Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

A termesztett diófajták C

Caglayancerit (Csaalajandzserit-nek ejtendő) Törökországban államilag elismert tájfajta a hasonnevű faluról elnevezve, Kahramanmaras város körzetéből. Hegyvidéki körülmények között alakult ki, 700-1500 méter magasságban. A tájfajta zárt élőhelye:

Április-májusban virágzik a tengerszint feletti elhelyezkedéstől függően. Ugyanannak a fának a hím- és nővirágai időben közel nyílnak egymáshoz, tehát porzófára nincs szükség. Diótermése csoportos-fürtös.

Érési ideje szeptember 10-október 1, a termőhely fekvésétől függően. A nagyobb fákon 60-65 kg száraz héjas diótermés érhető el. A diók tömege 15-16 g, a dió héja 1,0-1,1 mm vékony, a dióbél színe fehér-halványsárga.

Calarasi Szovjet-moldáv diófajta. (Az első két a-betű fölül kis görbe ékezet hiányzik, az s-betű alól pedig ejtésmódosító jel, de ezeket a jeleket a számítógépem képtelen kezelni.) A fajta eredeti, 60 éves anyafáját 1964-ben D.I. Lavrienko lelte fel Harjauca moldáv faluban. A fajta 1980-ban kapott fajtaelismerést. Fája erős növekedésű, a téli hideget jól tűri, ugyanúgy, mint a nyári szárazságot. Rovarkártevőkkel szemben ellenállónak mondják. A xanthomonaszos bakteriózissal és a gmomóniával szemben is eléggé ellenállónak tartják, csak esős tavaszok és nyarak folyamán jelennek meg a bakteriózisos és gombaokozta levélfoltok. Kistermetű, világos törzsű fája van. A vázágak hosszúak, erősek, az elágazások jellemzően nagy szögekben történnek. Koronája gömbalakú, szétterülő. Lombozata dús. Hajtásai hosszúak, barnászöldek. Levelei viszonylag nagyok, világoszöldek, fényesek. Közepes virágzási idejű. Virágzása nőelőző, jellemzően 5-6 nappal. Évente rendszeresen terem. Szeptember második dekádjában érik. Diója nagy, átlagosan 42 mm hosszú, 37 mm széles, 40 mm vastag. Keresztmetszete kerekded. A dió átlagsúlya 15 g. Alakja széles-ovális. Alapja kerekded. Az alapi nyílás viszonylag nagy, de rostokkal zárt. Csúcsi végén kis csúcs jellemző. Dióhéja vastag, dudorokkal és hornyokkal, kifejezett hosszanti varrattal, mégis jól törhető. Színe sárgás kávébarna. Dióbele nagy, a héjat jól kitölti. Színe világos. Töréskor a bél a héjtól jól elválik, felesen nyerhető ki.

A fajta hivatalos leírása és képe:




Camburat Kisebb jelentőségű francia diófajta, Lot megye régi fajtája. Már nem szaporítják. Diója elég nagy, héja kemény, dióbele világos, jó minőségű. A dióbél hártyája csillogó. Utolsó fái Granat és Lissac helységekben találhatók.

Çameli 91 Török diófajta, állítólag 61-62 %-os dióbél-aránnyal.

Candelou Kisebb jelentőségű francia diófajta. Hegyes vidékeken is jól terem. A tavaszi fagyokat nagy biztonsággal elkerüli. Diója kicsi, mindkét végén csúcsos. A dióhéj vékony, a diótörés könnyű és gyors. A dióbél tetszetős, jóízű.

Carcagente Magoncból szelektált spanyol fajta.

Caręme Francia, aveyroni fajta. Azon ritka diófajták közül való, amelyek a szeles termőhelyet és a meszes talajt jól elviselik. Fája erős. Korán virágzik, korán érik. Gyümölcse közepes méretű, ovális, alapja lapított, benyomott. Vékony héjú. A dióbél kiváló, illatos, a héjat jól kitölti. Magas dióbél-kihozatali arányú. Asztali fogyasztásra, cukrászsüteményekbe, olajütésre egyaránt használatos, a bél magas olajtartalmú, olajkihozatalú. Rokon-fajtája, a Demi-Careme mára már teljesen eltűnt. Termesztési körzetében még ma is keresett fajta.

Carmelo Írják két l-lel, Carmello-nak is. Amerikai, kaliforniai fajta. Hidegebb teleket is kibír, mint amit a kaliforniai éghajlaton kap. Téli hidegigénye 700 óra. Későn hajt ki, későn virágzik. Öntermékeny, nem kell hozzá porzófajta. Szeptember végén-október elején érik. Nagy, jól telt diója van, olyan, mint a francia Bijou. Inkább csak érdekesség. Ritka. A Napa-völgyi Hoffman farmon még termesztik.

Carroll Az Egyesült Államok északkeleti sarkában él, a Gordon faiskola szaporítja. A hideg teleket jól elviseli, és késői kihajtású. Ugyanott, New York-ban említenek egy Carla nevű fajtát is, talán azonos a kettő.

Carto Kisebb jelentőségű francia fajta a grenoble-i termőtájról.

Cascade Újabb fajta, az Egyesült Államok keleti feléről, valószínűleg Washington államból. Későn, szeptembertől október közepéig érik. Diója nagy. A dióbél jóízű.

Castronovo Gyenge termőképességű olasz diófajta, alacsony bélkihozatallal.

Cazacu Szovjet-moldáv diófajta. 250 éves anyafáról 1965-ben oltották le, és 2006-ban nyert fajtaelismerést. Erőteljes növekedésű, nagy méretet elérő fája van. Koronája megnyúlt-hengeres, sűrű, mutatós. Ágai hosszúak, vastagok, feltörekvő, függőleges-közeli állásúak. Ágai világos, szürkés színűek. Jól tűri a téli fagyot, nyári aszályt, és betegségellenálló. Kihajtási ideje közepes. Hajtásai hosszúak, világoszöldek. Nővirágai a barkák előtt 5-6 nappal nyílnak. Évente rendszeresen bőven terem. Szeptember közepén érik. Diója közepes méretű. Átlagosan 42 mm hosszú, 31-32 mm széles, 33-34 mm vastag. Az átlagos diósúly 11 g. Alakja hosszúkás-elliptikus, alapja lapított, lekerekített. Alapi nyílása viszonylag nagy, de a nyílást rostok töltik ki. Csúcsi végén enyhe hegy van. Héja vékony, felületén kis ráncokkal. Színe barnásszürke. Belső válaszfala nem túl erős. Dióbele sötét szalmasárga, jó minőségű. A dióbél hártyája könnyen lehúzható.

A fajta hivatalos leírása és képe:




Cerda Magoncból szelektált spanyol fajta.

Cerreto Olasz tájfajta. Diója kisméretű, jóízű.

Cervinara Gyenge termőképességű olasz diófajta, alacsony bélkihozatallal.

Chaberte Francia fajta, Közép-Franciaországból, M. Chabert nemesítése. (Azonos lenne a Chaberete-tel, amit már nem szaporítanak?) Gyengébb talajjal is beéri, hegyoldalakon is jól érzi magát. Fája erős növekedésű. Kései virágzású. Bőtermő, októberben érik. A nyárvégi napégésre egyáltalán nem fogékony. Diói meglehetősen aprók, dióbele telt. A dióbél két felét sötétbarna válaszfal szeparálja. A fajta fő értéke a dióbél magas olajtartalma. A bélből 60 % olaj a gyakorlatban is kinyerhető. Házikerti ültetésre nagyon ajánlott. Alanynak is jó. A 20. sz. elején az Egyesült Államok északkeleti részén is kipróbálták. Franciaországi leszármazottja a Souvenir du Congres.

Chambers 9 Mandzsúriai dióval történt keresztezésből származó amerikai, oregoni dió. Jó hidegtűrő. Jól termő. Dióbele jóízű. Öntermékeny. Nem elterjedt.

Champion Jugoszláviai tájszelekciós diónemesítés eredményeként létrejött fajta. Szlovéniában is propagálják, Šampion néven. Törökországban összehasonlító kísérletekben vesz részt. Rövid vegetációs idejű, a téli fagyokat is jól bírja. Fája közepes méretű, bőtermő. Nőelőző virágzású diófajta. Diója szabályos alakú, simahéjú. A dió átlagos súlya 14 g. Bélkihozatala rendkívül magas, 58 %, egy dióból 8,1 g dióbélre lehet számítani átlagosan. A dióbél jóízű.

Chandler (UC64-172) Kaliforniai fajta, 1963-ból származik, Serr és Forde (Davis Egyetem) nemesítése, 1979-től van termesztésben. Ugyanúgy a Pedro és az 56-224 sz. fajtajelölt keresztezéséből származik, mint a Howard. Több más országban, így Spanyolországban, Argentinában és Új-Zélandon is termesztik. Mediterrán vidékeken vezető diófajtának számít. Közönséges dió alanyt ajánlanak hozzá, bár Kaliforniában helyi feketedió, továbbá paradox dió alanyokra is oltják. Fája mérsékelt, mások szerint közepes-erős növekedésű, feltörekvő formájú, de félig feltörekvőként (semi-upright) jellemzik. Mindenesetre kisebb termetű, mint a Hartley. 12 m korona-átmérőjűre is megnő, szabad térállásban 8x8 m-t ajánlanak, sövényben pedig 8x4 m-t. Korán termőre fordul. Gondos metszést igényel, mert koronájában gyakori a hegyesszögű elágazás. Téli nyugalmi ideje csak 30 nap. (Bár Spanyolországban hosszú nyugalmi idejéről írnak, ezért csak Észak-Spanyolországba ajánlják.) Tavaszi kihajtását koraiként és középkéseiként jellemzik a különböző leírások. Magyarországon már április elején fakad. Franciák szerint is korai, 8 nappal előzi meg a Larát. Virágzása korai, nőelőző jellegű, április végén-május elején virágzik. Mivel önbeporzásra nem lehet számítani, késői pollenszórású porzót igényel, például a Franquette-et. A csúcsrügyön kívül az oldalrügyeken is terem, oldalrügyei 80-90 %-án hoz nővirágot, ezért igen termékeny fajta. Középérésű, szeptember végén-október első felében érik. Gyümölcse nagy, sima, hosszúkás, ovális. Az átlagos diósúly egy leírás szerint 13,25 g, szerintem 22,8 g. Könnyen törhető, feles bél nagy arányban nyerhető belőle. A dió átlagos mérete leírás szerint 34-36 mm, a termesztői statisztika szerint 31,7-33,3 mm. Héja jól zárt, annak ellenére, hogy vékony, sokszor nagyon vékony. A dióbél nem kielégítő fásodását Franciaországban hibájának tartják. Diónként átlagosan 11 g dióbelet terem, a bél aránya 47-52 %. Dióbele jó minőségű. Színe kiváló, a világos árnyalatú bél aránya 90 % fölött van, gyakorlatilag a teljes termés világosként adható el. Ízletes. A Cisco, a Fernette és a Scharsch Franquette fajtákat használják hozzá porzófának. Más forrás szerint öntermékenyülő fajta. Meleg éghajlatot igényel. A bakteriózisra mérsékelten fogékony, a fertőzésveszély nedves éghajlaton nagyobb. Jelenleg Kaliforniában a legnagyobb arányban telepítik. Franciaországban csak néhány kisebb körzetben ajánlják telepíteni.

Chandler fajtájú dió:



A Chandler virága:

Ültetvények a Chandler fajtából:

A Chandler dió bele:

A Chandler fajtának nemrég fellelték egy rózsaszín belű változatát is, egy termő ültetvényben. Bár több fán előfordult, nem biztos, hogy változatról van szó. Lehet vegyszerhatás (túlzott foszforműtrágya hatása), a porzó fajta (Livermore) hatása, vagy enyhe (fitoftóra) fertőzés hatása.

A Chandler fajta össztermése erős növekedést mutat Kaliforniában.

Ha továbbra is így globalizálódik a felmelegedés, - amiben nem hiszek, de sokan mondják, - hamarosan a magyar táj Chandler-termelővé léphet elő. (A kaliforniaiak pedig nemesítsenek ki szubtrópusra való diófajtákat.)

Mindenesetre kipróbálásra már itt van a Chandler. Egy hazai Chandler fa és termése:


Chandler fajtájú diókínálat Argentinából:

Chase D9 Régi amerikai diófajta Oregonból, Springfieldből, nemesítőjéről elnevezve. Olasz és francia kísérletekben is szerepel, mert bírja a téli hideget, ezért hegyvidéki telepítésének lehetőségét vizsgálják. Faanyag-termelésre jó. Egyébként Chase néven másik három fajta is létezik, például a D12.

Chenovo vagy Cheinovo Azonos a Sejnovo nevű bolgár fajtával. Szerbiában, Indiában, Marokkóban is kísérleteznek vele.

Chernivetsky 1 (Csernyivecki) Más néven Czernowitz 1. Ukrán diófajta, a pridnyisztrovszki kutatóállomás diója. Nagy koronája van. Részben oldalrügyes. Szeptember végén kezd érni. Diói kerekek, 10,6-12,8 g súlyúak. Héja kifejezetten vékony, 0,8 mm-es, jól törhető, a belső válaszfal is vékony. A dióbél aránya 50,7-54,6 %, a bél olajtartalma 68-71 %. Gombabetegséggel szemben ellenállónak mondják.

Chevriere (vagy Fertile de Chevriere, Chevriere-i bőtermő) Kisebb jelentőségű francia fajta a grenoble-i termőtájról. Diója sötétbarna.

Chico (UC56-206) Kaliforniai fajta, a Davis Egyetem fajtája, 1956-ból. Szülővárosáról nevezték el. A Sharkey és a Marchetti hibridje. Franciaországban és Új-Zélandon is termesztik, Olaszországban is kísérleteznek vele, meleg éghajlatot igényel. Kisméretű, központi tengelyes ágszerkezetű fája van, gyorsan termőre fordul. Korán hajt és korai érésű. Nem való tavaszi fagyveszélyes helyre. Nagy termőképességű, mivel oldalrügyeinek több, mint 90 %-án is hoz nővirágot. Magyarországi vizsgálat szerint hazai körülmények között oldalrügyessége 0-50 %. Sűrű térállású ültetvénybe való. Ahhoz, hogy diói nagyméretűek legyenek, erős metszést igényel. Kaliforniában március második felében már virágzik, de van másodvirágzása is. Érési ideje középkései. Kis, gömbölyű diója van, kiváló bélminőséggel. A héjból a bél könnyen kinyerhető. Dióbélkénti értékesítésre való, nem héjas diónak. Magyarországi viszonyok között diómérete nagy, 34-37 mm, hosszúkás, ovális alakú. A bél aránya 47-52 %. Kaliforniában diónként csak 5,2 g dióbelet produkál. Jól porozza a Payne, Serr, vagy a Sunland fajtákat. Porzójának a Vina-t ajánlják. Fogékony a baktériumos fertőzésre, ezért csapadékos vidékre nem jó.

China-B Amerikai fajta. A téli hideget jól tűri. Koronája egyenesen feltörekvő alakú. Szeptember harmadik hetében érik. Igen nagy, gömbölyű diója van. Héja vékony, alapjánál jól zárt, dióbele telt.

Chisinau Vagy Kisinyovszkij. Szovjet-moldáv diófajta. 1963-ban szelektálták helyi magoncok közül. Fajtaelismerést 1980-ban kapott. Erős növekedésű, a téli fagyokat tűrő fája van. A tavaszi fagyok is kevésbé károsítják, betegségellenálló, de hűvös, esős tavaszokon a gnomónia megtámadja. Fája kistermetű. Koronája gömbalakú, szétterülő, a korona sűrűsége közepes. Ágai a korona széle felé jól elágazók. Kihajtása késői. Virágzása egyidejű, öntermékeny. Évente bőven terem. Október 10-e körül érik. A termés jó minőségű. Diója közepesen nagy, átlagosan 40 mm hosszú, 34 mm széles, 36 mm mély. Az átlagos diósúly 10 g. A dió alakja széles-ovális, keresztmetszete megközelítőleg köralakú. Alapja kerekded, alapi nyílása kicsi. Csúcsa hegyes. Héja vékony, felületén kis ráncokkal. Színe sárgásszürke. Varrata csak a dió felső részén kifejezett. A dióbél aránya 49 %. Dióbele nagy, színe fehéres-sárga. Hártyája egészben lehúzható.

A fajta hivatalos leírása:

Chitral 1, 2, 3 A hasonnevű vidékről elnevezett pakisztáni diófajták. Jellemzőik:

Fajta neve Dió átlagos méretei Hossz-Szél-Vast. mm Alak Méret Dió átlagsúlya g Bélarány % Héj vastagság mm Héjfelület
Chitral 1 39,5 x 34,3 x 35,1 gömbölyded nagy 13,5 46,9 1,35 Érdes
Chitral 2 39,7 x 33,2 x 33,5 gömbölyded nagy 18,1 50,9 0,95 Átlagos
Chitral 3 41,2 x 32,8 x 32,9 ovális nagy 18,2 50,2 0,98 Sima

Chiusa Gyengén termő olasz diófajta.

Chonwon 14 Koreai diófajta.

Chopaca (máshol Chopacca vagy Chopaka) Az Egyesült Államok Illinois államában termesztett hidegtűrő, házikerti termesztésre ajánlott diófajta. Igen korán termőre fordul.

Chun Fua Kínai diófajta, neve tavaszi virágot jelent.

Ciobeanu Szovjet-moldáv diófajta, 1955-ben P. Dorofejev professzor szelektálta. Manapság nem említik.

Cisco (UC66-178) Kaliforniai fajta, a Davis Egyetem bocsátotta ki. A Pedro és a Meylan hibridje. Fő haszna, hogy a Chandler, de főleg a Howard fajták porzófája. Kicsi, felálló koronája van, a korona nem terül szét. Diója nagyméretű, gömbölyded, de a dió bele rossz minőségű. Meleg éghajlatot igényel.

Ciumesti Román fajta Olténiából, a Valcea-i kutatóintézet favorizált fajtája.

Claudia Román fajta, az algyógyi kutatóállomás fajtája. Közepes növekedési erejű fája van, betegség-ellenálló. Érése szeptember első felére várható. A gyümölcs közepes nagyságú, ovális alakú, lapított alappal. A dió héja nagyon vékony, halványsárga. A dióbél nagyon kellemes ízű, aromájú.

Cluster Régi amerikai diófajta, nevéről ítélve fürtös termésű.

Coble #2 (vagy Cobles #2, vagy Coble Jumbo) Kanadai, Ontario-i fajta, az Egyesült Államokban 1980-ban ismerték el. (Más forrás szerint pennsylvaniai.) Jó télállónak mondják. Oldalrügyön is terem. Szeptemberben érik. Igen nagy, telt diója van. Jó minőségű, édes ízű. Viszonylag ellenáll a bakteriózisnak.

Cocarde Jelentéktelen francia fajta a Grenoble-i termőtájról.

Coenen Holland fajta, az észak-brabanti Veghelből. Angliában is termesztik. Erős növekedésű, nagy, méltóságteljes kinézetű fa. Koronája nyílt. Leginkább díszfának, parkfának ajánlják, mert korai, áprilisi virágzása miatt rendszeresen fagykáros, termést gyengén hoz. Virágzása hímelőző. Legalább részben öntermékenyülő. Ha nem fagy el, jól termő, gyakran párosával, néha hármasával hozza termését. Rendkívül nagyméretű, hosszúkás (5 cm/3 cm, 5,5 cm/3,5 cm) diója van. Vékony héjú, jól törhető. A dióbél aránya 45 %. Gnomóniára fogékony. Porzónak a Buccaneer-t ajánlják.

Cogalniceanu Szovjet-moldáv diófajta. Izvoare moldáv faluból származik. Eredeti anyafája a gyűjtés idején, 1967-ben 40 éves volt. A fajta 2006-ban kapott fajtaelismerést. Közepes növekedési erélyű. Viszonylag fagytűrő, a gnomóniának részben ellenáll. Koronája szabálytalan, hosszas-piramidális, viszonylag sűrű. Ágai hosszúak, vastagok, átlagosan szétterülők, szürkések. Vesszőinek hossza és erőssége átlagos, színük sárgás kávébarna. Virágzása hímelőző jellegű. Rendszeresen és bőven terem. Csoportos termésre hajlamos. Szeptember második dekádjában érik. A dió mérete nagy, egyöntetű. Átlagos hossza 51 mm, szélessége 35 mm, vastagsága 37 mm. Az átlagos diósúly 12,5 g. A dió alakja jellemzően hosszúkás-elliptikus, keresztmetszete kissé lapított. Alapja kerekded, alapi nyílása átlagos nagyságú. csúcsi vége enyhén hegyes. A dióhéj vékony, felületén kis ráncokkal. Színe világos kávébarna. Varratai erősek, kifejezettek, de csak a termés felső felén. A termés minősége kiemelkedő. Dióbele sárgás színű.

A fajta hivatalos leírása és képe:



Colby Kanadában, azon belül Ontario-ban és Új Skóciában termesztett fajta. Az USA középső vidékein, Illinois és Kentucky államaiban is ajánlják házikerti ültetését. Crath tiszteletes által 1930 körül Ukrajnából és Lengyelországból hozott anyagok közül Illinoisban, Urbana-ban válogatták ki. 1952-ben kapott fajtaelismerést. A kárpáti fajtakörbe tartozik. Hidegtűrő. Növekedése feltörekvő, ágai erősek. Ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy nagyméretű fája lenne. Olyan véleményt is olvasni, hogy a Colby az egyetlen törpe diófajta. Valószínűleg, saját gyökéren. Termőre fordulása gyors. Virágzása enyhén nőelőző, porzófajta nélkül is jól terem. Rendszeresen termő. Korai érésű. Diója közepes méretű, sima, vékony héjú. Dióbele telt, jóízű, világos. Dióbél-aránya 53 %.

Combe Ugyancsak kanadai fajta.

Concha Kaliforniai fajta, ma már génbankban őrzik. Chilében termesztik még.

Concord Eredetileg amerikai fajta, de már kiszorult a termesztésből. Szlovéniai kísérletekben szerepel.

Cook's Giant Sweet Egyesült Államok-beli, viszonylag hidegtűrő diófajta. Termékeny. Korán, szeptemberben érik. Diói nagyok. Dióbele enyhe, kellemes ízű. Házikerti ültetésre ajánlják.

Corjeuti Szovjet-moldáv diófajta. Anyafáját Corjeuti moldáv falu magoncdiói közül szelektálták 1964-ben. Fajtaelismerést 1980-ban kapott. A téli fagyokat bírja, és betegségellenálló. Fája kicsi-átlagos növekedésű. Koronája lapított gömb alakú, viszonylag sűrű, gazdagon termő. Vázágai erősek. Vesszői kávébarna színűek. Levelei viszonylag kicsik, világoszöldek. Előbb virágzik, mint a diófajták többsége. Virágzása nőelőző, a hímvirágok mintegy 5-6 nappal nyílnak előbb. Bőven és rendszeresen terem. Hajlamos a fürtös dióképzésre, egyes években 7-15-ös fürtökben is terem. Szeptember közepén érik. Diója közepes nagyságú. Jellemző méretei: 42 mm hosszú, 32 mm széles, 33 mm vastag. Az átlagos diósúly 10 g. Alakja ovális, kerekded alappal. Alapi nyílása kicsi. A dió keresztmetszete kerek. Dióhéja vékony, könnyen törhető. Felülete kávésárga. Sima, kisebb egyenetlenségekkel a dió hosszában. Varrata nem túl erős. Dióbele nagy, a héjat jól kitölti. A héjból könnyen kifejthető. Színe sárgásfehér.

A fajta hivatalos leírása és képe:



Corne du Périgord vagy Corne corrésienne vagy Corne de boeuf. Másik neve Couturas. Francia, périgordi, közelebbről Correze-i eredetű fajta. Olaszországban is kísérleteznek vele. A különböző talajtípusokon egyaránt szépen díszlik. Fája erős, rusztikus. Későn fordul termőre, de termő korában bőven terem. Tavasszal késői kihajtású, (átlagosan két nappal a Franquette előtt). Virágzása erősen nőelőző jellegű, a barkák április 29-május 13 között nyílnak, a nővirágok virágzási ideje május 15-30. Későn, október közepe után érik. Gyümölcse kicsi-közepes méretű, ovoid. Megnyúlt elliptikus. Héja igen kemény, erős varrattal. Az a jellemző kifejezés rá, hogy varrata erősen "összeforrott". Bele fehér, igen jó ízű, nehéz kinyerni. A dió belső válaszfala is erősen fásodik. A bél aránya feltűnően alacsony, 35-40 %. Gnomóniára érzékeny, a baktériumfertőzésre mérsékelten fogékony. Termőhelyén, Délnyugat-Franciaországban a bél kinyerésének nehézsége miatt folyamatosan más fajtákkal váltják fel. Porzófájának a Meylanaise vagy a Ronde de Montignac ajánlható.

Corniola Kisebb jelentőségű olasz tájfajta.

Corsan Réges-régi kanadai, ontariói fajta. Nemesítője George Hebden Corsan, akit korábban már említettem.

Costiujeni lásd Kosztyuzsenszkij

Criollas Nem konstans fajtát, hanem vegyes magoncdiót, vagy nem is a közönséges diót (Juglans regia) kell ezen a néven érteni, hanem Latinamerika teljes területén Mexikótól Argentináig és Chiléig fellelhető helyi diófajok termését.

Crisco (Ez minden valószínűség szerint a Cisco elírása)

Cul-Plat Jelentéktelen francia fajta a délnyugati termőtájról, Dordogne-ból. Diója nagy, dudoros. Dióbele jó, de nehezen nyerhető ki. Nagyon kései kihajtású, manapság már csak a Franquette porzójaként telepítik.

Culeronne Kisebb jelentőségű francia diófajta a grenoble-i termőtájról. Diója elég nagy. A dióhéj színe fehéres világossárga. A dióhéj nagyon kemény, nehezen törhető. A dióbél fehér, finom, két fele erős belső válaszfallal van elválasztva.

Curro lásd Motta

Cyril Nemrég szelektált északholland fajta a groningeni kutatóállomásról, a helyi, groningeni természetes dióállományból. Korábbi jelölése Nr. 6 volt, mielőtt nevet kapott volna. Nagy növekedésű, sűrű koronájú. Jó télálló. Közepes kihajtási és virágzási idejű. Virágzására az a jellemző, hogy igen sok nővirágot és kevés hímvirágot fejleszt. Virágai egyidőben nyílnak, öntermékeny. Rendszeresen termékenyülés nélkül, apomiktikusan is terem. Jellemzően fürtös dió. Gyakoriak a 2-6-os fürtök, ritkábban 18-ig is felmegy az egy fürtben termő diók száma. Jól terem, október közepén érik. Diója nagy, kerekded. Dióhéja keményebb annál, hogy kézzel törhető lenne. A bél a héjból jól kinyerhető. A bél aránya 50 %, a dióbél jóízű. Általában egészséges, betegségellenálló fajta. Ha erős a baktériumos fertőzöttség, egész fürtök is a betegség áldozatául eshetnek.




További képei:

Č-6/7 Szlovén fajtajelölt, jellegzetesen szétterülő koronával.

Csernyivecki l. Ch-nál.

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább