekinthető érettnek, amikor a dió zöld burka feketére véltozik. Úgy étkezési, mint szaporítási célra a begyűjtött diótermést mielőbb kopáncstalanítani kell. Mivel a kopáncs erősen ül a dió héján, legcélszerűbben betonkeverőben koptatható le a héjról.
Diója 3-5 cm-es, nem hasonlít a nemzetség többi tagjára, fényes, gömbölyű. Jelentős diótermést ad. Diója nehezen törhető. Ehető. Íze lágyabb, mint a feketedióé.
Ha amerikai informátoraimnak hinni lehet, így néz ki a J. hindsii dióbele.
(Fenntartásom abból ered, hogy kémeimet már nem egyszer értem tárgyi tévedésen. Pedig szakírók. De nem értenek ahhoz, amiről szakírnak.)
Ezt a diófajt gyakorlatilag nem termesztik, erdőből, fasorokból gyűjtik be. Termése az észak-kaliforniai farmereknél az út mellett is kapható.
Útmenti fasor észak-kaliforniai feketedióból:
Termesztésébe az 1800-as évek közepén John Bidwell telepes kezdett, Rancho Chico Nursery nevű faiskolájában.
Ha hinni lehet a kaliforniaiaknak, az elmúlt években több új fajtája is termesztésbe került, amelyek későbbi kihajtásúak, a koratavaszi fagykárok elkerülése érdekében. Termesztése terjedőben van nemcsak az Egyesült Államokban, hanem Spanyolországban is, ahol az új ültetvényekben divatos.
Amennyiben magról szaporítják, a kopáncstalanított diókat 10 C° alatti hőmérsékleten kell vermelni, 1-2 hónapig.
A Juglans hindsii csemetéket nagyban szaporítják, nemcsak erdősítési, faanyagnevelési célra, hanem alanyként is használják a közönséges dióhoz. Kaliforniában ez a legelterjedtebben használt alanya a közönséges diónak.
Fája a bútoripar keresett, értékes keményfa-alapanyaga. Itt bemutatok néhány képet a J. hindsii kivágásáról, előfeldolgozásáról.
Kitermelt gyökéranyaga és egy 17 tonnás hindsii törzs:
Koronája is értékes faanyag, nemcsak a törzse:
Hosszanti vágat:
Deszkái:
Fájának mintázata:
A J. regia alanyaként is használják, mert a közönséges dió még érzékenyebb a J. hindsii élőhelyén előforduló talajlakó gombákra. Alanykénti használatának hátránya, hogy a kaliforniainál nedvesebb éghajlaton (Kaliforniától északra a nyugati parton) gyakran fellép az oltványoknál az ú.n. feketevonal-betegség, vagyis az oltvány és a nemes dió határán vékony fekete elszíneződés jelenik meg, ami aztán a diófa pusztulását okozza. Oka a közönséges dióra is veszélyes gyűrűsfoltosság vírusa.
A J. hindsii alanyra oltott közönséges dió faipari szempontból értékes, mert a két diófaj faanyagának eltérő színe, mintázata egy deszkán vagy furnérlemezen belül különleges hatású. A következő két képen hindsiire oltott közönséges diófák láthatók, illetve a belőlük származó faanyag. Alul a sötét rész az észak-kaliforniai feketedió, fölötte a világos pedig a közönséges dió.
A közönséges dióval hibridje is van, ugyancsak vannak hibridjei a fekete dióval, l. ott.
A J. regia és a J. hindsii hibridje a Paradox dió, más, kaliforniai néven Bastogne walnut. Úgy fedezték fel, hogy a J. hindsii magvait alanynevelési célból szaporították, és ennek során egyes egyedek a többségtől eltérő külleműek, „paradoxok” voltak. Az ismert botanikus, Luther Burbank határozta meg, hogy ezek a paradox egyedek a közönséges dióval alkotott hibridek.
A paradox dióra a közepes nagyságú, ernyő formájú faalak a jellemző, amit egészséges, gyors növekedéssel ér el. Növekedése mindkét szülője növekedését meghaladja.
Kedveli a kötött, nedves talajokat, de jól alkalmazkodik más talajtípusokhoz is. Fagyérzékeny.
Korán, április végén hajt ki. Bár esetenként diótermést is produkál, ahhoz idegenbeporzás szükséges, mert pollentermelése igen gyenge.
Diótermése nagy, hosszúkás alakú. A dióbél aránya 60 %.
Díszfaként is számításba vehető a paradox-dió. Egy szép példánya lombritkítás előtt és után:
A paradox-dió diófa-anyag termelésre kiváló. Fája valamivel keményebb és sűrűbb, mint mindkét szülőjéé. Színben pedig a kettő között helyezkedik el. Gyakran jellemzően figurális rajzolatú, kontrasztos, szép fája van.
Alanynak is igen jó, a ráoltott közönséges diónak nagy növekedést biztosít. A fitoftórára és az agrobaktériumra nem fogékony. Kaliforniai faiskolák gyakran paradox dió alanyon nevelik a közönséges diót. Egy kaliforniai vizsgálat szerint az észak-kaliforniai feketedióra, illetve a paradox dióra mint alanyra oltott (Chandler fajtájú) közönséges dió növekedése, terméshozása között nem volt kimutatható különbség. Ami a paradox-dió hátrányára szólt, az a gyökérkárosító gombák fertőzése iránti, valamivel nagyobb fogékonyság volt. Tehát gyakorlatilag a közönséges dió számára mindkettő jó alanynak bizonyult.
Luther Burbank egykori lakóháza melletti emlék-kertben látható ez az idős paradox-dió példány, valamint az emléktábla:
A paradox-dión túl más hibridjei is elképzelhetők a két diófajnak. Létrehozásuk célja nagyobb diótermést produkáló hibridek előállítása lehet.