Vissza-------------------------------- Tartalomhoz

A dió segít a rákot megelőzni

B.-A. Narayanan és kutató-társai a Dél-Karolinai Orvosi Egyetemen (Charleston, USA) megállapították, hogy a rákos sejtek (elsősorban a nyaki tumorok sejtjei) életfunkcióját gátolják a dióbélben (és a málnában és a földieperben) meglévő egyes savak.

Manapság már elég sok cikket lehet olvasni a dió rákellenes hatásáról. A dió - és ne legyünk elfogultak, a málna, a szeder, a földieper és a szőlő is - említésre méltó mennyiségben tartalmaz ellagénsavat. Persze, a dió többet, mint a felsorolt gyümölcsök. A külföldi gyümölcsök közül a grape-fruitban van sok.

Ennek a fenolvegyületnek az a sajátossága, hogy az emberi szervezeten belül az örökítő anyagban, a DNS-ben meglévő szabad kötéshelyekhez kötődik. Ezzel akadályozza meg, hogy a szabad kötéshelyekhez rákkeltő anyag kötődhessen. Más fenolvegyületekkel szemben az ellagénsav mintegy 300-szor hatásosabban látja el ezt a védő feladatot.

Az ellagénsav a mérgek elleni enzimek képződését is stimulálja.

A telítetlen zsírsavak közül a linolénsavról állapították meg, hogy védő hatású a daganatkialakulással szemben. Láttuk, ebből a dióban bőven van.

Az Amerikai Rákkutató Társaság (AACR) egereken vizsgálta a diófogyasztás és a rákbetegség összefüggését. Azt találták, hogy a diófogyasztó csoportban az emlőrák jóval később jelent meg, mint az átlagos étrendű kontrollcsoportban. Egy másik kutatócsoport (ACS, San Francisco) olyan rágcsálókat vizsgált, amely állomány a rákra genetikailag eleve fogékony volt. Egyik csoportjuk a normál takarmány kiegészítéseként szójababot kapott, a másik pedig dióbelet. Két hónap elteltével a dióevők csoportjában a kialakult prosztatarák-megbetegedések száma a fele volt annak, mint ami a másik csoportot jellemezte, és a tumorok nagysága a harmada volt, mint a másik csoportban.

Nem tudom, a kimutatott rákellenes hatás a dióbél mely vegyületének köszönhető, a linolénsavnak, az ellagénsavnak vagy másnak. De a fenti kutatás során megmérték, hogy a tumornövekedésben is résztvevő, az inzulinhoz hasonló, növekedésserkentő fehérjevegyület, az úgynevezett IGF-1 a dióbél hatására leépül az egerekben, mennyisége csökken.

A hím-egerek tehát már reménykedhetnek. Következhetnek a nőstények, nekik a mellrák legalább akkora tragédia, mint a hímeknek a prosztatarák. Erre irányult a Marshall Egyetem kutatása.

Dr. W. Elaine Hardman szerint az eredmény ez esetben is ugyanaz, az a megbetegedett egér-populáció, amelynél a kalóriát főleg a dióbél szolgáltatta a takarmányban, sokkal lassabb, fele akkora ütemű daganatnövekedést kellett elszenvedjen, mint a kontrollcsoport. A vizsgálatvezető szerint a dióbél omega-3-olajsavain kívül a dióbélben lévő antioxidánsok és fitoszterolok együttesen adják ezt a jó eredményt.

Vagyis a kemoterápiában remélhetőleg a dióbél anyagainak nagyobb szerepük lesz a jövőben.

Persze, tudjuk, az ember nem azonos az egérrel. De sokszor nagyon hasonlít rá. Például a diófogyasztásban is.

Sőt, a csontritkulást is

Sőt, 2007. januárjában már olyan orvosi publikáció is megjelent, (Nutrition Journal Penn State), hogy a dió bőséges alfa-linolénsava a csontrendszer erősítésében is részt vesz. Csökkenti a csontritkulást, a csonttörés esélyét.

Amy E Griel és társai jutottak erre a következtetésre, hosszú, alapos vizsgálatok után.

Kísérletükben háromféle étrendet állítottak össze, amelyek csak a táplálék olajtartalmában különbözött. Mindhárom étrend egészséges olajokat tartalmazott, de a legjobb eredményt az a kísérleti csoport produkálta, amelynek étrendjéban a legmagasabb volt az alfa-linolénsav aránya.

Kéthavi kísérleti étrend már kimutatta, hogy az idősödő nők csontsűrűségében a dióolajat fogyasztó csoport javára már különbség mutatkozott. Ugyanúgy a férfiaknál is. És egy év elteltével a dióolajos étrenden élő nők csontsűrűsége már nagyobb volt, mint a kísérlet kezdetén. Tehát nem csontritkulás, leépülés, hanem erősödés következett be.

Az alfa-linolénsav fő forrása az emberi táplálkozásban a dió olaja és a lenmagolaj, a kísérletben is ezeket adagolták.

Jobb, mint a Viagra

Tisztelt idősödő Kollégám, nemcsak a nők öregszenek, hanem a férfiak is. Nekik is mondjunk valami biztatót, olyant, ami tudományos megalapozottsággal bír.

Nekik szól a hír, hogy a Viagrát hamarosan dióból készült gyógyszerrel váltják fel.

Kim Kah Hwi maláj egyetemi kutató és csoportja N-Hanz néven egy pirulát fejlesztett ki, aminek fő hatóanyaga a dióbélben bőségesen meglevő arginin. Hatásmechanizmusa abban áll, hogy a bőséges arginin-mennyiség tágítja a vérereket, javítja a férfiak vérbőségét a megfelelő helyen. Hatása egy óra múlva jelentkezik, és félnapig is eltart. Annyi elég.

Mellékhatása jelentéktelen, és pótlólagos hatása is van, csökkenti a magas vérnyomást. Amellett, mivel alapanyaga dióbél, természetes gyógyszernek tekinthető.

Már túl vannak a sikeres kísérleteken, hamarosan gyártani is fogják. A kutatásvezető azt is elmondta, honnan merítette az ötletet, hogy a dióval kezdje meg kísérleteit. Több helyen is olvasott róla, hogy a régi rómaiak is, majd később a franciák is milyen jó hatást igazoltak a diófogyasztásról. Csodásat.

Hát, még ha az ógörög diós labdacsokról olvasott volna Kim Kah Hwi professzor az i.e. 5. századból, Periklész idejéből, amelyekkel már akkor megpróbálták az öregedő férfiak a szexualitásukat stimulálni!

Hát, igen, úgy könnyű, ha ismerjük a dió kultúrtörténetét.

Tessék csak tovább olvasni, és hamarosan arról is szó lesz. Addig pedig türelmetlenül várunk. Nem a kultúrtörténetre, á, dehogy! Az N-Hanz tabletta sorozatgyártására!

A Body Studio véleménye

Tisztelt utazó Kollégám, milyen ennivalót csomagolna, ha hosszú útra indulna, ahol nem jut utánpótláshoz? A kérdés már a szovjet űrhajózás megálmodóját, Ciolkovszkijt is foglalkoztatta, és a diónál kötött ki. A dióbélből és aszalt szilvából álló pasztánál. A szovjet űrhajósok ezen éltek.

És állítólag Thor Heyerdahl is diót vitt magával a tutajon az óceánra. A legtáplálóbb, energiadús ennivalót, ami a legkisebb helyen fér el.

Ismerek egy síelőnőt, aki nem indul el diós-mézes sütemény nélkül. Mert ha a lavina alá kerülne, a zsebében lévő diós süteményen napokig elélne, amíg a mentőalakulat meg nem találná. Tényleg.

A Body Studio for Fitness táplálkozási tanácsaiban ajánlja a dió fogyasztását.

Megállapítja, hogy a legtöbb ember szereti a dió ízét, de visszaretten magas olaj- és kalória-tartalmától. Azonban mérsékelten, vagy más zsírtartalmú táplálékok helyett fogyasztva a dió az egészséges diéta része. A dió az egészségre többszörösen is kedvező hatású.

A dió mintegy „táplálkozási puncs”-ként sűrítve tartalmazza a tápanyagokat és a kalóriát, valamint az ásványi anyagokat és vitaminokat.

A dió magas olajtartalma, ami az energiaértékének 85 %-át adja, úgynevezett „jó fajtájú” olaj, főleg többszörösen és egyszeresen telítetlen zsírsav, amelyeket fogyasztva csökken a „rossz”, azaz LDL koleszterin aránya, és nő a „jó”, azaz HDL koleszterin aránya. Ha mértékkel fogyasztjuk. Ebből a szempontból a dió nem tévesztendő össze a kókuszdióval, amelynek nagy százaléka telített zsír.

A dió antioxidáns-tartalma (E-vitamin és más fehérjék) segít a sejteket megvédeni a káros oxidációtól, és gátolja a rákos sejtek életfunkcióját.

Kiemelik, hogy vegetáriánusok számára a dió jó fehérjeforrás.

Elősegíti a jóllakottság-érzést. Akik étkezések között sok rágcsálnivalót fogyasztanak, azoknak ajánlható a dióbélre való áttérés, mert így hamarabb bekövetkezik a jóllakottság-érzésük.

És az íze csodálatos! Salátákhoz, vagy joghurtba, meleg és hideg tésztafélékhez, körítésként, végül süteményekbe ajánlja a Body Studio.

De a dióra is vonatkoztatja (szerintem nincs igaza), hogy jóból is megárt a sok. Étkezésenként elégnek tart egy unciányi (kb. 14 db feles dióbelet), de nem közli, hogy miért csak ennyit.

Végül arra hívja fel a figyelmet, hogy a sós ízesítéssel mérsékelten bánjunk.

A dió tehát jó hatású az egészséges ember szívére, ereire, agyára, idegeire, ellátja energiával, életerővel, és gátolja a rák kialakulását, egyszóval őrzi az ember egészségét.

Betegségből felgyógyulókat, sportolókat, valamilyen okból legyengülteket gyorsan jó erőnlétre hozza.

Külön kiemelendő hatása a gyerekek fejlődésére, különösen szembetűnő hatása a sápadtabb, vérszegény gyerekekre.

De tessék megfigyelni a diófogyasztás hatását a fiatal nők szépségére is.

Valamint - orvosi vélemény alapján - jó hatású a szexre, a termékenységre.

A hormonháztartásra és a máj működésére is kedvező. A kínai orvoslás szerint a veseműködést is nagymértékben javítja.

Káros mellékhatása nincs, fogyasztása nem okoz élelmiszerallergiát, túlzott fogyasztásának sincsenek káros következményei.

Fejlettebb vidékeken, például Franciaországban mindezt már a gyerekek is tudják. Mellékelek egy francia gyerekrajzot: "Dió az asztalon."

Ha már Franciaországnál tartunk, hadd hozzam fel az egyik francia diótermő vidéket, Périgord megyét jó példaként.

Ezen a vidéken nemcsak a termelésnek, hanem a diófogyasztásnak is több évszázados hagyományai vannak, a dió beépült a szokásos étrendbe. Nem véletlen, - amint azt nemrég közzétették, - hogy ez a megye a második legalacsonyabb arányszámmal rendelkezik a lakosság számához viszonyított szív- és érrendszeri halálozás tekintetében.

Nem Franciaországban! A világon!

A hosszú élet titka
Mottó:
"Napi kevés dióbél,
és az ember tovább él."
(Jody Newman)

Azt hiszem, tisztelt dióevő Kollégám, a fentiek ismeretében Ön és én, mi ketten már tudjuk a hosszú élet titkát.

Diót kell enni. Rendszeresen, minden nap egy maréknyit.

Az alaposságáról és természettudományos megalapozottságáról híres amerikai National Geographic folyóirat is kíváncsi volt erre a titokra. Teljeskörű felmérésre nem volt lehetősége, ezért azt a módszert választotta, hogy három olyan népességet vizsgált meg, amelyben - más népességekhez viszonyítva - feltűnően magas a 100 éven felüliek aránya. Olaszországból Szardínia, Japánból Okinawa sziget őslakóit, az Egyesült Államokból, Kaliforniából pedig a Loma Lindai adventisták közösségét.

Az első két helyszínen a helyes táplálkozáson és az időskori aktivitáson kívül az elszigeteltség következtében sokszáz év alatt szerencsés módon feldúsult egészséges génállománynak volt komoly szerepe a jellemzően hosszú életben.

Kaliforniában viszont az adventisták távolról sem rokonok, így a génhatás kizárható. A közösség tagjai szerint a hosszú élet kialakulásában a hitnek van komoly szerepe, de a hit mint olyan, kívül esik a dióval kapcsolatos stúdiumunk körén. Beletartozik viszont az adventisták hitének gyakorlati alkalmazása, a Biblia táplálkozási előírásainak betartása, az egészséges életvitel. Konkrétan így írt erről Ellen White, az adventista egyház egyik korai, jelentős alakja:

"A gabonafélék, a gyümölcsök, a mogyoró és a dió alkotják azt az étrendet, amelyet Teremtőnk nekünk rendelt."

És ezt szó szerint kell venni. Az Egyesült Államok Országos Egészségügyi Intézete (NIH) 1976 és 1988 között 34 ezer kaliforniai adventistát vizsgált meg, és egyértelmű bebizonyítást nyert, hogy heti négymaréknyi dió elfogyasztása jellemzően csökkentette körükben a szívbetegségek kialakulását. Egy kaliforniai adventista 4-10 évvel él tovább, mint Kalifornia többi lakója.

Ez pedig már nem hit kérdése, hanem kőkemény természettudományos tény. Orvosi, statisztikai.

A hosszú élet titkával tévhitek is kapcsolatosak. Köztudott, hogy a grúzok rendkívül hosszú életűek, sokan közülük bőven fölül a száz éven is aktívak. Korábban azt hitték, a kefír teszi ezt. De amióta - több évtizede - nálunk is bőven kapható kaukázusi kefír, és fogy is rendesen, nálunk nem nőtt az átlagos életkor.

Hát persze, mert rossz helyen kerestük a titkot. A grúzok hagyományosan nagy diófogyasztók. Húsokhoz, salátában, süteményben általános náluk a dió. Ez a magyarázat.

Nézzük meg a jobboldali képen látható idős urakat és hölgyeket! Ők nem grúzok, hanem ujgurok. Két dolog közös bennük. Mindnyájan elmúltak százévesek, és rengeteg diót esznek.

A kép a hszincsiangi, Hotan városi Diómúzeum falán látható eredetiben, körötte hasonló magyarázattal, mint amit én kíséreltem meg előadni a hosszú élet titkának titkáról.

A dió mesébe illő táplálék

Szó szerint. Így írja le Lyman Frank Baum Oz, a nagy varázsló című meséjében Dorkáék vacsoráját:

"A Madárijesztő diófát talált a közelben, telis-tele dióval, és megtöltötte vele Dorka kosarát, hogy hosszú ideig ne legyen gondja elemózsiára. Dorka igen-igen hálás volt a Madárijesztőnek kedves gondoskodásáért, de jót nevetett azon, hogy a szegény pára milyen ügyetlenül szedegette a diót. Kitömött keze olyan ormótlan volt, a dió pedig olyan apró, hogy többet elpotyogtatott belőle, mint amennyit a kosárba rakott."

De jó is lehetett Dorkának!

A dió nemcsak mesébe illő, hanem legendás ennivaló is. A Bakonyban ma is mesélik, hogy egy betyár, - ki volt az, aki a betyárok közül dión élt? - biztosan nem Sobri Jóska, mert (Sándor György után szabadon) ő sós brióst evett, és biztosan nem Ady Jóska volt a dióska, tehát nem marad más, csak a harmadik, Savanyú Jóska volt, aki valamikor az 1880-as évek elején nagy üldöztetés után egy nehezen megközelíthető bakonyi barlangba vette be magát egy zsák dióval, és azon ott elélt tavaszig. Akkor jött elő, amikor már nem keresték.

Ez a legenda vagy igaz, vagy nem, de ami a diót illeti, igaz is lehetett. Ami Savanyú Jóskát illeti, felőle is igaz lehetett, mert apró, 160 cm-nél kisebb termete miatt a szűk barlangban úgy el tudott bújni, hogy más nem tudott utána menni.

A BBC News cikke: A dió küzd az egészségtelen zsírokkal
(a cikk szövege rövidítve)

Az új szuperkaja?

Az étkezések utáni diófogyasztás segíthet csökkenteni azt a károsítást, amit a zsíros étel képes az artériákban okozni, ez kutatási téma. Az az elképzelés, hogy a diók olyan összetevőkben gazdagok, amelyek csökkentik az artériák keményedését, és képesek azokat rugalmassá tenni.

Egy csapat a Barcelonai Kórházi Klinikán azt ajánlja, együnk nyolc diót naponta.

Az a tanulmány, amely az Amerikai Kardiológiai Kollégium Újságjában jelent meg, szintén úgy mutatta be a diót, mint aminek több egészségi előnye van, mint az olivaolajnak.

A dió egészségvédő olaja a telített zsírokra alapozott diéta semmilyen káros hatását nem mutatta eddig.

Robert Vogel professzor:

A kutatásokba 24 felnőttet vontunk be, a felét normális koleszterinszinttel, a másik felét némileg magasabbal, azért, hogy megvizsgáljuk, melyik csoportra volt igaz a Kaliforniai Dió Bizottság állítása.

Minden résztvevő egy héten keresztül kétféle zsíros felvágottból és zsíros sajtból álló ételeket kapott.

Az egyik csoport étkezésenként öt kávéskanálnyi olivaolajat kapott, a másik pedig nyolc dió belét.

A vizsgálat azt mutatta, hogy mind az olivaolaj, mind a dióbél mérsékelni tudta a káros égés, oxidáció hirtelen rohamát az artériákban, amit a magas zsírtartalmú étel okozott.

Eddig azt gondolták, idővel az artériák keményedni kezdenek, ez növeli meg a szívbetegségek és a stroke kockázatát.

Mégis, az olivaolaj is, a diófogyasztás is segített megőrizni az artériák rugalmasságát, flexibilitását, a koleszterinszint ellenére.

A rugalmas artériák tágulni tudnak, ha megnövekvő véráramra van szükség.

Dr. Emilio Ros vezető kutató mondta, hogy a magas zsírtartalmú ételek leállítják a nitrogénoxid termelését az artériákban, amely vegyület pedig a vérerek flexibilitásának megőrzéséhez szükséges.

A kémiai kulcs

A dió arginint tartalmaz, egy aminosavat, amit a szervezet nitrogénoxid termelésére használ.

A dió még antioxidánsokat is tartalmaz, és alfa-linolénsavat (ALA), egy növényi alapú omega-3 zsírsavat, egészségadó tulajdonságokkal.

Dr. Ros új kísérletbe fog, hogy lássa, vajon a dióban lévő ALA segít-e az ember abnormális szívritmusán.

Figyelmeztette a hozzá fordulókat, hogy bármit ehetnek, amit szeretnek, ha mindig dióval kísérik.

"A telített zsírok fogyasztásának korlátozása helyett arra legyenek tekintettel, hogy az étel egy része dióból álljon."

Robert Vogel professzor, a Baltimore-i Maryland Egyetemről ezt mondja: "Ezek a bizonyítékok, hogy a dió védő olaja megszünteti a zsíros diéta számos romboló hatását, amire a semleges olaj, mint az olivaolaj, nem képes."

"Ez felhoz egy nagyon érdekes kérdést, mert sokan, akik a mediterrán diétán élnek, abban a hitben élnek, hogy az olivaolaj okozza a jótékony hatást."

"De a jelenlegi kutatás és más adatok is azt mutatják, ez tévedés."

"Talán vannak más tényezői is a diétának, beleértve azt is, hogy viszonylag sok benne a dió."

"Nem azt mondom, hogy az olivaolaj rossz, de a mediterrán diétában nem ez a védőhatás kulcsa."


A dió a legegészségesebb táplálékok között, egy orvosi cikk illusztrációja szerint:

---------------------------------------------- Fel------------------------------------- Tovább